Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. február 19. Hajnali szekerek f kocsikat tolnak, húz­■C nak a kora regge­li utcán. Kajla ke­rekű régi fedeles gyerek­kocsikat, viharvert kézi­kocsikat, de láttam már egy darab deszkát is — asztallap lehetett valami­kor — négy golyóscsap­ágyon gurulni. A busz megáll előttük, megáll a szomszéd butikos krém- sárga Mercedese is, amíg keresztül vonszolódnak ezek a furcsa járművek még furcsább gazdáikkal a széles úton, hogy el­tűnjenek egy mellékut­cában, nyikorgó kereke­ikkel, billegő rakomá­nyaikkal. Gyanítom: MÉH-átvevő lehet a kö­zelben, oda mennek ezek a „hajnali szekerek”, er­re utalnak a rozsdás kály- hacsöövek, zománcuk veszteit gázbojlerek, s a teljesen ép radiátortagok, amik a rakományt képe­zik. Mennyit kaphatnak ér­te? Tíz forintot? Hat-öt- venet? Hallottam a múltkor, hogy egyik fiatal művé­szünk pincéjéből eltűnt egy nagyméretű öntött bronz dombormű. A nyo­mozás szálai egy MÉH- telepre vezettek. Megke­rültek a tettesek is. Há­rom szomorú fickó, akik szerint nem érte meg. Hat forintot kaptak, a csak tízezres nagyság­rendben taksálható mű­alkotás kilójáért. Azt is elosztották háromfelé. Mennek a kocsik, zöty- kölödik a bojler és mér- retre hajlított konzolos betonvasak lógnak le az útra, csúsznak a járgány után — Sietni kell, nemso­kára nyitnak a boltok, s a polcokon várnak a két­decisek. M. A. SOKFELE CSOMAGOLOANYA GOT GYÁRTANAK a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában. Idei árbevételi tervük meghalad­ja a két és fél milliárd forintot. Termékeik főleg a hazai meg­rendelők részére készülnek, de exportra is kerül az NDK-ba és Csehszlovákiába. A közelmúlt­ban a szelepes zsákok iránt tő­kés megrendelők is érdeklődtek. Képünkön: óránként háromezer Tomi mosóporos dobozt készít Dallos Lászlóné. (Jávor László felvétele) Tippelni tudni kell E SOROK ÍRÓJÁNAK MEGADATOTT A SZE- tétellel, ha lemásolhatja a RENCSE, HOGY A MAGYAR SAJTÓBAN ELSŐ- totótippjeit. Lemásolta és KÉNT ADJA KÖZRE: SZABOLCS-SZATMÁR IS- ™in<* a ketle" 132-132 ezer MÉT BEKERÜLT A „LEG''-EK KÉPZELETBELI 11 a ffeltodó statis/.tikája ér- LEXIKON ÁB A. dekes képet mutat. Tavaly Az országos statisztika sze­rint az elmúlt évben a leg­nagyobb mértékben me­gyénkben emelkedett a sze­rencsét próbálók létszáma Egy év alatt nem kevesebb, mint harminc és fél millió lottó- és totószelvényt töl­töttek ki szűkebb hazánk­ban. így aztán Fortuna bő­ségszarujából csurrant-csep- pent, néha ömlött is a pénz... Kollektívák, magányos játékosok A tippelő kedv növekedé­sének tudatában lépünk be a Nyíregyháza központjában lévő totó-lottó irodába. Előt­tünk egy rajnyi kiskatona érkezett. Maroknyi totót vesznek, aztán a „sárga új­ság" előtt összedugják fe­jüket, tanakodnak. Az asztal­sornál minden szék foglalt. Szabó Pál, gz iroda veze­tője egy elsárgult totószel­vényt vesz elő. Magyarázza, hogy ez az őskorból, 1947-ből való. A negyedik játékhéten Budapesten vásárolta egy nyíregyházi játékos. Megle­pő, hogy a sárga szelvényen csak egy hasáb van. A veze­tő megjegyzi, hogy a mai több hasábos szelvényekből és a kollektív szelvényekből egy-egy társaság 8—9 ezer forint értékűt is vásárol. Jönnek a nyugdíjasok és a bolti eladók is és hetente több száz forintért vásárol­nak. Tavaly egy gyári kol­lektíva egyszerre 60 ezer fo­rint értékű szelvényt vásárolt ezen a helyen. SoAr pénzzel ment haza Az irodavezetőtől meg­tudjuk, hogy egy nyíregyházi férfi több éve egyedül, nagy tételben totózik és nem fizet rá. A vezető hozzáteszi: a to­tózáshoz érteni kell. nem elég csupán a szerencsére támasz­kodni. Gyakran szólnak be hozzá az ablaknyíiáson: „Nézze már meg, hányasom van?” Ez főleg téli hónapok­ban fordul elő, amikor több meccset törölnek. A kevésbé értők nem tudják, hogy ilyen­kor a pótmérkőzés főmérkő­zéssé lép elő. Az utóbbi egy-két évben sokat emlegetett cigányasz- szony sztoriját így adja köz­re Szabó Pál: — Bejött hozzám egy ci­gányasszony és reklamált, hogy neki Nyírbátorban nem fizették ki a hármas talála­tát. Néztem a lottójegyzéket, valóban nem szerepeit a reklamáló sorszáma a hár­masoknál. Már majdnem el­küldtem, amikor véletlenül eszembe jutott, hogy megné­zem a négyesek jegyzékében is. És ott szerepelt a szel­vény. Ugyanis a beküldött két szelvényéhez képest a nála maradt szelvényen egy számot elrontott, de a né­gyese így is érvényes volt. Az asszony 81 ezer forinttal ment haza Nyíregyházáról. Porkoláb Miklós, az OTP megyei igazgatóságának fő­előadója egy kisvárdai szto­rit elvenít fel: — A kisvárdai férfinak egy forint hiányzott ahhoz, hogy megvegye a szokásos szelvé­nyeit. A mellette ülőtől meg­kérdezte, nem adna-e köl­csön. Adott, de azzal a fel­megyénkben totónyeremény­ként 18 millió 841 forintot fi­zettek ki, a lottózók 30 millió 701 ezer forint nyereményt vehettek át. A „számtenger- ből” azt is kihámoztuk, hogy a szerencsejáték igazodik a gazdasági helyzethez. A het­venes évek végén, amikor a szelvények árát 3,30 forint­ról 5 forintra emelték, ala­pos visszaesés volt tapasz­talható. 1978-ban csak 18 millió lottó- és totószelvényt vásároltak megyénk lakói, tavaly már több mint 30 milliót. Sokan az áremelke­dést szerencsével szeretnék ellensúlyozni... N. L. Kempinges tervek f Irány a Balti-tenger A nyári szezonra készül­nek a szabolcsi kemping­klubban. Az elnökség össze­állította a programot, amely­ben ezúttal egy szabolcsi csoport indítását is terve­zik a nemzetközi kemping­találkozóra. Lengyelország­ban. a Balti-tenger mellett július 28. és augusztus 7. között adnak rendavút egy­másnak a világ minden ré­széből a természet szerelme­sei, akik sátrakban, lakó­kocsikban idézik a „félno­mád" életet. A megyei szer­vezet egy kisebb autókara­vánt szeretne indítani úgy. hogv az oda- és visszaúton a legszebb szlovák és lengyel tájakat is felkeresik. A májusban kezdődő sze­zonra két baráti találkozót tervez a megyei szervezet. Sóstón a felkészülésről tár­gyainak. milyen lehetőség van a sátor- és lakókocsi- kölcsönzésre (aminél a klub­tagok kedvezményt kapnak), míg szeptemberben a szezon tapasztalatait értékelik. Üj dolog, hogy a mozgássérül­tek kedvezményesen léphet­nek a klub soraiba SZAKMAI DÉLUTÁN fi lakás­penészesedésrSI Miért penészednek a laká­sok? A jelenség okaira kere­sik a magyarázatot a szak­emberek. Az elhárítás, meg­előzés lehetőségeiről is lesz szó azon a szakmai délutá­non, melyet az Építőipari Tudományos Egyesület épü­letszerkezeti és technológiai szakosztálya szervez. Az elő­adás február 21-én. kedden 13,30 órakor kezdődik a Tu­domány és Technika Házá­ban. Á rehabilitációs jogszabály és a valóság Még mindig csak ir és portás... Megyénkben évente kö­rülbelül hétezren kérik rokkantsági nyugdíjazásu­kat, akiknek mintegy fe­le jogosult is rá. A meg­változott munkaképessé­gűek jó része azonban to­vább dolgozik, többsé­gükben egészségi állapo­tuknak nem megfelelő, vagy olyan rosszul fizetett munkakörben, ahol ké­pességeiket nem tudják kibontakoztatni. Noha ők is az egészséges munka­társakkal azonos értékű munkát fejthetnének ki. ha az orvosi rehabilitációt hatékony foglalkoztatási rehabilitáció követné. Egy tavaly júliusban meg­jelent jogszabály korszerűsí­tette a megváltozott munka- képességű dolgozók foglal­koztatásáról és szociális el­látásáról szóló korábbi ren­deletet. Ennek lényegéről és a megyénkben tapasztal­ható hatásról érdeklődtünk dr. Nagy Rózától, a megyei Aláírt a betegágyon ► Hirdette a más házát Az idős asszony hosszú, fárad­ságos munkával szerezte meg a kétszobás kertes házat, a ké­nyelmes bútorokat, az arany ék­szereket, a mindennapi élethez szükséges tárgyakat. Egy fiatal lány mindezt elvette tőle — né­hány tollvonással. Az eset Nyír­egyházán történt. A törvénytele­nül és embertelenül megkaparin­tott házat a megyei lapban hir­detés útján árulta az „új tulaj­donos”. Szerencsére nem akadt rögtön vevő, így a 89 éves asz- szony kisebb bonyodalommal visszaszerezte megszerzett javait. Az eset nagy felháborodást keltett a megyeszékhelyen és abban a Nyíregyháza melletti községben, ahol a lány lakik. Hogy is kezdődött? N. M.. a szálloda- és vendéglátó vállalat egyik felszolgálója a városköz­pontban in'"~ lakásán néhányszor meglátoe ‘ az idős asszonyt. (Az isn ség régebben egy szóra közönéi""' kezdődött.; Szó sem volt »- na; szorosabb kapcsolatról iási szerződés­ről. Ám egyszer a nénit baleset érte, kórházba került. A lány legépeltetett egy szö­veget, a néni betegágyára tette és azt mondta. „Ha nem írja alá, soha nem visszük haza.” ö alá­írta a papírt, amelyen a követ­kező, megtévesztő és nem a való­ságot tükröző szöveg állt: „Az adásvételi szerződésben azért kö­töttem ki csupán az 59 ezer fo­rint vételárat, mert N. M. há­rom és fél éve állandóan és mindennap jár a lakásomra, ott ápolásomat, gyógyszerkezelésemet ellátja. Ellátásomhoz hozzájárul, igen nagy szeretettel gondoz.” E papír alapján az ügyvéd megír­ta az adásvételi szerződést. Min­den a lány nevére került. Ekkor adta fel az említett hirdetést. Több tanú látta, hogy a lány apja a bútorokat felrakta egy stráfszekérre és elvitte. A nénit csaknem üres lakás yárta ott­hon. A városi tanács az eltar­tási sezrződést természetesen semmisnek nyilvánította. A lány nem nyugodott bele. fellebbezett a megyei tanácshoz, vagyis még mindig ragaszkodott a máséhoz. Persze, hiába. Később a polgári ügyet a bíróság dr. Turjanicza Anna tanácsa tárgyalta. A lány apja bűntudat nélkül ezt mond­ta a bíróságon: ,,Mi arra számí­tottunk, hogy a vénasszony meg fog halni, ezért írattuk alá vele a szerződést. A bútorai ott van­nak a pajtámban, vitesse magá­nak vissza.” A bíróság az adás­vételi szerződést megsemmisítet­te és kötelezte a lányt meg az apját, hogy 15 napon belül ál­lítsák vissza az eredeti állapotot. Közben a jogtalanul eltulajdoní­tott tárgyak közül bizonyítható­an eladtak 21 ezer 830 forintér­tékűt. Az ítélet szerint ezt az összeget is kötelesek a károsult­nak megfizetni. Jellemző a harácsolni akaró lányra és apjára, hogy nem nyu­godtak bele az ítéletbe, felleb­beztek Felháborító ügyük így került a Legfelsőbb Bíróságra. A nyíregyházi ítéletet azonban helyben hagyták, így az jogerős. (nábrádi) társadalombiztosítási igaz­gatóság ellenőrző főorvosá­tól. — Korábban is az volt a törekvés, hogy akinek egész­ségi állapota megengedi, az teljes értékű munkát végez­zen. Csakhogy a foglalkozta­tási rehabilitációnak —• irá­nyításának, koordinálásának — nem volt meghatározott felelőse. Az új rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy a rehabilitálás, illetve a már nem rehabilitálható dolgozó anyagi támogatása a mun­káltatók és a helyi tanácsok feladata, s ezt a felelősséget kiterjesztette a termelőszö­vetkezetekre is. E jogszabály hatására az üzemorvossal rendelkező üzemekben meg­alakultak a munkáltatói, valamint a területi és a he­lyi rehabilitációs bizottsá­gok. A megyében a területi bizottságok mellett 21 helyi rehabilitációs bizottság mű­ködik már. A vállalati gazdálkodás szigorú követelményei, a munkaerőhelyzet alakulása és egyéb körülmények sok helyen megnehezítik a csök­kent munkaképességűek fog­lalkoztatását. Még most is a leggyakoribb rehabilitációs munkakör: az őr, a portás. Holott az lenne a jó, ha a megváltozott munkaképessé­gű dolgozót a munkáltató eredeti szakmájában, mun­kakörében foglalkoztatná, eredeti munkakörét módosí­tanák, átképzéséről, betaní­tásáról részmunkaidőben, vagy bedolgozói munkavi­szonyban való foglalkozta­tásáról gondoskodnának. Előfordul, hogy a megvál­tozott munkaképességű dol­gozók foglalkoztatását az előbb említett módon sem tudja a munkáltató, sem pe­dig a helyi rehabiliációs bi­zottság megoldani. Ilyen esetben mi a helyzet? — A rehabilitációs bízott ság igazolása alapján, meg' határozott feltételek mellett átmeneti, vagy rendszeres szociális járadékot kaphat­nak ezek a személyek — mondja a főorvos. A jóra dékkal kapcsolatos igényt az illetékes társadalombiztosí­tási igazgatósághoz kell be nyújtani. A rendelet megje­lenését követően 1983-ban négy személy kapott átme­neti segélyt a megyében, és 244-en pedig rendszeres szo­ciális járadékot. A tavaly júliusban megje­lent jogszabály tehát egy újabb korszakot nyitott a hatékony foglalkoztatás fel tételeinek a megteremtésé­ben és a helyes rehabilitáci ős szemlélet és gyakorlat ki­alakításában. Ez igen fontos, mert ugyan a megváltozott munkaképességűek megélhe­tése — különböző társadal­mi gondoskodások révén biztosított, de arra kell töre­kedni. hogy a képességeik­nek megfelelő, rendszeres munka és az abból származó jövedelem jelentsen számuk­ra biztonságot megélheté­sükben és társadalmi beil ieszkedésükben S. A. Kit szolgálnak? A nyíregyházi autós­nak kisebb horpadás van a kocsiján, el­megy a maszek ka­rosszériáshoz. A mester közli, hogy a cégtáblája ugyan kint van, de pár hónapig au­tót nem javít, mert egy vál­lalatnak végez bérmunkát. Ugyancsak a nyíregyházi ál­lampolgárnak elromlott az ajtózára, megy a híres laka­tos kisiparoshoz, aki a mű­hely udvarán körbemutat és ezt mondja: „Látja, itt több­féle nagy munkával foglalko­zom, de zárat, lakatot még soha nem javítottam. Tud­tommal a városban csak egy idős lakatos vállal zárjaví­tást, de ő sem mindig”. A nyíregyházi elmegy az­után egy másik lakatos kis­iparoshoz, hogy virágtartói csináltasson. A mester udva­riasan közli: „Pár hét múlva vállalom, hamarabb nem. Két iskolában elvállaltam a ka­zán és a fűtésrendszer fel­újítását”. És így tovább és így to­vább . . . A mesterek nem vállalnak, küldözgetnek, határidőt szab­nak. Ugyanakkor úton-útfé- len (a szó szoros értelmében) hirdetik: „Kisiparosok a la­kosság szolgálatában.” Való­ban? (nábrádi) „Eltűnt“ veszteség T öbb helyen rázós zár­számadást tartanak a megyében. Azokban a gazdaságokban szik­ráznak az indulatok, ahol veszteséggel zártak. S külö­nösen ott csapnak fel a lán­gok, ahol korábban több volt a magyarázat, mint a tett. „Kipukkantak, levegővel, ígéretekkel töltekeztek évek óta, s most a nagy veszteség döbbentett rá mindenkit en­nek tarthatatlanságára” — fo­galmazott egy pénzügyi szak­ember. Ugyanis olyan „meg­magyarázhatatlan” csodák történtek, hogy a háromne­gyedévé« felmérések során mutatkozó milliós vesztesé­gek rendre-másra eltűntek zárszámadás idejére. Ko­rábbról — kétszer is — pél­dát adott erre a nagykállói Virágzó Föld Termelőszövet­kezet, de említhetjük az ökö- rítófülpösi gazdaságot is. Üjabban ebbe a sorba lépett a pátrohai tsz és Székely kö­zös gazdasága, A szanálási bizottságokon a sor, hogy feltárják a veszte­ség külső és belső okait, s levonják a személyi követ­keztetéseket. Ám az évek óta tartó suttogások a „kipukka­nás” előtt igazolják : nem árt közben sem egy alaposabb vizsgálat. (lányi) Filctoll a párizsin B ontogatom a parizert, lehántom a nedves­ségtől rátapadt pa­pírt. Épp a vajas ke­nyérre tenném, amikor fei- sikkantok: óh, be szép i Mert a párizsit kicifrázták. Tür­kizzöld filctollal. És köztu­dott, a zöld (a türkiz külö­nösen), nagyszerűen mutat a rózsaszínen. Máskor juhtúrót veszek. Kibontom, s örül a lelkem: a fehér túrón a kék pöttyek csodásán mutatnak, örömöm rövid, mert rádöbbenek: a túró sem papír. Dobnám is az egészet, de hát a túrót sem „ötér” vettem. Lekapa­rom a megkékük részt, és eszem. A túró finom, a kék­pöttyös egy dekát pedig ki­dobom. Vigye a kánya, nem pénz az a hatvan fillér. Harapom a kenyeret, s * morfondírozok, hogy a filc­toll kiváló találmány., szépek a színei, jő vele írni és ráj zolni. Csak egyet nem értek — rágcsálok tovább —, nem értem: miért használják a t élelmiszerüzletekben? Mert — ha valaki nem tudná —, a filctoll tintája nedvességben oldódik. És, a párizsi nedves, a juhtúrót pedig ki nem áll­hatom szárazon. S ha nedves az áru, nedves a csomagoló­papír is. Tehát szétfut rajta a tinta, és átüt a papíron, és megfogja a párizsit, meg a túrót. Ez így logikus. Ilyen a természete . .. Én szeretem a színeket. A zöldet és a kéket kiváltképp. Csak nem a párizsin, és nem a juhtúrón. (speidl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom