Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
HÉTVÉG! MELLÉKLET 1984. január 28. Kedves „szürke bizalmi”! Magam sem tudom, illő-e a „kedves” megszólítás önhöz, aki egy „szürke bizalminak” nevezi magát és hozzánk írt levelében nem éppen kedves jellemvonásairól adott bizonyságot. Mint írta, lassan két évtizede az egyik általános iskola tantestületének szakszervezeti bizalmija, és most jutott el arra a pontra, hogy tovább már nem bírja... Itt egy kis mentegetőzés következik arról, hogy közügyben ír ugyan, de névtelenül, mondván nem a konkrét község a fontos, hanem a probléma, ami állítólag tönkre teszi a légkört a falu iskolájában ... Leveléből megtudhatjuk, hogy a legutóbbi jutalomosztás módja alaposan felborzolta a kedélyeket. „Iskolánk igazgatója a jutalom elosztása előtt az iskolavezetés tagjait külön-külön hívta be, hogy megkérdezze kiket javasolnak jutalmazásra. Csak neveket kért, összeget nem. Ezután elérkezett a nap, de a pénz nem jutott el az illetékesekhez. Néhány nap múlva más szempont szerint mégiscsak gazdára találtak a jutalmak.” ön szerint az igazgató felesége a javaslatokkal ellentétben „újraosztotta” a jutalmakat, ami annak a jele, hogy az igazgató csak névleges vezető, lényegében a felesége és annak barátnői igazgatnak. Nehéz lenne a szerkesztőségi asztal mellől megítélni, mennyiben igaz, vagy mennyiben hamis ez a megállapítás. Esetünkben az iskolaigazgató kiszolgáltatott helyzetbe van, nincs lehetősége megvédeni magát. Ezért nem kívánunk ítéletet osztani fölötte, hisz nem is elsősorban levelének ez a része késztetett bennünket a nyilvános véleménykifejtésre, hanem az ön magatartása az ügyben. Ön — mint említi — a gerinctelen- ség ellen akar küzdeni, de a leírtak szerint gerinctelenséggel. Vagy minek nevezhető az a magatartás, amelynek lényege az, hogy meghunyászkodva tudomásul veszi a jütalomosztás körüli visszásságokat, de szemtől szemben nem lázadozik, nem tiltakozik, hanem papírt és írógépet fog és megírja, mintegy „kibeszéli” magából a saját gyávaságát, ge- rinctelenségét? Azt írja, a jutalomosztásnál nem érte hátrány — amin nem is nagyon csodálkozhatunk — de mint bizalmi, úgy látja, csak „hallgatás” pénzt kapott, mert statisztált az igazságtalan jutalomosztásnál. A továbbiakban tőlünk, a szerkesztőségtől kérdezi,' mit tegyen, hogy a többség bizalmát megtarthassa. S hozzáteszi, „akkor is hallgattam, amikor az igazgató a szeptemberi értekezleten kijelentette, a brigádlátogatáson, októberben senki ne merjen vitatkozni a szak- felügyelettel.” Attól tart, mégpedig joggal, hogy a tantestület szeméről végül is lehullik a hályog, olyannak fogják látni önt, amilyen és megvonják a bizalmat a bizalmitól. Elgondolkoztató az a gyávaság, amit az ön viselkedése tükröz, ami több szempontból is káros. Érthetetlen hogyan tudja ön egyenességre, jellemességre nevelni a gyermekeket, ha emberi tartásából maximum egy névtelen levélre futja. Az is nyugtalanít, milyen lehet az önök iskolájának, tantestületének belső igényessége, kritikai szelleme, ha az említett dolgok megtörténhetnek, s ahol ön képviseli a szakszervezeti tagság érdekeit. Reméljük, azonban nem annyira siralmas a helyzet, mint ez leveléből kitűnik. Viszont, ha csak töredéke is közelít a valósághoz, azért ön is jócskán felelős. Nem egyedül és nem kizárólag. Szeretnénk, ha bele tudna nézni jobban abba a bizonyos belső tükörbe és lenne erkölcsi ereje változtatni a saját magatartásán. Ez nem csupán a testület, az iskolai légkör érdekében lenne kívánatos, hanem az ön saját önbecsülése miatt is, ami jócskán megkopott, megfakult, erre bizonyíték a hozzánk küldött levele is. Azt írja befejezésül, hogy a kollégái szerint úgyis válasz nélkül marad a levele. Valóban, ugyanis a feltetett kérdésekre nem mi, hanem ön adhatja meg a választ, tőlünk legfeljebb bátorítást kaphat, de kinek-kinek magának kell megvívni a csatát. Önmagával szemben is... dr. Erdélyi Sándorral, a NYfRBER igazgatójával a megyei beruházásokról • Hogy érzi magát ma egy beruházási vállalat igazgatója, amikor csökken a beruházásokra fordítható pénz? — Népgazdasági szinten jelentősen csökken a beruházásokra fordítható összeg, amely alapvetően a nagy beruházásokat, a vállalati beruházásokat érinti. Szabolcs megye '«abban a kedvező helyzetben van, hogy nem túlzottan jelentős, mintegy 100 millió körüli ebben az évben a csökkentés mértéke, ilyen körülmények között a vállalatunknak van munkája. Az idei tervek alapján mintegy 950 milliós tanácsi beruházásra számítunk, az OTP lakásberuházásai 400—430 milliót, a társulati közműberuházások, a víz- szennyvíz- beruházások pedig 200—250 millió forintot tesznek ki. összességében 1,5—1,6 milliárd műszaki beépítéssel számolunk 1984-ben. Körülbelül ez — 1,4—1,7 milliárd — volt eddig is az átlag. A Akkor ez azt jelenti, hogy nem csökkent ™ Szabolcs-Szatmár megyében a beruházásokra költhető összeg? —■ A tanácsok pénze csökkent, de a beruházások nem maradnak el. Hogy egy példát mondjak: tanácsi pénzből 500—550 lakást kellett volna építem, ám csak mintegy 280 célcsoportos lakás épül. A telepszerű többszintes lakások száma mégsem lesz kevesebb, mert ,OTP-s lakások formájában megvalósul. Ezeknek is mi vagyunk a lebonyolítói, mi végezzük a műszaki előkészítést, ellenőrzést. Ugyanilyen szerkezeti eltolódás érvényes a közműberuházásokra. A tanácsok ma nem tudnak annyit fordítani a közműfej lesztésrekre, mint amennyit terveztek, . de lakossági erőforrásokból, társulati formában megépülnek, sőt a VI. ötéves terv ilyen jellegű fejlesztéseit véleményem szerint lényegesen túlteljesítjük. a A számokból ítélve, a NYÍRBER leg- ” fontosabb partnere továbbra is a tanács. Milyen az együttműködés a tanácsokkal? • — Abból indulnék ki, hogy a mi vállalatunkat a megyei tanács alapította, felügyeleti szervünk is a tanács, s alapvetőén a tanácsi beruházások megszervezésére és bonyolítására hozták létre. Az eltelt negyedszázad folyamán dolgoztunk megyei, városi, nagyközségi és községi tanácsoknak, s úgy érzem, jó kapcsolatot alakítottunk ki minden szinten. Néha kisebb súrlódások is előfordulhatnak, de nem ez a jellemző. Kapcsolataink erősítésére azt tervezzük, hogy a lebonyolító tevér kenységen belül tovább erősítsük az úgynevezett szolgáltatói elemeket. A beruházásokat megelőző időszakban még tpvábbi fokozott szakmai, műszaki, gazdasági segítséget nyújtunk a tanácsoknak ahhoz, hogy jól megalapozott fejlesztési terveket készítsenek, illetve egy-egy beruházás eldöntésénél megfelelő műszaki-gazdasági tartalmú anyaggal rendelkezzenek. Ügy látjuk, hogy erre a megváltozott, nehezebb körülmények között is szükség van. A Korábban több elhúzódott beruházás ^ kapcsán hallottam, hogy a NYÍRBER postaláda szerepét töltötte be, nem képviselte megfelelően a megbízók érdekeit. — Gyakorlatilag ilyen gondok akkor merülnek fel, amikor az elgondolt, eltervezett határidőhöz képest később valósul meg egy beruházás. Hogy drágább vagy nem drágább, ebbe sok tényező játszik bele. Előfordult több esetben, hogy a tervezők kifejezetten alábecsült költségeket írtak le a tanulmányokban,, programokban, a kivitelezők 10—15 százalékos észrevételeket tettek, aminek a felét kénytelenek voltunk elfogadni. Egy-egy építkezésnél ma már kétszer-há- romszor egyezkednünk kell az árváltozások miatt. Az eredmény attól függ, hogy milyen készültségben van az épület, milyen hátralévő részét érinti az árváltozás. Ezt előre nem tudja a tanács figyelembe venni, tervezni és bizony, ha menet közben esetleg elfogy a pénz, akkor esetleg más feladattól kell elvonni és átcsoportosítani. Egy tény: jogelődünkkel együtt 25 évesek leszünk májusban, de olyan eset nem fordult elő, hogy a mi munkánk miatt emelkedtek volna a költségek. A határidő kérdése is ilyen kettős dolog. Ha megalapozott volt az előkészítés, a döntés, és figyelembe vette a technológiát, a terület előkészítettségét, a megvalósíthatósági időt, akkor valóban kellemetlen, ha késedelem áll fenn. Ilyenkor nem a beruházási Vállalat, nem a tervező, hanem a kivitelező a késedelem okozója. A Van-e valamilyen lehetősége a vállalat^ nak arra, hogy ha a kivitelezés késik, akkor ezt valamivel szankcionálja? — Az az igazs.ág, hogy a jogosítványaink megvannak, hiszen a pénz felett mi rendét-' „Megfelelő piaci helyzetet kell kialakítani, ahol nemcsak a vállalkozók versenyeznek, hanem a technológiák, a szerkezetek, az árak és a határidők is. lizaz abba a helyzetbe kerülhet a megrendelő, hogy a neki legmegfelelőbbet ki tudja választani és nem a meghatározott, kijelölt kényszerpályán kell mozogni.“ x kezünk, a szerződést mi kötjük a beruházó javára, és mi gyakoroljuk a beruházó jogait és kötelezettségeit. De mint a népgazdaság egészében, Szabolcsban is figyelembe kell venni az adott helyzetet. Az utóbbi időben gyakorlattá vált, hogy a fontosabb kivitelezőkkel, akik a megye fejlesztésére hatással vannak, egy évben legalább kétszer átfogó egyeztetéseket tartunk a szerződéses kapcsolatoktól függetlenül. A kiemelt beruházások-, nál — mint amilyen a megyei kórház építése — például rendszeresen olyan koordinációs munkamegbeszélések is vannak, amelyet a megyei tanács elnökhelyettes^ vezet. Itt minden gondot, problémát megvitatunk és minden esetben intézkedünk. Ha egymás munkájában valami problémát találunk, akkor rövid úton, például telefonon' megkeressük a vezetőket, vagy személyesen találkozunk és elvárjuk egymástól, hogy ki-ki a maga területén a szükséges intézkedéseket megtegye. A Említette a kórházat, amely alapos ké- w sésben van már. Ennek a késésnek mi az oka? — A kórház építési munkáinak november 30-án kellett volna befejeződniük. Nem irigyeljük mi a kivitelezők helyzetét, mert az az igazság — és ez az egész országban köztudott —, hogy az elmúlt időszakokban olyan fontos építőanyagok hiányoztak, mint a tégla, cserép, a nyílászáró, a burkolólap, amelyek a befejező munkához szükségesek. Ez nemcsak egy, hanem minden munkánál hiányzik a kivitelezőknek. Ha ilyen általános jellegű gondok vannak, óhatatlanok a csúszások. A A közvélemény szerint az önök érdekei ^ ellentétesek a megbízó érdekeivel, vagyis minél többe kerül egy beruházás, annál nagyobb az önök bevétele. Mi erről a véleménye? — Ez a kissé vád jellegű megállapítás nemcsak a beruházási vállalatokról hangzik el, hanem gyakorlatilag ezt mondják a tervezőre is. A valóságban azonban nem így van. Beszéltem arról, hogy van egy döntést megalapozó szakasza a beruházási folyamatnak, ami az elgondolástól a fejlesztési tervek elkészítéséig, a forrás biztosításától odáig tart, míg egy beruházás programja elkészül. Ennek alapján dönt a beruházó, erre a dokumentációra adja ki az engedélyt. Például ha egy 12 tantermes iskola 30 millió forint, mi erre kötünk megállapodási szerző- , dést és ennek a 30 millió forintnak az 1,2 százalékáért végezzük el a munkát. Az akkor is annyi marad, ha 29 millió lesz a beruházás, és akkor is, ha 32 millió. Más kérdés, ha nekünk azt mondják, hogy utólag engedélyeznek hozzá még egy tornatermet. Ez új munka, az arra eső díjalappal. Mi tehát nem a tényleges megvalósítási költség után kapunk pénzt, hanem egy feladatra előre 'megállapodunk' és á díj — há a munka tartalma nem változik — változatlan marad, függetlenül attól, hogy a végszámla értéke mennyi. Még talán annyit: ezt az 1,2 százalékot rendelkezések állapítják meg; a lakásszövetkezet például 3 százalékos lebonyolítói díjat számol fel. A Divatossá kezd válni a pályázati rend- ^ szer. Hogyan segíti ez a beruházási idő csökkenését? — Mi a múlt év folyamán összesen 45 tárgyalást hirdettünk meg, ebből 44-et megtartottunk. Eredményes versenytárgyalás, tehát olyan, hogy vállalkozási szerződést is kötöttünk, összesen 9 akadt. Sok olyan volt, ahol pályázatot nem adtak be, tehát nem volt verseny. Olyan is volt, ahol csak egyetlen jelentkező akadt, ha pedig egy a pályázó, még ha több ajánlatot is tesz, a szabályok szerint nem lehet értékelni, mert egy jelentkező nem versenyezhet. Egyébként a jövő útja nyilvánvalóan a vállalkozásoké, így felelősségteljesebben valósíthatók meg a feladatok nemcsak a beruházások területén. Nemzetközi versenyben legalább 20—25 éve a magyar vállalatok is részt vesznek. Belföldön is általánossá kellene tenni a népgazdaság minden ágazatában. Ehhez viszont megfelelő piac kell. Kereslet-kínálati egyensúlynak kell lenni, s nemcsak globális, hanem részegyensúlyoknak. Ha ezek a háttérfeltételek is megvannak — az anyagiparra, a szállításra gondolok —, akkor tudnak is és mernek is vállalkozni. Tervlebontásos rendszerrel nem lehet a szükségletet optimálisan kielégíteni. Megfelelő piaci helyzetet kell kialakítani, ahol nemcsak a vállalkozók versenyeznek, hanem a technológiák, a szerkezetek, az árak és a határidők is. Azaz abba a helyzetbe kerülhet a megrendelő, hogy a neki legmegfelelőbbet ki tudja választani. A Ezek szerint hiába csökkentek a beruházások, nálunk még mindig nincs egyensúly? — Nem szabad megyénket az országos ágazati helyzetből kiszakítva nézni. Az köztudomású, hogy Budapesten nagyon szűk volt az építőipari kapacitás, s Szabolcs megyei vállalatok is dolgoztak Budapesten. A másik, ami fontos: az építőipartól elvárás, hogy exportmunkát is végezzen. Mindezek ellenére Szabolcs megyében a globális keres- let.kínálati egyensúly megvan. De hiányoznak a részegyensúlyok. Ha a minőséget, a felöltöztetést meghatározó szak- és szerelőipart — a festő-mázoló, burkoló, üvegező, parkettázó szakmákat — nézzük, ami az épületnek a lényegét adja meg, akkor nagyon szűk a keresztmetszet Szabolcs-Szatmárban. Többek között ezért is van — és ez országos jelenség —, hogy a szerkezetet felépítik, a panelokat összerakják, az épületet kiöntik, aztán fél év, vagy egy év is eltelik az átadásig. A Az utóbbi időben többször hallunk fő- vállalkozásokról, jelentőségük, szerepük növekedéséről. Ha ez gyakorlattá válna a megyében is, milyen hatással lenne az önök vállalatára? ' — Hogy kiből lesz rész-, fő-, al-, vagy generálvállalkozó, az nem egyszerű elhatározás, hanem felelősség-, kötelezettségvállalás kérdése. A fővállalkozónak megfelelő műszaki, gazdasági paraméterekre kell vállalkozni. Ma még változatlanul hatályban van az a rendelkezés, hogy csak pusztán építési munkára fővállaikozni nem lehet. Ezért fogalmazódott meg általában az, hogy fővállalkozni alapvetően a termelő beruházásokra lehet, vagy például komplex lakótelepre, ahol nemcsak iskolát, óvodát, lakást, hanem a fűtőművet, a vízhálózatot, utat, közművet is kell építeni. Ha egy fővállalkozó elvállal egy kenyérgyárat, nem egyszerűen kenyérgyárat vár tőle a megrendelő, hanem olyan kenyérgyárat, amely mondjuk 50 tonna kenyeret ad 24 óra alatt és ha ezt nem tudja, a megrendelő nem veszi át. Tehát a fővállalkozás nemcsak, lehetőség, hanem nagyobb felelősség. És ezt ma még kevesen vállalják. A Ha tovább csökkennének az állami be- w ruházások, újabb munkák után kellene nézni a NYÍRBER-nek is. Tudnának-e például szerepet vállalni a magánlakásépítésben? — Helyénvaló a kérdés. Ha az ember abból indul ki, hogy valaki családi házat akar építeni, ma még annyi megkötöttség, előírás van a telekkel, építkezéssel, Yiogy a szegény állampolgár egy fél évig csak kapkodja a fejét, hová menjen és mihez kezdjen. Különösen akkor, amikor még kialakított telkek sincsenek, s csak annyit tud, hogy valahol itt lehet majd építkezni. Mi nem is olyan régen a megyei tanácson a kommunális bizottság ülésén felajánlottuk, hogy szervezett formában közre tudunk működni a családiházas telkek előkészítésében. Minden egyes tanács felmérte az igényeket, s általában rendelkezésre állnak azok a településfejlesztési, rendezési tervek, amiből tudják, hogy hol mennyi telek alakítható ki. Ha városban, vagy községben megbíznak bennünket, teljesen mindegy, hogy harminc vagy ötszáz lakásról van szó, minden további feladatot vállalunk. Elvégezzük a rendezési, telekmegosztási, kisajátítási, szanálási, előközművesítési munkákat, egészen odáig, hogy telekkönyvez- hető, illetve értékesítési dokumentációt adunk, amellyel csak el kell menni az OTP- hez a kelcsönért. Hozzáteszem, hogy ilyen munkát végeztünk már, nemrég fejeztük be az Ifjúsági lakótelepet, a Korányi Frigyes utKöszönöm az interjút. Balogh József HÉTVÉGI^ INTERJÚ 1 KM
