Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

1983. december 10, KM HÉTVÉGI MELLÉKLET és a szórakozás Hangverseny—fiataloknak Szubkultúrák Ideológiát közvetít Koncert a művelődési központban Négyszáznegyven féle fel­nőtt és ezerháromszázötven féle ifjúsági bérletsorozatot hirdetett meg országszerte az idén a Filharmónia. Nagyvá­rosokban, megyeszékhelye­ken és kisvárosokban, ipar­vidékeken, munkástel epülé- . seken. Színházakban, egyete­mi aulákban, szállodai bál­termekben, művelődési há­zakban csendülnek fel nagy- zenekari művek, szimfóniák és kamaraművek. Népszerű előadók, rangos zenekarok, kiváló karmesterek adnak koncerteket. Sokszor közre­működnek a helyi félhivatá­sos zenekarok, művésztaná­rok is, A vidéki nagyzeneka­rok tevékenységének pedig 90 százaléka a Filharmónia szervezte hangversenyeken bonyolódik le. Ebbe a sorba illik a 'Szabolcsi Szimfoniku­sok koncertkörútja is. Egy-egy fellépésre világhí­rű zenekarok, szólisták is be­kapcsolódnak az ország zenei életébe. Vidéken, így Nyír­egyházán is adott hangver­senyt a Liana Iszakadze he­gedűművésznő vezette grúz kamarazenekar, fellép az ör­mény kamarazenekar, és az I nuovi virtuosi di Roma ka­marazenekar. A szólisták kö­zül említsük meg a japán Mayumi Fujikawa hegedű- művész, a szovjet Lazarij Berman és a Franciaország­ban élő Cziffra György zon­goraművész, a bolgár Ale­xandria Milcseva és a szov­jet Nyeszterenko énekesek, Ruggiero Ricci olasz hegedű- művész nevét. A világhírű szovjet Jurij Szimonov, a ná­lunk népszerű Uri Mayer és Günter Neuhold karmesterek neve js jelzi a színvonalat. Pécsett, Debrecenben, Sze­geden, Győrben kétféle fel­nőtt bérlet közül is választ­hatnak a zenebarátok. Vala­mennyi megyeszékhelyen, s azon kívül jó néhány város­ban —, így Kisvárdán, Vá- sárosnaményban — bérle­ti rendszerben hallhatnak hangversenyeket az ott la­kók. Az ifjúsági hangversenyek célja, hogy jó zenével, ran­gos előadással a jövő zene­szerető közönsége nevelőd­jön. Ezért a zene mellett gyakran jutnak szóhoz a társművészetek> a vers, a próza, a tánc. a mozgás. :»a Sgyetemistákna k, közép isko­lásoknak és szakmunkásta­nulóknak, általános iskolá­soknak rendez 3—4 előadás­ból álló sorozatot 1350 hely­színen a Filharmónia. A ne­gyedik összevont hangver­senyt ott tartják meg, ahol adott a helyszín műsorok rendezésére. Ezek az alkal­mak bővülnek rangos helyi hangversenyekkel is, melyek közül kiemelkedik Nyíregy­házán a karácsonyi koncert. P. Mobil, Omega. Led Zep­pelin — kiabálják a legis­mertebb hazai és külföldi rockegyüttesek neveit azok a színes betűk, amelyeket fes- tékes spraykkel pingálnak a falakra, kerítésekre a ritmu­sért és a harsogásért rajongó ifjaink. Az, hogy bizonyos életkor­ban szinte kötelező egy-egy ilyen „banda” hívévé szegőd­ni, ki-ki a maga fiatalságá­nak példájával bizonyíthatja. Ám az, hogy az említett módszerrel örökíttessék meg a csapatnév, új — bár na­gyon rossz — divatnak lát­szik. Az is. Csak amióta a, boltjainkba kerültek ezek a különben autókarosszéria ja­vító folyadékok, a szóban forgó pingálások azóta sza­porodtak el. Maga a vágy — mármint az, hogy valaki mondandóját a házak oldalára és más, mindenki által látható felü­letre rajzolja, fesse — vi­szont örök. Nem túlzunk, ha azt állítjuk: egyidős az em­berrel. Honnan erre a ma­gyarázat? Onnan például, hogy már barlanglaké őseink is szükségét érezték rideg otthonuk belsejét mindenféle jelekkel, ábrákkal színesíte­ni. Az izzó láva által bete­metett Pompeji épületeinek falán szinte ugyanolyan gúnyrajzok, ákombákomok hirdetik az ott éltek tréfás kedvét, mint amilyeneket manapság láthatunk. A művészettörténészek még nem szedték lajstromba, hogy a világ mely táján dívott leg-, inkább ez a kedvtelés, ám az a tény, hogy a dekorációnak ez a sajátos válfaja olasz ne­vet kapott, mégis azt jelzi: Itália földjén szórakoztak a legtöbben a karcolgatással, mázolgatással. Graffiti, azaz magyarul kaparások — ez lett ennek a városkép-élén­kítési szokás nemzetközileg is elfogadott neve. fgy mondják többnyire, akik csinálják, és szintén így azok a szakenv berek, akik a históriájával, sajátos megjelenési formái­val tudományosan foglalkoz­nak. A graffitinek ugyanis már tekintélyes irodalma van. Ta­nulmányok, könyvek egész sora foglalja össze több ezer­éves múltját és virágzó jele­nét. Több kutató a politikai jel­legű irkafsrkákat helyezi az első helyre. S joggal, hiszen ~a:z országok sokaságában ilyen ábrák, feliratok ezrei, tízezrei agitálnak valami el­len vagy mellett. Különösen akkor, ha valahol felélénkül a társadalmi éiet, mint pél­dául a vörös szegfűk forra­dalmának Portugáliájában. Ott se szeri, se száma nem volt a földreformot, a de­mokratikus átalakulást kö­vetelő feliratos ábráknak. A politika után mi más kö­vetkezhetne, mint a szere­lem. Mármint azoknak a je­leknek a csoportja, amelyek mindenki számára érthetően fejezik ki a lelki és testi vá­gyakat, érzelmeket. Ugyan ki ne ismerné a nyíllal átlőtt szívet. S ott vannak aztán a toaletthelyiségek nem egé­szen szalonképes ábrái a ma­guk „egyezményes” jeleivel. E két fő válfaj után kell megemlítenünk azt a nagyon sokakban élő inkább rossz, mint jó szokást, hogy ha va­laki valahol megfordul, hát akkor fába vési, vakolatba húzza névjelét. Hogy ennek egyáltalán miért érzi szüksé­gét oly tömérdek ember? Egy pszichológus szerint azért, mert nagyon sokakban mun­kál a jelhagyás ösztöne. Egy­szerűen az a vágy hajtja, hogy tudassa: él, létezik, van — s ha már nem lesz —, volt. I was here „itt voltam’’ — irta ki angolul egy isme­retlen a londoni metró egyik állomásának oldalfalára. Nemcsak szakszerű tanul­mányok foglalkoztak a'graf­fitivel. hanem számos al­bumban is közreadták ennek az ábrázolási műfajnak a ja­va darabjait. Magyarázgassuk bárhogyan is. foglalja össze album a fir­kák gyűjteményét, annyit azért szögezzünk le, ideje lenne kemény szigorral meg­fékezni azokat, akik a házak falát, a műemlékek rendbe­hozott falfelületeit barbár módon tönkreteszik. A firka mégiscsak firka, nem művé­szet, hanem sok ecetben egy­féle rombolási ösztön kifeje- -Zője. ■ A nemrégen zajló Ki mit tud? televíziós adásaiba szin­te nyomát se láttuk annak, hogy az utóbbi két évben több ezer új hullámosnak nevezett amatőregyüttes ala­kult és dolgozik. Ott voltak viszont a hagyományos tánc­zene, a lefutott rock és a ná­lunk a népszerűsége ellenére is idegen country reprezen­tánsai. A szórakozás nemcsak c munkaerő-újratermelésben tölt be nélkülözhetetlen sze­repet, de ideológiák közvetí­tésére, emberformálásra is alkalmas. Ezért volna rossz, ha a közművelődés intézmé­nyei arra kényszerülnének, hogy a szórakoztatással, ki­váltképpen a fiatalság szóra­koztatásával^ biztosítsák a művelődési,'' önművelődést programok költségeik Ha a szórakoztató rendezvényektől megvonjuk a dotációi, óha­tatlanul teret nyer annak legolcsóbb, legkommerszebb vonulata. Ez esetben a jövő sejthető. Többek között ezért siker­telenek azok a kísérletek, amelyek mintegy önmagában akarják megjavítani a fiatal korosztályok szórakoztatását. Sajtóviták és határozatok szólnak arról, hogy most már elodázhatatlan az ifjúság szó­rakozásának. szórakoztatásá­nak radikális megújítása. Nagy részük a jelenségek szintjénél nem hatol mé­lyebbre. Az persze nem vé­letlen, hogy , nem a középko­rúak vagy az idősek hasonló problémáit tűzik napirendre. A felnövekvő nemzedékek életében ugyanis kitüntetett szerepe van a szórakozásnak, és feltűnővé, kényelmetlenné válik, ha összekapcsolódik azokkal a szélsőséges, sok­szor zajos és agresszív for­mákkal, amelyek terjedésé­nek naponta tanúi lehetünk. Eltűntek a csövesek, helyü­ket a punkok a rockerek fog­lalták el, az új hullámos ze­nekarok követői és a ki tud­ja még miféle ellenkuiturális magok körül szerveződő cso­portok. Jelenlétük tagadha­tatlan — és kényelmetlen. Ott vannak az aluljárókban, a parkokban, a művelődési házak előtereiben hangos ze­néjükkel, feltűnő viseletűk­kel szemet szúrva, és agresz- sziójukkal ellenkező előjelű, de ugyanolyan minőségű ag­ressziót kiváltva az idősabr bek nagy részéből. , Az ifjúság szórakozása — mint ahogy az ifjúság egésze — nem azonos néhány zene­kar köré szerveződő, pár száz vagy ezer gyerek szórakozási szokásaival, ők szélsőséges formákban csak reprezentál^ ják azt a- folyamatot, amely­nek megismerését, megérté­sét nem a szociálisan hátrá­nyos helyzetű, családi köte­lékedtől elszakadt kisebbség­nél kellene elkezdeni, sok­kal inkább az átlagos, isko-' lába járó, dolgozó fiatalok (körében. Show-business A szórakozás rétegspecifi­kus tevékenység. Ahogy nincs egységes, homogén if­júság, nincs, nem is lehet egységes szórakozási forma és szokásrendszer sem. Ezért veszélyes. Tévútra vivő a fi­atalság szórakozását azonosí­tani egy-egy rétegével, vágy- csoport jával. És ezért nem szabad minduntalan egybe­kapcsolni a könnyű jelzővel, s mint afféle felesleges dol­got, a kereskedelmi vállalko­zások prédájává tenni. Magyarországon is egyre professzionálisabbá kezd vál­ni a show-business. Komoly anyagi érdekeltségek feksze­nek a rockzenében, az ezzel kapcsolatos lemezkiadásban és koncertszervezésben. De ugyanezek az elemek megje­lennek a reklámban, a pro­pagandában is. Az első szembetűnő jel a szórakozási formák és tartal­mak konzervativizmusa. Vál­tozatlanul tovább élnek a már fél évszázada kialakult slágerminták, még akkor is, ha a korszerűség jegyében hangzásuk, előadásmódjuk átvette a legújabb kor divat­jait. Érdekes és tanulságos összehasonlítani a ma diva­tos dalok szövegeit egy né­hány évtizeddel ezelőtti vá­logatás „verseivel”. Nemcsak a slágeres fordulatok hason­lósága a megdöbbentő, a szellem azonossága is A szó­rakoztató ipar ma is azokat a szövegeket tartja terjesztésre érdemesnek, amelyek az ön­feledt beletörődésre, az élet élvezésére, a pillanat öröme­inek megragadására szólíta­nak fel De az édeskés líra elléiú' 'fellépő kőkeménynek, progresszívnek mutatkozó irányzatok sorsa sem sokkal különb. Amint kiszakadnak saját közegükből, és bekerül­nek a szórakoztató ipar vér­keringésébe, jól fésült sza­lonlázadókká, híveiket meg­nyugtatni, leszerelni igyek­vőkké válnak. GAZDAG ZEHEI ÉLET MEGYÉNKBEN Ifjúság Nem is könnyű a szórako­zás helyét kijelölni az embe­ri tevékenységek rendszeré­ben. A legtöbb igyekezet ar­ra irányul, hogy a szórako­zást minél élesebben elkülö­nítsük a munkától, mond­ván: a szabad időnek az a leginkább szabad része, ame­lyet ezzel a csak szubjektív választásoknak alávetett fog­lalatossággal töltünk. Az em­ber a munkájában azonban nemcsak a fenntartásához szükséges javakat termeli meg, hanem emberi viszo­nyait is. A munkában alapo­zódik meg, dől el a szórako­zás milyensége, minősége is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom