Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

1983. december 3. O A takarítónők hajnalban kezdenek... ...és az asszonyok korán kelnek... Ébresztő: éjjel egykor Lányok a varrógépnél tartott. Aztán férjhez men­tem, megszületett a gyere­kem. Most már jelentkezhet­tem volna kismamaműszak­ba. De megszoktam ezt és in­kább maradtam. — Tudja, három műszak­ban jobb a kereset — ma­gyarázza Szurdoki Ferencné brigádvezető. — A kisfiam 22 hónapos. Ha anyuka ta­valy nem megy nyugdíjba, s nem költözik hozzánk Ib- rányba, talán még most is gyesen lennék. Ferike otthon van a mamával, jobb kezek­ben nem is lehetne. Nyugod­tan jövök be akár délelőtt, akár délután, akár éjszaka. Szülői segítség nélkül nem boldogulna a rá háruló fel­adatokkal Gincsai Andrásné targoncás sem: — Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a családban mindenki vállal valamilye'n feladatot. A fér­jem zetoros. Ö hétre jár, dél­után négy-öt óra körül ér ha­za. Reá hárulnak otthon a kinti munkák. Amikor dolgo­zom, anyuka végzi a háztar­tási munkákat. Sőt már a nyolcéves kislányom is segít. Mosogat, port töröl és sokat foglalkozik testvérével. Az én mindennapos feladatom a be­vásárlás, de ez könnyű, mert közel van hozzánk Nagy cser­keszen az ABC. No meg az én dolgom a takarítás, a mosás, s rendszerint a főzés is. A munka, a háztartás, a gyermeknevelés összeegyezte­tése a szervezés magasiskolá­ja. — Nálunk az a legrosszabb — veszi át a szót Szurdokiné —, hogy a férjemmel ellenté­tes műszakban járunk. Ő a gumigyár ibrányi telepén dolgozik. Annyiban veszi ki részét a házimunkákból, hogy havonta kétszer együtt megyünk el a boltba, s hoz­zuk haza a két hétre való mosószert, lisztet, cukrot, egyebeket. Felvágottat, ke­nyeret, tejet meg a minden­napos apróságokat én viszem haza mindennap Nyíregyhá­záról. Ilyenkor, ha délutános vagyok, rendszerint két tö­mött szatyorral jövök be dol­gozni. A legrosszabb, hogy sokszor a legfontosabb csa­ládi ügyekben is egyedül kell döntenem. Az asszonyok szerint az éj­szakai műszak a legjobb, s mindig a hétfő a legrosszabb. — Hetenként más-más mű­szakba járunk. A hétfő a váltás, az átállás napja, ezért a legnehezebb — magyaráz­za Gincsainé. — Az éjszakás hét pedig azért jó, mert min­denre jut idő otthon. — Nagyon rossz alvó va­gyok, nappal különben sem tudok aludni — kapcsolódik a beszélgetésbe Gyökérné. — Nekem két-három óra pihe­nés elegendő az éjszakás hé­ten. Többet meg sem enged­hetnék magamnak, hiszen ez az a hét, amikor legtöbbet le­hetek a gyerekkel. Persze na­gyon kimerítő az éjszakázás. Szombatra mindig úgy elfá­radok, hogy alig bírok járni. A hét vége a pihenésre kell. ★ Vajon számon kérhetjük-e ezektől a munkásasszonyok­tól, hogy moziba, színházba szinte sosem jutnak el, a könyv mellett lecsukódik a szemük. Legfeljebb kötnek, kézimunkáznak a szabad idő­ben, de hát ebből is haszna van a családnak. Akit csak kérdeztem, mindenki azt mondta, eszébe sem jutott, hogy állást változtasson. Pe­dig a sokszor monoton mun­ka és a család gondjai mellett nem ritkán a félelemmel is meg kell küzdeniük, mikor esténként egyedül tartanak hazafelé. Ök azok, akik az el­sők közt indulnak otthonról, s este az utolsók közt érnek haza. Ha délelőttösök, még al­szik a gyerek mikor munká­ba mennek, s ha délutánosok, már alszik a gyerek, mikor a mama hazaér. Legtöbbjük számára ez az egyetlen igazán rossz az életben. Ök mégis ezt választották. így alakult, egyszerűen végzik, ami rájuk méretett. Házi Zsuzsa Anyuka hazajött... (Jávor László felvételei) öt óra. A megyei tanács irodáiban most látnak hozzá a mindennapos tennivalókhoz a takarítónők. Bakos Ferencné — mint mindig — ezen az éjszakán is egy órakor ébredt. — Nekem már nem kell csörgőóra, egy előtt pár perc­cel magamtól is felriadok. — Mindezt úgy mondja, mintha a világ legtermészetesebb száll fel erre a járatra Bakos- né is. ők ketten együtt szok­tak érkezni. Mondják, ritka az a nap, mikor ne előzné meg őket Magyar Jánosé. — Én csak innen a Csipke utcából jövök dolgozni. A fér­jem meghalt, két lányom ki­repült a fészekből. Nekem „könnyű”, hiszen hajnalon­ként nincs másra gondom, csak magamra ... Buszra várva, műszak után... dolga lenne. — A fiam, meg a férjem a tejiparnál gépkocsi- vezető, én költőm őket. Teát főzök, útnak indítom a férfi­akat. Utána már nemigen szoktam visszafeküdni, mivel négykor nekem is kellnern kell. Ekkor kezd készülődni nyír- pazonyi otthonában Vajas Lászlóné is. Ahol család van, ott tennivaló is akad indu­lás előtt. Márpedig most nyolcán laknak a csöpp kis házban. — Elkészítem a családnak a reggelit, becsomagolom a férjemnek a hideg ebédet. Mielőtt indulnék, költőm az uramat. Ez így történik mindig, im­már 13 éve. Ekkor került Vajasné a tanácsra, mint ta­karítónő. Szerencsére lakásá­tól alig kőhajintásnyira van a buszmegálló. Ilona-tanyán Mire reggel benépesül a tanács, ők hárman — a töb­bi takarítóval együtt — már túl vannak a munka nehezén. — Ma a takarítás álom ah­hoz képest, amilyen nehéz, mondjuk tíz éve volt — só­hajt Vajasné. — A mai fiata­lok esetleg hallomásból tud­ják, mi az a vikszelés. Tan­gópasztával eresztettük be a parkettát, aztán egy-egy ke­fével a talpunk alatt addig „tangóztunk” rajta, míg ra­gyogó fényes nem lett. — Porszívó van, meg sok­sok jó tisztító szer — veszi át a szót Magyarné. — Ezek­kel egyszerű dolgozni. Olyan jó, mikor munka után visz- szanézek egy-egy szobára, s látom, hogy ragyog a tiszta­ságtól. Az ablakpucolás a legrosz- szabb — szól közbe Bakosné. — Nagyon magasak és szé­lesek az ablakszárnyak, még létráról is alig érem fel. Reggel öttől nyolcig tart a takarítás. Aztán ki-ki más feladatot kap: mennek a pos­tára, bankba, OPT-be, nyom­dába, ahová éppen kell. Aki hosszúnapos, az délután fél ötig van szolgálatban. A töb­biek már délelőtt ll-kor me­hetnek haza. — Ettől jobb munkabeosz­tást el sem tudok képzelni — folytatja Bakosné. — Akárkit is kérdez közülünk, min­dünknek csupa hányódás volt az élete. Ma már könnyebb. időmben olvasgatni, tévézni szoktam. A két műszakban hétszáz dolgozó jár a ruhagyárba. A lányok egyelőre csak hallo­másból tudják, mit jelent egyszerre dolgozni, amellett családról gondoskodni, gyer­meket nevelni. Méghozzá há­Késő délelőtt már szaporán kattognak a varrógépek, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységében. A délelőtti műszak lánya­inak, asszonyainak arcán már nem látszik a hajnali fá­radtság. Mosolyogva emle­getik, hogy hányán is szundí­tottak egyet a buszon, s ho­gyan kapaszkodtak egymás­ba míg az aluljárótól a gyárig jöttek, a csípős hajna­li szélben. A bejárók feje mellett bizony fél négykor, négykor csörgött az óra. — Anyu ma reggel is alig bírt kiverni az ágyból — ka­cag Dajka Erika, aki Tisza- rádról ingázik Nyíregyházára és mindössze tizenhét éves. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen együtt dolgo­zik az édesanyjával. — Anya sokáig háztartás­beli volt, aztán apukám be­teg lett, s akkor rászorult a család a mama keresetére is. Édesanya negyedik éve beta­nított munkás a VOR-ban. Én egy kicsit később, ’80 nya­rán kerültem ide. Tálas Margit betanított munkás sem azért került a gyárba, mert már gyermek­kora óta arról ábrándozott, hogy varrónő lesz. — Nyolcadik után két évig otthon voltam. Segítettem a ház körül, nyaranként meg a tsz-ben dolgoztam. Szüleim váltig mondták, hogy keres­sek egy rendes munkahelyet. A VOR-ba jelentkeztem. Éppen mehettem volna más­hová is, de ez tetszett legjob­ban. Szép, tiszta, könnyű munka a varrás. Ma már szakmunkás vagyok. Margit sok kolléganőjével, köztük Bihari Erzsébettel együtt Kállósemjénből jár Nyíregyházára. Margitra et­től még több jut ott­hon, hiszen édesanyja nem teljesen egészséges, ö az a lány, aki a kézimunkázás mellett egyszer-egyszer mozi­ba, színházba is elmegy. Hár­mójuk közül Erika a legfiata­labb, az, akinek nincs szak­mája: — Beiskoláztak a szak­munkásképzőbe, de otthagy­tam. A munkahelyen meg az iskolában is helytállni nem bírok. így is olyan fáradt va­gyok mikor hazaérünk anyu­val, hogy csak lerogyok és sem erőm. sem kedvem sem­mihez. Sajnos Tiszarádon nincs se klub, se mozi. Leg­közelebb két kilométerre, Vasmegyeren van kultúrház meg presszó, de nemigen fá­rasztóm odáig magam. Nem éri meg. így aztán szabad Hazafelé, egyedül, éjszaka ... rom műszakba járni, ahogy azt a Nyíregyházi Konzerv­gyár munkásnői teszik. Legjobb az éjszakai műszak Késő délután már nem sok szó esik a gépek mellett dol­gozó asszonyok között a gyü­mölcsüzemben, a konzerv­gyárban. Gyökér Józsefné betanított munkás a zárógép mellett műszakonként üvegek ezreit ellenőrzi: vajon jól van-e rajtuk a zárólap. Lát­szólag egyszerű, de monoton munka ez. Állni a gép mel­lett, s leemelni a futószalag­ról a rosszul lezárt üvegeket. A sokadik üveg után ugyan­csak figyelni kell, hogy egyetlen selejt se kerüljön rakodólapra. — Messze vagyunk egy­mástól itt a gép mellett, meg figyelni is kell, így aztán rit­kán beszélgetünk — szól a fi­atalasszony. — Legalább át tudom gondolni a legfonto­sabb tennivalókat. Gyökérné tizenkét éve dolgozik a kon­zervgyárban. — Nyolcadik után helyez­kedtem el itt. Mehettem vol­na tanulni is, de én inkább a munkát választottam. Persze kellett a pénz is, mivel apu­kámat leszázalékolták. Akko­riban meg sem éreztem a há­rom műszakot. Három év múlva — mikor észrevették, hogy még fiatalkorú vagyok — gyorsan egy műszakba he­lyeztek, de ez csak egy évig f-------------------------------------------------------------------------------------------------\ A z ébresztőóra kíméletlen csörgéssel hasít a kora hajnal csöndjébe. Még nem is pirkad. A zúgó szél, s a csillogó dérbe öltözött fák előre figyelmeztetnek: odakint hideg van. S valóban. A buszpályaudvar csúcsforgalmában csupa meleg holmiba öltö­zött ember kászálódik le a jégvirágos ablakú járművekről. A kívülálló nehezen tudja elhin­ni, hogy meg lehet szokni az örökös korán ke­lést. Az érkezők túlnyomó többsége nő: mű­szakba siető lányok, asszonyok. Arcuk fáradt, szemük álmos, mosolyalan. S ahogy szerte- szélednek a didergő némaságba dermedt vá­rosban, hamarosan sorra-másra gyulladnak a fények a középületekben, hivatalokban. V ____________________________________________/ Kff HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom