Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

1983. december 30. Kelet-Magyarország 2 Mérleg előtt Csattognak a számológé­pek megyénk termelőszö­vetkezeteinek irodáiban, még néhány hét és lassan „összeérnek” a számok. Mér­leg készül, egy rendkívüli év mérlege. összességében a nyereség csökkent, a veszteség pedig duplája az előző évinek. Rekordokat vártunk pedig a termésátlagokban, hiszen aki látta a májusi határt, az emlékszik rá, milyen gyö­nyörűek voltak a kilátások. Csak voltak, tehetjük hoz­zá, hiszen már a tél is de­ficittel zárult, ami a csapa­dékot illeti. A természet adóssága azóta 200 millimé­ter esőre nőtt, amely majd fele az egy évben elvárha­tónak. Mégsem termett sok­kal kevesebb, mint tavaly, hiszen kukoricából és kalá­szosokból is lényegesen töb­bet vetettünk, mint 1’982- ben. A legbántóbb tehát tu­lajdonképpen a rekordok el­maradása. Ezek segítségével ugyanis sokkal nagyobb eséllyel lehetett volna fel­venni a harcot a közgazda- sági szabályzók jövedelem­elvonó intézkedéseivel. Emelkedtek a növényvé­dő szer, üzemanyag árai, a szubvenciók- pedig elég szé­les körben megszűntek. Nem is minden közös gazdaság készült fel tervszerűen az új körülmények fogadására, részben ezzel is magyaráz­ható a bevezetőben emlí­tett mérlegadat, ötvenkét tsz tartozik az alacsony jö­vedelmezőségűek kategóriá­jába, ezek pedig ha akarták volna is, akkor sem lettek volna képesek alkalmazkod­ni a megváltozott helyzet­hez. Érdemes elemzésnek alá­vetni, hogy voltaképpen mi is változott. A dolgok hely­telen egyszerűsítése lenne pusztán szabályozóváltozást látni. A piaci viszonyok let­tek másak az előző évekhez képest. Egy kis túlzással azt lehetne mondani, hogy rá­szabadították a piacot a ter­melőre. Volt idő. amikor egy termékértékesítési szer­ződésen a dátumon kívül más számot nem lehetett találni, mert egyszerűen csak a teljes termésre kö­tötték. A keresleti piac tet­te ezt lehetővé, a mainak azonban „kínálati” a jel-' zője. Már tavaly tudomásul kellett volna vennünk, hogy az almánk, a burgonyánk és a dohányunk csak akkor kél el, ha nemcsak mennyisé­get, hanem egyúttal minő­séget kínálunk. Különösen az alma fölött dúlnak a vi­ták. Az állattenyésztésnek is vannak gondjai. Mindenki előtt ismeretes a világpiac túltelítettsége, különösen baromfiból és juhból. Átvé­teli késedelemmel kellett számolni a sertéstartóknak is, ami többletköltséget je­lentett nemcsak a magasabb takarmányfelhasználás mi­att, hanem az eladatlan jó­szágban fekvő pénz miatt is. Ennek ellenére örvendetes, hogy megyénk országosan is számon tartott állatállomá­nya nem csökkent. Sokat tett ezért az állatforgalmi és es húsipari, valamint a tej­ipari vállalat, pedig ezen nekik is sok pénzük el­úszott. Nehéz* idők válogatják a legényeket — mondja a köz­mondás. A korábbinál ha­marabb róják fel a vezetői és emberi hiányosságokat a szakemberek körében. Most hamarabb fény derült a szervezetlenségre és a veze­tési hiányosságokra. Tény és való, hogy sok minden múlik a termelést megszer­vező irányító emberen, de a veszteségeket nem lehet na­gyobb számban rájuk varr­ni, mint korábban. Az el­múlt években gyarapodott a megye szakembergárdája, de tovább bővülhetne a szá­muk, különösen a szatmári és beregi részeken. Cserélő­désük nem nagyobb, mint ami indokolt. Mérleg készül tehát és ke­vés olyan főkönyvelő van, aki irigyelt helyzetben len­ne. A tartalékalapok is ki­ürültek, hiszen különböző okok miatt felszabadították őket. Az aszály sújtotta gazdaságokban a saját ala­púk bevonása után állami segítséget is várhatnak. Bár ne így lenne, de az időjá­rást senki nem tudja befo­lyásolni. A mérleget min­den eddiginél alaposabb felmérés és reálisabb leltár kell, hogy megelőzze. Amit' most kifelejtenek a leltári ívekről, azt nemigen lesz miből kiselejtezni a követ­kező zárszámadáskor. Esik Sándor A kálmánházi Rákóczi Termelőszövetkezetben megkezdték a gépek téli nagyjavítását. Alkatrészgondokkal küzdenek, s ez lassítja a gépek időre történő javítását. Képünkön: Nádasi József és Erdei Árpád a Kertitox főjavításán dolgozik. (Jávor László felv.) Hálózatfejlesztés a kereskedelemben Ebben az évben is fejlődött — igaz, kisebb mértékben — a kereskedelmi hálózat Vá- sárosnaményban. Az erőfeszí­tések ellenére sajnos sok a fehér folt az ellátásban. Még mindig a fogyasztási szövetkezet az egyeduralkodó Vásárosnamény kereskedel­mében. Az idén mintegy százezer forintos költség­gel két új üzletet alakí­tottak ki. Egy zöldségboltból történt leválasztással október végén adták át a belsőségüzletet, a volt könyvesbolt helyén pe­dig papír szaküzletet nyitot­tak. (A könyvesbolt tavaly költözött át a réginél tága­sabb, új helyére a városban.) A magánkereskedelem három új divatáru butikkal, illetve egy cipőbolttal bővült az idén. Bereg „fővárosában” az egyik legnagyobb gond', hogy elavult a bolthálózat. A gergelyiugornyai és vitkai városrészen példá­ul csak régi, szatócsbolt jellegű üzletekben vásá­rolhat a lakosság. A hálózat korszerűsítése a következő tervidőszak felada­ta. Gondot jelent az is, hogy A gyermekkorom mesz- szeségéből, régi disz­nótorok pernyesza­gát hozta felém a nosztal­giák szele. A gondolatké- rődzést tett követte: vet­tem egy hízót. A hentes hat órára érkezett, mint az emlékekben. Hatalmas példány volt — lehetett úgy 140 kiló tisztán. Az ötödiken lakó lift útitár­samnak a kollégája — amúgy árukiadó a TÜZÉP- en. A bátorító pálinkát a 10. emeleti lakásunk kony­hájában ittuk meg, aztán levonultunk a pincere­keszbe, amelyik tegnap es­te óta a disznóól szerepét töltötte be — teljes si­kerrel. A tv-dobozba gyűj­tött családi kacatok jó alomnak bizonyultak. A coca is lehetett 140 kiló. Amikor bementem, hogy lábára kössem a lerántó­kötelet, már rosszat sej­tett; de én is. Szó sem le­hetett arról, hogy a neki­vadult állatot szépen kive­zessem a lépcsőházon át a ház mellé. Ott bent dön­töttük le a lábáról — sajnos a kerékpáromra — sokáig visított, mert a pe­dál is nyomta. A házfelügyelő nem mert lejönni az ordításra, azt hitte megint a múlt­kori galeri randalírozik. Emberfeletti erővel ki­húztuk a ház mellé, mert a szűk folyosón és lép­csőn csak két ember fért hozzá. A.költözéskor hasz­nált gurtnit — az öcsém ötletét — nem tudtuk ho­va akasztani. A perzselést gázzal csináltuk, bár a nagynéném felajánlotta a alig látszik a vér. A son­kák együtt utaztak a szom­szédasszonnyal. A bendő és a belek az alattunk lakó né­metjuhásszal. Hogy miért nem kötelező ezeknek a szájkosár? Most aztán ta­karíthat a gazdája. Fent az egy plusz két fél szalmazsákját, de én nem fogadtam el, arra gondol­va, hogy hátha tele van pénzzel és elégetjük. Egy tanácsi ember felírta köz­ben a nevünket, hogy fel- perzseltük a füvet. Még az 1970-es nagy aszály te­hette. Szerencsére kútra nem kellett járni, mert a szeméttárolóból gumicső­vel kivezettük a vizet. A disznót a garázsajtón bon­tottuk, délutánra a garázs­ból eltűnt két láda alma és a szerszámkészletem. A ház lakói a loggiáról kibiceltek. — Amíg fel­mentünk hagymás vért en­ni — valaki levágta a disz­nó füleit kóstolónak. A darabolás után a disznó földi maradványai felszáll­tak a lifttel a tizedikre. A piros lemezburkolaton természetesen elő volt ké­szítve a disznóvágásra. A nappalit műanyag fóliával terítettük le a plafonig, a hidegpadlókat bokáig érő fűrészporral szórtuk be. Az alsó szomszéd átjött, hogy szóljon: most jó a hangszigetelés — megkí­náltuk egy kis hangos pá­linkával. Az egyszerűség kedvéért az üst a loggiára került, a feldolgozó asztal a fürdőkádra. A beleket az asszonyok a W. C.-be hu- rolták. A gyerekek mindenütt ott voltak — mindig láb alatt — pontosan úgy, mint én annak idején — csak akkor nem volt ennyi láb. Délben toroskáposztát et­tünk — a fotelekre tett konyhaajtó lapján. Él még a népi lelemény. A hurka­a Berég Hotelen kívül sehol nincs étterem a városban. A vendéglátó vállalat megbízá­sából a helyi költségvetési üzem dolgozói már építik azt a faházat a meleg vizű stran­don,: melyben egy étterem és egy bisztró működik majd — terv szerint jövő májustól. A városközpontban pedig most keresik a helyet egy étterem és egy hidegkonyhai készít­ményeket kínáló büfé kiala­kításához. Ezek gazdája szin­tén a vendéglátó vállalat lesz. Mintegy 30 millió forint ráfordítással az idén kezdte meg az új, ezer négyzetméter alap- területű ÁBC-áruház ala­pozását Vásárosnamény- ban az ÉPSZER Vállalat. Az új ÁFÉSZ-ABC várható­an a jövő év végére készül el. Az élelmiszerek mellett edényárukat is forgalomba hoznak az üzletben, amely jelentősen javítja majd a vá­ros és vonzáskörzete ellátá­sát. Patyolat „hozom-viszem" szolgálat December a számvetések ideje. Máriapócs, Kisléta és Pócspetri is gyarapodott 1983-ban. Megépült kétezer méter járda. Kislétán fodrászüzle- . tét alakítottak ki, melyre már nagy szükség . volt. Ta­nácstagi beszámolók, falu­gyűlések állandó gondját si­került ezzel megoldani, s le­venni a napirendről. Háromszázezer forintot köl­és kolbászanyagot a gye- rekfürösztőkádba kevertük — a gyereket az anyja fü- rösztötte benne, de a fű­szerezés egyedül az én ér­demem. A hurkatöltő a só­gor találmánya — a hús­daráló és a porszívócső kombinációja. Jól műkö­dött — bár a beleket szét­kaparták — vagy a disz­nó szenvedett bélcsavaro­dásban. Estére a zsír is ki­sült a loggián — a tűzol­tók is hazakullogtak dol- gavégezetlenül, de az IKVSZ rohambrigádjának kétszer kellett az eldugult vékony lefolyócsövet a második emeleten meg­tisztítani a vastagbelektől. Este a hurka-kolbász vacsora a fürdőszobaajtó lapján olyan volt, mint régen. Csodálatos ízek, jó hangulat, hatalmas lakás — és disznótor —, Krúdy Gyula bekérezkedett a Szomszédból egy kóstolóra. A . kérelmem egyéb­ként bent van a ta­nácsnál egy nagyobb lakásra — mert ebben nincs füstölő és nem fér el a hűtőszekrény az ol­dalasok között. Azok a régi jó disznótorok bizony már nem olyanok, ez is csak kóstolónak volt jó a gyerekkorból. Kulcsár Attila töttek a kislétai könyvtár bő­vítésére, melyet ezzel kettős funkciójúvá is alakítottak. Kiderült ugyanis, hogy a fel­nőtt olvasók száma az utób­bi időben visszaesett. A tö­rekvés az volt, hogy felnőtt és gyermek — akár a család is együtt látogathasson el a könyvtárba. A lehetőséget er­re a felújítással megterem­tették. Máriapócson 200 ezer fo­rintot juttattak a villanyháló­zat korszerűsítésére és az is­kolarádió kialakításara. Kis­létán az orvosi rendelőt újí­tották fel, s korszerűsítették a fűtést is. Ez 200 ezer fo­rintba került. A korszerűsítéseket, fel­újításokat a költségvetési alapból finanszírozták. A fej­lesztési alapot ugyanis tarto­gatják a Máriapócson építen­dő 4 tantermes, tornatermes új iskola építésére. Ez közel 12 millió forintba fog kerül­ni, s megyei segítséggel épül majd. Már megvásárolták a területet, s a tervezéssel meg­bízták a beruházó vállalatot. 1983-ban tovább folytató­dott a korszerűtlen, elhanya­golt lakóterület, az ún. Szesz­gyártanya felszámolása. Ez évben hat család épített bent a faluban, s jutott ezáltal korszerűbb körülmények kö­zé. A termelőszövetkezet — mely kiváló teljesítményei­ért termelési nagydíjban ré­szesült — kiveszi részét a falvak gondjaiból. Zöldség- és húsbolt nyitásával segít az alapellátásban. A Patyolat hozom-viszem szolgálatot vezetett be. A hiányszakmák azonban itt is léteznek, nincs rádió- és tv­szerelő, hiányzik egy autó­szerelő is a faluból. A ter­melőszövetkezet átvállalt fel­adatokból azzal, hogy gép­üzeme elvégez bizonyos szol­gáltatásokat. de ez még nem jelenti a teljességet. (k. é.) ß Noteszlapok Személyes kapcsolat „Minden ajándéknál, megvendégelésnél többet ért számunkra, hogy sze­mélyesen eljöttek és el­beszélgettek velünk” — mondták a máriaremetei pedagógus-szakszervezeti otthonban élő szabolcsi nyugdíjasok. A Pedagógu­sok Szakszervezetének megyei bizottsága szeret­né az egész megyében élő­vé tenni a nyugdíjas ta­nítók, tanárok rendszeres, és tegyük hozzá, nem for­mális meglátogatását. Ezért is örültek, hogy a nyíregyházi városi bizott­ság külön nyugdíjastago­zatot alakított, melynek vezetője Darvas Lászlóné aranydiplomás „Kiváló Tanító”. Ez év nyarán la­punkban is helyt adtunk a közlésnek, miszerint sze­mélyes beszélgetésre hív­ták meg a megyeszékhe­lyen élő nyugdíjas nevelő­ket, tudatva: megalakulta nyugdíjastagozat. Látványosság nélkül, csendben dolgozik a szak- szervezeti bizottság nyug­díjastagozata, melynek el­ső célja az volt, hogy fel­térképezze a Nyíregyhá­zán élő nyugdíjasokat, megismerjék életkörülmé­nyeiket, gondjaikat, az új nyugdíjasok társadalmi beilleszkedését. Tizen­nyolc esetben készítettek környezettanulmányt és tettek javaslatot az ala­csony nyugdíjak emelésé­re, 82 betsg^kollégát láto­gattak meg. Több esetben vállalták a gyógyszerek adagolását, az ebédhor­dást, orvoshoz való kísé­rést és így tovább. így ke­rült sor a már említett máriaremetei látogatásra is, melyet megelőzött két itthoni. A látogatások mellett legalább ilyen fontos az apró ügyek intézéséhez nyújtott segítség, kérel­mek írása, aranydiploma- ügyek intézése, az iskolai étkeztetés megoldása, üdü­lőjegyek juttatása. Min­dent azonban a nyugdíjas- tagozat tagjai sem oldhat­nak meg, a legtöbbet az iskolák tehetik a volt nyugdíjasok ügyében. En­nek egyik biztató jele, hogy a 4. sz. nyíregyházi általános iskola nevelőtes­tülete karácsony előtt meghívta a nyugdíjas ne­velőit kötetlen beszélge­tésre, fehér asztal mellett. Előzőleg minden nyugdí­jashoz személyesen ment el egy nevelő, amit semmi­lyen kedvesen megírt meghívó sem tud pótolni. Amúgy is csak annyit kérnek a nyugdíjasok, a levelek, meghívók, hivata­los iratok helyett szemé­lyesen keressék meg őket. És nemcsak karácsony tá­lán. (P. G.) Máriapócs, Kisléta, Pócspetri:

Next

/
Oldalképek
Tartalom