Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. december 30. BttRbak­vadászat U|6m keltett különösebb flf meglepetést az amerikai hadügyminisztérium je­lentése a tengerészgyalogo­sok elleni október 23-i me­rényletről. A 241 amerikai katona halálát okozó robba­nás, amely azóta is élénken foglalkoztatja a világ közvé­leményét, a jelek szerint nem befolyásolta a washingtoni politikát. Bűnbakot találni mindig könnyebb, mint megállapíta­ni az igazi felelősök kilétét. A tengerészgyalogosok köz­vetlen parancsnoka, Howard Gerlach őrnagy tehet róla — így szól a jelentés —, hogy 350 katona zsúfolódott össze egyetlen épületben, hogy az őrök töltetlen puskával lát ­ták el a szolgálatot, hogy nyitva volt a kapu, hogy nem szervezték meg a vé­delmet. Csak az nem derül ki a gondosan szerkesztett dokumentumból; hogy miért vannak amerikai katonák Li­banonban. Amikor annak idején a tengerészgyalogosok Bejrut­ba érkezték, Reagan elnök gyors sikert ígért. A tervek szerint a négyhatalmi (ame­rikai—francia—olasz—brit) békefenntartó erők szétvá­lasztották volna a polgárhá­ború harcoló feleit, hogy kis­vártatva átadják a területet és a hatalom gyakorlásának lehetőségét Amin Dzsemajel elnök kormányzatának. Az idő múlásával kiderült, hogy ez az eleve nem túl szilárd elképzelés megbukott. Reagan amerikai elnök megelőzve a jelentés közzé­tételét, gyorsan nyilatkozott. Mint mondta, magára vállal­ja a felelősséget a tengerész- gyalogosok haláláért, senkit sem enged megbüntetni. A Fehér Ház ezt a jelentés is­mertetése napján azzal tol­dotta meg: Washington to­vábbra sem mond le a liba­noni jelenlétről. H,G. Most mégis rosszul ítélte meg a helyzetet, Liliben égett a bosszúvágy, s amint a ká­posztaföldet az állomásfőnök megemlítette, csak az járt a fejében, hogyan bántsa meg minél jobban Holocsákot. Lili búzakék ruháját fehér övvel kötötte át, a nyakában vékony fehér sál volt, s ma­gas sarkú cipőjében oly ma­gabiztosan állt közöttük, mint egy királynő. Neviczky tudta, hogy ezt a nőt többé az életben nem látja, s azt is tudta, hogy akik ott bámész­kodnak körülötte, mindnyá­jan Lilibe szerelmesek. — Gyere velem az állomás­ra, annyi krumplit adok, hogy' eltörik a kocsiban a :ardántengely — hívta Holo- :sák Lilit. Veled menjek? — nézett rá elképedve, gyűlölettel. — ír bb nézd csak a cipőd, oi ürít rajta a gatyamadza- Egy állomásfőnök hosz- *2Ú szárú gatyában. Ilyen me­leg nyárban. És éppen veled menjek krumpliért? — De amikor ideszállítot­tak benneteket, jó voltam neked meg az apádnak is — védekezett hápogva Holocsák. — Mennyit loptam nektek, hogy éhen ne haljatok? — Nem mert á cipőjére nézni, mert attól félt, hogy valóban a gatyamadzagja, mert alul is, a bokája fölött át szokta kötni a gatya alsó szárát. A bálban meg a nagy járkálás- ban a bokája fölött kioldód­hatott a kötés. De már a többiek hama­rabb észrevették, mint ö. Ta­lán nem is a földig csüngő fehér madzag látványától kezdtek oly éktelenül nevet­ni, hanem attól, hogy még a gatyaszár is teljesen lecsú­szott az állomásfőnök cipő­jére. Nem volt mit tenni, Ho­locsák lehajolt, hogy eltűn­tesse a virító fehér csíkot, meg hogy begyűrje a nad­rágja szárába lecsúszott alsó­neműjét. — Ha loptál, nem a maga­dét loptad — juttatta Holo­csák eszébe az igazságot Lili, s ezután, mert a megsemmi­sítő csapást kimérte rá, nem foglalkozott vele többet. ★ Neviczky most már azt lát­ta jónak, ha eloldalog, s ott­hon egyedül gondolkodik el erről az éjszakáról és a Lili­vel való találkozásról. Mint oly sokszor, most is elképzeli magának a nőt, leül valaho­vá az udvarba, egyébként is a Lilivel kapcsolatos képzel­géseket legalább annyira sze­rette, mint Libusék muzsiká­ját. Az imént Lili megismer­te őt, s ez már éppen elég volt ahhoz, hogy a többiek tudják: ő ugyanúgy együtt volt Lilivel, mint bárki a bá- lozók közül. De Libus kérdése még ma­rasztalta : — Miben csalódott, ezredes uram? — Benned fiam — bóloga­tott az ezredes, és beszállt a kocsiba. — Az a bizonyos eltévedt tank nem volt más, mint egy rozsdás szélkakas. Hall­gasd csak — bíztatta Libust. Mindnyájan füleltek. Vala­honnan a falu végéből vala­melyik háztetőről egészen idáig elhallatszott egy bádog szélkakas monoton zörgése. Libus nagysokára szólalt meg,: — Én ■ sosem mondtam, hogy ez lenne a tank ... — De mégis felültettéi en­gem, és én beleéltem magam — kelt ki magából az ezre­des. — Sokmindent megcsinál­tam már, ezredes uram, ta­núm a falu, de tankot hon­nan szerezhettem volna? Ám­bár — nyújtotta meg az á-kat Libus. (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) 122 millió forintra lesz szük­ségük, fejlesztésre 48 millió forintot fordítanak. A legna­gyobb összeg — 26 millió fo­rint — lakásépítésre jut, eb­ből befejezik a Kossuth téri 32 lakást és a gyógyszertárral együtt,épülő nyolc állami la­kás építését. A Kossuth tér nyugati oldalán újabb 37 la­kás és üzletek előkészítésé­hez látnak hozzá, az építke­zések befejezése 1985-ben várható. Utat Fehérgyarma­ton is csak annyit építenek, amennyi az új lakások meg­közelítését lehetővé teszi. A kereskedelmi hálózat a gyógy­szertáron kívül egy tejbolt­tal. egy Patyolat-átvevőhely- lyel és egy fodrászszalonnal bővül. A Fehérgyarmati Városi Tanács Szabó Endrét felmen­tette elnöki tisztségéből és megválasztotta tanácselnök­helyettesnek. _A városi tanács elnökévé Széles Lajost, a já­rási hivatal eddigi elnökét választották. Deme Imrét tár­sadalmi tanácselnök-helyet­tessé választotta a testület. Amerikai tengerészgyalogosok Bejrútban. Reagan elnök leg­újabb nyilatkozata arra utal, hogy aligha térhetnek vissza hazájukba rövidesen. Franciaországban nem győzték kivárni az új év beköszön­tőt: máris megválasztották 1984 legszebb hölgyét, a 19 éves Martiné Robine személyében (a képen balra). Miss világ­szépe '83 gratulál a francia szépségnek. A Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezet vezetősége dolgozóinak és bedolgozóinak eredményekben gazdag, boldog új évet kíván. Megnőtt hazánk nemzetközi tekintélye Magyarország külpolitikája 1983-ban Tóth Ferenc, az MTI főmunkatársa írja: A magyar nép olyan politika mellett száll síkra, amely a békét, nem pedig a háborús veszély növelését, az emberi élet védelmét, nem pedig a pusztulást, az atomkatasztrófa előidézését szolgálja. Hazánk belpolitikai életének — mondhatni — „évzáró” esemé­nyén; a Parlament téli ülésszakán ezen alap­vető gondolatok és célok jegyében egyhan­gúlag juttatta kifejezésre a Magyar Nép- köztársaság országgyűlése állásfoglalását az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek európai telepítése ellen, a katonai feszültség csökkentéséért és a világbéke megőrzéséért. 1983-ban mindvégig a béke­törekvések jellemezték Magyarországon a közéletet, a politikai megnyilatkozásokat, je­lenlétünket és szavainkat-tetteinket a nem­zetközi életben. „Megnőtt és megszilárdult Magyarország nemzetközi tekintélye” — mondta Jurij Andropov, az SZKP KB fő­titkára az év közepén, amikor a magyar ve­zetőkkel tárgyalt. S most, az év végén, az esztendő politikai visszapillantó tükrében még teljesebb lehet a kép arról, hogy — miként idei ülésein a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága is megál­lapította — hazánknak rangja, politikánk­nak hitele, népünknek tisztessége van a vi­lágban, s ezen az alapon fejlődnek külkap- csolataink is. Párt- és állami vezető szerveink, az MSZMP Politikai Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa januárban állásfoglalásban juttatta kifejezésre, hogy a Magyar Népköztársaság, a magyar nép egyetért a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületé 1983. január 4—5-i prágai ülésé politikai nyilatkozatának megállapí­tásaival, és cselekvőén támogatja az abban foglalt kezdeményezéseket. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezette a magyar párt- és kormányküldött­séget a tagállamok legfelső szintű képvise­lőinek e nagy fontosságú találkozóján, amelyre olyan időszakban került sor, ami­kor az imperializmus agresszív köreinek te­vékenysége folytán jelentősen kiéleződött a nemzetközi helyzet, fokozódott a fegyver­kezési verseny, megnövekedett a békét fe­nyegető veszély Európában és az egész vilá­gon. A fegyverkezési hajsza súlyos fenye­getés a világ békéjére, óriási terheket ró a népekre. Megfékezése minden nép és állam számára létkérdés. Ezért nagy fontosságú — hangsúlyozták vezető szerveink —, hogy a politikai nyilatkozat ismételtén kifejezésre juttatta a Varsói Szerződés tagállamainak készségét mindenfajta fegyverzet korlátozá­sára' és csökkentésére, a kölcsönös bizton­ság megszilárdítására, a fegyverzetek ala­csonyabb szintjén. Nemzetközi kapcsolataink kiemelkedő ese­ménye volt a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a Szovjetunióban július 18. és 23. között. Em­lékezetes, hogy ekkor adta át Jurij Andro­pov, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára Kádár Jánosnak a Lenin-rendet, amelyet a Központi Bizottság első titkárának — még 1982-ben — 70. születésnapja alkal­mából adományozott a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyaláso­kat — amint azt az MSZMP Politikai Bi­zottsága és a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa állásfoglalásában, a látoga­tást követő napokban értékelték — az alap­vető kérdésekben a teljes nézetazonosság, a kölcsönös bizalom és megértés, a közös ten- niakarás jellemezte. A két ország kapcsola­tai a marxizmus—leninizmus. az internacio­nalizmus elvei, a szocializmus közös céljai és érdekei alapján az egymás iránti tisztelet, a népeink közötti barátság jegyében^ az élet minden területén eredményesen fejlődnek, A látogatás során aláírt újabb, fontos egyez­ményekkel tovább bővültek országaink gaz­dasági kapcsolatai. A megbeszéléseken ismé­teltei! megerősítették, hogy az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió azonosan ítéli meg a világpoliti­kai helyzetet. A Magyar Népköztársaság támogatja a Szovjetunió következetes lenini békepoliti­káját, nagyra becsült konstruktív külpoliti­kai állásfoglalásait. Az MSZMP és a magyar kormány teljes mértékben egyetért az SZKP-nak, a szovjet kormánynak a nemzet­közi béke és biztonság megszilárdítására, a fegyverkezési hajsza megállítására irányuló nagy horderejű kezdeményezéseivel. A két ország szilárd meggyőződése, hogy a világ­béke megőrzése reális, elérhető cél. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió veze­tői megerősítették: semmiképpen sem en­gedhető meg, hogy az imperialista erők ka­tonai fölényre tegyenek szert a szocialista országokkal szemben. Pártjaink, kormánya­ink nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy népeijik vívmányai és az egyetemes bé­ke védelme érdekében tovább erősödjék a szocialista országok egysége, testvéri együtt­működése. Októberben a magyar közvélemény mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői néhány ka­rib-tengeri ország katonai egységével ki­egészítve agressziót követtek el Grena­da, az ENSZ teljes jogú tagállama, az el nem kötelezett országok moz­galmának tagja ellen. Hivatalos nyilat­kozatban tettük közzé azt az állásfoglalásun­kat amely szerint az agresszió igazolására felhozott érvek elfogadhatatlanok, a fegyve­res beavatkozás ellentétes az ENSZ alapel­veivel, a nemzetközi normákkal, veszélyez­teti a békét és a nemzetközi biztonságot, Lengyelországban járt — Kádár János ve­zetésével — párt- és kormányküldöttségünk, s a látogatásról szóló jelentés alapján novem­berben az MSZMP Politikai Bizottsága és a Minisztertanács állásfoglalásban tette közzé: a szívélyes, nyílt, elvtársi légkörben, a két nép közötti hagyományos barátság jegyében folytatott tárgyalásokat valamennyi megvita­tott kérdésben az egyetértés és nézetazonos­ság jellemezte. Kifejezésre jutott az a közös szándék, hogy minden területen tovább erő­södjék a két szocialista ország együttműködé­se. A látogatás hasznosan járult hozzá az MSZMP és a LEMP együttműködésének to­vábbi elmélyítéséhez, a két ország közötti kapcsolatok sokoldalú fejlesztéséhez, a ma­gyar és a lengyel nép barátságának erősítésé­hez, a szocialista közösség egységének meg­szilárdításához. Jurij Andropovnak, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnöksége elnökének az ame­rikai közép-hatótávolságú rakéták nyugat­európai telepítése megkezdésével kapcsolat­ban 1983. november 25-én tett nyilatkozatát a Magyar Népköztársaság kormánya egyetér­téssel fogadta és támogatja. A magyar kormány a kialakult halyzetben megalapozottnak, a katonai egyensúly fenn­tartásához pedig szükségesnek tartja a szov­jet kormánynak a saját országa és a Varsói Szerződés többi tagállama biztonságát szava­toló, a béke megőrzését célzó lépésiéit. Kor­mányunk üdvözli a szovjet vezetésnek azt az álláspontját, hogy amennyiben az Egyesült Államok és nyugatTeurópai szövetségesei készséget mutatnak a rakétatelepítés meg­kezdése előtti helyzet visszaállítására, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. Mozgalmas része volt az év krónikájának — és a nemzetközi jellegű megnyilatkozások­hoz szervesen kapcsolódott — a magyar ve­zetők találkozói és tárgyalásai külföldi állam­férfiakkal itthon és más országokban. Kádár János részt vett — időrendben sorolva — párt- és kormányküldöttség élén januárban Prágában a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének ülésén; júniusban Moszkvában hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek találkozóján; .júliusban ugyancsak — miként mór említettük — a Szovjetunióban járt, szeptemberben Finnor­szágban, októberben Lengyelországban, no­vemberben Csehszlovákiában, decemberben az NDK-ban folytatott tárgyalásokat. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kép­viselte hazánkat ősszel az állam- és kor­mányfők Indira Gandhi indiai miniszterel­nök által kezdeményezett New York-i talál­kozóján, majd részt vett és beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának plenáris ülésén; úton hazafelé Párizsban találkozott a francia szenátus elnökével; idei utolsó kül­földi hivatalos látogatását a Ciprusi Köztár- ' saságban tette, Szpirosz Kiprianu elnök meg­hívására. Lázár György, a Minisztertanács elnöke ok­tóberben Csehszlovákiában tett hivatalos ba­ráti látogatást, majd a magyar küldöttséget vezette a KGST Berlinben megtartott XXXVIII. ülésszakán. Országgyűlési küldöttségünk járt — Apró Antal elnök vezetésével — tavasszal Dániá­ban és Norvégiában, majd az év utolsó hó­napjaiban a Szovjetunióban, Bulgáriában és Irakban. Külügyminiszterként Púja Frigyes Franciaországban járt, Prágában részt vett a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszte­ri bizottságának ülésén és tárgyalt Belgium­ban; Várkonyi Péter — aki júliusban lett a magyar diplomácia vezetője — szeptember­ben képviselte hazánkat Madridban az euró­pai biztonsági és együttműködési találkozó külügyminiszteri záróülésén, utána Washing­tonban tárgyalt, majd New Yorkba utazott az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakára, részt vett a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsá­gának Szófiában tartott tanácskozásán, tár­gyalt Kuvaitban és az NSZK-bam. Hivatalos látogatáson hazánk vendégei vol­tak államférfiak, miniszterelnökök, pártveze­tők, sok képviselő, vezető diplomata és más politikusok. Parlamenti küldöttséget fogadtunk a Ko­reai NDK-ból, Japánból, Indonéziából, az NSZK-ból, Hollandiából, Spanyolországból. Itt járt s tárgyalt magyar vezetőkkel a ku­bai, a lengyel, a román; a máltai, az algériai, a brit és a. belga külügyn..aiszter. Áprilisban küldöttség élén hazánkba látogatott Jasszet Arafat, a Palesztinái F els za bad ítási Szerve­zet Végrehajtó Bizottságának elnöke, június­ban pedig — a Prágában összehívott béke-vi­lágkonferenciát megelőzően — nemzetközi sajtókonferenciát tartott Budapesten Romes Chandra, a Béke-világtanács elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom