Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
1983. december 24. O önhibámon kívül népesebb lett a családunk. Beköltözött hozzánk egy csapat. Elöl jött (csokoládét habzsolva) Gombóc Artúr, a dagadt madár. Mögötte zsebkendőjébe temetkezve Festéktüsszentő Hapci Benő, őt követte hep- ciáskodva a Bátor Tintanyúl — és természetesen ott kucorgóit Picur feje búbján Pompom, a mesélő szőrpamacs is (aki, ha akar, akár kifordított kesztyű is lehet ...). Amikor fotóskollégámmal megkértük Csukás Istvánt, hogy egy tréfás fotóhoz ülne le — nevetve mondott igent. Van humora. Külön sorba írtam ezt a két szót, mert alapvető fontosságúnak érzem — akárcsak ő maga. — Ki a „szülőatyja” Pom- pomnak és társainak? A meseíró vagy a rajzoló? — Annak idején a Corvina Kiadóban merült föl az ötlet, hogy készüljön egy fura figurákkal teli mesesorozat. Ezt elsősorban Nyugatra szánták, mivel ott már jó ideje „futnak” a rövid, sok rajzzal illusztrált mesék, sorozatok. Behívtak bennünket a kiadóba Sajdik Ferivel. Neki ugyanis volt egy sorozata a Ludas Matyiban, Fantasztikus állatok címmel,.. Csak az alapötlet az enyém, miszerint egy kislány a központi alak, akinek van egy képzeletbeli barátja . . . Ezután már egybemosódik minden — nem tudom megmondani, hogy ki „szülte” Pompom fi-guráját, akárcsak a többit. Tudja, úgy van ez, hogy leülünk Sajdikkal, én az asztal egyik végén írok, ő a másik végén már rajzolja is a mulatságosnál mulatságosabb figurákat. Huszonhat rész áll készen — rajzfilmen! — Milyen sikere volt Nyugaton? — Hát, ez érdekes. Két évig nem tudták eladni. Az igazság az, hogy szerintem nem jól tálalták... Aztán megindult az érdeklődés — az amerikaii Hanna-Barbera cég (a Flinstone-család vagy a Foxi-Maxi-sorozat készítője) komolyan érdeklődik. — Fantasztikus állatokat említett — és ilyenek szerepelnek többnyire a sorozatban is. Előzőleg kevésbé fantasztikus állatokról írt — egyáltalán: sok állatmeséje van. Ennyire kedveli őket? — Kétfajta állatról írok. A Hárman: Picur, Pompom és Csukás István. (Gaál Béla felvétele.) „valódiak” mint a Szürke Kiscsacsi, vagy Mirr-Murr, a kandúr nagyon a szívemhez nőttek, szeretem őket. Azt hiszem, a gyerekek is. Az igazság az, hogy azokban a mesékben sem hiányzott a humor... A másik állatfajta a képzeletbeli, a fantasztikus. Nos, itt aztán tág tere van a mulattatásnak, a vidámságnak — már maguknak a figuráknak a megalkotásánál is. — Ilyesféle Süsü, a sárkány is, „akinek” hatalmas sikere volt. — Igen. Tervezzük is a folytatást, ha minden jól megy, a jövő évben két újabb rész kerül képernyőre. Hasonlóképpen: a Pompom meséit is folytatjuk ... — Meséi, a maga teremtette világ különbözik a legtöbb gyerekmesétől. — Ez a jó! Nem szeretnék olyan meséket írni, ahol az a tanulság, hogy mindig rendet kell rakni a polcon. Vagy az, hogy a fogmosás milyen fenn- költ dolog ... Szó se róla, nem annak vagyok az ellenzője, hogy tanítsuk, oktassuk a gyerekeket. De könyörgöm: legalább a mesék világában hagyjuk békén egy kicsit! Ott, ahol szabadon csapong- hat a fantáziája, ahol nincsenek kötöttségek ... Hiszen nézzük meg akár csak a népmesék világát is: ott repül a piszkafa, a ló beszél, a királyfit hatfelé vágják, aztán összeragasztják . . . Van tanulság, hogyne lenne (bár már maga a szó is riasztó egy kissé) — erkölcsi, érzelmi töltést ad a mese. Győz a jó, legyőzik a rosszat és így tovább. — Kicsit mintha már túlságosan is gyorsan győzne a mai, átszabott mesékben ... — Nagyon igaza van. „Kiherélik” a meséket sokszor. Azt mondják a „dadaszemléletű” szakemberek: nehogy ráijesszünk a gyerekre, mert ideges lesz, meg egyebek. Felriad éjjel az ágyban. De kérem: olyan időket élünk, amikor a mesék jelentik a lesfélelmetesebb hatásokat a gyérekrW A gyereked.ja: a mese világa nem valódi világ. — Kit tart a legjobb meseírónak? — Andersent. Nemcsak meseírónak volt kiváló, hanem az egyik legjobb író is — minden tekintetben. Ö tudott szólni a gyerekekhez! Tarnavölgyi György A betlehemi csillag nyomában Á tudós az ég titkairól Stonhenge, az ősi csillagda Peregtek a színes diaképek — 25 ezer éves csontdarabon apró vésetek sora, óegyiptomi képek, zord sziklatömbök Stonehange- ből, piramisok, melyeket a csillagokhoz tájoltak építőik ... Ponori Thewrewk Aurél csillagász magyarázza a képeket a tátott szájjal hallgató gyerekeknek. Legendák és csillagok — ez a címe a programnak, melyre szívesen fogadta a meghívást a jeles szakember a nyíregyházi megyei könyvtárban. Nevét nem mint csillagászét ismertem meg — hanem nyelvtankönyvből. A Thewrewk névről megtanultuk, hogy Töröknek kell ejteni, és pár hasonló név (Dessewffy — Dezsőfi) társaságában a régies írásmód iskolapéldája. De később kezembe került a Bibliai csodák című könyve, majd megpillantottam nevét a budapesti Planetárium programjában. Előadásának címe: A betlehemi csillag. Sajnos, nem sikerült odajutnom, ezért hát különös figyelemmel hallgattam az Uránia csillagvizsgáló nyugdíjas igazgatóját. — Kettős értelemben is érdekel a Biblia. Egyrészt azért, mert véleményem szerint sokkal többet kellene foglalkoznunk vele — fantasztikus értékű kultúr- histórjai emlék. A másik: igen sok olyan esemény található benne, melyet, ha megfosztunk a misztikus lepeltől, kiderül, hogy van reális magva ... — Ilyen a nevezetes betlehemi csillag is? — Pontosan! A kutatások bebizonyították, hogy van benne valami. . . — Üstökös lehetett? — Nem, nem... Az üstökösöket a régiek (csak a régiek?) mindig valami baljós előjelnek tekintették. Rendszerint tőrt, kardot láttak az égen — véres események előhírnökét. Itt ilyenről -úincs szó, hiszen köztudott, hogy Jézus születése a keresztények legnagyobb ünnepe. Örömteli eseményt jelzett egy fényes csillag . .. Másrészt pedig a másutt élő ókori csillagászok — Kínában, Koreában vagy Japánban — gondosan feljegyezték a rendkívüli égi jelenségeket. Az ő könyveikben nem leljük nyomát üstökösnek ebben az időben. — Nova, szupernóva? — Az sem lehetett, mert egyrészt erről sincs följegyzés, másrészt pedig a szupernóvák vagy novák íel- lobbanása utólag is igazolható. A csillagászok például megállapították, hogy az 1054-es nova helyén ma egy terjeszkedő gázfelhő látható az égbolton. Mégis lehet magyarázat! Az a bizonyos három napkeleti bölcs feltehetőleg az óbabiloni birodalom területéről érkezett — tudós csillagjósok voltak, ök deríthették ki, hogy (ez igazolható) időszámításunk előtt 7-ben 860 év után először a Jupiter és a Szaturnusz bolygó egy év alatt háromszor is együtt állt a Halak csillagképben. Márpedig ez a csillagkép a tengerparti népeket és a születést jelentette az asztrológiában ... Hogy másutt ezt az együttállást nem jegyezték föl, holott láthatták, arra az a magyarázat: ott nem ezt jelentette. — Ezt a jelenséget kötötték aztán a zsidók Messiásának születéséhez... De a Bibliában más furcsa, az égbolttal összefüggő jelenségeket is találhatunk. Gondolok itt Illés szekerére, mely az égbe röpítette a prófétát, vagy például János jelenéseinek rejtélyes égi „járműveire” ... Ezekre már fantasztikusabbnál fantasztikusabb magyarázatokat találtak — idegen űrhajósokat ... — Megmozdul a fantázia.. . Szerény véleményem szerint, ha valóban idegen űrhajósok jártak volna nálunk, akkor ma nem itt tartanánk. De tréfa nélkül: sajnos egyre fogy a reményünk, hogy találkozzunk más értelmes lényekkel, akik elérhető közelségben lennének. Persze ném lehet kizárni, hogy léteznek valahol, de ... — Ha nem is a nagy találkozás reményében, de az ember ma már szinte állandó lakója a világűrnek. Mit jelent ez a csillagászatban? — Elképzelhetetlen távlatokat. A Földön egy légóceán mélyén élünk — a kitekintést ez korlátozza. Az űrből olyan megfigyelésekre nyílik lehetőség, melyek eddig csak álmok voltak a csillagászok számára. A földi óriástávcsövek eredményei eltörpülnek egy űrbéli kisebb távcső megfigyelései mellett. Már ma is működnek az űrben röntgen-, rádió- vagy infravörös távcsövek — ezek a légkörben alig használhatók a zavaró hatások miatt. — Sokan meddő, haszontalan időtöltésnek tartják a csillagászatot, űrkutatást. Itt, a Földön annyi a gondunk, mondják, hogy inkább ezekkel foglalkozzunk. — Nincs igazuk. Most igazán nem akarok az űrhajósok vizsgálatairól beszélni, hosszú lenne. Mindenesetre : olyan eredmények születtek már ezek alapján, melyek kiválóan hasznosíthatók a földi életben! A csillagászat pedig? A vizsgálódások nem öncélúak — minél több tulajdonságát ismerjük meg a Földön kívüli anyagnak annál jobban birtokba tudjuk venni az anyagot, az energiát a hétköznapokon. T. Gy. Á felnőttekhez szóltak... Ritkán beszélünk a meséről, mert tévesen sokszor úgy gondoljuk, gz a gyermekek ügye. Valójában mese nélkül aligha képzelhető el az életünk, vagy mint kényszerű mesemondóké, vagy mint a meséken csüggő apró embereké, vagy éppen a meseszövés motívumait is felhasználó társalgó, csevegő, netán udvarló emberé. Megyénk különösen gazdag termőhelye a népmeséknek, hisz itt élt a nagy magyar mesemondó Fedics Mihály, vagy a meserekordot tartó Ami Lajos, aki 262 mesét mondott magnószalagra dr. Erdész Sándor néprajzkutatónak, aki a magyar népmesekutatás nemzetközi hírű szakembere. Erdész Sándort, aki a sóstói múzeumfalu igazgatója, arról faggattuk, vannak-e még a megyében élő — mesefák, melyek a magyar népmesék legjellemzőbb vonásai. — Ma már olyan élő mesefák nincsenek a megyében, mint Fedics Mihály, vagy Ami Lajos, hogy csak a nagyokat említsem. A megye rendkívül gazdag mesekincsét sikerült feldolgozni, melynek közismerten legnagyobb úttörője Ortutay Gyula volt' Egyébként a régi időkben a * mesemondó köztiszteletbén álló ember volt. aki a fonókon, lekvárfőzéskor, csomózáskor vitte a szót. A magyar népmesére jellemző, hogy az mindig a felnőtteknek szólt, gyermekek nem is hallgathatták. Mi a helyzet a rossz szellemekkel, boszorkányokkal, vasorrú bábákkal? — Egy téves nézetet szeretnék eloszlatni. A magyar népmesében ismeretlen szereplők a boszorkányok, az emberevő óriások, a tündérek, törpék, manók. Ezeket a lényeket a magyar népmese soha nem ismerte. Nálunk is van ugyan vasorrú bába, de ez nem azonos például a germán mesevilágban ismert gonosz vasqrrú bábával. A magyar vasorrú bába egy jóságos öregasszony, aki útba igazítja az eltévedt vándort, a menyasszonyát kereső leERDÉSZ SÁNDOR gényt. Ennek az a magyarázata, hogy a magyar nép gondolatvilágában a honfoglalás idején az ősanya állt a középpontban, őt övezte a legnagyobb tisztelet. Egy kis szobrot, bábut is készítettek számára, később amikor az ősanya meghalt, ezt a kis bábut étellel kínálták. Mielőtt a család enni kezdett, hozzákoccintották a vaskanalat, amitől a bábu orra, szája gyakran elkopott. Ezért a bábu egy kis „védő” vasorrot kapott, innen az elnevezés. — A magyar népmesék óriási jellemformáló erővel rendelkeznek. Nemrég a fővárosban tartották megbeszélő- 4 süket az úgynevezett szöveg folkloristák. Itt történt döntés arról, hogy a közeli években kiadják Móricz Zsig- mond szatmári népköltési gyűjteményét. De sorra kerül Kriston Antal sárospataki teológus nyírségi népmese gyűjtése is. Én pedig megbízást kaptam a „Lacza Mihály mesél” című kötet sajtó alá rendezésére. Büszke vagyok arra, hogy a magyar népmesekincs zöme Szabolcs-Szatmár megyéből gyűlt össze és sok neves kutató jóvoltából ezek közkinccsé válnak, megismeri őket a világ meseolvasó közönsége, illetve szakembergárdája. Páll Géza HM ÜNNEPI MELLÉKLET
