Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
1983. december 24. Kelet-Magyarország 3 Régen hozta iázba rendelet úgy az embereket, mint az, amelyik két éve született, lehetővé téve többek között a vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozását. Szerte az országban gombamódra szaporodtak a ma már csak nemes egyszerűséggel géemkáknak nevezett csoportocskák, két táborra szakítva a közvéleményt. Jó néhányan még ma is valami csodaszerként kezelik a munkaközösségeket, mások viszont úgy tekintenek rájuk, mintha ezek léte egyenesen szocializmusunk eddigi vívmányait veszélyeztetné! A kezdeti . zűrzavar után szerencsére ma már a többség reálisan szemléli, azaz se nem csodaszer, se nem időzített bomba, hanem olyan lehetőség, mely enyhíthet gazdasági gondjainkon. Ez vezérelte a mátészalkai Szatmár Bútorgyár vezérkarát is, mely kezdettől fogva arra ösztönözte a dolgozókat, hogy alakítsanak minél több /gazdasági munkaközösséget. A jogszabály megjelenése óta hat ilyen kis munkacsoport született, igaz, a hatodik alig kezdte el működését, máris felbomlott. De a meglévő öt eredményesen dolgozik. Most van olyan munkaközösségük, mely alkatrészt, van olyan, amelyik bútort gyárt, míg a következő különféle beruházási, kivitelezési munkálatokkal foglalkozik. Szép, szép, de nem sok ennyi gmk? — kérdezhetik joggal sokan. — Kevés — mondja erre az igazgatóhelyettes, Berecz András. — Még mindig rengeteg olyan terület van a gyárban, ahol a kisebb, de mozgékonyabb csapatok sokkal gyorsabban, eredményesebben tevékenykedhetnek, mint egy-egy nagyobb, de lomhább szervezet. És működésüknek kimutatható haszna van. Egyik munkaközösségünk például olyan alkatrészeket gyárt, amelyeket eddig külföldről kellett beszereznünk, borsos áron. Vagy említhetném az úgynevezett vasalásokat.. Ezeket eddig másokkal készíttettük. De milyen procedura után! Rögtön azt kérdezték, hány darabot kérünk belőle, mert ők kis tétellel nem foglalkoznak. A nullszériához viszont nekünk nem kell százezer darab! Szóval elkezdődött a kötélhúzás, melynek legtöbbször mi láttuk a kárát. Ezt a gondot is levették vállunkról a gmk- sok. Aztán itt a rengeteg elfekvő alkatrész. Jó részükkel eddig nem tudtunk mit kezdeni, pedig csak parányi átalakításra lett volna szükség. De kivel végeztessük el e miniatűr műtétet...!? Géemká- saink ezen is segítettek. Hallgatom az igazgatóhelyettes szavait, s megfogalmazódik a — igaz kissé komolytalan, de talán érdekesnek tűnő — kérdés: ha eny- nyi az előny, miért nem alakul át az egész vállalat ezernyi gazdasági munkaközösséggé? — Valóban komolytalan a kérdés — neveti el magát Berecz András. — Még akkor is, ha sokak fejében fogalmazódott meg hasonló gondolat. De a feladatok túlnyomó többségét hét-nyolc fős csoportok képtelenek megoldani. A kollektíva gépezetébe kerülő porszemeket viszont el tudják távolítani. És sok porszem már arra is képes, hogy megállítsa az egész gépezetet. A gyár egyik legfiatalabb, de egyik legjobban működő gazdasági munkaközössegét Pető Tibor vezeti. Nyolcán vannak, és három hónappal ezelőtt alakították meg a FA- BÉR nevű csoportjukat Bú- torasztalosok valamennyien, ■természetes hát, hogy bútorokat, méghozzá roppant kényes termékeket készítenek munkaidő után, s szombaton, vasárnap. Pető Tibor egyébként művezető, s bárhogy is igyekszik titkolni, bizony fáradt. Van elég dolga a hivatalos munkaidőben is — most éppen szobabútort készítenek szocialista exportra — s ehhez jön még az önként vállalt pluszmunka. Ráadásul nem is akármilyen! Nyugatnémet megrendelésre gyártanak komódokat. — Októberben alakultunk ugyan, de a tényleges munka november közepén kezdődött — mondja, — s rögtön bedobtak bennünket a mély vízbe. — Mégiscsak sikerült partra kecmeregniük. — Az lett volna szép, ha bennragadunk. S erre nemcsak a gmk, hanem a gyár is ráfizetett volna. Arról volt ugyanis szó, hogy az egyik NSZK-beli cég kétszázhúsz. darab komódot rendelt tőlünk, de olyan határidővel, hogy csak sopánkodott mindenki. A vezérkarral aztán megegyeztünk, vállaltuk a feltételeket: azaz a szállítmány első felét december 12-re, a fennmaradó részt pedig még karácsony előtt elkészítjük. Eddig álltuk a szavunkat, s úgy tűnik, a vevő, látva megbízhatóságunkat, újabb, még ennél is komolyabb munkával bízza majd meg a gyárat, mely egyébként a hagyományos munkaszervezéssel aligha tudta volna tartani a határidőt — A gyár jól járt. De a munkaközösség? — Mi is. Bennünket sem ejtettek a fejünk lágyára, ha nem látunk fantáziát a dologban, nem biztos, hogy belevágtunk volna, — Mennyit kerestek ezen a munkán? — Még nem tudjuk — kapcsolódik a beszélgetésbe a gmk egyik legaktívabb tagja, Koncz János, aki egymagában 163 órát dolgozott a híva-* talos munkaidőn túl novemr berben, — de ha számításaink nem csalnak, tisztes összeghez jutunk. Papírt, ceruzát elő, számoljunk! Egy komód elkészítéséért ők több mint hatszáznegyven forintot kapnak, s ha ezt beszorozzuk száztízzel. . . Szóval szűk három hét alatt hatójuknak — ketten ugyanis betegek — valóban tisztes összeg üti a markát. De mielőtt bárki irigykedni kezdene, hallgassuk meg a húszéves Krupa Andrást! — Hajnali öttől délután fél kettőig tart a rendes műszak, eszünk valamit, s kezdődik az Komódgyártás - nem komótosan A Tiszántúlon ma már meghatározó szerepet játszik a mátészalkai bútorgyár. Termékeiből a hazai piac mellett egyre több talál külföldön is gazdát. A gyár megnövekedett feladatainak megoldásában mind nagyobb szerepet játszanak a vállalati gazdasági munkaközösségek, gyorsabbá gördülékenyebbé téve a termelést. (Elek Emil felv.) újabb hajtás. Természetesen a szombatot, de a vasárnapot is itt bént a gyárban tudjuk le. Igaz, én vasárnap a rossz buszközlekedés miatt Nyírpa- rasznyáról nem tudok bejönni Szálkára, de a többiek bizony itt „ünnepelnek”. — Mit szól a család, hogy az apát sohasem látni? — Mit szólna, morgolódik — legyint Koncz János. — Mikor vittük a hírt, hogy a gmk-val micsoda pénzeket lehet majd keresni, persze örültek. De most, hogy csak kutyafuttában találkozunk, kezd elegük lenni... — Nem fizetnek majd túl nagy árat e. néhány ezer fo-. rintért? — Ezt a komódügyet ne vegyük tipikusnak — veszi át a szót Pető Tibor. — Eseti megbízás volt, mely a gyárnak fontos, nekünk meg egyenesen létérdekünk volt. Egy biztos, legközelebb ezerszer is meggondoljuk majd, hogy belevágjunk-e ilyen munkába. A tanulópénzt viszont megfizettük, reméljük, ezentúl nyugodtan dolgozhatunk. S az a furcsa, legalábbis én, nem is kétkezi munkában fáradtam el, hanem a gmk szervezésében. Egy biztos: türelmetlen embernek nem szabad elvállalnia a munkaközösség megszervezését. Még felsorolni is sok, hány helyre kell szaladgálnia a különféle engedélyekért. Csak néhány olyan szerv, ahol álljt mondhatnak: megyei bíróság, OTP, rendőrség, tűzoltóság, KÖJÁL . .. de közbeavatkozhat még a bevételi igazgatóság, a közjegyző, a társadalombiztosítási igazgatóság... És mindegyik helyre külön-külön kell elmenni. Pedig az lenne a legegyszerűbb — ha már így agyonszabályoztuk a gazdasági munka- közösségeket — ha valaki az adott gyárban venné kézbe a helyi gmk-kat Mennyi energia szabadulna fel így is ! — Mi is tótjuk ezt a gondot, éppen ezért tervezzük egy gmk-s ügyintéző munkába állítását — összegzi az eddig hallottakat Berecz András. — Tevékenységére már csak azért is szükség lenne, mert további munka- közösségek megalakítására számolunk, s mi azt szeretnénk, hogy ők termeljenek. Ne pedig papírokkal szaladgáljanak! Balogh Géza BOGNÁR ÁRPÁD RAJZA: SZERETET IDILLI KÉPET RAJZOLÓ ÉS VÉSZHARANGOT KONGATÓ JÖVÖJÖSLÄSBA BOCSÁTKOZNAK FUTUROLÓGUSOK ÉS MAGÁNEMBEREK, HA A CSALÁDRÓL ESIK SZÓ. MILYEN A MAI REALITÁS, KÉRDEZTÜK A CSALÁD HOLNAPJÁÉRT FELELŐS ÉS TENNI TUDÓ SZERVEZET,. A VÖRÖSKERESZT MEGYEI FŐELŐADÓJÁT, SZARKA ENDRÉNÉT. A szeretőire épülő család adatvállaláson alapuló házastársi kapcsolatot és a szeretet jegyében élő családot tartjuk eszményinek. 0 Miért nem sikerül valamennyiünknek megvalósítani ezt az elvet? — Másfajta igényeket támaszt a társadalom és az egyén/is a családdal szemben, mint régebben. Ma már teljesen természetes, hogy az édesanya dolgozik, szakmát szerez, s a társadalmi élet posztjain a férfihoz hasonló szerepet tölt be. A sokat hangoztatott és sokszor rosszul értelmezett egyenjogúság ellenére a családtagok ugyanúgy elvárják az anyától, hogy tiszta lakással, friss étellel várja őket. Ehhez járulnak a modern kor újabb terhei: kísérje bölcsődébe, óvodába gyermekeit. Érthetően, nagyon sok családban ennek a komplex feladatnak nem tud eleget tenni az anya, és megbomlik az igények és a lehetőségek közti egyensúly. Így a család nem tud megfelelni azoknak a nagyon fontos funkcióknak, amely a társadalomban erre a kis sejtre vár. 0 Mi a család szerepe? A Kinek-kinek személyes élménye van arról, hogyan élnek ma a családok. Milyennek látja ezeket a közösségeket? — Nehéz egységes képet rajzolni. Köztudomású, hogy a társadalmi fejlődéssel átrendeződött a család szerepe, a tagok benne elfoglalt helye, tekintélye. Egyre inkább csak álmainkban él az ideálisnak mondott család, amelyben az anya a tűzhely melegéről gondoskodik, az apa eltartja a családot. Ma már fölösleges fenne ezt az ideált erőltetni, hiszen szocialista társadalmunkban alapvetően megváltozott a családról alkotott kép. Mi az egyenlő fel— Ha definíciót akarnék mondani, akkor arról a hiztonsági szelepről, kiegyensúlyozó funkcióról kellene szólnom, amely a harmonikus család jellemzője. A családtagok egymás iránti szeretet^ megvédi tagjait a negatív hatásoktól. Támaszt jelenthet a bajban, a munkahelyi, az iskolai feszültség levezetése is lehetővé válik az egymást szerető, becsülő családtagok társaságában. Már az ősember is a kisebb közösségek alakítására törekedett, noha papír nem volt róla, de erősen kötődtek egymáshoz az együvé tartozók. Mondhatjuk, hogy génjeinkben hordozzuk a család igényét, s ez jellemző azokra az emberekre is, akik így vagy úgy, de kívül rekedtek a családon. Adatok tömege igazolja, milyen óriási szerepe, fékező hatása van a családnak a negatív személyiségjegyek kialakulásában. Nem véletlen, hogy a bűnözők, a társadalmi normákat elvető, eltévedt, magányos, neurotikus emberek és az öngyilkosok között is messze vezetnek a családot nélkülözők. 0 Nem mindenkinek adatik meg, hogy harmonikus családot mondjon magának. Mit tesz a Vöröskereszt a kívánatos csalládmodeli kialakításáért? — Hosszú távú elképzeléseink vannak, amelyben a megyei szervezet családvédelmi munkabizottsága is részt vett. Meghatároztuk azokat a tennivalókat, amelyekkel közelíthetünk a szocialista társadalmi követelményeknek eleget tevő családi minta kialakításához. Alig 17 esztendő választ el bennünket az ezredfordulótól. Ez a jó másfél évtized történelmi távlatban igen kicsiny idő, ahhoz viszont bőségesen elég, hogy a pozitív tendenciáknak zöld utat adjunk és valamifajta utat mutassunk azoknak, akik kíváncsiak: miként alakíthatják ki kedvezően .a családjuk életét. A Vörös- kereszt egyik legfontosabb munkaterülete a családvédelem. Átsegítjük a bajokon a rászorulókat. Nem anyagi támogatásról van szó, hanem kapcsolatot teremtünk az egészségügyi szakszolgálattal, a közművelődés munkásaival, és felhívjuk a figyelmet a teendőkre. A A családvédelem egyik része az anya- és csecsemővédelem. Mit tehetnek a ma kismamái érdekében és a jövő nemzedék anyáiért? — A szociális szempontok miatt veszélyeztetett terheseket fokozott figyelemmel kísérjük. A tanácsok segélyezésért felelős munkatársaival együtt szervezzük meg támogatásukat. A sok gyermeket egyedül nevelő, vagy a nehéz körülmények között élő édesanyák helyzetén is igyekszünk javítani. Űttörő-vöröskeresztesek és a szervezetünk KISZ-esei, főként a nyíregyházi Kölcsey és a kisvárdai Bessenyei gimnáziumok diákjai patronálják ezeket a családokat. Előadássorozatot szervezünk szerte a megyében, amelyen orvosok, védőnők, pedagógusok, óvónők vesznek részt. Egységes szemléletű családvédelmet alakítunk ki. Külön figyelmet fordítunk az állami gondozottakra, az életbe való beilleszkedésükre. 0 Az állam gondoskodása — legyen bármilyen humánus — gyakorta ellenkező eredményt vált ki. Az biztos, hogy a családot, a testvért nem tudja pótolni. — Széles korhatárú otthonokat szeretnénk kialakítani, hiszen a mai gyakorlat a családhoz kötődő utolsó kapocstól, a testvértől is megfosztja a gyereket, ha az egyik óvodás otthonba kerül, a másik pedig már iskolás. Háztartási ismeretekre, főzésre kell tanítani a gyerekeket, s az apróbb munkákat nekik kellene önmaguk körül elvégezni. Van olyan állami gondozott, aki nem ismeri az. uborkát, mért mindig szeletelve kapta. Budapesten idén kezdtek el egy kísérletet, 5—6 gyerek tartozik egy nevelőszülőhöz, aki fizetést kap, nyugdíjjogosultságot szerez, s így valóban családban nőhetnek fel a gyerekek. Ha a kísérlet beválik, megyénkben is megszervezzük ezt a nevelési módot. £ A kis lakásokban nem jut hely az időseknek s egyre ritkább a nemzedékek együttélése. Pedig ebben az együttlétben sok előnyös vonás volt. — Több nemzedékes családjaink szinte teljesen megszűntek, egyrészt a mai építészeti megoldások miatt. A SZÁÉV kísérletet kezdett: generációs lakásokat alakít ki a Ságvári-lakótelepen, s a 4—5 szobás, kétszintes lakásban kényelmesen elférnek idősek, fiatalok. Akik mégsem költözhetnek egybe a családjukkal, s magányosak, azokon a házi szociális gondozás, vagy az öregek napközi otthona segíthet. A szociális otthon csak végső megoldás. Sok vöröskeresztes aktivista, szám szerint 26, gondoz' teljesen ingyen 52 magatehetetlen idős embert. Tisztelet nekik, hogy elvégzik ezt a gondozói munkát, amit a család nem váll- ial magára. AZ ÉLET AZT BIZONYÍTJA: VANNAK SZÉP CSALADOK, MELYEK PÉLDÁUL SZOLGÁLHATNAK. ALIGHA LEHET SZEBB FELADAT, MINT ÉLETÜKET, KÜZDELMÜKET, SIKERÜKET AZOK ELÉ TÁRNI, AKIK NEM TALÄLJÄK SA- JÄT KÖRNYEZETÜK KIALAKÍTÁSÁNAK LEGJOBB MÓDSZERÉT. ETTŐL IS FÜGG, MILYEN LESZ A JÖVÖNK. Tóth Kornélia
