Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
1983. december 15. Kelet-Magyarország 3 Nyílt napok I ^f^ok ezer általános is- kolás, illetve a szü- lói értekezleteken megforduló édesapa, édesanya találkozik a napokban nyílt napokra invitáló meghívókkal. Középiskolákba, szakmunkásképzőkbe, szakközép- iskolákba és gimnáziumokba hívják meg az érdeklődőket, jöjjenek, nézzenek szét és lássanak. De mi is valójában az a nyílt nap? — kérdezik sokan. Érdemes-e elmenni, mit lehet hasznosítani egy ilyen látogatásból? A nyílt napokat ' évek óta megrendezik megyénk közép- és felsőfokú oktatási intézményeiben. Céljuk, hogy a továbbtanulásra jelentkező fiataloknak segítséget nyújtsanak a reálisabb pálya- választáshoz. Egy-egy ilyen alkalommal, amikor szélesre tárulnak a tantermek, a tanműhelyek kapui, ahol az áhított szakmával találkozhatnak a nyolcadikosok, vagy egy- egy tanszék életébe pillanthatnak be az érettségizők, sok minden kiderülhet. Például az, hogy a bolti eladó dolga nem is olyan egyszerű, mint azt pár percnyi vásárlás felületes tapasztalataiból megítélhetnénk. Ha mindezt számításba vennék a jelentkezési lapok kitöltése előtt, nem fordulhatna elő, hogy például ruházati eladónak csak minden tizedik gyereket vehetik fel. Hasonló kulisszatitkok tárulnak föl például az óvónői szakközépiskolákban, vagy az egészségügyi osztályokban, amikor rádöbbennek, hogy nem elég a jó bizonyítvány. Aki a legkisebbek nevelésére vállalkozna, annak jó hangra, .rajztudásra, kulturált testmozgásra is szüksége van a nagy-nagy türelem mellett. Vagy előfordult már, hogy ilyen nyílt napon vette észre az egyik diák: ő nem alkalmas egészség- ügyi pályára, mert soha nem tudná megszokni az iskola „levegőjét”. Megyénkben az utóbbi hetekben szinte kivétel nélkül minden középiskola tartott ilyen nyílt napot. A tapasztalatok azt igazolják: szükség van rájuk. A jövőben viszont érdemes volna szervezettebbé tenni ezeket, mert mint mi is tapasztaltuk a kereskedelmi szakközép- iskola és kereskedelmi- vendéglátóioari szakmunkásképző iskolában, né- gyesével-ötösével csellengtek egész nap a nyolcadikosok, s csak azok keresték föl az iskolát, akik ide szeretnének jönni. 3 ó lenne alaposabban fölkészülniük az általános iskolákban a nyolcadikosok osztályfőnökeinek, a megyei pálya- választási tanácsadó intézettel együttműködve. A pályaválasztási kiadványok útmutatói, a tanároktól kapott jó tanácsok és az üzemlátogatások mellett ezek a nyílt napok is jó segítői a nehéz döntés előtt álló fiataloknak. B. E. A NYÍREGYHÁZI CIPŐIPARI SZÖVETKEZETBEN az év végéig több mint félmillió pár cipőt gyártanak. Képünk: Napi 1200—1300 pár cipőhöz szabnak anyagot a korszerű szabászüzemben. (Elek Emil felvétele) KISEBB TÉTELEKBŐL Munkás* művelődés Gyárkapun belül... Az elmúlt napokban értékelték Nyíregyházán a munkásművelődési hetek eseményeit. Ötödik alkalommal rendezték meg a megyeszékhelyen ezt az immár hagyományossá vált programsorozatot azzal a céllal, hogy a közművelődési intézmények összehangolt munkájának eredményeként a gyárkapun belül is megtalálják a dolgozók a kulturális rendezvények gazdag kínálatát. Mint azt az értékelésben megállapították: jó tapasztalatokat hozott a másfél hónap. A dolgozók kedvvel fedezték fel környezetükben a tárlatokat, a művész-közönség találkozókat, a kül- és belpolitikai, vagy egészség- ügyi fórumokat. Neves vendégművészek fordultak meg ez idő alatt az üzemekben, több helyen látták vendégül ismert politikusainkat. Évről évre nő az érdeklődés a programok iránt — idén ötven üzemben több mint tízezer dolgozónak nyújtottak lehetőséget ismeretei bővítésére, szórakozásra, műveltsége gyarapítására. O Békedemonstrációnak adott otthont a METRIPOND Mechanikai Mérlegek Gyára Fehérgyarmaton december 14-én, szerdán délelőtt. A gyűlés szónokai: Tolnai László, az Országos Béketanács leszerelési bizottságának elnöke, illetve Szentesi György mérnökezredes a külügyi intézet főmunkatársa voltak. exportra Igényes partnerek jelentkeztek, nagyobb minőségi követelmények mellett teljesítette exportját Mátészalkán az Érdért gyáregysége. Néhány évvel ezelőtt zömmel exportra dolgoztak, majd 1980-tól a kevesebb rendelés miatt kizárólag belföldre szállítottak. Tavaly viszont újra megindult az export, amit az idén számottevően túlszárnyaltak. Várhatóan 143 millió forint értékben juttatnak papírfát Jugoszláviába, illetve fűrészárut Ausztriába, NSZK-ba, Olaszországba, Görögországba és a Közel-Keletre. Egyenletes anyagellátás mellett, egyenletes termeléssel tett eleget a gyáregység több mint hétszáz dolgozója a feladatoknak. Az export például sok apró, 50—100 köbméteres tételből tevődött össze. Eredmény, hogy egyetlen reklamáció sem érkezett, december 8-ig minden rendelést teljesítettek. A gyáregységben ebben az évben közel 300 ezer köbméter fát fogadtak és dolgoztak fel. A BÖKÖNYl KOSSUTH TERMELŐSZÖVETKEZET központi telepén beindították a Neobiol fantázianevű emulziógyártó melléküzemágat. abol különböző sablonok, zsaluzatok kenéséhez gyártanak kötésgátló folyadékot. Képünkön: Deme Imre technológiai folyamatot ellenőriz. (Császár Csaba felvétele» 0 ónak leesett a szemüvege. Lehajolt érte, és közben félrecsúszott a sapkája is. Egy szót szűrt át a foga között majd hirtelen kiegyenesedett, mint akit ostor ért. Háta mögül felcsattant a. szó: — Gyí, te ... A gyerek a szánkón szívből kacagott botladozó apján, az pedig vicsorogva rá- mosolygott a szembe jövő szánkó]ogatra, ahol a jobb oldali szomszéd volt a ló. A szomszéd is vigyorogni próbált, de közben csörgött a könnye á fagytól. Ennek ellenére kedélyesre vette a figurát. — Jó estét, szomszéd. Szánkózgatunk, szánkózga- tunk? — ... gátunk — morgott vissza a szemüveges, közben kapált a lábával, mint Maradnak a fiatalok Üres porták—és üdülőtelkek Kisar és Nagyar — egy testvér. A „bátyó” (mint a név is mutatja) Nagyar — valamikor ez a falu volt a nagyobb, itt székelt az elöljáróság is. Aztán fordult a kocka, a község lakossága fogyni kezdett, míg a szomszéd falué nem csökkent. Az igazgatási átszervezések úgy hozták, hogy Kis- arba került a közös tanács. Ahogyan Fekete Béla elnök mondja: — Valahogy úgy volt ez. hogy azt emlegették a kis- ariak: mi már jártunk eleget Nagyarba, most már ők járjanak ide ... No, de persze, ez csak tréfa, a lényeg az, hogy ma már Kisar a nagyobb, mintegy 1200 lakosa van, míg a szomszédnak csak kilencszáz körüli. Egyetlen költöző Sok hasonló méretű falu sorsa érte utói Nagyart is: öregszik a lakosság, üresen áll már több porta. Kisarban megállt a „népességmozgás” — bár itt is akad kihalt ház. — Sajnos, nem tudunk ezekkel mit kezdeni — hiába ajánlottak fel többet is a tanácsnak, nincs rá igény. — Egyáltalán van olyan, aki más helyről érkezve itt kíván letelepedni? — Kivételesen most van: egy fiatalember Fehérgyarmatról szándékozik ideköltözni — örömmel fogadjuk. — És akik falubeliek? Megmaradnak itt a fiatalok? Újjáépült faluk Az elnök eltöpreng, miképp is fogalmazzon — bonyolult a helyzet. Végül is így summáz: — Lényegében maradnak. Java részük úgy, hogy a szüleitől örökölt házban él, azt csinosítja, alakítja, van olyan, aki mellé épít. Új telkeket nem kérnek. Idén például öt építési engedélyt adtunk ki új lakóházra — azok mind így épültek fel. Egyébként ennyi az éves átlagunk már jó ideje. Ebbe persze az is közrejátszik, hogy Kisar és Nagyar az 1970-es nagy árvíz után csaknem teljesen újjáépült, nemigen van hát bontásra szükség. Ennek az előnyeit élvezi a két falu más területeken is: közművesítésben, bolt- és intézményhálózatában. — Szóval, hogy folytassam: mivel közel van Fehérgyarmat, alig nyolc kilométerre, s ott találnak munkát a fiatalok, szívesen vállalják a napi bejárást. A buszközlekedés kitűnő, a műszakokhoz igazodik. — Gyönyörű ez a vidék — érdemes lenne gondolkodni az idegenforgalmi hasznosításán is... — Nemcsak gondolkodunk, már terveink is vannak. Igaz, egyelőre csak papíron, mivel pénzünk, az nincs ... De elkészült egy rendezési terv, mely szerint üdülőtelkeket osztanánk. Ez — mármint a vendégforgalom fellendülése — a községnek is hasznot hozna, hiszen akkor bővíteni kellene az ellátást is. Mindenesetre magunk is teszünk azért, hogy többen keressenek fel bennünket. Itt van például a közismert Petőfi-fa. Fogadó, út, terv — Sajnos, maga a fa nincs már jó állapotban, de mint emlékhelyet, sokan felkeresik. Sokat jelentett az is, hogy Szatmárcsekén működik a Nyírtourist fogadója, megvan a Nagyar és Cseke közötti út, tehát aki Szatmárt akarja látni, nem kerül el bennünket sem. A Petőfi-fa környékén — rendezési terv alapján — parkosítást végeztünk, autóparkoló épült, a fehérgyarmati üzemek, az erdőgazdaság, a tsz-ek nyújtottak támogatást — és ezt mi a csekei, a túristvándi és a helyi KISZ-fiatalokkal segítettük. Ma már az emlékekhez méltó környezet fogadja az idelátogatókat. T. Gy. a paripa, mely valami okból apukának öltözött. Hirtelen hógolyó puffant a hátán. Megállt, mert tudta, hogy a fia valamit kérdezni akar. Esetleg utasítást adni. Mindent a gyermekért! — Apu! Az ősemberek hogy hívták a fogmosópoharat? Ez fájt. Kiadott magából pár elnyúló torokhangot, mely egyesítette magában a kőkori ember öblögetését és egy szánkóztató papa fojtott halálhörgését. A gyerek megnyugodva bólintott. Gyí, te! Űjra siklott a szánkó a ledöngölt fagyos havon. Ameddig a szem ellátott, vidám, magabiztos tekintetű, délceg szánhúzók vo- naglottak, mögöttük édes és ennivaló gyermekarcok pi- roslottak bebugyolálva. Az atyák fújta párafelhőben különös képek villantak fel. Egy helyütt úgy tűnt, hogy lángok emésztenek egy helyes kis szánkót. Másutt mintha a házipatika gyógyszereinek listája tűnt volna föl gomolyogva. Egy papa feje fölött nap sütött, víz csillogott, s felködlött az emlék, amikor a drága gyermek sarat dagasztott a hólyagosra pirult atya hátán. ...az a nyár, az a nyár! (tárná völgyi) PAMASZ NYOMÁN Miért szökik az áram? ... Személyesen^^.kereste faL szerkesztőségünk olvasószolgálatát egyik olvasónk a nyír- * egyházi szélsőbokori úti lakosok nevében, s elsősorban saját kára miatt. Panaszának lényege: gyakran előfordul, hogy hosszabb-rövidebb időre „megszökik” az áram, s ilyenkor 48 család marad villany nélkül. Sokan fűtenek hőtárolós kályhával — a többit nem részletezzük. Olvasónk a Lendvai-féle üzlet tulajdonosa, egy élelmiszerbolté. Többek között mélyhűtött húst, mirelit zöldséget stb. tárol. Az utóbbi hónapokban több alkalommal volt áramszünet, ha a hűtő leolvad, az 30 ezer forint kár. Volt olyan hónap, amikor 10 ilyen napot számoltak össze. Legutóbb november 26—28- án volt tartós áramkimaradás — például 160 liter tej ment kárba. Megpróbálták már az itt lakók orvosolni panaszukat, de sehol sem tudtak segíteni. A bolt kára — bármenynyire érdekli is a KISOSZ-t, vagy a tanács termelésellátási osztályát, áramot nem tudnak szolgáltatni. A TI- TÁSZ-nál pedig olvasóink nem a várt ügyintézéssel és bánásmóddal találkoztak. Intézkedés helyett sztereotip válaszokat kaptak, vagy úton volt a szerelő, vagy az ügyeleti rend miatt nem tudtak javítani. A kérdést mi is a TITÄSZ illetékeséhez továbbítottuk. Lajti Ferenc, a nyíregyházi kirendeltség vezetőhelyettesének szívélyes tájékoztatójából megtudtuk: ismerős az ügy. A hibabejelentések jegyzőkönyve szerint Lendvai Zoltán november 27-én, vasárnap 15,25-kor értesítette a TITÁSZ-t (a bejelentő szerint ennél korábban, mert már szombaton ingadozott az áram), de hát ez áll a papíron. Az áramszolgáltató vállalatnál a normál üzem csak hétfőn reggel nyolckor kezdődik, hét végén az ügyelet dolgozik, addig csak a kisebb üzemzavar-elhárítás a feladatuk. Ez nagyobb volt, tehát nem javítottak. A hiba okát nem tudták megállapítani, feltehetően a szél fújja ös§ze a kábeleket. Azt is megtudtuk még — s ezt örömmel hallottuk —, hogy állítólag tőlünk fejlettebb szolgáltatással rendel-* kezű országokéval is felveszi a versenyt a mienk, s különben is a hibát 24 óra alatt kötelesek elhárítani, ez pedig itt megtörtént. Vitába szálltunk, de eredménytelenül. Tudjuk, a TI- TÁSZ a legszabályosabban járt el, olvasóink nevében azonban mégis föl kell tennünk a következő kérdéseket: Ha ez ismétlődik: miért nem tartanak itt egyszer egy alapos vizsgálatot?, Kié a Lend- vai-bolt kára: csak a tulajdonosé. vagy mindnyájunké? S végül: ki, mi a hibás? Talán a szél? Baraksó Erzsébet