Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. november 2, A volt fodrászat helyén Barkácsbolt A modern lakótelepi házakban aligha van lehetőség arra, hogy a barkácsolást kedvelő ember műhelyt; rendezzen be magának a lakásában. Ez a hobbi — amely sokszor súlyos ezreseket takarít meg a családnak — egyáltalán nem ment ki a divatból, sőt reneszánszát éli. Megnőtt az igény a barkácsolásra Nyírbátorban is. Mivel lehetőség eddig még nem kínálkozott rá, ezért az Áfész barkácsbolt és -műhely nyitását határozta el. A Szabadság téren, a volt fodrászat helyén 350 ezer forintos árukészlettel várja majd a vásárlókat az üzlet. Berendezése már készen van. Egyelőre az hátráltatja a nyitást, hogy nincs boltvezető. Az üzlet szomszédságában alakították ki a barkácsműhelyt. Az apróbb kéziszerszámok vásárlására közel 200 ezer forintot költött a fogyasztási szövetkezet. Emellett 420 ezer forintért olyan nagy gépeket is vásárolt, mint a fúró-, a marógép, a fűrész. Rendeltek egy kombinált gya- lut is, amely várhatóan a jövő év elején érkezik meg. Ekkor nyűik meg a műhely, ahol szakember irányítása mellett barkácsolhatnak majd a nyírbátoriak. Vallomások Nyírbátorról Helytállásért bizalom Nyírbátor az idén ünnepelte várossá válásának 10. évfordulóját. Mint minden születésnap, úgy ez is alkalmas a visszatekintésre. De mi ezúttal nem anyagi számvetésre gondolunk, hanem olyanra, mely láthatatlan és mégis elszakíthatatlan, az emberek szívében, emlékezetében találhatókra. A következőkben olyan emberek beszélnek, vallanak Nyírbátorról, a városhoz fűződő kapcsolatukról, emlékeikről, akik részint születésüknél, neveltetésüknél, részint későbbi munkálkodásuk, élethivatásuk, vagy mindezek együttese révén kerültek a településsel emberközelbe. Iparvágány - lehetőség Nyírbátorban 1978-ban i adták át azt az iparvá- I gányt, melyet a Csepel Fúrógépgyár építtetett 40 millió forintért. Ennek az iparvágánynak első leágazását építi most a helyi Üj Barázda Tsz. A ,,Csepel” adta lehetőséget kihasználva indult a 28 millió forintot érő beruházás, melynek befejezését 1984 végére tervezik. Az iparvágányra több szempontból is szükség van. Igen nagy például a tsz tömegáru forgalma. Földrajzi fekvésénél fogva azonban kénytelen minden vasúton érkező árut a városon keresztülszállítani, s ezzel jelentősen szennyezi a várost. Egy-egy nagyobb mennyiségű szállítás után „takarítóbrigádot” alkalmaz. A beruházás ez évben kezdődött. A vízrendezés kész, s a szükséges anyagok is rendelkezésre állnak. Megnyert az trj Barázda egy olyan pályázatot is, amely a gabonatermesztés és raktározás javítását célozza. A pályázat eredménye, hogy rövidesen megkezdhetik egy 6—900 va- gonos tároló építését. Az új, központi tároló raktár bekerülési költsége mintegy 15 millió forint. A nyírbátori tsz célja egy raktárbázis kiépítése. Olyan export-import fel- adóállomásra gondolnak terveikben, amely besegítene a záhonyi teherforgalom Nyírbátor környéki szervezésébe. A későbbiekben depórendszerű árusítást is szerveznének, hiszen a városban és a környező falvakban erre is van igény. A tervek valóra váltásához az első lépés az iparvágány megépítése. Kovács Éva Értelmes célokért — szívesen — Az életem tulajdonképpen Nyírbátorból indult, annak első jelentős állomása volt — mondja Diczkó László, a megyei pártbizottság osztályvezetője. — Olyan lelkes lokálpatriótákkal, mint Nyírbátorban sehol sem találkoztam. Talán nem túlzók, ha azt állítom: e település mindig is városiasabb volt, mint a hozzá hasonlók. Lakói önmaguk és vezetőik elé magas mércét állítottak, állítanak. Ha eget rengető dolgokat nem is sikerült elérni, de a nyírbátoriak az értelmes célokért szívesen mozdultak, mozdulnak. — Emlékszem — folytatja Diczkó László —, amikor 1973-ban a városi pártbizottság első titkára voltam, a város szeretett volna egy fürdőt, de az anyagiaknak az idő tájt sem voltunk bővében. Tehát a fürdőt csak jelentős társadalmi munkával lehetett megvalósítani. De a lakosság csak akkor kapcsolt magasabb fokozatra, miután a város vezetői a szó szoros értelmében meg nem csinálták az első kapavágást. Utána simán ment a munka. — Számomra Nyírbátor az ország egyik legkedvesebb városa. Lakói körében őszinteséget, nyíltságot tapasztaltam. Az odaköltözők közül csak azokat zárják a szívükbe, akik keményen dolgoznak, bizonyítanak. Helytállással, eredmények felmutatásával lehet a bizalmukat megnyerni. — Ha tudok, mostanában is ellátogatok Nyírbátorba. Jó érzéssel tölt el, ha azokra a létesítményekre nézek, melyek valamikor még csak az elképzeléseinkben éltek. De még most is bánt, ha olyan tervekre gondolok, amikből azóta sem lett semmi. Mindenesetre a város óriásit fejlődött. A közelmúltban láttam a várossá válás 10. évfordulójára szervezett árubemutatót. Nagyszerű az, amit ma a bátori ipar produkál. Ha az ipar teremtette lehetőségeket kiaknázzák, s a város párt- és állami vezetői az eddigihez hasonlóan figyelnek a lakosság véleményére, javaslataira, akkor Nyírbátor a jövőben is ígéretesen fejlődhet. Ehhez valamennyi adottsága megvan. Segíteni az embereken — Tizenhat-tizennyolc évesen kezdtem valóban tapasztalni a világot — mondja dr. Kónya Bertalan ny. belgyógyász főorvos —, akkor 1930 körüli időket írtunk. A nyírbátori embereket elég jól megfigyelhettem, mert a kis fűszerüzletünkbe sokan betértek. Nehéz idők voltak. Egy napszámért 80 fillért adtak, de sok embernek semmilyen munka sem akadt. Akkoriban az üzletünkben egy család egyszerre maximum negyed kiló cukrot vett. Kevés család vásárolhatott két kiló lisztet. Az iparosok és mások rendszerint a községháza előtti téren ácsorogtak, hátha sikerül néhány filléres munkát kapniuk. — A nyírbátoriakat jó lelkű, emberszerető, szorgalmas, összetartó embereknek ismertem meg. A rokonaim nagyobbrészt kisparasztok voltak. Miután elvégezten a Debreceni Orvostudományi Egyetemet, azt mondták: Bertikém, te vagy az, aki a családból kiemelkedtél, segíts az embereken. Ezt én — tekintve a szüleim, s Nyírbátor indíttatását — természetesnek vettem, nem is tudtam volna másképpen tenni. A beteg jó ellátása a legfontosabb feladat. Ez a hitvallásom 45 esztendeje. — Nyíregyházán 1948-ban nyitottam rendelőt... Az orvosokra ekkor sem jártak könnyű idők. Naponta 16—18 órát dolgoztunk. De ekkor már tapasztaltuk a szocialista társadalmi rendszer előnyeit, többek között a gyógyszerellátásban, a kórházi ágyak számában. — Járt-e mostanában Nyírbátorban ? — Hazajárok. Ott laknak a rokonaim. Nemrégen pedig nagy kitüntetés ért. A település 700. évfordulójára hazahívtak. Áz ünnepség után autóba ültünk, s végigjártuk Nyírbátort. A város vezetőinek kíséretében megnéztük a szép házakat, iskolákat, a cipőgyárat, a fúrógépgyárat... Büszke és boldog voltam. A város valamennyi lakójának ezúton is további sikereket és jó egészséget kívánok. Egy kulturált kisvárosért Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese szintén Nyírbátor vonzáskörzetében kezdte pályafutását, majd jó ideig Nyírbátorban dolgozott. — A nyírbátoriak hallatlan szorgalmasak, takarékosak — vallja Gyúró Imre. — Ezt hozták a szülői házból, valamint az életük, a múltjuk tette őket ilyenekké. De ahhoz a mi társadalmi rendszerünk kellett, hogy a bennük rejlő lehetőségekkel megfelelően élhessenek. Azonban a múltjukra nagyon érzékenyek, hűen őrzik annak emlékeit. Ösztönösen is érzik, magukévá teszik Vörösmarty gondolatát: „Emlékek nélkül a nemzetnek híre csak árnyék.” — Mindig tetszett a nyírbátoriak realitásérzéke — folytatja Gyúró Imre. — Tudják, hogy Nyíregyháza, Debrecen és Mátészalka közelében nagy iparváros nem lehetnek, fgy az emberléptékű, kulturált kisváros „megvalósítása” a céljuk. Erre a történelem is számos példával szolgált; nem egy német kisváros sokkal nagyobb szellemi központ volt, mint a nagyvárosok. Nyírbátor jó úton halad afelé, hogy ott jelentős szellemi centrum alakuljon ki. — Ebben gyökerezik a ma már országos, sőt nemzetközi hírű zenei napok megrendezésének gondolata, gyakorlata, melynek napjainkban már komoly kisugárzó hatása van — köszönve ezt az ott élők elkötelezettségének, ügyszeretetének. Azonban Nyírbátorban a zene, a képzőművészet egyre inkább nemcsak vendég, hanem otthonos is. Énekkaruk országos mércével mérve is rangos. A festőknek az alkotóház nyújt kedves helyet. Ha a település ezen az úton halad tovább, intézményes foglalkoztatással és más módon segítik az alkotók letelepedését, akkor Nyírbátor a jövőben komoly, saját gyökerű művészeti élettel rendelkezik majd. A Bá- thori Múzeumról se feledkezzünk meg, amelynek a hírneve szintén túlszárnyalt határainkon. — A város szellemi gyarapodását az iparán is jól érzékelhetjük. Elegendő csak azt a fejlődést említeni, ami nyomán a korábbi vastömeg- cikk-gyártó üzemből fúrógépgyár lett. Ennek letéteményese a műszaki értelmiség, de mindennek létrejötte nem vált volna valósággá a város vezetőinek, lakóinak tevékeny közreműködése nélkül. — ön a jövőben miben tud segíteni ? — Abban szeretnék segíteni, hogy a Nyírbátorba települt és ott született alkotók — mérnök, tanár, művész ... — igazán otthon érezzék magukat, ezzel együtt természetesen az intézményhálózat fejlesztésében. Az ellentmondásos, hogy Nyírbátor kulturált kisváros, de még sajnos nincs művelődési háza. Ezenkívül szeretném a várost támogatni abban: az ott lakók és az odalátogatók minél több maradandó élménnyel gyarapodhassanak. Cselényi György Még tavaly elhatározták a nyírbátoriak, hogy széles körű társadalmi összefogással építenek egy úszómedencét városukban. A számítások szerint ehhez három és fél millió forintra van szükség. Már tavaly elkezdődtek a befizetések, melyek során év végéig 99 ezer forint gyűlt össze. Az idén eddig téglajegyek árusításából 1 millió 54 ezer forint, kommunista műszakokból 117 ezer, fej- lesztésialap-átadásból 680 ezer forint gyűlt össze a medenceépítés céljaira. Ez év október elején hozzáláttak a munkához is. A medence és a kapcsolódó műZsaluzzák az épülő üsző- medencét. tárgyak — vagyis a vízvisz- szaforgató berendezés, a zuhanyozó, a lábmosó — betonozását a helyi építő- és szakipari szövetkezet vállalta, s terv szerint november közepére be is fejezi. A technológiai és gépészeti szerelés a SZAVICSAV-ra vár, s a jövő év elején történik. Ha továbbra is érkeznek felajánlások, s újabb téglajegyek kelnek el, akkor minden remény megvan rá, hogy jövőre, a fürdő nyitására az úszómedence építése is befejeződjön. Jobb körülmények varrónőknek A Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben új helyen rendezték be a kismamaszalagot. Kényelmes körülmények között dolgozik a 21 nő egy műszakban. (Elek Emil felvétele) Az oldalt összeállította: Házi Zsuzsa ÉVENTE EZER ÚJSZÜLÖTT figyelem családtervezésre Több, mint ezer kisbaba látja meg a napvilágot esztendőnként Nyírbátorban. Az elmúlt néhány évben sokat javult a város és a járás területén az anya- és gyermekvédelem. Ennek ellenére 1979 óta egyenletesen csökken az újszülöttek száma. Tavaly már csak ezernegyvenhat csöppség jött világra a város-járás területén. Pedig az egészségügy felkészült a kicsinyek fogadására. Nyírbátorban a terhes- és csecsemő-tanácsadást szakorvosok tartják. A járás községeiben a körzeti orvosokra hárul ez a feladat, akiknek munkáját négyhetenként gyermek-, négy-öt hetenként nőgyógyászati szakrendelés segíti. A városban 30 ágyas szülőotthon működik. Kihasználtsága magas, így — bár országosan fokozatosan felszámolják a szülőotthonokat — a nyírbátorira még sokáig szükség lesz. A fekvőbetegeket a nyíregyházi megyei kórház szülészetinőgyógyászati osztálya fogadja. Lehetőség van arra is, hogy a gyermeket akaró, illetve váró családok fölkeressék Debrecenben az orvostudományi egyetemen működő genetikai tanácsadást. A 34 szervezett védőnői körzet közül mindössze egy áll üresen. Az jelent inkább gondot, hogy sok a gyermekgondozási segély miatt kieső védőnők száma. Fontos része a gyermekvédelemnek az iskolaorvosi ellátás is. Az e célra kapott óraszámot a középiskolások és szakmunkástanulók ellátására fordítják. Hiszen az óvodások és kisiskolások felülvizsgálatáról, a védőoltások beadásáról, a szűrő- vizsgálatokról a körzeti gyermekgyógyász szakorvosok gondoskodnak. Az anya- és csecsemővédelmi munka egyik fontos mutatója az élveszületések alakulása. Ez a szám 1979 óta egyenletesen csökken. A korszerű családtervezés és a fogamzásgátló gyógyszerek használatának eredménye, hogy 1975 óta fokozatosan csökken a 6., 7. gyermekként születő csecsemők száma. A 7. gyermekként világra jött kicsinyek majd’ hetven százaléka cigány. Sajnos a csecsemőhalálozások aránya az elmúlt két évben magasabb volt a vártnál. (Tavaly 34,4 ezrelék volt — jóval nagyobb, mint a megyei érték.) 1980 és 82 között a csecsemőhalálozások több, mint háromnegyede azokban a családokban következett be, ahol az anya iskolai végzettsége nyolc osztály, vagy ettől is kevesebb. A foglalkozás szerinti megoszlásból kiderül, hogy a csecsemőhalottak háromnegyedének anyja betanított vagy segédmunkás, illetve háztartásbeli. Mindez arra utal, hogy a jövőben nagyobb figyelmet szükséges fordítani e néprétegek családtervezési gondjainak segítésére. J
