Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-27 / 280. szám

1983. november 27. Kelet-Magyarország Gázbekötések, villanykályha, önállóbb gazdálkodás Lehetőségek Szabolcsban Csütörtökön Nyíregyházán a megye vezetőivel tárgyalt Kapolyi László ipari minisz­tériumi államtitkár. Az ener­giaellátás időszerű kérdéseit vitatták meg, s több ponton megegyezésre jutottak. Ebből az alkalomból kértük meg az államtitkárt, válaszoljon né­hány, a megye helyzetét érin­tő kérdésre. — Milyen változások tör­ténnek az energiaszerke­zetben, mit tesznek azért, hogy kevesebb olaj fogy- jon? — Közismert, hogy hazánk­ban kiemelt súlyt kapott az energiagazdálkodás. Nem vé­letlenül, hiszen a korszerű szerkezet kialakítása jelentős költségektől kímélhet meg bennünket. A takarékossági intézkedéseket racionalizálási pályázatokkal is ösztönözzük. Kedvező, hogy a megyéből eddig 28 pályázatot fogadtak el, kivitelezés alatt van mint­egy 250 millió forint értékben a korszerűbb fűtési, felhasz- nájási módok megoldása. A fő cél az olaj kiváltása, aminek első ütemében a földgáz fel­használását szorgalmazzuk Itt a megyében bőven vannak tartalékok, hiszen Szabolcs- Szatmáron keresztül húzódik a Testvériség gázvezeték és a román vezeték. — Konkrétan milyen le­hetőség van egyes telepü­lések bekötésére az orszá­gos gázhálózatba? — Már döntésre javasolt, s tulajdonképpen bekötés előtt áll Nyírszőlős és Kótaj. Az előkészítés alatt álló települé­seknél komoly esélyei vannak Nyírbátornak. Ugyanis a ku­tatófúrások Penészlek határá­ban földgázt tártak fel, s en­nek a hasznosítása ilyen rö­vid távolságon belül gazdasá­gos. Ugyancsak Nyírbátor mellett szól. hogy Itt a táv­fűtésre olyan erőművet építe­nek, amely pakuratüzelésen alapul. Ezt érdemes átalakíta­ni gázfűtésre. A Testvériség gázvezeték mellett Nyírmada, Rohod és Vaja bekötését ké­szítik még elő, s Fehérgyar­mat szintén ebben a prog­ramban szerepel. Vannak olyan települések is, amelyek bekötését még további vizs­gálat előzi meg. Ezek: Oros, Napkor, Nagykálló, Máté­szalka és Nagyecsed. Egyéb­ként nem árt tudni, hogy a VI. ötéves terv idejére elő­irányzott fejlesztéseket még az idén elvégezzük, s a to­vábbi bekötések már a gyor­sított ütemnek köszönhetők. — A másik — s bizony sokszor indulatoktól fű­tött gond — a villamos- energia-hálózat bővítése, a hőtárolós kályhák bekö­tése. Mi várható itt? — A hőtárolós kályhák va­lóban igen népszerűek a la­kosság körében. Közismert, hogy országosan maximáltuk a bekötéseket, évente 30 ez­ret engedélyeznek. Ennek okai a hálózatban keresen­dők, ugyanis egy-egy körzet­ben új transzformátorállomá sokat szükséges építeni, na­gyobb keresztmetszetű veze tékek szükségesek. Ráadásul — s ez örvendetes — az élet- körülmények javulása szin­tén emelte a háztartások vil- lamosenergia-szükségletét, de a mezőgazdasági üzemek új technológiái is több áramot fogyasztanak. A TITÁSZ-nak jelenleg évi 40 millió forint­ja van a hálózat bővítésére, az igények ennek a kétszere­sét adják. A célunk, hogy a lehetőség és az igények kö­zött keressük meg az össz­hangot. — Hallottunk műszere­zésről, az energiafelhasz­nálás mérésének jobb megoldásáról is. — Nem közömbös, hogyan alakul a felhasználás, meny­nyire takarékoskodik az egyes ember. Az ipari tárcán belül jelentős fejlesztések folynak azért, hogy megfelelő műsze­rek, mérőeszközök álljanak rendelkezésre. Ha érvényesül hosszabb távon az, hogy az energia felhasználásának nö­vekedése csak a fele a gaz­daság növekedési ütemének, akkor több jut a hálózat kor­szerűsítésére mind a villa­mos vezetékeknél, mind a földgázhálózatnál. A fogyasz­tónként! mérés megoldása pedig a melegvíz-szolgálta­tásnál, a távfűtésnél komoly pazarlás megelőzése lehet, mert jelenleg nincs mód a differenciált fűtésre, s a gya­korlatban a legfázósabbhoz igazodik egy-egy sok emele­tes ház fűtése is. — Megyei megbeszélésé­nek még volt egy fontos, üzemet érintő kérdése. A nyírbogdányi kőolajfel­dolgozó sorsáról tárgyal­tak. — Nyírbogdányban egy ré­gi javaslatra kell pontot ten­ni, s ez ennek a gazdasági egységnek az önállósága. Sze­retnénk, ha az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt ke­retén belül a jelenlegitől el­térően dolgozna ez a gyár, s nem a Tiszai Kőolajfeldolgo­zó Vállalat része lenne. Vál­tozott a gyár helyzete annyi­ban is, hogy megszűnt a kő­olajfeldolgozás. Ezt indokolja, hogy 1978 óta az országban 20 százalékkal csökkent a feldolgozás, s elég a korszerű százhalombattai és leninváro- si üzem erre a feladatra. A megyei vezetéssel közösen — számítva a nyírbogdányi köz­ismert alkotókedvre — azt szeretnénk, ha az atmoszféri­kus desztilláló berendezést úgy lehetne átalakítani, hogy az a biomassza-feldolgozást segítse, szeszfőzéssel, vagy - más, hasonló tevékenységgel foglalkozna. A gyár korrózió- védőanyag-termelése, s egyéb profiljai természetesen meg­maradnak. Ugyancsak a mos­tani tárgyaláson egyeztünk meg arról, hogy célszerű a megyében néhány kísérleti biogáztelepet létesíteni, s ezek minden bizonnyal javítanák a mezőgazdasági üzemek ener­giaellátását — fejezte be Ka­polyi László államtitkár. Lányi Botond ALMA ANGLIÁBA. A ZÖLDÉRT fehérgyarmati hűtőháza a közelmúltban — elsőként a hűtőház történetében — angol pi­acra is szállított a jona­tánból. A Hungarofruct közvetítésével a szi­getországba küldött alma kiállta a próbát. A minő­séggel sem volt kifogás. November 21-én meg­kezdték a körszedett al­ma feldolgozását az NSZK-piacra is. Naponta 2 kamion igény mutatko­zik. Az NDK-ba vasúton szállítják az almát. Finn­országba dobozos csoma­golásban ugyancsak ka­mionnal érkezik az alma az ünnepekre. (M. K.) „Látja, milyen jók az emberek?" Házavató Szorgalmatoson Egy fehér falú, vadonatúj ház előtt vékony, szíjas em­ber áll Szorgalmatoson. Bot­jára támaszkodik, s nézi, né­zi a lakást. Hitetlenül csóválja a fejét: — Ez csoda! Ez nem lehet igaz — s óvatosan bicegve el­indul. Körbejárja a házat — ma már ki tudja hányadszor! —, s hozzám fordul: — Látja, milyen jók az emberek? Se­gítségük nélkül hol lenne ez a palota ... Mert nézze meg, ez égy kész palota. Olyan párt talált... Piskóczi László ünneplőben, nagy nap ez a mai. Házava- tóra várja vendégeit! Közben mesél. — Bent Tiszavasváriban ta­nítok, az egyik cigányosztály gondja-öröme az enyém. Per­sze hogy az öröm a több, hi­szen egyszer aki belekóstől a tanításba ... És Piskóczi László nagyon régen belekóstolt, még vala­mikor az ötvenes évek ele­jén. A hajdúdorogi tanítókép­zőben végzett a tiszavasvári parasztfiú, s tanított Tiszacjó- bon, a gyermekvárosban, az­tán szülőfalujában, majd el­került messze Borsodba. Pere­ces tájékára. S jöttek a nehéz idők, családi élete felborult, agyvérzés érte. fél oldalára megbénult, évekig a lét szé­lén tengette életét. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy végre sikerült olyan párt .ta­lálnia, aki segített a talpraál- lásban. Született közben négy szép gyermekük, és Piskóczi László egyre többet hajtogat­ta: haza kéne nekünk menni Vasvári környékére. Mert Debrecen alatt, Tamáspusztán laktak, s a családfő innen járt be a városba, hogy a park őri fizetséggel kiegészítse a sze­rény rokkantsági nyugdijat. „Ne félj már annyira!" — hazajöttünk a semmire — mondja. — Itt Szorgalma­toson örököltünk ugyan egy kis telket, de egy kis viskó­ban kellett meghúznunk ma­gunkat. De hamarosan egy csapásra megváltozott min­den! Vasváriban felvettek ta­nítónak, s olyan barátra lel­tem, aki különb minden test­vérnél. Tarsoly Miska a neve. ő is cigányosztályt tanít, ő hajtogatta egyre: Te Laci. ne ÁH a ház félj már ahnyira, segítek én neked a házépítésben! Mert akkor eldöntöttem én már, hogy építkezni fogok, de így, félig bénán hogy kezdjek hozzá .. . ! És Tarsoly Miska meg a fe­lesége segített. Délelőtt taní­tottak, délután beültek az öreg Trabantba, s nyakukba vették a fék országot. Mert az építőanyag beszerzése ... ! Aztán lett az is, lett minden. Hozzáláttak ketten az építke­zéshez! S híre futott gyorsan, hogy mit akar kint Szorgal­matoson két megszállott em­ber. És ahol legnagyobb a szükség, ott a segítség! Segít­séget ajánlott mindhárom vasvári termelőszövetkezet, az Alkaloida, a KEMÉV, a tisza- dobi gyermekváros ... S jöt­tek, jöttek az emberek, sok­nak még a nevét sem tudta a házigazda megjegyezni. S amire még alig volt példa, há­rom hónap alatt elkészült a rokkant tanító háza! Három szoba, fürdőszoba, pince ... Könnyek... Kint mikrobusz fékez, majd még egy, s már itt a harma­dik is. Jönnek a vendégek a házavatóra. Munkásemberek szépen felöltözve, s ölelik, ro­pogtatják a házigazda hátát, csontjait: No, Laci, igaz, hogy elkészült... ! Az asztalon bor, pogácsa, töltött káposzta. Koccintanak. Piskóczi László szemében könnyek, áll a szo­ba közepén, négy csöppnyi gyermeke rángatja a kabát­ját; és súgják: Hát azt mond­tad, megköszönöd ... — Jó-jó — bólogat a taní­tó, s nyeli, nyeli a könnye­ket ... Valaki elrikkantja magát: — Tarsoly Miska hol van!? — Itt! — hangzik kintről, az ablak alól, és Tarsoly Miska orgonát, dobot cipel, megjött a zenekar is. Lehet vigadni, kutyák szájába most a gond­dal! Balogh Géza Harci zászló lett a neve Emlékezés a 80 éve született Fürst Sándorra N yolcvan évivel ezelőtt, 1903. no­vember 27-én született a Vas megyei Ruim községben, s 1932. július 29-én halt kommunista meggyő­ződéséért mártírhalált Fürst Sándor, a magyar kommunista mozgalom kima­gasló alakja. Budapesten érettségizett, s aztán a Ruggyanteárugyár tisztviselője lett. Nagy hatással voltak politikai érdeklő­désére a Magyar Tanácsköztársaság küz­delmei, s így — alig 22 évesen. — a fő­városban a szociáldemokrata pártban, a magán ti s zt viselők baloldali ellenzéki csoportjában, valamint a munkások kü­lönböző kulturális szervezeteiben kez­dett tevékenykedni. 1926-foan tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának, majd alig két esztendővel később beválasztották az il­legálisan dolgozó párt központi bizott­ságába, Csakhamar a magyar munkás- mozgalom egyik legkiválóbb szervező­jévé, s a párt eszméinek legeredménye­sebb propagandistájává vált. Kitűnően tudta összekapcsolni a legális szerve­zeteikben való munkát a párt kényszerű illegalitásából adódó konspirációs köve­telményekkel. Ez a kettős feladat — vagyis az egy­idejűleg végzett legális és illegális mun­ka — akkor szűnt meg az életében, ami­kor 1928-ban, majd a következő évben újra letartóztatták. Szabadulását köve­tően a régi Fürst Sándor eltűnt az em­berek szeme elől, hogy illegális iratok­kal — Brandt György házitanítóként — a józsefvárosi Tűzoltó utcában bérel­jen magának lakást. A külföldiről időközben hazatért Bal­tái Imrével és Karikás Frigyessel, Ki­lián Györggyel, az újpesti Tungsram gyár fiatal lakatosával s többek között Dési Huber Istvánnal, Derkovits Gyulá­val, József Attilával, valamint Szabó Ferenc zeneszerzővel az újpesti, csepeli, az erzsébeti munkásság legáldozatké­szebb fiataljaival együtt most már tel­jes erővel a kommunista üzemi és terü­leti pártcsoportok kiépítésére, az ille­gális pártsajtó megteremtésének szen­telte minden idejét és energiáját. A tőkés társadalmi rendet alapjaiban megráakódtató gazdasági válság, a nem­zetközi méretekben kibontakozó s mind tömegesebb méretű munkanélküliség, a nyomor, a hazai munkás- és szegény- paraszti tömegek fokozódó elégedetlen­sége. és mind erőteljesebb forradalmi fellépése láttán az ellenforradalmi rend­szer 1931 kora őszén — a biatorbágyi vonatrobbantás ürügyén — életbe léptet­te a statáriumot. Jóllehet nem sokkal később Bécsben elfogták a hírhedt Matuska Szilvesztert, a vasútrobbantót, a rögtönítélő bírás­kodást továbbra is fenntartották. Ami­kor azután 1932 júliusában a KMP itt­honi vezetőit sorban letartóztatták, Sal- lai Imrét és Fürst Sándort statáriális bírósági eljárással halálra ítélték. Nehéz szívvel gondolunk arra, hogy Fürs Sándor még élhetne, s hogy 29 éves korában oltotta ki fiatal életét az önkény. Tragikusan rövid, s mégis oly tartalmas, gazdag életútját felmérve, mégis azt mondhatjuk: ha közvetlenül nem is lehetett már a 30-as, 40-es évek politikai küzdelmeinek részese, közvet­ve továbbra is az maradt. Tovább élt és hatott, s harci zászíló, bátorító mementó lett a neve, viharos tüntetéseken jel­szóként harsogva és dalba is foglalva: „Sallaira és Fürstre emlékezz, proletár!” VANNAK, AKIK KRITI­ZÁLNAK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE LEG­TÖBBEN TENNI AKAR­NAK. Ezért kérdeztük Kovácsné Sándor Zitát, a nagykállói Kallux Cipőipari Szövetke­zet helyettes műszaki veze­tőjét, hogy a műszaki fej­lesztés és a piackutatás kap­csolatában Tud jobbat — Ha nem igazodunk a piachoz, akkor a műszaki fejlesztésünk nem sokat ér. A jobbat ennek alapján kell adnunk. S talán ennek kö­szönhető, hogy szövetkeze­tünk az utóbbi három évben háromszor nyerte el a ki­váló címet. Ha szövetkeze­tünk nem igyekezett volna lépést tartani a műszaki színvonallal és a piac igé­nyeivel, ezek az eredmények nem születhettek volna. — Milyen műszaki fej­lesztés szolgálja a piaci igényeket? — Az elv, amit követünk: a minőség, a határidő és a versenyképes ár, illetve az alacsony önköltség. Ezek a kulcsai a minden piacon ér­tékesíthető termékeinknek. Ennek jegyében 25 millió forint értékű műszaki fej­lesztést valósítunk meg, 540 négyzetméterrel bővítjük a raktárt és ugyanennyivel a termőterületet. Modern gé­pek vásárlására 10—12 mil­lió forintot fordítunk. Ezál­tal lehetővé válik, hogy to­vább növeljük axportunkat, évente mintegy 200 ezer pár cipő gyártásával. Megjegy­zem, hogy az említett mű­szaki fejlesztést banki hitel igénybevétele nélkül, telje­sen saját erőből oldjuk meg. — Az igényesebb gyár­tás milyen új lehetősége­ket teremt? — Nemrégiben a Tannim- pex Külkereskedelmi Válla­lat útján érintkezésbe lép­tünk különböző amerikai cégekkel. Ennek első ered­ménye, hogy a kjért minta­kollekciókat kiszállítottuk az USA-ba. Elfogadásától függ, sor kerül-e az üzletkötésre. Különben a jövő évre már teljes termőkapacitásunkat lekötöttük. — Milyen hatással van a műszaki fejlesztés a ter­melékenységre, a dolgozók életkörülményeinek javí­tására? — Az egy főre eső terme­lési értéket, vagy az egy dolgozó által készített cipők számát és az önköltséget elemezve a hasonló profilú üzemekhez viszonyítva a mutatók nálunk lényegesen jobbak. Ezeknek köszönhe­tő, hogy a dolgozók átlagbé­re is magasabb, év végére várhatóan eléri az 52 ezer forintot. Farkas Kálmán Beszélgetés Kapolyi Lásiló államtitkárral

Next

/
Oldalképek
Tartalom