Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-27 / 280. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. november 27. Munkatársaink testvérországokban Egyik háborúellenes szervezet Washing­tonban vacsorán látja vendégül a hajlék­talanokat a Fehér Házzal szemben, a há­laadás napja alkalmából. ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: szovjet—iraki külügyminiszteri találkozó Moszkvában — LEMP KB-ülés, amelyet a Szejm tanácskozása követ — Űjabb tiltakozások az észak-ciprusi török különállam kikiál­tása ellen. KEDD: a nyugatnémet parlament kereszténydemokrata—szabadde­mokrata többsége elfogadja a rakétatelepítést — Kezdetét veszi a Pershing-program — Folytatódnak a béketüntetések egész Nyugat-Európában. SZERDA: Genf ben megszakadnak az eurorakéta-tárgyalások — A Brit Nemzetközösség állam- és kormányfőinek találkozója Cj Delhiben — Hu Jao-pang kínai pártelnök Japánban — Faruk Kaddumi moszkvai látogatása. CSÜTÖRTÖK: Jurij Andropov nyilatkozata a szovjet válaszintéz­kedésekről és a tárgyalások jövőjéről — Palesztin—izraeli fogolycsere. PÉNTEK: a Szíriái és szaúdi külügyminiszter közvetítésével megál­lapodás történik a béke helyreállításáról Tripoli körzeté­ben, az El Fatah lázadói ellenzik a megegyezést — Husak, illetve Honecker nemzetközi kérdésekről beszél a prágai és berlini pártplénumokon. SZOMBAT: nicaraguai javaslatok a közép-amerikai válság békés rendezésére — Az izraeli miniszterelnök washingtoni útja — — Papandreu ellenzi az amerikai rakétatelepítést, a két nagyhatalom tárgyalások útján való megegyezés mellett foglalt állást. O Milyen új fejleménye­ket hozott a „rakéták hete”? Ritkán mondhatjuk el, hogy néhány nap jelentős változá­sokat hoz a nemzetközi hely­zetben. Most azonban így történt: ha az 1983-as eszten­dőt előszeretettel nevezik a rakéták évének, az elmúlt na­pokra jogos a meghatározás, hogy a „rakéták hete” zaj­lott. Összesűrűsödtek az esemé­nyek: a nyugatnémet parla­mentben a kormánytöbbség — figyelmen kívül hagyva a nagyarányú béketüntetéseket s a közvélemény-kutatások jelzéseit — hozzájárulását ad­ta a rakétatelepítéshez. Már másnap bejelentették, hogy megkezdődött a Pershing—2 rakéták rendszerbe állítása az NSZK területén. Nagy-Britan- niába megérkeztek az ameri­kai robotrepülőgépek alkat­részei. A telepítés gyakorlati megindulása természetesen értelmetlenné tette a genfi tárgyalásokat az európai kö­zép-hatósugarú nukleáris eszközökről (INF). Reagan si­etve beszédet mondott, s ez­úttal a „tárgyalások bajnoká­nak” mezét öltötte magára. Csupán azt hagyta figyelmen kívül, hogy ezek a genfi meg­beszélések a telepítés meg­akadályozása céljából foly­tak. Tárgyalni, miközben te­lepítenek, nem lenne más, mint a világ éberségének el- altatása. A legfelsőbb szinten hang­zott el a moszkvai vélemény is: Jurij Andropov nyilatko­zott a Pravdának. Bejelentet­te a szovjet válaszintézkedé­seket, ezek részben politikai­ak (a genfi párbeszéd meg­szakadása), részben katonai­ak. (Rakétatelepítés az NDK és Csehszlovákia területen, az eddig önként vállalt szovjet rakétatelepítési moratórium felfüggesztése, telepítés az óceánokon, vagyis atom­tengeralattjárókkal ugyan­olyan veszélyeztetettségi szint előidézése az Egyesült Álla­mok számára, mint amilyen a Szovjetuniót fenyegeti az amerikai eurorakétákkal). A határozott szovjet válasz to­vábbra is párosul a tárgya­lási készséggel. Erre utal, hogy a Szovjetunió mindig az amerikai kihívások arányá­ban teszi meg válaszlépéseit (az amerikai telepítést 1988- ig tervezik), Moszkva hangsú­lyozza, ha visszaáll a telepí­tések megkezdése előtti hely­zet, akkor újra érvénybe lép­nek az összes kompromisszu­mos szovjet javaslatok, ismét tág tér nyílik a párbeszédre. A rakétatéma uralja a vi­lágsajtó kommentárjait is, a vissza-visszatérő kérdés: mennyiben alakult ki új helyzet, milyen távlati kilá­tások várhatók. A kép meg­lehetősen összetett és bonyo­lult, a találgatások és jósol- gatások aligha helyénvalóak. Ezért csupán néhány fontos megállapítás összegzésére vál­lalkozhatunk: 1. Az események azt bizo­nyítják, s ez a legjelentősebb tényező, hogy a stratégiai egyensúly változatlanul meg­bonthatatlan a világban és Európában. Miután bármilyen egyoldalú amerikai előny ka­landor lépéseket sugallhat, ez az egyensúly elejét veszi a háborús veszély növekedésé­nek a legproblematikusabb területen. 2. A kialakuló új helyzet azonban mégis növeli az ag­godalmakat, hiszen az egyen­súly a lehetséges alacsonyabb szint helyett sokkal költsége­sebb és veszélyesebb körül­mények között valósul meg. Mindent meg kell tenni azért, hogy visszafordítsák a fegy­verkezési verseny fokozódá­sának irányzatát — ezt szol­gálják a szocialista országok kezdeményezései, s azért folytatja tevékenységét, újult erővel, a nemzetközi béke- imozgalom. 3. A tárgyalások a genfi INF-konfarencián nem folyta­tódhatnak az eddigi alapokon. A megbeszélések során kü­lönben is kitűnt: az Egyesült Államok nem a tárgyalások­tól teszi függővé a telepítést, hanem telepítést akar, s ezért nem áll érdekében tárgyalási eredmény elérése. A genfi fejlemények azonban nem je­lentik a tárgyalásos diplomá­cia végét, felértékelődhetnek a többi kelet—nyugati fóru­mok, például a másik genfi konferencia, Bécs, a január­ban kezdődő európai értekez­let Stockholmban. Tárgyalási lehetőségek tehát továbbra is rendelkezésre állnak, viszont komoly tárgyalási szándék szükségeltetne az Egyesült Államok és a NATO részéről. 4. Mindebből következik: súlyos, de nem jóvátehetetlen lépések történtek a washing­toni politika részéről. Marad­tak nyitva álló ajtók, de eh­hez a józan ész és felelősség felülkerekedése szükséges az Egyesült Államok vezető kö­reiben. O Mi a helyzet Tripoli körül? A képernyőkön napokon át megjelenő filmtudósítások drámai pillanatokat örökítet­tek meg: utcai harcokat, ádáz küzdelmet, halottakat, sebe­sülteket. Minden háború fel­kavar, de különösképpen nagy visszhangja lehet a test­vérháborúnak, méghozzá egy olyan nép fiai között, akik­nek annyi fronton az ellen­séggel kell szembenézniük. Miként lehetséges a palesz­tin belháború? Az okokról sok szó esett már: a palesztin társadalom is megosztott: mi­közben valamennyien síkra- szállnak egy független pa­lesztin államért, nem egysé­gesek abban, hogy milyen le­gyen ennek a Palesztinának a politikája, melyek a járható utak a cél elérésére. Számos nézeteltérés mutatkozik a PFSZ szervezeti, anyagi, sze­mélyi kérdései körül. Ezek az ellentétek nem mai keletűek, de a viszonylagos önállóság­gal rendelkező bejrúti köz­pont megszűnése, a tavalyi háború sokkja nyomán rend­kívüli módon kiéleződtek. A legfontosabb most, hogy a vitákat békés úton, véron­tás nélkül lehessen rendezni. Jelentkeztek közvetítők a pa­lesztin mozgalom keretein be­lül is, például a Habbas és Havatmeh által vezetett pa­lesztin szervezetek. A palesz­tin probléma szóba került a Szíriái külügyminiszter és a PFSZ „külügyminiszterének”, Kadduminak moszkvai láto­gatása során is, a Pravda hosszabb cikket szentelt a pa­lesztin egység helyreállításá­nak. Az arab világ, ha úgy tetszik, két különböző pólusát képviselő Szíria és Szaúd- Arábia dolgozott ki közös bé­ketervet: ez előirányozza a szemben álló felek kölcsönös visszavonulását Tripoli kör­zetéből, és a véleményeltéré­sek békés rendezését. Először úgy tűnt, hogy a javaslat megvalósítását semmi sem gátolja, de azután az Arafat­tal szemben álló erők élutasí­tották. Egyelőre nehéz lenne megjósolni, vajon valóra vál- hat-e a hárompontos rende­zési terv, helyreáll-e a béke Tripoli körül. Réti Ervin Ukrajnán át Moldáviába Á márka jele: a fordított V — Magánszorgalmú em­berek ezek, nincs semmiféle papírjuk, hogy figyelgesse- nek — legyintett Holocsák, mint aki nem akar erről töb­bet beszélni, meg nem is tu­lajdonít már nagyobb jelen­tőséget a dolognak. Libus hóna alá vette a Évszakonként más _ arca van a Kárpátoknak. Ősszel ezernyi színben pompázik a táj. Lvov irányában hala­dunk. Végeláthatatlan gondo­san munkált őszi szántások, sok helyen .már kizöddellt vetések mellett futunk órá­kon keresztül. Fraikkos pin­cérek tálalják reggelinket, ebédünket, vacsoránkat a több mint félmilliós város elegáns Dnestr (Dnyeszter) Hoteljének egyik különter­mében. A Nagy Honvédő Háború­ban e város minden máso­dik lakosa életét vesztette. Sokat szenvedtek a német fa­siszta megszállás alatt. A vá­ros felszabadulására és a hő­seire emlékezteti az ide lá­togatót a Dicsőség-halom, ahol négy tömegsírban nyu­gosszák örök álmukat kato­nák, civilek, a Szovjetunió itt eltemetett hősei. Az örök lángot a leningrádi Piszíkar- jovói temetőből hozták. Itt nyugszik külön sírban Nyi- kolaj Kuznyecov felderítő, a nálunk is vetített nagysikerű Ordasok között című filmben megörökített szovjet tiszt. Lvov gazdasági, közlekedé­si, kulturális s hozzátenném diákváros. Hatszázezer lako­sából csaknem háromszázezer a diák, egyetemista, főisko­lás, szakközépiskolás. Pati­nás épületei őrzik az ukrán népi architektúra és az ola­szos reneszánsz, a német íz­lésű barokk és a lengyel jel­legű építészeti megoldások jegyeit, s harmonikusan ösz- szeol'Vadnak. Ápolják az uk­ránok ma is a nagy lengyel költő, Adam Mickiewicz em­lékét, akinek bronzba öntött szobra ott áll a város róla elnevezett terén. Az Orosz utcában műemlék házak so­rát csodálhatja meg a turis­ta. A Rinok (Piac) tér ha­talmas négyszögű Európa töb­bi híres, régi piacteréhez ha­sonlóan kőbe vésve idézi a régi évszázadokat. Különösen feltűnő kormos köveivel, még az 1577-ben emelt úgynevezett Fekete­ház, amelyben, a Történelmi Múzeum egyik részlege mű­ködik. Megtekintése legalább egy külön órát igényelne. Városnézésünk során felke­restük a világ egyik legje­lentősebb patikamúzeumát, amelyben ma is működik gyógyszertár. Nem lehetett megiiletődöttség nélkül szem­lélni a Szent György székes- egyház arannyal díszített ol­tárait, szobrait, faragásait', s az ötsoros valódi orosz ikon­falat. Csodálatosan hímzett zász­lók, oltárterítők, kendők éke­labdát, beszélgettek még ap­ró semmiségekről, közben el­ment az utolsó személyvonat is. Holocsák kiszólt Libus- nak, hogy bejöhet az irodába aludni. Amíg az irodáig ér­tek, Neviczky sebtében elő­adta, hogy mit terveznek. Hogy le kell játszaniuk a katolikusok—reformátusok meccset, s arra gondol, hogy őt kérik fel bírónak. Libus azonnal vállalta, s hozzátette, hogy a partjelző­ket is beszervezi: vagy Hak- lit, a dobost, vagy Holocsá- kot fogja megkérni, mond­ván: két partjelzőre neki nem lesz szüksége, egy is elég lesz. Megígérte, hogy részrehajlás nélkül vezeti majd le a meccset. Ki is tűz­ték a mérkőzés napját. Libus lelkesedett. — Minél több nézőt kell beszervezni. Azon a napon majd Tarpa játszik a falu­val a járási bajnokságban. Két vontatónyi ember jön, én majd gondoskodom róla... Ott lesz az egész falu, este pedig bált rendezünk a kul- túrban... Modern kolhozfalu házai Lvov mellett. sítik a múzeum templomot, amelyek hófehér, keményített vásznaiban asszonykezek hí­meztek a beregi keresztsze­mes mintákhoz hasonló uk­rán motívumokat, színeket. A harangtoronyban Ukrajna egyik legrégibb harangja függ, amelyet még az 1300-as évek derekán öntöttek Ívovi mesterek. A márka jele: fordított la­tin V. Ez a cirill L az emb­lémája a város egyik legje­lentősebb üzemének az autó- buszgyárnak. Az itt készített Turysta típusú autóbuszok Ufcrajna-szerte futnak. A műszakváltás pillanatai­ban érkeztünk a gyárba. Csi­nos, és fiatal Olga Ivanovna, a gyár fiatal műszaki fordí­tója és a gyár főtechnológus- helyettese Nyikoláj Nyikole- jevics Matisák kalauzolt ben­nünket és ismertették agyár történetét. Lvovnak nem volt jelentős nagyipara 1945 előtt. A gyár születésének napja 1945 július 1. A Szovejtunió különböző gyáraiból küldtek Lvovba szakembereket, hogy megteremtsék az autóbusz- gyártás alapjait. Először au­tódaruk és utánfutók össze­szerelésével foglalkoztak és fokozatosan tértek át a gyár­tásra. Jelentős esztendő volt a gyár történetében 1956. Ek­kor készítették el az első au­tóbuszt a Mosizkivai Kutató Intézet tervei alapján. Alig 11 évvel később 3 ezer mun­kással már 303 autóbusz fu­tott le a gyártószalagokról. Büszkék arra, hogy ebben a gyárban kezdték el a dízele­Ti csak készüljetek — biz­tatta a fiúkat —, hívjatok minél több papot, egy-két püspök vagy érsek sem ár­tana ... — de ezt már bi­zonytalanul mondta, mert el sem tudta hirtelenjében kép­zelni, hogy érsekeket honnan szerezhetnének. — És a mi- nistránsok, minél több mi- nistráns kell. Füstölőkkel, kereszttel és zászlóval... csengőkkel... Neviczky kijózanítóan vágta közbe: — Csak hat ministráns tud felöltözni, mert csalt annyi ruha van a sekrestyében. Libus lelkesedését ez sem lohasztotta le: — Majd hozunk a szom­széd falvakból. Megadjuk a módját... Hátha másutt is rendeznek hasonló meccse­ket ... Ha az állami gazdasá­gok dolgozóiból lehetett vá­logatott csapatot összeállíta­ni, magyar válogatottat, ak­kor mért ne lehetne a kato­likusokból meg a reformá­tusokból ... Micsoda ötlet, micsoda ötlet — Libus kis híján ujjongott. — A legjobb sítési programot. Jelenleg Európa egyik legnagyobb au­tóbuszgyára a Ivovi. Az Ikarusszal közösen dol­gozták ki a három fokozatú automata sebességváltók gyártását. A lvoviak koope­rálnak Csepellel, ahonnan különböző fogaskerekeket kapnak, a RÁBÁ-val, ahon­nan az autóbuszokhoz szük­séges hátsó hidakat szállít­ják. Tízezren dolgoznak most a Ívovi autóbuszgyárban. Eb­ből 3 ezer a nő, két és fél ezer a komszomolista, s 18 kör­nyező községből több mint 2500 a bejárók száma. Közü­lük ezer munkás szállításáról gondoskodik a gyár saját au­tobus za ivaL Elmondták, bog y a gyár megszületése óta mint­egy 3 ezer 500 dolgozó kapott lakást a gyártól. A fiatalok­nak. s az új házasoknak most is azonnal biztosítanak lakást. A főkonstruktőr helyettese eLmondta, hogy az élet, a fej­lődés azt követeld, hogy ők is modernizáljanak. Ezért ha­marosan sor kerül a dízel tí­pusú, új, modern vonalú Tu­rysta autóbuszok gyártására. Tervei már elkészültek, s bevezetése döntésre vár. A gyárkapun belül friss süteményeket, meleg túrós- bélést árultak. A hasznos gyárlátogatás után magunk is odaáll tunk a sorba, s néhány kopejka ellenébe jóízűen fo­gyasztottuk a hazai ízekre emlékeztető süteményt. Következik: Magyar zászló Csernovciban. Farkas Kálmán ötlet, amit az elmúlt tíz év­ben hallottam — dicsérte a fiukat. Aztán — mint igazi fel­nőttekkel — kezet fogott a két fiúval, és besietett az irodába az állomásfőnök után. Holocsák ledőlt az író­asztalára, Libus a padlóra terített lópokrócra hevert, a feje alá Holocsák vastag jegyzettömbjeit rakta. Másnap délután találkoz­tak Lilivel. Ügy ismerkedtek meg vele, mintha valaki elő­re megszervezte volna: ép­pen a Szamos—Tisza torko­lathoz siettek, amikor meg­látták, hogy a réten, az árpa­táblák között, egy régen ki­száradt patak medrében va­laki egyes-egyedül káposztát kapál. A kiszáradt patak­mederbe azért nem vetettek árpát, mert gyakran megállt rajta a víz — káposztának annál jobb az ilyen föld. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom