Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
A Kelet-Magyarország 1983. november 26. Genfi krónika Százéves a nyíregyházi szakmunkásképzés Munkatársaink testvérországokban A tárgyalások megindulásának közvetlen előzményei, és főbb eseményei: 1979. december 12.: a NATO kettős határozatot fogad el — egyrészt a 108 Pershing—2 és a 464 manőverező robotrepülőgép Nyugat-Euró- pába való telepítésének 1983. évi megkezdéséről, másrészt a tárgyalások lehetőségéről. 1980. október 17.:- megkezdődnek a szovjet—amerikai tárgyalásokat előkészítő kétoldalú megbeszélések. 1981. november 2.: szovjet javaslat arra, hogy a tárgyalások idejére a két fél kölcsönösen vállaljon moratóriumot új eszközök telepítésére, illetve a további telepítések előkészületeire. 1981. november 18.: a szovjet javaslatot Washington elutasítja. Reagan előterjeszti az úgynevezett „nulla” változatot, amely csak a'Szovjetunióra róna rakétaleszerelési kötelezettséget, megbontva a fennálló erőegyensúlyt^ A javaslat a Szovjetunió számára eleve elfogadhatatlan. 1981. november 23.: Leonyid Brezsnyev Bonnban javaslatot tesz az igazi nulla változatra, amely szerint Európából minden közepes hatótávolságú és taktikai atomfegyvert kivonnának. Az amerikai elutasítást követően újabb szovjet indítvány: mindkét oldalon 300 egységben szabják meg a hordozóeszközök felső határát. 1981. december 1-én megkezdődnek Genf ben a szovjet —amerikai tárgyalások az európai nukleáris fegyverek csökkentéséről. 1982. március 16.: a Szovjetunió egyoldalú moratóriumot jelent be: leállítja európai területein a régi rakéták felváltását az SS—20-asokkal. 1982. május 17.: szovjet bejelentés arról, hogy megszüntetik a rakétaktlövő-állomá- sok építését és megkezdik a rakéták számának csökkentését. 1982. december 21.: Jurij Andropov bejelenti: a Szovjetunió (a 300-as keretet megtartva) kész csak annyi rakétát megtartaná, amennyi Anglia és Franciaország rakétáinak száma (162). 1983. március 30.: Reagan előterjeszti a „közbülső megoldást”, amely szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió azonos szintre csökkentené világméretekben közepes hatótávolságú rakétáit. Ez a gyakorlatban annyit jelentett volna, hogy az Egyesült Államok rakétákat telepít Európába, ugyanakkor a Szovjetuniót arra köteleznék, hogy leszereljen meglévő rakétáiból Európában és Ázsiában is. 1983. május 3.: Jurij Andropov bejelenti, hogy a Szovjetunió kész a teljes egyenlőségre Európában a hordozó- eszközök és robbanófejek szintjén egyaránt. 1983. augusztus 27.: a Szovjetunió bejelenti, hogy megegyezés esetén a csökkentés alá eső valamennyi rakétáját megsemmisíti. 1983. október 27.: a Szovjetunió bejelenti: hajlandó 140- re csökkenteni európai és ázsiai rakétáinak számát (420 robbanófej), — azzal a feltétellel, hogy a robbanófejek szintjén alakulna ki a teljes egyenlőség — beszámítva az angol és a brit rakétákat. 1983. november 14.: az újabb amerikai indítvány ez utóbbi kitételt figyelmen kívül hagyja, a 420 robbanófej szintjén megvalósuló egyenlőséget az új amerikai telepítésre vonatkoztatja, 4§y a valós helyzet — a brit és francia arzenál miatt — így festene: 840 robbanófej a NATO-oldalon; 420 a szovjet félnél. Ugyanezen a napon megérkeztek Nagy-Bri- tanniába a telepítésre szánt első robotrepülőgépek. 1983. november 22.: a nyugatnémet Bundestag a telepítés mellett szavaz. 1983. november 23.: a genfi tárgyalássorozat 105. teljes ülésén Julij Kvicinszkij bejelenti, hogy a tárgyalások jelenlegi fordulója megszakadt. Üj időpontot nem tűztek ki. Ukrajnán át Moldáviába Nyírségi ételek a Zakarpatyeban A SZAÉV által épített Zakarpatyc Hotel (Folytatás az 1. oldalról) zal is, hogy a szakma ne csak beváltható, hanem szükség szerint átváltható felkészültséget is jelentsen. Az itt kiállított tablók, eszközök és termékek önmagukért beszélnek és mutatják, nemcsak az iskolatörténet, hanem megyénk ipari üzemei tevékenységének a fejlődését is. A tablók és a termékek ugyanakkor nagyon keveset tudnak felmutatni abból, ami mögöttük van, ami a leglényegesebb, az üzemek, a szakoktatók, a szakmunkásképző iskolákban dolgozó nevelők hivatástudata, erőfeszítései, a munkásfiatalok ma sem könnyű, de mégis a munkáséletet vállalni érdemes perspektívát adó hétköznapjaiból. — Ezt a mostani alkalmat szeretném felhasználni arra, — mondta beszéde végén Ekler György —, hogy a megyei pártbizottság nevében megköszönjem mindazoknak az áldozatos munkáját, akik az elmúlt évtizedekben vállalták és napjainkban is odaadóan és felelősséggel végzik a fiatal nemzedékek munkássá nevelését, vállalják azt, hogy nemcsak a. mesterségbeli tudást adják át fiataljainknak, hanem okos szóval és példájukkal segítik a fiatalokat abban, hogy öntudatos, szakmájukat, szülőföldjüket, haAz állomás felől jött, de hogy nem az úton, hanem a töltés árkában meghúzódva, nehogy valaki meglássa, ez is kiderült, amikor felébresztette Holocsákot. — Teljesen megbolondítod az embert — korholta Holo- csák. — Már én is, ahelyett, hogy az úton közlekednék, az árokban csúszkálok. Pedig engem senki sem figyel... Nincs miért! f — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? — tűnődött Libus elismerően, anélkül, hogy Holocsák megjegyzésére hederített volna, anélkül, hogy az árokban való bujkálás ellen tiltakozott volna. Aztán elindult az irodába a nagynehezen talpraállított zájukat szerető munkásemberek legyenek. ■ Az ezt követő emlékülésen előadások hangzottak el a szakmunkásképzés századik évfordulója alkalmából. Bakos Istvánná, a Művelődési Minisztérium középfokú nevelési főosztályának helyettes vezetője országos helyzetképet adott a szakmunkásképzés jelenéről, a továbblépés irányairól. Péter Imre, a 110- es szakmunkásképző intézet nyugalmazott igazgatója a száz év legfontosabb állomásairól beszélt. Kuknyó János, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője a szabolcsi szakmunkásképzés mai viszonyait jellemezte. A megyei üzemek, vállalatok munkaerő-igényeinek alakulását, az oktatott szakmák számának változásait Juhász Gábor, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője tekintette át. A századik évforduló tiszteletére rendezett ülésen emlékplaketteket nyújtottak át. Harmincketten vehették át a művelődési központ nagytermében munkájuk elismeréseként az emlékérmet, köztük szakmunkásképzők igazgatói, nyugdíjas tanárai valamint vállalatok, üzemek, szövetkezetek vezetői. A jubileumra készült plakettből összesen százhármat osztanak ki a következő hetekben rendezendő iskolai ünnepségeken. állomásfőnökkel, majd nagyon gyorsan — és ismét az árokban — visszahaladt a raktárhoz. ★ Kövekből két kaput állítottak fel, és Libus felajánlotta, hogy ő játszik kettejük ellen. A két fiú beleegyezett. Ha Libusnál volt a labda, igen nehéz volt hozzá közel kerülni, mindig fordult egyet a tengelye körül, ilyenkor kikeveredett a szorongatásból, üres térbe jutott, ahol kezdődött minden elölről. Aztán bemutatta, hogy hogyan cselezett Puskás meg Hidegkúti. A két fiú már egyébként is elfáradt a sok értelmetlen szaladgálástól, forgolódástól. Libus bemutatóját nagy-nagy csodálattal követték, büszkék voltak arra, hogy ők ketten — mostmár nyilvánvalóan — Libus barátai, Libusé, aki ismeri Puskást meg a többi nagy futballistát, akiknek a nevével tele van az újság, meg akikről annyit beszélnek a rádióban, az egész világon. Hidegkúti például széttárja a karját, cselezés közben, mutatta Libus, Puskás meg a lába -között tartja a labdát, akár a tökét. Ott forgatta a talpa alatt, ott pörgette a cipője szélén, leheletfinoman — úgy, ahogy azt a rádióban oly sokszor hallották — megemelte a lábfejével, s aztán előadta a legnagyobb magyar csodát, világcsodát, a hátra- húzós cselt, amelynek HidegAz ember vágya az ismeretlen felfedezése. Az, aki világot szeretne látni, tágítani horizontját, ismerkedni idegen tájakkal, szokásokkal, más népek történelmével, hagyományaival, örömmel vállalja az utazással járó fáradalmakat is, mert bízik abban, hogy élményekben gazdagon tér haza. Ennek reményében indultunk útnak a Szovjetunióba. Kétezernél több kilométeres útra vállalkoztunk. Húszegynéhány emberből állt csoportunk. Ismerkedés, barátko- zás, új, lendő turista- és szakmai utak keresése, partnerkapcsolat teremtése vezette a Volántourist és a Nyíregyházi 5-ös Volán vezetőit, amikor ennek az útnak a megszervezését kezdeményezték és vállalkoztak lebonyolítására is. Az ilyen minőségében hivatalos küldöttség tagja volt megyei tanácsi vezető, pártmunkás, mezőgazdász, tsz-vezető, idegenforgalmat szervező-irányító szálloda- és vendéglátóipart szakemberek, közlekedésiek, KISZ-vezető, fővárosiak, pécsiek, szabolcsiak, nők, fiatalok és idősebbek egyaránt. Ütirányunk: Ungvár, Lvov, Csernovci, Kisinyov. Az Ikarusz szerényen elegáns és üzembiztos. Biztos kezű, jó szemű a pilótája is, aki éppen olyan nagy nyugalommal kormányozta a buszunkat a nagyvárosi forgalomban, mint a szerpentineken a Kárpátokban, Moldáviában. ★ Az Ungvárral először ismerkedő turistának első büszkeséget okozó élményt a SZÁÉV által épített Zakar- patye-szálló tv-készülékek- kel, fürdőszobákkal berendezett szobái, a márványlépcsők, az esténként színvonalas diszkó jelenti. S erre a létesítményre — melyet Va- szilij Ivanovics Macola, az kuti volt a mestere. Hidegkúti, Hidegkúti, ismételgette Libus, s a név egyre mágiku- sabban, a tökéletességnek, a legyőzhetetlenségnek, az istentől kapott tudásnak a kifejezője lett. De többször meg kellett szakítaniuk a bemutatót: ha Libus észrevette, hogy valaki megáll a raktár sarkánál, otthagyta a fiúkat és odament hozzá. A két fiú jól látta, hogy a látogatók többnyire falubeli emberek, ismerték is őket, bár a raktár fala mellett, a sötétben alig vehették ki vonásaikat. Libus röviden beszélgetett velük, némelyiket a kertek aljáig is elkísérte, aztán visszasietett, és mintha mi sem történt volna, folytatta a szaladgálást. Hogy miről beszélgetett az emberekkel, nem hallották, csak azt, hogy Holocsák később előjött az irodájából és megfenyegette: — Nem lesz ennek jó vége, majd meglátod, hogy mit mondtam neked. Elhurcolnak mindnyájunkat. — Éppen erről Van szó — védekezett Libus. — Azt akarom, hogy ne vigyék el őket... — Nem visznek már senkit — legyintett Holocsák. — Az összeesküvést is csak kitalálták ... — És mégis idegen emberek tekeregnék mindenütt — ellenkezett Libus. — Itt figyelnek, ott figyelnek ... (Folytatjuk) Inturiszt és a hotel vezetője mutatott be — olyan büszke, mint mi magyarok, ha nem jobban. Elmondta, hogy Szovjetunió-szerte népszerű a kiválóan felszerelt hotel, konferenciaterme, szolgáltatásai, éttermei. Éreztük is az ételek hazai ízét, a gondoskodást. S amikor vodkával a magyar és szovjet nép barátságára és a békére koccintottunk, megfogalmazódott: a jövőben bővíteni szeretnék kapcsolataikat a szabolcsi szálloda és vendéglátó . vezetőivel. Így került sor szóbeli megállapodásra Török István, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátóipart Vállalat igazgatója és Vaszilij Ivariovics Macola között. Eszerint a nem is olyan távoli jövőben remény van rá, hogy a Korona szakácsai nyírségi, beregi tájjellegű ételeket főznek Ungváron, s nyíregyházi pincérek szolgálnak fel a Hotel Zakarpa- tye éttermeiben, majd ukrán szakácsok mutatkoznak be a Korona és a Szabolcs éttermeiben. Megtekintettük a szép skanzent is. Látogatásunkkor éppen a magyar ház felují-^ tásán dolgoztak az ácsok. Zsindelyezték a tetejét, és belső berendezéseit rendezték. A skanzen területén megépült egy eredeti kiskocsma. Van benne kármentő, régi poharakkal, falócákkal asztalok. Csak a közegészségügyi hatóság engedélyére várnak, hogy megnyithassák. Itt a Kárpátontúli terület tájjellegű borainak a kóstolóját szeretnék megszervezni a csoportosan érkező turistáknak. A falumúzeum közelében modern kiállítóterem van. A vár megtekintése után látogattunk el ide, ahol mindig van értékes látnivaló. Most Vaszil Szvida Sevcsenkó-dí- jas népi fafaragó művész munkáiban gyönyörködhettünk. A nyolcvan évéhez közeledő idős mester felnőtt korában ismerkedett meg a művészeti irányzatokkal, s hívták meg a főiskolába tanárnak. Sétáltunk este az Ung partján, s láttunk szerelmeseket a padokon, s „felfedeztük a város sétálóutcájában a mesterségeket jelző, rézből vert cégtáblákat az üzletek fölött. Tapasztaltuk, hogyan készülnek az Októberi Forradalom évfordulójának megünneplésére. Este a Hotel Zakarpatye bárjában diszkózenére táncolta a szambát, a mambót az ukrán lány és magyar fiú. az azerbajdzsáni sakkozó és a magyar nő, aki Budapestről érkezett üzletkötésre és a Zakarpatyeban szállít meg. Következik: A márka jele: fordított V Farkas Kálmán Korszerűbb (Folytatás az 1. oldalról) Ennyit költött a lakosság a háztartások korszerűbbé tételére, a szövetkezeti üzletekben. A tervezettnél is több háztartási gép — hűtő- szekrény, mosógép, porszívó —, televízió, rádió, konyha- és fürdőszoba-felszerelési tárgy, bútor és lakberendezési termék, valamint motor- kerékpár és kerékpár talált gazdára — a sok száz „aprócikk” mellett. A számítások szerint az idén a forgalom meghaladja a hárommilliárd forintot. A jó ellátást nehezítette, hogy hiánycikkek is voltak. A nagykereskedelmi vállalatoktól sok esetben hetekig, sőt hónapokig nem kaptak az üzletek egy-egy termékből szállítmányt. Ezen a szövetkezetek úgy próbáltak változtatni,‘hogy fokozták a termelő háztartások üzemektől közvetlenül történő árubeszerzést. Így valamelyest sikerült csökkenteniük a hiánycikkek listáját. A jövőben csökkenti a hiánycikkek számát az ÁFÉSZ- ek iparcikkeket gyártó üzemeinek termelése is. Négy ilyen, helyi árualapot növelő, a hiánycikkeket csökkentő üzem kezdte már meg termelését megyénkben. Tarpán, Nagykállóban és Rakamazon vasipari, Tiszalökön mű- anyagipari, Dombrádon pedig faipari üzem működik. Ezek nagyban segítik a jobb ellátást. Fontos feladatuknak tekintik még a szövetkezetek az építőanyagok ellátásának további javítását. TÜZÉP-tele- peiken a jobb árubeszerzéssel szeretnék az igényeket kielégíteni, a lakásprogram megvalósulását megfelelően segíteni, (bd)
