Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
1983. november 23. Kelet-Magyarország 3 A megújuló munkaverseny M egújulás. Ez a szó hangzik el ma a leggyakrabban, mert ez fejezi ki a legmarkánsabban mindazok gondolatát, véleményét, igényét, akik a szocialista munkaverseny mai helyzetéről, jövőjéről, egyáltalán a lé téröl cserélnek eszmét. Mindazok, akik a megújulást el kerülhetetlennek tartják, s ennek útját-módját keresik, abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a dolgozók ön tevékeny munkamozgalmaira nemcsak a gazdasági-társadalmi fejlődés korábbi szakaszában volt szükség, de ma és a jövőben sem lehetünk meg nélküle. A munkaversenyrőd folyó eszmecseréket szenvedélyes vita, érvek és ellenérvek összecsapása jellemzi. De más is. Sok helyütt éppen a téma mellőzése, a csend a jellemző, a bizonytalanság, a tisztázatlanság és valamiféle csodavárás. Pedig időközben néhány jelentős, a tisztázást, a megújulást segítő esemény történt. Az idén tavasszal ült ösz- sze a szocialista brigádvezetök VI. országos tanácskozása. Résztvevői nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy meghatározzák: mi o helye, szerepe, feladata a munka versenynek, s főként a szocialista brigádmozgalomnak a gazdasági fejlődés mai szakaszában. Kifejtették, hogy a mozgalom létjogosultságának nem mond ellent a gazdasági fejlődés új iránya, s hogy a nehezebb hazai és világgazdasági körülmények egyenesen nélkülözhetetlenné teszik a mozgalomban rejlő erő kiaknázását. Valaki így fogalmazott: „Megbocsáthatatlan bűn lenne lemondani a szocialista munkamozgalomról egy olyan időszakban, amikor kiemelkedő jelentőséget kapnak az emberi tényezők, az alkotó erők felszabadítása akár a munka hatékonyságáról, a minőség javításáról, vagy az innovációs folyamatok meggyorsításáról van szó”. Tisztázódott: az idő valóban eljárt az országos „kihívásokon”, a „központi irányelveken” alapuló uniformizált versenyformák felett. Mai felfogásunk a munkaver senyt mindenekelőtt üzemi kategóriának minősíti, öntevékeny helyi mozgalomnak, amely nem tűri el a részletekbe menő központi beavatkozást, mert mélyen a helyi feltételekhez, irányításhoz, érdekeltséghez kapcsolódik, s mert mindenütt együtt változik a változó feltételekkel, célkitűzésekkel. Ezt a felfogást erősítetté meg az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése is. Németh Károly szavaival szólva: „A szocialista munkaverseny akkor válhat nagyobb hajtóerővé, ha céljai a munkahelyeken szorosan kapcsolódnak a legfontosabb gazdasági feladatok megoldásához. Meg kell szabadítani a munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat a formalizmus béklyójától, mert a látszatmegoldások, a kirakat módszerek politikai cinizmust szülnek és erősítenek, különösen a fiatalok körében”. Ma tehát már nem az a kérdés, hogy kell-e a munkaverseny, vagy sem, hanem a megújulás hogyanja, mikéntje köré csoportosulnak a gondolatok. A vita is ebben az irányban folytatódik tovább. Vannak, akik a megújulás legfőbb feltételéül jelölik meg a vállalati belső mechanizmus korszerűsítését, s ezzel szoros kapcsolatban a munkamozgalmak formáinak, módszereinek és tartalmának megújítását. Ebben a gondolatkörben hangzik el, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a vállalati tervezés és a munkaverseny között, mindkettőnél teret adva a rugalmasságnak. A legnagyobb táboruk a vitában, és a gyakorlatban is azoknak van, akik a munka és a munkaverseny anyagi és erkölcsi ösztönzésének új, hatásosabb formáit keresik. A tapasztalatok is azt igazolják, hogy a munka és a verseny között keletkezett szakadékot a vállalati érdekeltségi rendszer hiányosságai idézték elő, az a tény, hogy a teljesítmények és a bérek sok helyütt teljesen elszakadtak egymástól, s ez nemcsak a versenyt, de magát a munkát is visszaveti. E kérdés körül különösen a kisvállalkozások és főként a vállalati gazdasági munkaközösségek szaporodásával igencsak felforrósodott a vita. Az egyik fórumon így fogalmazódott meg a probléma lényege: „Ha meg lehet fizetni az embert munkaidőn túl, lehessen megfizetni munkaidőn belül is”. Más szóval: „Ha meg tudja szedni magát egy jó szakember egy kisvállalkozásban, akkor ugyanannyi munkával, ügyességgel szedhesse meg magát a nagyvállalkozásban, a szocialista nagyüzemben is”. Aligha lehetne tagadni ennek az igénynek a létjogosultságát. Azok a vélemények viszont, amelyek szembeállítják egymással a munkaversenyt és a vállalati gazdasági munkaközösségeket, tévútra vezetnek. M indazok, akik a helyesen értelmezett vállalkozói magatartás és gondolkodásmód hívei, érthetően azt vallják, hogy az ütőképes, a piaci versenyben helytálló vállalkozás legfőbb színhelyéül a szocialista nagyüzemet kell tenni. S ebben a vállalkozásban helye van a munkaversenynek, hiszen a versenyképesség egyik döntő faktora az emberi szaktudás, a pontos, a hibátlan, a lelkiismeretes munka, a konkurrenciának, a vetélkedésnek, a szeretete. Abban az öldöklő harcban, amely napjaink piaci helyzetét jellemzi, növelni kell a szocialista nagyüzem esélyeit, s kedvet, buzdítást, jó feltételeket, s anyagi és erkölcsi megbecsülést adni azoknak a dolgozóknak, akik beszállnak ebbe a versenybe. Impozáns látvány a nyíregyházi Kun Béla utca, de — mint riportunkból kitűnik —, ebben az „összkomfortos körzetben” is viharos volt a tanácstagi beszámoló. Magánházalc kontra lakótelep „Ön milyen jogin intézkedik?“ Tanácstagi beszámolón a városközpontban Elmentem a tanácshoz, a vízműhöz, de elküldték, nem rájuk tartozik. Milyen jogon intézkedek én ebben az ügyben? — kérdezték. Állampolgári jogon, mert én is a környéken lakom, s rossz nézni, milyen súlyos balesetet okozhatnak azok a beszakadt aknák. S az intézkedés? A talajszinttől magasabban fedték be, most már „csak” has- ► ra eshetnek benne a járókelők ... Hí lesz a tejbolt helyén? Román Miklós hozzászólása kicsit szenvedélyesre sikerült a tanácstagi beszámolón. Senki nem kérte, hogy a nagyobb közösség ügyeiben járjon el a hivatalokban, vállalatoknál. Neki is van munkahelye, így az ideje kevés. De bosszantja a hanyagság, hogy hiába kilincselt az aknák ügyében, mégsem sikerült rendesen elintéznie. A nyíregyházi városközpont helyzete alapvetően más, mint egy külterületi utcáé. Sajátos gondok jellemzik, ami kiderült az 1-es számú választókerület tanácstagja, dr. Kovács Istvánná beszámolójából. A Kossuth utca páratlan oldala — amely ezt a választókörzetet alkotja — jól ellátott kereskedelmi létesítményekkel, van zöldövezet, szolgáltatás. De a megyeszékhely egyik legforgalmasabb utcája még megőrizte a múlt századi Nyíregyháza sajátos gondjait, az utca elején megmaradt régi magánházakból nem tudják elvezetni a szennyvizet, s így lehetetlen fürdőszobát felszerelni. Kosa István azért kért szót, mert kifogásolja, hogy bezárták a Kun Béla utcai tejboltot, s ezzel megszüntették az egyetlen reggelizőhelyet a környéken. Pedig nagyon sok iskolás gyerek itt fogyasztotta el a kakaót, kiflit, s a felnőttek pedig nem tudnak meginni egy kávét, legfeljebb a Márkában. De vendéglátó- helyre nem mindenki vágyik. Parkosítás, jéghizlalás, lomtalanítás Ez a választókerület sajátos képet fest. Megtalálhatók a régi magánházak, többnyire idős lakókkal, s állnak itt toronyházak, faluból, városból ide költözött fiatal családokkal. Így érthető (?), hogy a társadalmi munkák szervezésénél nem tolong mindenki. A kisebb házakban élők még parkosítottak, virágot ültettek a házuk elé, de a zöld-fehér tízemeletesek előtt már apoii közterület-fenntartó tette rendbe a pázsitot. Egy másik hozzászóló ugyancsak társadalmi munkára hivatkozott, amellyel jégpályát varázsolhatnának az 5-ös iskola udvarára. Hivatalosan nem tervez ide jeget a sporthivatal — így a tanácstag válasza, — de további gondot okozna, hogy ki hizlalja a jeget, talán négy-öt szülő, s majd ki részesítené elsősegélyben a gyereket, ha véletlenül baleset történne? Lehet, hogy utána a jégpálya szervezőjének többet kellene magyarázkodnia, miért is akart a gyerekeknek a közelben sportolásra alkalmas helyet teremteni? — Ha már a sportnál tartunk — folytatja Tar György —, miért kell legalább százötven forintot fizetni, ha egy hónapban hat-hét órát egészségügyi okokból úszunk a fedett strandon? — Sajnos, a felnőtt belépőnél nem tehetnek különbséget, hogy szórakozásból, vagy orvosi tanácsra úszik-e az illető. Magas a belépő ára, amelyről már sokszor vitatkoztunk, de amelyen egyelőre nem tudunk változtatni — mondta a tanácstag. Zöld utat — nemcsak a gyalogosnak Idősek nevében szólt Kótai Józsefné és Gere Sándorné: volt már, aki a Kossuth utca elején lábát törte a rendezetlen, hepehupás járda miatt. S a pártiskola előtti zebrán, bárhogy igyekszik valaki, nem ér át a rövid zöld jelzésen. Nem lehetne-e — Debrecenhez hasonlóan — itt is egyszerre zöld utat adni minden irányból a gyalogosoknak? S még egy „apróság”; a Kun Béla utca 2—4. számú ház alatt az átjáróban jó tízcentis víz reked meg, ha esik az eső. Valaki néhány járdalapot tett le oda, de ez az átjáró is sok veszélyt rejt a járókelőknek ... A városközpont tanácstagi beszámolója csendesnek indult. Egy jól ellátott lakótelepi részen azonban másfajta ügyek táplálják az indulatokat. Nem kell mindig pénzhiányra hivatkozni! — zárta le az egyik hozzászóló, hanem ha tehetünk valamit, ne várjunk mindig a hivatalra... Tóth Kornélia Tél előtt ŐSZ VÉGÉN, TÉL ELŐTT sokszor egy évekkel ezelőtt látott kép tolul az emlékezetembe. Egy nyírségi termel ő&zö vetkezet határában állt magányába roskadtan a jobb sorsra érdemes pótkocsi. December volt, de még nem a javából, inkább az ottmaradt ősz utóhímöfce. A pótkocsi telve búzaszemekkel, és a langyos, napos idő melengetésétől zölden virított a terményhailmaz teteje. Bizony szebb és egyenletesebb volt, mint némely búzával vetett tábla. Azon már meg sem lepődtem, hogy a gépudvaron, nyitott helyen álló kombájnok végószerfce- zetéből is zöld szálak bukkantak élő. Ez egyetlen termelőszövetkezetben látott kép, de az ember hajlamos általánosítani. Ha valahol hanyagul kezelik a drága, sokszor valutáért beszerzett gépeket, miért ne tehetnék azt meg máshol is. Am most tételezzük fel, kirívó eset volt ez évekkel ezelőtt, tanultak az adott helyen belőle. Mert a következő esztendőben bizony azzal kezdték a munkát, hogy kitakarították az őszről maradt szemetet a gépekből, majdhogynem arattak ismét Aztán előtűnt a rozsdamanta fém, tehát a javítás is sokkal többe került, mintha a munka végeztével tisztán állították volna le az eszközöket. Kinek jó ez? — adódhat a kérdés, a válasz pedig egyértelmű: senkinek. MINDEN MEZŐGAZDASÁGBAN DOLGOZÓ ember tudja, évente változnak a szabályozók (vagy még gyakrabban), amelyek számottevő hatással vannak a gazdálkodásra. Az idén emelkedtek egyes eszközök árai, jövőre, az ártámogatás csökkenése következtében ugyancsak növekednek a termelési eszközök beszerzési árai. Ezek nem kis terhet rónak a mezőgazdasági nagyüzemekre és tudomásul kell venni a vezetőknek a tényeket A munka eredményesebbé tétele érdekében viszont jobban kell gazdálkodni a meglévő eszközökkel. Nem egy gazdaságban az elavult gépeket is felújítják, mert megéri, mert csak így tudják megoldani a gazdálkodást, de még jövedelmezően. KAR ELPOCSÉKOLNI, elfecsérelni a meglévő eszközöket, energiát. A bevezetőben említett pótkocsit és a rajta lévő búzát megmenthették volna, a kombájnokat, vetőgépeket pedig csak vízzel kellett volna lemosni. A tél nagy úr, de ki lehet fogni rajta. Most itt az idő. Sipos Béta — Nézted a meccset tegnap? — kérdezte lelkendezve a barátom, s már emelte is a lábát, hogy eltáncoljon eav félidőt, szemléletessé téve a gólokat. — Nem néztem — mondtam. — Nem szoktam meccset nézni. A kés megállt a levegőben, ahogy művelt angol körökben mondani szokták. Mint amikor valaki — Na nem — mondtam magamnak. Én többet ilyen potomság miatt nem fogok égni. Igenis, megtanulok beszélgetni a fociról. — Nézted a tegnapi meccset? — kérdezte egyszer megint a barátom, és emelte a lábát ... — Hogyne néztem volna — mondtam. — Mind walesi herceg dísz- “ felvon°f} Különösen a foebédjén belekönyököl a levesbe, vagy tökrészegen magára rántja a demonstrációs táblát egy nemzetközi fizikus kongresszuson. a szereplő tetszett, aki olyan meggyőzően játszotta a haldoklási jelenetet. A kés megint megállt. Nem baj — gondoltam. Tovább fogok próbálkozni. Az a legfontosabb, hogy az ember ne csüggedjen el, az első kudarcok után. — Nézted ... — Persze hogy néztem — vágtam rá legközelebb habozás nélkül. — Az a bombagól a bal felső pipában... — Miféle gól? — kérdezte a barátom. Én most a Halász Judit Csiribirijéről beszélek, meg a Bojtorjánról. Puff neki! Most az egyszer nem néztem a lábát. Nem emelte. Hiába, ezt még gyakorolni kell. M. A.
