Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. november 23. Nemcsak a neve Óval Már a belső munkákat végzik a Szabolcs-Szatmár megyei Vendéglátó Vállalat „Ovál” büféjének építői. A valóban ovális alakú, fél- ereszes pavilon az állomáshoz közel, a Kölcsey utcában áll. Várhatóan december elsejétől, tehát év végi csúcs- forgalom idejére készül el. A büfét a Szatmár étterem üzemelteti. Szeszes italt nem árul, hideg ételek, sütemények, főtt és sült húsáruk, kólák, üdítők várják a vendégeket. Remélhetően az Ovál büfé a nagy forgalmú vasútállomás és autóbuszpályaudvar ellátási gondján könnyít majd. Kérdezték — vólasiolunk | Mi lesz a járási hivatal helyén? Köztudomású, hogy január elsejétől, a közigazgatási átszervezés részeként hazánkban megszűnnek a járási tanácsi hivatalok. Többen kérdezik szerkesztőségünktől, hogy mi lesz a hivatalnak most otthont adó patinás, a városképet meghatározó épület sorsa? Van-e ebben a kérdésben érdemleges döntés? A válasz: tény, hogy az épület sorsával kapcsolatban különféle híresztelések terjedtek el. Az olvasók kíváncsisága érthető. Megkérdeztük a legilletékesebbeket, Lánczi János, a városi tanács elnöke elmondta, hogy az épület sorsával kapcsolatban többféle elképzelés is volt. Most már végleges, hog) az épület felszabaduló ré szét — átmeneti időre —, a: Esze Tamás Gimnázium Egészségügyi Szakközépisko la kapja meg. Erre azért vai szükség, mert 1984 első fél évében elkezdődik a gimná Program a holnap elé NAPJAINKBAN, IDÉN NOVEMBERBEN, ÉS MAJD DECEMBERBEN IS FOLYAMATOS LESZ EGY ESEMÉNYSOROZAT A VAROSBAN. IGAZ, NEM HANGOS CSINNADRATTÁVAL, IGAZ, SOK FELNŐTTNEK, MAJDHOGYNEM ÉSZREVÉTLEN, DE ELKEZDŐDTEK ÉS TARTANAK AZ ELSŐ SZATMÁRI DIÁKHETEK. LETT VALAMINK, AMINK NEM VOLT IDÁIG. Az először megvalósításra kerülő program nagyszerű indítása volt az ifjúsági békenagygyűlés, amelyről írtunk. Lássuk hát hogy lesz-e, lehet-e nagyszerű fiatalosságában imponáló kezdet után azonos hőfokon folytatni, befejezni ezt a programot? Erdei Zoltánnal, a KISZ városi-járási bizottságának a titkárával és Réti Jánossal, a városi tanács művelődési osztálya munkatársával, a diákhetek felelősével beszélgettünk a sorozat céljáról, várásaikról és a szervezés közben már jelentkező gondokról is. Nehéz ilyesmit kimondani, de hagyományt szeretne teremteni ezzel a város. Ha a számokat vallatjuk, akkor akár „Diákvárosnak” is mondhatnánk Mátészalkát. Ha iskoláink, a középfokú tanintézetek hagyományait tekintjük, akkor már szegényebbek vagyunk. Nincsenek évszázados iskoláink, a mesz- sze múltból hozott történeteink. Erdei Zoltán: — Ez utóbbi rossz is, de talán jó is. Valóban nincsenek egymással rivalizáló iskoláink, és ha arra gondolunk, hogy az ilyesfajta versengés lehet egészségtelen is, akkor ez jó, de semmiképpen sem jó az, hogy a másmás helyre járó diákok valójában alig-alig ismerik egymás életét. — Jó az, hogy a diákok nem csinálnak maguknak iskola és iskola közötti rangsorokat, hogy a fiatalok értelmezésében nem rangosabb egy gimnázista, mint egy szakmunkástanuló, de rossz az, hogy szervezetten az iskolák alig-alig találkoznak. — És ugyanígy: jó lenne jobban, mélyebben ismerni a megyénk más középiskoláiban tanuló fiatalokat. A programunk természetesen kísérlet. De egy feledhetetlen hangulatú békenagygyűlés van mögöttünk és ez az élmény sok mindenhez erőt ad. Tervezhetünk más és mást, de egyetlen életformánk, óvni való kincsünk a béke. Ezt ott kétezer fiatal érezte, tudta. Ezért kellenek a találkozók, ezért várok sokat a diákhetek minden fórumától. Diák diákkal, diák tanárral, tanár tanárral találkozik. Ha elmondja, hogy él, akkor ez egyféle leltár a béke gazdagságára... Tallózván a szatmári diákhetek, még most is alakuló, formálódó programjában az első ami feltűnik, a sokféleség. Réti János: — Az életünk ia sokféle, és valamiképp úgy lenne jó, ha ezt a program is tükrözni tudja. Most hétfőn a nyíregyházi színház egy előadására hívtuk a fiatalokat. A pályaválasztási hetek keretében, november 23-án nyílt napot rendeznek a gimnáziumban. Egy nappal később Margócsy József irodalom- történész, nyugalmazott főiskolai tanár lesz a vendégünk. 26-án „Sportpárbajra” várjuk a fehérgyarmati, vá- sárosnaményi, kisvárdai és mátészalkai középiskolásokat, az ötös számú általános iskolában. És itt hadd mondjak el egy érdekességet. Nem az unalomig megszokott teremtornákat akarjuk utánozni. Egy mátészalkai labdarúgó-, egy kézi- és egy röplabdacsapata lesz Szálkának. Nem válogatott, hanem az abban a sportágban legjobb iskolacsapata. Azt hiszem nagy dolog, mi egymásnak akarunk szurkolni most, és a győzelem maga a szurkolás. Mondhatnám úgy is: egymás felfedezése. 27-én kismotoros ügyességi vetélkedőre, 28-án Tompa László színművész irodalmi műsorára hívjuk a fiatalokat, egy nappal később rockkoncertre várjuk őket. Ez a néhány nap alig egy hét... A diákhetek szervezői irodalmi, képzőművészeti és fotópályázatot is hirdettek. Elgondolkoztató, hogy alig-alig érkezett pályamű. Ügy tűnik, mintha a diákhetek kínálatát maguk a fiatalok se fedezték volna fel. Erdei Zoltán: — Lehet hogy'«nincs gyakorlatunk az ilyesfajta rendezésben, de abban már van, hogy most menet közben megváltoztatjuk a határidőket, elküldjük a pályázati kiírást más városok iskoláiba is. Bizonyos ugyanis, hogy több a tehetséges fiatal. Bármilyen furcsa, de éppen a pályázatok gyenge eredménye figyelmeztet arra, hogy mennyire szükség van a diákhetekre .... Réti János: — Valóban változtatunk menet közben a programon, ha kell. A fiatalok különben is érzékenyek arra, hogy nem szeretik a számukra kitalált, „fentről”, máshonnan kapott programokat. A diákhetek akkor lesz életképes, ha minden iskolában történik valami, valami olyan, amit a diákok önmaguknak találnak ki, amit maguknak csinálnak. És az iskolákban elkezdődött egy ilyen mozgás. Azt hiszem ennek örülhetünk legjobban... Mátészalkán házak épülnek, év végén üzleteket adnak át, dolgoznak a gyárak, naponta alakítja önmaga arcát a város. Van témánk, amiről talán lehetett volna hosszabban is írni, de amíg csinnadratta nélkül zajlik a diákhetek programja, történik valami, ami legalább ennyire fontos: az emberekben, a diákfiatalokban alakul, formálódik a holnap. zium bővítése, de ehhez le kell bontani néhány, jelenleg szükség tanteremnek használt épületet. Két-három év múlva, amikor a gimnázium építésének bővítése befejeződik és az épület újra felszabadul, a tervek szerint a volt járási hivatal épületét a közművelődés szolgálatába állítják. Egy, az épülethez csatlakozó színházteremmel, a városi művelődési központ régen vajúdó gondja oldódhatna meg. Sorokban VENDÉGÜNK LESZ NOVEMBER 23-ÁN, szerdán dr. Petrikás Árpád, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem nevelés- tudományi tanszékének tanszék- vezető egyetemi tanárá, aki a mátészalkai iskolák igazgatói munkacsoportjának konferenciáján tart előadást. Az előadás elme: „A szocialista értékrend kérdései és fejlesztésének lehetőségei az iskolában”. A konferenciát a városi tanács nagytermében rendezik. AZ ÜJ MHSZ GYAKORLÓ RUTINPÁLYA elkészült a Ságvári Endre utcában. A pálya jelentősen megkönnyíti a gépkocsivezetést tanulók munkáját. A három és fél millió forint értékű létesítmény beruházási költségeit az MHSZ Országos Központja és a megyei vezetőség biztosította. A tanpályát a legkorszerűbb oktatási eszközökkel is felszerelték. Világítását a TITASZ Vállalat dolgozói — társadalmi munkában — oldják meg. TÖBB A GYEREK. Városunkban az utóbbi három év alatt hatszázzal nőtt a tanköteles korú gyerekek száma. Ellátásukra 17 új tanulócsoportot szerveztek. KÖZVETLEN BEFEJEZÉS előtt áll az Alkotmány utcától a városi tanácsig húzódó új távfűtő gerincvezeték építése. Az új gerincvezetékből a nyomda, a városi tanács, és mintegy két éven belül az Esze Tamás Gimnázium fűtését oldják meg. TARTJÁK A HATÁRIDŐKET a SZAÉV dolgozói az Alkotmány úton épülő 80 lakásos házgyári ház építkezésén. Negyven tanácsi és 40 OTP-Iakást adnak Itt át 1984. március 31-ig. A bérlők, illetve a vásárlók névjegyzéke a városi tanács hirdetőtábláján már megtekinthető. Különben érdekes hir, hogy Mátészalkán csökkent a lakásigénylők száma. Az igénylések megújítása előtt nyilvántartott 1055 lakásra váró közül csak 441-en újították meg igénylésüket. Jelenleg 156 bér, 28 tanácsi értékesitésű, 257 OTP-s lakásigényt tart nyilván a városi tanács. ELKEZDTÉK A 125 SZEMÉLYES ÓVODA ÉPÍTÉSÉT az északi lakótelepen. Az új óvodát 1984. december 31-én adják át. Alkotóház Mátészalkán? Bemutatkozónak: Tar János rajza a régi és az új mátészalkai találkozásáról. Ha valaki statisztikát vezetett volna arról, hogy hányféle képzőművészeti kiállítást rendeztek Mátészalkán 1983-ban, akikor kiderülne, hogy az év minden hónapjára jutott egy-egy rangos esemény. Élénkebbé, lüktetőbbé lett a város képzőművészeti élete, és ezt nemcsak elismert művészek kiállításai jelezték, hanem az amatőr képzőművészek ismételt jelentkezései is. Két szélsőség: Csikszentmi- háiyi Róbert szabadtéri szoborkiállítása az országos művészeti életnek is eseménye volt. A mátészalkai amatőr képzőművészek, a városi tanácson bemutatott kiállítása színvonalával lett városi eseménnyé. Ezrek és ezrek látták ezeket a kiállításokat, ezrek és ezrek ítélhették meg, hogy az élet e területén is városabb lett a város. Mindezt egy hír bevezetőjeként írtuk. A városban élő, alkotó festőknek, faszobrászoknak eddig nem volt egy olyasféle klubjuk, ahol ösz- szejöh ettek volna, nem volt egy közös műhelyük; ahol egymást, a művészetek ősi törvénye szerint segíthették volna. Most, a városi tanács elnökhelyettese mondotta el, ha alkotók kérik, lehetőség van arra, hogy egy városi alkotóházat alakítsanak ki. Nem egy örök időkre szóló végleges megoldásról van szó, pusztán arról, hogy az alkotók egy átmenetileg üresen álló házban berendezhetik közös műhelyüket. Ha a házra a tanácsnak szüksége: lesz, új helyet jelölnek ki számukra. Az alkotóház tehát nem lesz végleges otthon, de otthona lesz a művészeteknek. A hír friss még. Előzetes információink vannak arról, hogy a helyi ÁFÉSZ segít az alkotóház berendezésében, működtetésében. Reméljük mindez így lesz, és akkor elmondhatjuk, hogy mindaz ami a város képző- művészeti életében 1983-ban előrelépést jelentett, nem • maradt észrevétlen. Az újabb előrelépés ily formában, ilyen feltételek mellett így lesz kötelező. Iskolaszövetkezetek: Nyereségből diákkirándulás A maga módján különös találkozót szervezett november 11-én a Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ. Első alkalommal rendezte meg az iskolaszövetkezeti küldöttek tanácskozását. Negyven küldött, köztük diákok és kisdiákok és tizenhat meghívott beszélgetett az ÁFÉSZ- hez tartozó öt iskolaszövetkezet munkájáról, terveiről, eredményedről. A meghívottak, a város párt- és állami vezetői voltak. Mi tette fontossá ezt a tanácskozást? Az ÁFÉSZ patronálta öt iskolaszövetkezetSoron kívül az ünnepre Nincs lemaradásuk, mégis az idővel versenyeznek a Keleti lakótelepen az új ABC-áruház, fodrászszalon, és presszó építői. A határidő december 31 lett volna, de felcsillant a lehetősége annak, hogy legalább az ABC-áruház már segíthet az ünnepi forgalom lebonyolításában. Az építők az idővel versenyeznek, az ÁFÉSZ már biztosította az áruház teljes berendezését és amennyiben erre mód lesz, biztosítja a határidő előtti nyitáshoz a szükséges árukészletet, valamint a személyzetet is. nek közel háromszáz tagja van öt iskolában. Iskolabüféket működtetnek, a szolid nyereségből kirándulásokat szerveznek, a tagok, az iskolájuk falain belül tanulják, kóstolják a majdani felnőtt életet. Büféikkel, boltjaikkal otthonossá teszik az iskolát, de ugyanakkor megtanulnak tervezni, felelősséget vállalni. Csak példaként a két mátészalkai középiskola szövetkezete évi 4—500 ezer forint értékű forgalmat bonyolít le. Mindez nyilvánvalóan több már, mint játék. A vitában tanárok mondták el, hogy a nevelés egyik nagyon hasznos feltétele. Elhangzott kritika is a tanácskozáson. A szövetkezeti tag diákok közül iskolánként négy-öt fiatal jelentkezik kereskedelmi iskolákba. Központi intézkedést kíván, hogy az iskolaszövetkezetben végzett munkát az iskolák még azonos felvételi pontszám esetén sem veszik figyelembe. A tanácskozás egyik fontos megállapítása volt, hogy szeretnék ha a szövetkezetek a jövőben nemcsak forgalmazási, hanem mezőgazdasági tevékenységgel is foglalkoznának, növelve ezzel a kulturális, turisztikai célokra felhasználható nyereséget. Az iskolaszövetkezetek munkáját, tevékenységét segítő ÁFÉSZ a küldött tanácskozás évenkénti megismétlését tervezi. Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR
