Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. október 9. BEMUTATÓRA KÉSZÜL A SZÍNHÁZ Meggondoljuk, hogy eldobjuk Kortársunk Shakespeare, — írta színházi esszégyűjte- ményének címlapjára Jan Kott, a kitűnő esztéta, amivel arra akarta felhívni a figyelmünket, hogy nincs még egy drámaíró, akieny- nyire érvényes és időszerű lenne bármely korban és bármely színpadon. Nagy András László, aki a színház alapítása óta Nyíregyházán rendez, életében először állít színpadra Shakespeare-művet. Szívesen dolgozik nagy létszámú színészgárdával, híve a látványos, nagyszabású színpadképeknek és a nagyívű gondolatoknak. Nyíregyházi működését az Úri murival kezdte, azonnal „feladva a leckét” a műszakiaknak, mert több hektoliteres vízmedencét kért a színpad közepére. Második rendezése Moliere-darab volt, az Amphitryon, ahol szintén látványosan ötvözte a brechti hagyományokat a középkori vásári színjátszással. A Fehér karácsony, Bulgakov A fehér gárda című regényének és a részben belőle készült színdarabnak, a Turbin családnak sajátos „összeolvadásával” készült. Nagy András László ebben a darabban is megcsillogtatta látvány- és feszültségteremtő képességeit. A kérdésre, Hogy miért nem rendezett eddig Shakespeare-művet, így válaszol: — Nem mertem belevágni. Közel negyven darabot állítottam színpadra eddig, de Shakespeare művei elől mindig sikerült „elbújnom”. Kifogásokat találtam ki, hogy nincs hozzá elég szerelő, hogy túl drágák lennének a díszletek, meg ilyeneket. Most végül csak belevágtam egy vígjátékba, ami egyik legjobb korszakából származik a nagy színpadi varázslónak. — Miről fog szólni ez a darab ma, a nyíregyházi színpadon? — Az önismeret teljes hiányáról. A Sok hűhó semmiért hősei két dolgot nem ismernek a világból: önmagukat és a másik embert, akinek a sorsába mégis, minduntalan beavatkoznak. Ettől válik fergetegessé ez a komédia, s egyben elgondol- kodtatóvá is. • — Az a kifogás, hogy sok, szereplőre van szükség és drágák a díszletek s a jelmezek, itt is fennállhatott volna... — Igen, csak egy barokk jelmez tízezer forint körül van, de Shakespeare mesterre előbb-utóbb minden színháznak sort kell keríteni. Ez az igazi megmérettetés. — És a rendezőnek is előbb-utóbb. — Bízom a színházban, a társulatban, önmagámban és Shakespeare zsenijében. Vidám, látványos, jó előadást szeretnénk csinálni együtt. Mester Attila Shakespeare Hyíregyházán Jelenet a főpróbán Kuka helyett javítás Körülbelül két-három évvel ezelőtt vitát kezdeményeztünk pazarlásainkról. Nagyon sok levelet kaptunk, melyekből kitűnt: bőkezűen bánunk az ennivalóval, még a szemétbe is jut jócskán belőle, és könnyen sutba dobjuk a régi, divatjamúlt ruháinkat, és a kisebb javításokkal még helyre hozható lábbeliket. Időközben drágultak a cipők, a ruhák és a harisnyák is. Vajon most is BESZÉLGETÉS A SZÁMÍTÓGÉPRŐL Nem mumus, segítőtárs HA A REVIZOR KÉZBE KAP EGY MÁGNESSZALAGOT, AKKOR NEM BIZTOS, HOGY TUD VALAMIT KEZDENI VELE. TALÄN EZÉRT IS TŰNIK OLYAN MISZTIKUSNAK A SZÁMÍTÁSTECHNIKA — VÉLEKEDIK BODNAR JANOS, A NYÍREGYHÁZI VÁROSI TANÁCS FŐELŐADÓJA. — Pedig a gép csak előkészíti a döntést, az ember az, aki határoz — kapcsolódik hozzá a csoportvezető, Fazekas Árpád. Elég a személyi szám... Mikroszámítógép a nyíregyházi bemutatón. a korábbiakhoz hasonló nagy- vanalúsóggal dobjuk megunt dolgainkat féke? Vagy egyre többünknek jut eszébe, hogy becsüljük meg a régit? Zóni Jánosné 20 éve haris- nyaszem-felszedéssel foglalkozik. Eddig a Centrum Áruházban volt, most október 15-tői a Nyírfa Áruházban találkozhatunk vele. — Körülbelül 4—5 éve mióta drágábbak a harisnyák és a harisnyanadrágok bizony sok munkám van. Korábban hamarabb a szemétbe dobták — kis hibával is — ezeket. Most van aki egyszerre 5—6 pár harisnyanadrágot hoz javíttatni. Hogy megéri-e? Feltétlenül, hiszen egy új harisnya árán akár 6—7 harisnyát lehet új állapotba hozni. Kötött ruhák hasonló javítását is vállalom. Egyre többen jönnek ezzel is. A Nyíregyházi Háziipari Szövetkezetben Török Jánosné a szolgáltató részleg vezetőjétől tudtuk meg, hogy náluk is az utóbbi három év alatt ugrásszerűen nőttek a ruhaátalakításokkal és egyéb javításokkal kapcsolatos megrendelések. Az összes szolgáltatásuknak mintegy 35 százalékát teszik ki ezek. — Egyre többen keresnek meg bennünket ruhaátalakítással. Van aki 10—12 éves mlniruhájából varrat blúzt, vagy régi szoknyáját fodorral hosszabbíttatja meg. Hoznak férfiöltönyt, hogy szabjuk át női kosztümnek. Erre néhány évvel ezelőtt nem is gondoltak. Vagy például, hogy régi. elnyúlt kötött holmijukat átszabassák. Manapság ágyneműt is gyakrabban hoznak foltoztatni, vagy hogy paplanhuzatból varrjunk párnahuzatot —, sorolja a részlegvezető és hozzáteszi, hogy sok olyan leleményességgel, ötlettel találkoznak, amelyek feltétlenül a takarékosság jelei. Dugó Egy dugót szeretnék venni, mondom az áruházi eladónak. Gyanakodva néz rám, hogy vajon jól vagyok-e, és hogy minél hamarabb megszabaduljon tőlem, már mondja is: dugót a háztartási boltban keressek, ott készülnek fel rá, különösen így szüret idején. Én nem hordódugóra gondoltam — szólaltam meg bátortalanul, de mielőtt tovább folytattam volna a mondatot, az eladó arca felderült és már mondta is: ja, kérem, akkor a Kelet Áruházba tessék menni, az előtt van olyan közlekedési dugó, hogy egy új kocsinak is lejár a műszaki vizsgája, mig csúcsforgalomban átér a Vasvári Pál utcára, mert a Rákóczi utcán biztos Attila sírját keresik. Kéremszépen, még csak nem is közlekedési dugóra gondoltam, épp eleget gondolok rá akkor, amikor arra megyek, vagy például délután a Kossuth utcára fordulok be, ahol öt-hat busz áll egymás mögött, előtte pedig a maszek boltok előtt parkoló kocsik bénítják meg a forgalmat. Én most egy vltlásdugót keresek. Tetszik tudni, olyat, amit egy süllyesztett, földelt konnektorba lehet dugni. Hát miért nem ezzel kezdte — szólt vissza most már szigorú tekintettel az eladó! Már régen megmondtam volna, hogy nincs, nem is volt, nem is tudjuk mikor lesz. Az ilyen emberek miatt nem tudunk foglalkozni a komoly vevőkkel. Lesújtva indultam el egy másik boltba, ahol akkor láttak utoljára a mai szabványoknak megfelelő és a lakásokba legalább egy évtizede beépített süllyesztett konnektorba való dugót, amikor a villamosítás 75. évfordulójára Apor- ligeten is kigyult a fény, egy harmadik boltban pedig azt tanácsolták, hogy ha földelt dugót akarok, borítsak egy virágcserép homokot az Egri bikavér dugójára és mérget vehetek rá, hogy nem ráz meg. Ha meg közben megiszogatom a bort is, úgy sem lesz szükségem áramra. A városi tanácson hosszabb ideje dolgoznak a számítás- technika bevezetésén. Bizony az egyszerű állampolgár talán félelmetesnek érzi, talán embertelen ügyintézésnek tartja, ha arról hall, hogy a lakáskiutaláshoz, a névjegyzék elkészítéséhez számítógépet használnak fel. — Pedig éppen ez ellen akarunk harcolni — cáfol Fazekas Árpád. — Azt szeretnénk megértetni, hogy a számítástechnika nem valami felsőbbrendű embereknek, tudósoknak szolgáló valami, hanem azért van, hogy például esetünkben egyszerűsítse, gyorsabbá tegye az adminisztrációt. — Mert csak elég egyszemélyi szám, máris a gép adja az adatokat, nem kell keresgélni — folytatja Bodnár János. Megyénkben is egyre inkább tért hódít a számítás- technika. S egyre többen vannak, akik nem látnak benne valamiféle mumust, hanem olyan segítőtársat, amely megkönnyíti, biztosabbá teszi a munkájukat. S ez az iparág olyan, amelynél a gépek teljesítménye fokozatosan emelkedik, miközben rohamosan csökkennek az árak. Ezt láthatta az is, aki a napokban, a tudomány és technika házában megtartott mikroszámítógépes bemutatón részt vett. Á fiatalok szeretik A tapasztalat kettős. Bodnár János: — Kevés vezetővel találkoztunk, pedig nem ártana, ha jobban tudnák, mire alkalmas egy- egy eszköz, mielőtt vásárolnának, százezreket, milliókat költenének. Fazekas Árpád: — A fiatalok viszont nagyon érdeklődőek. Voltak középiskolások, akik szinte egész napjukat a gépek előtt töltötték, megtanulták egy-egy kisebb program elkészítését is. A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság megyei szervezete már korábban is rendezett népszerűsítő előadásokat a fiatalok körében. Az idén ismét indítanak ilyet. A cél egyértelmű: már a középiskolások ismerjék meg a számítástechnika alapjait, tudják használni a kisebb gépeket, hiszen manapság már a személyi számítógép is tért hódít, egyre többen lesznek azok, akik a mindennapi munkában hasznosítják ezeket az eszközöket. Ha jót kérdeznek... Leül egy írógépszerű billentyűzet elé a kezelő, képernyőn jelennek meg a számok, a szöveg. Ha tudja, mit kérdezzen, akkor a gép válaszol. Csoportosítja az adatokat, számol, tájékoztat. Nem boszorkányság ez, hanem a legújabb technika. Oroszi Györgyné a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet 24-es javítórészlegében dolgozik. Amint elmondta; a sok új cipő javítása mellett jócskán visznek hozzá olyanokat is amelyeken látni: egykoron sutba dobták őket, esetleg évekig a garázsban álltak, vagy a pincében, és egyszer csak rájött a gazdája, ■kis javítással még viselhető. Egyre többen kémek cipő- talpalást, de még felsőrész foltozást is. Mondják — említette Orosziné —, hogy a telekre kijárni még jó lesz a régen elfelejtett cipő, ha megjavítja. Ügy tűnik értelmetlen nagyvonalúságaink lassan alább- hagynak,hr s rájövünk, hogy régebbi dolgainkat is meg kell becsülni, hiszen mint egyik levélírónk írta; „nem vagyunk olyan gazdagok”. Ide tartozik: ehhez kell felzárkóznia a megye minden településén a szolgáltató iparnak is. Soltész Ágnes Apróság az egész, mondhatnám semmiség. amit a segíteni kész olvasótól ezúttal kérnék, ügy alakult a dolog, hogy egy kedvező üzlet van kilátásban, s ehhez szükségem volna egy kis kölcsönre. Egészen pontosan nem tudom mennyire, de gondolom, pillanatnyi szorult helyzetemben kisegítene vagy hárommillió. Az is lehet, hogy mindez kevés lesz, de hát bekalkulálom azt a lehetőséget is, hogy az OTP némi személyi kölcsönnel megtámogat majd. Nem feszítem tovább a húrt, és rögvest elárulom: felcsigázta az érdeklődésemet a minap egy hirdetés, amely szerint eladásra kínálnak a Bükk-hegy- ség lábánál, közelebbről Tibol- daróc községben felújítás alatt lévő, műemlék jellegű, közművesített, ötven helyiségből álló kastélyt. Ha már lúd, legyen kövér r- morfondíroztam magamban és lelki szemeimmel megpróbáltam körülbelül fölfogni, hogy mennyi is az a 930 négyzetméter területű ingatlan, amelyhez öt és fél hold park is tartozik. Ne tartsanak nagyravágyónak. Én már annyiszor olvastam hirdetésekben luxusigényeket kielégítő lakásokról, melyeknek az ára szolidan számítva is 3—4 milliót taksált (és ezt le is írták a hirdetésekben), de azokhoz valahogy nem fült a fogam. Mert az mégis csak egy olyan átlagos lakás, ez a mostani viszont teljesen más, fűti az embert a kíváncsiság, milyen is lehet az élet egy ilyen ötvenszobás kis hajlékban. Mellesleg, ha jól meggondolom, aludnom keUene még egyet-kettőt erre az ajánlatra, hiszen ha eszembe jut, hogy mostanában, szabad szombaton mindig vita folyik otthon, ki takarítson ki a lakásban, akkor egy kicsit viszolygok ettől a sok szobától. Talán csupán arra volna jó mindez, hogy ha szólítana életem párja, hogy csináljam meg ezt, meg végezzem el azt, akkor a nap is le- szállna, mire megtalálna valamelyik szobában. Elnézést is kérek érte, hogy így belelo- valltam magamat ebbe az egész üzletbe, úgy látszik, néhány pillanatig engemet is elragadott ez az újfajta mánia. Meg aztán nem is a magamfajtának kínálja az eladó ezt a kastélyt, hanem olyan Intézménynek, amely üdültetni is szokott. Legfeljebb majd egy szakszervezeti beutalóval elmegyek oda — házfüstnézőbe. (angyal) Gyerekek a bíróságon Odalett a szeme Megrendítő gyermekbalesetről számolt be a héten a Vásárosna- ményi Járásbíróság elnöke. Az eset már nem egészen friss, a bíró is arra kért bennünket, hogy a helyet és a neveket mellőzzük, ne tépjük fel ismét a sebeket. Az eset azonban szerinte (és szerintünk is) tanulságként közreadható. Annál is inkább, mivel ez a baleset sok gyereket, több szülőt és- pedagógust érintett. Legérzékenyebben természetesen azt a kilencéves kisfiút, aki elveszítette az egyik szemét. Abban a. beregi faluban a játéknak indult civakodás vezetett a balesethez. Az eset még sajnálatosabb attól a ténytől, hogy a sérült gyerek csupán szemlélője volt a civakodásnak. A napközis gyerekek nem sokkal a tanítás megkezdése előtt fociztak az iskola udvarán. Vita támadt, hogy az egyik gyerek melyik csapat kapuját védje. A vitát csúfolódás, heccelődés követte. Egy 11 éves fiú felkapta a keze ügyébe került jókora kavicsot, s meg akarta dobni vele „ellenfelét”. Az elrepült kavics azonban a pont arra járó szemüveges fiút találta el. És milyen tragikus véletlen: a kavics pont az egyik szemüveglencse közepét érte. Üvegszilánk került a szembe. Hiába következett gyors és szakszerű orvosi beavatkozás, az egyik szemet nem lehetett megmenteni, sőt a másik szem is veszélyben volt. A járásbíróság elnökének igen nehéz volt az ügyben dönteni, még a szakértői vélemények és a gyerekek meghallgatása után is. Nemcsak jogásznak, egy kicsit pedagógusnak, egy kicsit szülőnek, sőt egy kicsit ismét gyereknek kellett lennie, hogy dönteni tudjon a polgári perben, végül is a bajba jutott kisfiúnak 150 ezer forint nem vagyoni kárt Ítélt meg a bíróság. S ezt a pénzt a helyi tanácsnak kellett kifizetni. Mert a baleset idején az udvaron nem tartózkodott pedagógus! S a tanács, mint munkaadó felelős a pedagógusokért is. Ezen kívül egy kisebb építkezésből ott maradt kavicscsomóból vette fel a dühös fiú a kavicsot, erre nem lett volna lehetősége, ha a tanács az építkezés minden maradványát eltávolítja. Még lesz jogi folytatása az ügynek. Az egyik szemére megvakult fiúcska autószerelő, vagy lakatos szeretett volna lenni, mint az apja. Már nem lehet az. Ha pár év múlva kevésbé jövedelmező szakmát választ, vagy segédmunkás lesz, akkor a tanács a majdani bírósági ítélet nyomán egy életen át fizeti a külön- bözetet, járadék címén. De lehet-e egy ember szemét pótolni pénzzel? Sok iskola udvarán találni követ, kavicsot. Számos iskola udvarán a foci miatt hajba kapnak a fiúk. Nem tanmese és nem kioktatás, gyerekek! A foci, a ti túlterhelt kis világotokban is kikapcsolódás — napköziben és szünetben egyaránt. A foci nem csúfolódás tárgya, nem görcsbe fulladó igyekezet. Az kollektív játék, a foci erő és öröm. Ha a felnőttek nem is mindig teszik, legalább ti, legalább ti élvezzétek a játék örömét. (nábrádi) Vigyék hírünket P énteken nyitották meg Nyíregyházán az első országos karikatúra biennálét. Kétévenként ezentúl városunkban találkoznak a képzőművészet ezen sajátos ágának művelői,. akiknek neve nemcsak hazánkban, de határainkon túl is ismert. Október végén országos videoszemlét rendezünk, — szintén az elsőt.* Három napra látjuk vendégül ennek a fiatal műfajnak alkotóit és szakértőit. Két olyan rendezvénnyel gazdagodott a város, melyre büszkék lehetünk, amely majd hírünket viszi. Almaország fővárosa szeretné magát megmutatni, „hogy látva lássák’”. Mert nemcsak művekkel gazdagodunk ezáltal, barátokkal, ismerősökkel is, akik segítenek majd gyorsabban eloszlatni egy sereg egyoldalú véleményt;, ítéletet erről a tájról. Megéri ez. Olyan befektetés, mely sokszorosan térül majd vissza, ha nem torpan meg bennünk sem a kezdeti lendület. Vigye hírünket aki itt jár. Hogy felnőtt már ez a város és mindent szívesen fogad, ami életünket tartalmasabbá, gazdagabbá teheti. Nemzetközi hírű éremművésztelepünk van nyaranta. Most két olyan rendezvény,, ami első. Szűkös viszonyaink közt kétszer is meg kell fontolni, hogy mire és mennyit áldozunk. Akik kigondolták és eltervezték ezeket a rendezvényeket, „jól takarékoskodtak”. A nyereség számokban ki nem mutatható. M. A.
