Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. október 5. Feladatot! V egyszer, füst, zaj- szenny, szemét, por, rablógazdálkodás vízzel, fával, kipufogógáz, hígtrágya, elpusztított madarak ... Még sorolni is rossz mindazt, ami életünket keseríti, világunkat rontja. És sajnos, a többség az ember „műve”. A figyelmetlen és felelőtlen ember merénylete a környezete ellen. Hazánkban talán még időben döbbentünk rá: most kell radikálisan cselekedni. Mert holnap talán már késő. Ha valaki, akkor a fiatal nemzedék képes arra, hogy dinamizmusával e fontos feladat munkása legyen. Mert munkáról van szó. Nem beszédről, nem szólamokról. Talán ezért is rokonszenves, hogy három lányka összefogott, s egy város minden zegét- zugát, üzemét, intézményét bejárta. De vajon elég ez? Aligha. Sokszor beszélünk arról: adjunk a fiataloknak okos programot, konkrét feladatot, s akkor cselekvőek- ké válnak. Nos, egy ilyen program lehet a felelősség a környezetért. Nemcsak társadalmi munkában végzett fásításról, ge- reblyézésről van szó. Főleg nem erről. Verbuváljunk belőlük őrjáratokat, melyek óvják a meglévő értékeket. Képezzünk ki belőlük tudatosan cselekedni tudó aktivistákat. Kapcsoljuk be őket a Vöröskereszt, a népfront környezetvédő mozgalmaiba. És ami a fő: ismertessük el ezt a tevékenységet politikai munkának. Mert mi más, ha nem politika az, amikor emberek arra szövetkeznek, hogy a jövő egy lényeges elemét, a biztonságos, egészséges, termő, tiszta környezetet védik, alakítják?! F ehérgyarmaton különösen fontos, hogy most — tehát iaő- ben — sok fiatal legyen ügybuzgó munkása a környezetvédelemnek. Egy tájvédelmi körzet központja nemcsak magáért, de a környékért is felelős. Szép, mondhatni nagyszerű cél: részesnek lenni az emberi világ megóvásában! ^ ________________— Szatmári hagyományok A Kossuth rádió vasárnap reggeli műsorában, Perjés Klára ismét „felfedezte” , szatmári tájait, az itt élő em- I bereket. Megszólaltatta — többek között — Balku Gyu- láné penyigei asszonyt is. A ma odalátogató ugyan a szövőszéket egy szabadban lévő raktárban találhatja, de a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet textilhulladékait most is szőnyeggé formálja. A mindennapi munka mellett így keresetét is kiegészíti. A lakásokba került mintás szőttesek viszont egy darab múltat is jelentenek. TISZTA VlZ, FRISS LEVEGŐ, ODE ZÖLD * A város szakközépiskolájában három lány, Faggyas Anikó, Kukk Franciska és Sütő Margit környezetvédelmi pályázaton vett részt — sikerrel. Ök mindták: — Környezetünket magunknak védjük! Franciska kezdi szenvedélyesen; látszik sokszor átgondolt mondanivalója van: — Kell, hogy a mai fiatalokat érdekelje a környezet. És itt nemcsak arra gondolok, hogy védjük az erdőt, mezőt parkot, hogy ne szemeteljünk. Szerintem többről van szó: a környezet fogalmába beletartozik az emberi kapcsolat is.. — A világ, amely körülvesz, Ingerelhet, megnyug- , tathat, kétségbe ejthet, ■örvendeztethet. Tévedés lenne, tehát csak arról beszélni — folytatja Faggyas Anikó —, hogy a környezetvédelem csak természetvédelem. — Jóllehet az sem mindegy — mondja vitázva Margit —, hiszen a természet épsége számunkra és utódainknak a jövő. Ha elvész körülöttünk a tiszta víz, a friss levegő, az üde zöld, a jó talaj, akkor maga az élet vész el. Kinek a dolga? — Mit mondjak? Kevesen hiszik ezt ma még el —' így Franciska. Se a fiatalok, se az idősebbek nem érzik kellően, hogy most kell cselekedni. Persze az is igaz: kitől tanuljunk? Az öregebbek még úgy hiszik, minden úgy van, mint az ő fiatal korukban, amikor nem volt baj. így aztán nem tudnak kellően ösztönözni minket sem. — Ha azt mondjuk: van jó törvény, az. is valami. De kinek a dolga és mikor, hogy cselekedjék? — kérdezi szinte .magától Anikó. — Sokan közömbösek. És igénytelenek. A környezet iránti felelősség ott kezdődik, hogy valaki saját magával szemben követelményt támaszt. — Amikor vizsgálódtunk, jó volt látni, hogy több üzem, METRIPOND, MEZŐGÉP alakítja környezetét. De ijesztő volt, hogy mások fizetik a büntetést, mert olcsóbb, mint védőberendezéseket építeni. — Ezért mondjuk: nem egy- egy ember szándéka kell, hanem emellett minden intézmény, vállalat részvállalása. — Talán szerencse, hogy Fehérgyarmat kis város, és i,tt még hat a közösség kontrollja. Az ipar sem annyira szennyező — leszámítva a SERKÖV-öt és a keverő üzemet De nem ennyiről van szó. Csak ha nógatják Figyelem a mondatokat. Mennyi kérdő van köztük! Hallgatom őket: szennyez a zaj. Mikor figyelnek rá? Ha már orvoshoz kell menni. Szennyez a vegyszer. Mikor figyelnek rá? Ha már beteg a folyó, a patak. Nem későn derül ki, hogy érdekük ellen tesznek az emberek? Plakáttal nem megy! — jelenti ki Kukk Franciska. — Ez kevés. Több okos felvilágosítás kellene. Az iskolában is. Japánban tantárgy a környezetvédelem. — Megtudtuk vizsgálódásunkkor, hogy más rovaton van a büntetéspénz. máson a beruházás. Miért nem lehet ezen változtatni? — kérdi Margit — Lehet, hogy furcsa amit mondok, de az embereket meg kellene ijeszteni — summáz Anikó. Lapozgatom tanulmányukat. Gondosan elemzik: hová tűnik el a szennyvíz egy része? Miért volt sok a köz- tisztasági szabálysértés? Hogyan bonyolítják a szemét- szállítást. Miért zárkózott el minden felvilágosítás elől a téglagyár? Hogyan nő a városiasodással együtt az utcák levegőszennyezettsége ... — Kicsit úgy van — mondják a lányok —, hogy a fiatalok közömbösek. Ha nógatják őket társadalmi munkára, akkor parkosítanak. De fogalmuk sincs, hogy hol az érdekük a környezet óvásában. — És ez áll a gyárakra, gazdaságokra. Aki csak a mában gondolkodik — melléfog. Környezetünket magunknak óvjuk, s a jövőnek. Mi ez, ha nem érdek? Szemlélet dolga — Talán az a legnagyobb baj itt Fehérgyarmaton is, hogy a környezetvédelmet kötelességnek tekintik csupán. Pedig nemcsak ennyi. Világunkat óvni: szemlélet dolga. „Csak egy földünk van!” — vették kölcsön tanulmányukhoz az UNESCO jelszavát És ez már jelzi, hogy ez a három lelkes leány valami nagy indulattól és felelősségtől hajtva látott neki dolgozatának. Pedig szakmájuktól messzi esik a téma. A most negyedikes tanulók tehát nem' valami jó jegy érdekében veselkedtek neki a kutatásnak. — Azt hiszem, túlságosan kevesen vagyunk — kesereg Franciska —, és ez baj. Korántsem tartunk ott, hogy egymást figyelmeztetnénk, s még messzebb attól, hogy meg is fogadjuk a jószándékú intést. Nem volna jó. ha azt hinné bárki: majd kiforogja magát az ügy ... — Kicsit úgy vagyunk ezzel, hogy várjuk, majd a másik tesz valamit — meditál Anikó — márpedig ez tétlenség. És közben ingerültek vagyunk, ha azt halljuk, itt vagy ott merényletet követnek el a természet, a környezet ellen. — Tanulmányunkat eljuttattuk a város üzemeinek, a környezetvédelemnek, a tanácsnak. De hogy történt vagy történik-e valami, arról nem tudunk. — Pedig még nincsen késő. Olcsóbb is, hatásosabb is, ha most fogunk össze... Hilyen áron? — Az igazság az — fejtegeti Franciska —, hogy mi tudjuk: a fejlődésnek ‘ára van. Kell termőföld a házakhoz, kell a vegyszer, s hadd ne soroljuk. De a kérdésem az vajon meddig mehetünk el? Fejlődés, de mindenáron? — Az utóbbi időben mindenfelé, így a városban is megnövekedett a kiránduló, túrázó fiatalok száma mondja Margit —. s ez jó. Azt hiszem, csak azok lesznek társaink a jövőben, akik megszeretik a természetet, környezetet s látják, mi mindent kell tenni. A lelkes lányok okos be szádé figyelemre méltó. Társaiknak, de a felnőtteknek is. Érdemes gondolkodni.: ki és mit tehet, hogy színes, meggyőző, lelkesítő legyen környezetvédelem program ja. Mert igazulT'ván: ’ nem divatról, a jövőről van szó! Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Szabad időben a Birhón Fehérgyarmat város apraja- nagyja látogatja szinte rendszeresen a Tisza—Túr és a Fehérgyarmatot Kisarral ösz- szekötő közút határolta 200 hektáros erdőt, á Birhót. A terület 90 százalékát kocsányos tölgy borítja, de magas kőris és hazai nyár egyaránt fellelhető. Az őz, nyúl, fácán, s a Tiszán is átjövő vaddisznó, s az apró ragadozók — igazi erdei hangulatot teremtenek a város szomszédságában. A régi Túr partja a horgászok gyülekezőhelye. A közelmúltban telepített 20,2 hektáros újabb kocsányos tölgy szépen fejlődik. A haszonfákat pedig a tervnek megfelelően termelik, jelenleg 10 hektáros területről. A Birhó része a Szatmár-Bere- gi Tájvédelmi Körzetnek. Képünkön: Tóth János erdész, a Birhó gazdája a tájvédelmi körzet térképe előtt. Á város levegőjéért Sokan megmosolyogták két évvel ezelőtt azokat a vezetőket, akik arról beszéltek: rövidesen erdősáv veszi körül Fehérgyarmat várost; illetve fogadja az Erdőhátról ideérkezőket. A tizenhárom hektárnyi spirál fűz és éger túlnőtt a „gazdán”, Nagy Sándoron, s szinte eltakarja a városszéli gazdálkodók portáit. Az 1981-iben telepített első táblákat újak követték. A Szervehát-dűlőbe tölgy is került. Ez évben még újabb 15 hektárt telepítenek. Az erdészeti felügyelőség erdőátvevői nagy ' elismeréssel szóltak a Győzhetetlen Brigád Tsz erdőtelepítési, -nevelési munkájáról. A vegyszerezés, .szárzúzás. 9iáP0lás hatásos volt. A " tsz-erdőben már látszanak a jövendő pi- henőpark lehetőségei. A város levegőjén már érződik a fák „léte”, s bizonyára a jövő nyáron már hatásosan funkcionál, mint közeli pihenőhely is. A Szén ke partján Tájvédelem—termekben A Fehérgyarmati Városi Tanács a közelmúltban megvásárolta a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet volt üzemét, a Kossuth téren. A kulturális célra tervezett épület kezelői jogát átadta az Országos Környezet- és Tájvédelmi Hivatalnak. így lehetőség nyílott arra, hogy a központi fűtéses épületben helyet kapjon a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet központja. Az átalakításban közreműködtek az OKTH szakemberei; de jelentős feladatot kaptak a helyi tanácsi költségvetési üzem dolgozói is. Októberben — várhatóan — elkészül az átalakítás, melynek nyomán mód nyílik egy nagy teremben a tájék élővilágának bemutatására. Az iroda igazi ^szatmári szoba” lesz; berendezésében, hangulatában. Kialakítanak egy olyan helyiséget is, mely alkalmas lesz az idelátogató csoportok fogadására. Itt előadásokat, diaporá- mát, filmvetítést lehet majd tartani az érdeklődőknek. A látottak, hallottak egy részét képezik majd annak a felvilágosító, meggyőző nevelőmunkának, melyet e rendkívül gazdag szatmár-beregi értékek megmentéséért végzünk. A Szenke-parti ballada kapcsán szinte az egész ország megismerte a folyócska nevét. A penyigeiek nem felejtették el a közel nyolcvan évvel ezelőtti tragikus eseményeket, amikor kilenc kislány lelte halálát a Szenké- ben. Megváltozott a világ. s másként folyik a Szenke vize is. A vízügyi igazgatóság elhelyezte műtárgy jóvoltából igazi üdülőkörzet lesz kialakítható. A kezdeményezés a penyigeiek érdeme, de a közeli* városlakók is bizonyára szívesen töltenék itt szabad idejüket. Erre gondolva, a fehérgyarmati közös gazdaság — a magyüzemileg nem hasznosítható területet tartás használatba, kívánja adni. Természetesen a közvetlen vízpart mindannyiunké lenne. Mint Túri Zoltán a. fehérgyarmati tsz elnöke elmondta, a felparcellázott területeken, kis hobbi- kertek; hétvégi házak adhatnának felüdülést a városlakóknak: Ügy tűnik, az évtizedekkel ezelőtti’keserűséget az öröm, a pihenés, a szórakozás váltja majd fel a víz közelében. Felvetődött annak gondolata is, hogy a mederkotrás, a feltöltés után — szerény vendéglátó egység is megtelepedhetne iitt, szezonban. Mint a jelenlegi helyzet is mutatja, a horgászok szívesen keresik fel már most is, s bizonyára — ha háborítatlan területek maradnak — (márpedig ez a terv) akkor későb is. Zsilip a Szenkén.
