Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-25 / 252. szám

1983. október 25. Kelet-Magyarország 7 A mezőgazdasági melléktermé­keket mindig hasznosították me­gyénkben még akkor is, ha volt elég abrak és nedvdús takarmány. A felszabadulást követő néhány évben a szeszgyárak mellett el­sősorban a húsipari vállalat és néhány mezőgazdasági üzem eredményesen folytatott ezekkel marhahizlalást. Egy idő után azonban mindenki elfeledkezett erről a módszerről, a kérődző állatok takarmányozása széná­ból, gazdasági abrakból, majd később kukoricasilóból álló ke­verék volt. A csapadékhiányos nyár ismét felszínre hozta a melléktermé­kek felhasználásának, hasznosí­tásának időszerűségét, amellyel az állatitermék-termelés gazda- _ ságosabbá válik. Szerencsénkre a megyében több éve képződik olyan melléktermék az almalé- üzemekben, amely igen sok ne­mes anyagot — mikroelemet — tartalmaz olyan mennyiségben, amely a takarmány értékesülé­sét elősegíti. Némely esetben a testtömeg-gyarapodást is javítja. Ez az almatörköly. Etvágyjaví- tó hatású, pektin tartalmánál fogva vfzmegkötő képességű és gyümölcscukrot tartalmaz, ame­lyet a szervezet átdolgozás nél­kül tud hasznosítani. JÓL TARTÓSÍTHATÓ Alacsony terméshozam mellett is Szabolcs-Szatm árban legalább 20—30 ezer tonna törköly képző­dik. Igaz, ez a takarmány kevés nyersfehérje-tartalmú, de. magas keményítőértékű. Nyers állapot­ban 4 kilogramm almatörköly 1 kilogramm kukoricával azonos energiájú. Ha a képződő, mini­málisan számított almatörköly- mennyiséget mind megetetnénk a nagy- és kisüzemekben, ak­kor ez 5 ezer tonna kukorica- energia-megtakarítást jelentene. A 20 ezer tonna almatör- köly-mennyiség 15 kilogramm napi felhasználás mellett 7 ezer szarvasmarha 6 havi silókukori­ca szükségletének megtakarítá­sát jelenti. Több éves kísérleti etetés so­rán már beigazolódott, hogy az almatörköly kérődző állatokkal és sertésekkel etethető. Üzemi és kistermelői állatok, tejelő és hízómarhák, kocák és hízóserté­sek takarmányozására, juhok téli takarmányozására kiválóan alkalmas, bármilyen technológia mellett felhasználható. Az almatörköly tartósítható. A jól tartósított anyag egy év múlva is felhasználható. A tar­tósításnak 3 féle módozata le­hetséges. Nagy előnye az alma- törkölynek az, hogy nem kell tömöríteni, súlyánál fogva jól tömörödik. A legegyszerűbb tartósítási mód, ha a szilárd burkolatra, vagy földre — bármilyen szé­lességben és bármilyen magas­ságban — halomba rakjuk az almatörkölyt, majd oldalról és felülről fóliával befedjük, a fagy ellen szalmabálával beta­karjuk. Ennél a tartósítási mód­nál azonban veszteséggel kell számolni, mert rothadási és pe- nészedési folyamat indulhat meg, ami az állatok számára káros. TARTÓSÍTHATÓ A legjobb módszer a savanyí- tásos tartási mód A savanyítás az alma érettségi állapotának függvénye. A túl érett almából kevesebb levet képes a gép ki­préselni, a kevésbé érett alma nedvességtartalma alacsonyabb. A két tényező meghatározza a tartósitási eljárás módját. Au­gusztus-október hónapokban, amikor meg az almatörkölynek magasabb a szárazanyag-tartal­ma, elegendő ároksilóban, föld felett prizmába rakva elhelyez­ni és alulról, oldalról, felülről fóliával bevonni. A megfagyás ellen célszerű szalmabálát az Kaktusz­teleltetés A tavaszi és a nyári bő vi­rágzás érdekében ismerni kell a kaktuszok eredeti élethelyét, az- ottani éghajlati viszonyo­kat! Így tág határok között mozgó adatokhoz jutunk, ame­lyekből a mi viszonyainkra is elfogadható, általános telelte- tési törvényszerűségek álla-^ píthatók meg. Ennek alapján a kaktuszok teleltetését elő le­het készíteni, a növények tel­jes pihenésállapotát biztosít­hatjuk. Az élőkészülethez tartozik, hogy szeptember végétől foko­zatosan megszüntetjük a lo­csolást. Levegős helyen, az éj­szakai lehűléseknek is kitéve tartjuk a növényeket, .ügyelve arra, hogy tartós eső és fagy ne érje őket. A kaktuszokat október végén hordjuk a te- leltetés helyére. A téli elhelyezéshez nagyon megfelel a fűtetlen, világos szoba, ahol 5—10 Celsius-fokig terjedhet a hőmérséklet. A fűtetlen veranda is kiváló hely a teleltetésre, ha nulla Celsi- us-fok alá soha sem süllyed a levegő hőmérséklete. Nagyobb gond akkor van, ha fűtött szobában vagy pincében van V_______ __________ Almatörköly nagy- és kisüzemben Ha a melléktermék nem mellékes Kísérletek igazolták, hogy az új takarmányt a jószág szeret! almatörkölyhalomra helyezni. Hat hét alatt lezajlik az erjedé­si folyamat. Ezek után a szal­masárga almatörköly már etet­hető. A túlérett almából nyert nagy víztartalmú almatörkölyt célsze­rű és szükséges úgy silózni, hogy alulra a csurgaléklé felfo­gásához 20—30 centiméter szal­maágyat készítünk. Erre úgy ré- tegezhető a törköly, hogy a 20— 30 centiméteres réteg 10—15 cen­timéter vastagságú szalmaszecs­ka, vagy kukoricaszár-szecska réteggel váltakozik. Ez esetben a törkölysilót alulról, oldalról, felülről fóliával kell bevonni. Az érési folyamat ez esetben is 5—6 hétig tart. Az érési folyamat be­fejeződése után a szecskaréteg csaknem egybeolvad az almatör­köllyel. Amennyiben alacsony víztartalmú az almatörköly és közé rétegezőnk szalmaszecskát, nem indul meg az érési folya­mat, hanem rothadásnak indul az egész. takarmAny­RECEPTÜRÁK Tejelő tehenek részére a ter­mékenyítéstől a 7 hónapos vem­hes korig adagolható az alma- törköly kukoricasilóval kever­tem Kétharmad rész kukorica- silóhoz egyharmad rész alma- törköly adható. Ez szénával és abrakkal egészítendő ki. Köze­pes nagyságú tehénnél a kísér­leti etetés során napi 13 literes tejistállóátlag mellett 8 kilo­gramm almatörköly, 17 kilo­gramm kukoricasiló, 6 kilo­gramm pillangósszéna, és egye­di teljesítmény szerint abrak volt a takarmányadag. Tenyészüszőket 6 hónapos életkortól 7 hónapos vemhes­korig egyharmad kukoricasiló és kétharmad almatörköly ke­verékkel nyugodtan lehet a téli időszakban tartani. így mini­mális volt az abrakigény és át­lagos volt a testtömeg-gyarapo­dás. A kísérleti állományban a nagyobb üszőkkel 7 kilogramm kukoricasilót, 12 kilogramm al­matörkölyt és 4 kilogramm réti szénát etettek. Abrakot 1 kilo­gramm mennyiségben csak az 5 hónapos vemhes kortól kap­tak az állatok. SERTÉSEKNEK, JUHOKNAK IS A hízómarhák is szívesen fo­gyasztják az almatörkölyt. A hizlalás utolsó szakaszában azonban tanácsos almatörköly mentes takarmányozást alkal­mazni a jobb húsformák kiala­kítása miatt. Napi 1000 gramm testtömeg-gyarapodáshoz ajánl­ható takarmány összetétele az alábbi: 10 kilogramm silókuko­rica, 15—20 kilogramm almatör­köly, 4—5 kilogramm réti széna, 3 kilogramm abrak. Anyajuhokat egyharmad rész kukoricasiló és kétharmad rész almatörköly keverékéből álló tömegtakarmánnyal és szénával, minimális abrakkiegészítés mel­lett át lehet teleltetni Volt olyan kísérleti etetés, amikor anyajuhok egész télen át csak almatörkölyt kaptak és annyi takarmányszalmát, amennyit megbírtak enni. Megbetegedés az állományban emiatt nem tör­tént. Ezt a módszert azonban csak végszükség esetén lehet al­csak lehetőségünk növényeink teleltetésére. Néhány kivétel­től eltekintve (karácsonyi kaktusz, Melocactus stb.), arra törekedjünk, hogy minél ala­csonyabb hőmérsékleten és minél kevesebb vízzel biztosít­suk a növény nyugalmi álla­potát. A fűtött szobában történő teleltetés esetén számolni kell a kaktuszok megnyúlásával, a kórokozók elszaporodásával, esetleg a növények egy részé­nek pusztulásával. Megfelelő teleltetési mód a cserép nél­küli téli tartás is, ahol a föld­től megtisztítva, szárazon egy nyitott dobozba állítva rakjuk el növényeinket. E módszer előnye, hogy a kártevők átte- lelésének nem kedvez. A pin­cében elhelyezett növények esetében ügyeljünk a száraz és levegős körülmények bizto­sítására, a közvetlen huzat el­kerülésével. Az idősebb növé­nyek a pincében károsodás nélkül teleltethetők. A helyesen teleltetett növé­nyeknél előfordulhat, hogy a növénytest kismértékben zsu­gorodik, ráncosodik, napos he­lyen esetenként pirosra elszí- neződik. Ezek az elváltozások azonban a körültekintő tava­szi indításnál elmúlnak. A fenti téma, valamint a kaktuszvilág érdekességei iránt érdeklődők a megyei és városi művelődési központ­ban, a nyíregyházi kaktusz­gyűjtők klubja októberi fog­lalkozásán, 27-én 17,30-tól hall­hatnak előadást és nézhetnek diavetítést. Kovács László ________________________________y kalmazni, mert szaporodásbioló­giai problémák jelentkezhetnek. Különösen eredményesen al­kalmazható az almatörköly a sertéstartásnál, kistermelőknél és nagyüzemekben egyaránt. A kis nedvességtartalmú almatör­köly zárt tartásban padlóról is etethető. Ahol nedves-darás ete­tési módot alkalmaznak, ott könnyebb az almatörkölyt a na­pi takarmányba bekeverni. Emiatt az almatörköly-felhasz- nálás a sertéshizlalásban a kis­termelőknél volt a legeredmé­nyesebb: az üzemi kísérletek­ben is 600—800 grammx napi test­tömeg-gyarapodást lehetett el­érni akkor, amikor kézzel mű­ködtethető egyszerű keverő és takarmánykiosztó kocsit szer­kesztettek és használtak. A ser­téseknél 30 kilogramm súlytól lehet és szabad az almatörkölyt adagolni, alacsonyabb súly ese­tén a sertések fejlődése rossz lesz, mert a törköly fehérje­szegény takarmány. FOKOZATOS SZOKTATÁS Kocákkal is etethető almatör­köly, a hatása kedvező, mert a_ tömegében nagyobb mennyiségű takarmány etetését követően a koca a fialást követően képes lesz 4,5—5 kilogramm szoptatós kocatáp felvételére. A kocák­kal búgatás előtti szakaszban 1,5 kilogramm almatörkölyt 1,5 liter vízzel és 2 kilogramm táp­pal keverve etethetünk. Búga­tás után 2—2,5 kilogramm alma­törkölyt 2 liter vízzel keverve és 1,3 kilogramm abrakkal, a 2 hónapos vemhes kortól 3—4 ki­logramm almatörkölyt 3 liter vízzel és 1,3 kilogramm abrak­kal etethetjük. Fialás előtt az almatörköly etetését abba kell hagyni, a malacok leválasztásá­ig szoptatós kocatápot kell adni. Az almatörkölyhöz fokozato­san kell hozzászoktatni az álla­tokat, azért minden állatfajnál legalább 6 hónapig tartó átme­neti takarmányozást tanácsos alkalmazni A nagy nedvesség- tartalom miatt a kérődző álla­toknál mindenképpen megfelelő mennyiségű szárazanyag-meny- nyiségről kell gondoskodni. Dr. Czövek László Nem kávé! „Egynyári kávébab"“ lóbab Az utóbbi időben Szabolcs- Szatmárban is szaporodik azok száma, akik kertjükben úgyne­vezett „kávébabot” termesztenek olyan céllal, hogy azzal a bol­tokban vásárolható import kávét helyettesíteni tudják. Sokan fel­ismerik ugyan a növény habi­tusáról, magjáról, hogy az nem más, mint a régen termesztett, majd feledésbe merült lóbab, de bíznak az olyan értesülésekben, melyek kávéként propagálják. Kipróbálás után aztán sok em­ber csalódik és bosszúság marad az élvezet helyett. Érdemesnek tartjuk tehát fel­hívni a figyelmet arra, hogy a kávécserjék (Coffea arabica — arab kávéfa és a Coffea liberica — libériái kávéfa) a Buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó trópusi és szubtrópusi növények. Termésük bogyó. A vörös bogyó­termésben találhatók a magvak, melyeket pörkölés (150—200 Cel­sius) után használunk kávé ké­szítésére. A magvak koffeintar­talma 1,2 százalék. A világ kávétermelésének nagy részét Brazília biztosítja. Ma­gyarországon szabad földön a kávécserje nem él meg. A kávé­cserjék „rokonai” (Müge, Galaj, Csillagfű) Magyarországon is honosak, de habitusukban telje­sen eltérnek a kávécserjétől s többnyire csak gondot okozó gyomnövények földjeinken. A lóbab (Vicia faba) a Faba- ceae (Papilionaceae) pillangós virágúak családjába tartozó 1 éves növény. (Rokonai többek közt a bükköny, lucerna, borsó, bab, csillagfürt stb.) Lágy szára négyélű, belül üreges. A növény magassága fajtától és évjárat­tól függően 60—140 centiméter. Levele párosán összetett, virág­zata fürt, termése hüvely. A hü­velyek zöldek, vastag, húsos fal­lal, de éretten feketék, könnyen felpattannak. A hüvelyenként 2—5 mag színe fajtánként igen változó, drapp, sötétbarna, zöl­des, lilás, vagy sötétlila, esetleg fekete lehet. Á mag nagysága és alakja Is fajtatulajdonság. 300 grammtól 2000 grammig változik ezer mag tömege, míg az alakja lapított ovál, gömbölyű telt le­het. A házikertekben elsősorban a nagy magvú típusok találhatók meg, illetve ezek termesztése ajánlott, mivel zöldhüveíyes ál­lapotban, zsengén kifejtve salá­ta, főzelék, püré, érett magjából liszt, vagy szárazfőzelék készít­hető. Kávékészítésre nem alkalmas! Száraz termése pörkölve, darál­va és törökösen leforrázva eset­leg alkalmas a boltban kapható szemes kávé hígítására. Presszó­kávéfőzőbe tenni nem szabad, mert lisztje erősebben dagad mint a kávé és robbanást idéz­het elő. Megyénk egyes falvai­ban az apró, fekete szemű lóba­bot termesztették, s valószínű, hogy a kávéhoz hasonló színe miatt indult útjára „kávépótló” szerepében. Ha kávénak nem is használha­tó a lóbab, de zölden kifejtve saláta, főzelék céljára érdemes házikertjeinkben is ültetni belő­le. Termesztése jó táperőben lé­vő lúgos vagy közömbös talajon a legeredményesebb. Vetése ko­rán március—áprilisban történ­jék, 6—8 centiméter mélyre, 20- szor 20-as centiméter tenyészte- rülettel. Az öntözést nagyon meghálálja. Meg kell még említeni, hogy megyénkben a Vetőmag Vállalat Nyíregyházi Kutató Központjá­nak kisvárdai telepén folyik a növény nemesítése, ahol elsősor­ban takarmányozásra alkalmas fajták előállítása a cél (5 fajta­jelölt). Újabban azonban a nagy magvú. étkezési típusok nemesítése is előtérbe került (1 fajtajelölt), de ezek hazai fel- használásának receptúrái még nem kidolgozottak. A fejlődő or­szágokban viszont fontos nép­élelmezési cikk. Szabó Imre Szabóné Csalló Klára Vetőmag Vállalat Kutató Központ Kisvárda Békalencséből Szovjet kutatók megállapítot­ták, hogy az igénytelen béka­lencse rendkívül tápláló és az ál­lattenyésztésben eredménnyel al­kalmazható. Ezért olyan eljárást dolgoztak ki, amelyek alkalma­zásával egyhektárnyi vízfelüle­ten naponként 1,5 tonna béka­lencse aratható. E zöldtömeg egyharmada fehérjéből, egyhar- mada keményítőből, 4,5 százaié­— takarmány ka zsírokból áll, és vitaminok­ban gazdag. A kísérletek azt mutattak, hogy a haszonállatok takarmá­nyához hozzáadott csekély mennyiségű békalencse a serté­sek, a marhák, a juhok és a kecskék súlyát tetemesen gyara­pítja, a növényevő halak is gyorsabban nőnek, és a tyúkok több tojást tóinak, ha eledelü­ket békalencsével fűszerezik. ÚJ KÖNYV Pomnen Matuska — Kardos Érné ITALOK A A közmondás ugyan azt tart­ja, hogy „legjobb ital a tiszta víz”, de azért korántsem az egyedüli. Melléje sorakozik a szintén mindennapinak nevez­hető ásványvíz, a tej, a kakaó, a tea, no meg az eszpresszók szívdobogtató feketekávéja. Kedveltek az üdítő italok is, a zöldséglevek, a gyümölcsle­vek, vagy a házilag is elkészít­hető gyümölcsborok. Természe­tesen a bor és a sör sem ma­TÓL Z-IG radhat ki a sorból, sőt az étter­mek és bárok sztárjai sem: a pezsgők, meg az ún rövid és hosszú italok. Ezek készítéséről — otthon és drinkbárban — is szól a könyv. Rajtuk kívül kitűnő ötleteket ad még ahhoz is, hogyan kever­hetők az italok (koktélok), a limonádék, flippek, a fizzék, a kobblerek, a puncsok, a gro­gok, a bólék és egyebek. A vízpartok fűszönyegét ezüsttel vonják már be a deres hajna­lok. Ha pirosító szellő kél valahol, kísértetiesen zördül a nádas. Nyári zöld suttogása reszelőssé vált, akár a parti bozótok érdes zizegése. Megroggyantak a víztükör alatti hínármezők, lilás bar­nába érettek az öblök sulyomszőnyegei. Csak a vízitök élénksár­ga, vagy világoszöld levelei világítanak a mélyzölden mozdu­latlan víztükör barnás-kékes-lilás páráiban. A Kisvárda közeli Bertók-tó szelíd öblében kifutásra vár az öreg horgászladik. A vízi rejtekhelyeken mozdulatlan fatörzzsé meredve kishaláldozatra lesnek a megtermett csukák. Megkezdődött az idei horgászsze- zon utolsó felvonása. Vízi farkasok nyomában Szabolcsi halak az országos rekordlistán Sokszor panaszkodtunk már az aszályos esztendőre. Napok, he­tek hiábavaló vízparti üldögélé- seinek rossz emlékei miatt ke­sergünk. Leapadt, alig mozduló folyók, „összement” holt ágak, sekélyebb vizű tározók partjain meditálhattunk mostanáig azon, hogy merre is jár a hal? A Ma­gyar Horgász rekordlista-rovatá­ban azonban havonta mégis csak összejött a szerencsések listája. A nagy fogások kurtára fogott históriái azonban még itt is az anomáliákat, a szabálysze­rűtől való eltéréseket tükrözték. Pufókával, kenyérgyurmával fogott süllő, főtt kukoricára ka­pó harcsa, főzőkolbászra éhezett márna szákolásán hüledezik az olvasó. És már-már ..Megér egy mosolyt” rovatnak hinné a re­kordlista fura beszámolóit, ha nem jutna eszébe, hogy maga is fogott már „békés” pontyot sül­lőzés közben, élő kishallal; hogy a türelmetlenségében kapás nél­kül „felnézett” kukoricás hor­gára nem is egyszer csuka vá­gott rá. Az országos horgászlap leg­frissebb száma most két itteni illetőségű halat is rekordlistájá­ra vett. A szamosújlaki tározón jókora potykával ajándékozta meg a Holt-Számos Kovács And­rás cégénydányádi horgászt, a fehérgyarmati horgászegyesület tagját. Az igazolólap szerint jú­nius 19-én reggel fél hatkor 13 kiló 80 dekás tükörpontyot fo­gott főt krumplival. 15 percig fá­rasztotta a 35-ös zsinór végén védekező zsákmányt, ami végül a horgász kezében került ladik­ba, mert — nem fért bele a merítőszákba. Ifj. Bényei József másnap, jú­nius 20-án fogta meg rekordlis­tára került márnáját Tiszalöknél. A 68 centi hosszú, 3 kiló 61 de­kás márna kérészálcára kapott, mégpedig olyan mohón, hogy majd elvitte a horgász botját. Szembetűnő, hogy mindkét hal még nyár elején került horogra. Akkoriban mindenfelől jó hírek érkeztek. Akiknek a szezon ele­jén módjuk volt kiülni a vizek partjaira, alig lehet okuk pa­naszra. Annál inkább lekonyult a horgászok orra később, a nagy kánikulában, amikor hetekig még a kérésszel csalizott hor­gaikra sem kapott rá egyetlen árva dévérkeszeg sem . . . A korábbi évek rekordlistáira inkább csak csukával iratkoztak fel a szabolcsiak. Reméljük, hogy az idén eddig hoppon ma­radt horgászokat is kárpótolják majd az évad végének utolsó halai, vizeink farkasai, a csu­kák. Most már csak három... Régi szép idők . . .! Mikor még bővebben volt hal és őszidőn ta­lán a legbővebben csuka! Nem volt még akkor darabszám-kor- látozás erre a vízi ragadozóra. Emlékszem egy régi őszi kirán­dulásunkra, amikor hattagú csa­patunk két nap alatt több, mint száz csukát akasztott a Holt- tiszán. És egy sem volt ám bugylicsuka! Most már csak legendák van­nak a kálmánházi gödrök csu­káiról. Az idősebb horgászok emlékeznek még a csípőn felül érő óriásokra és azokra a hor­gászkaravánokra, amelyek sáska­rajokként lepték el a kálmánhá­zi vizeket. Addig nyaggatva azokat, amíg a csukának irmag- ja sem maradt... És legendák mesélnek a vajai őstó tíz kilón felüli krokodilpofájú kannibál­jairól, amelyek a mozduló láp­szigetek környékén évekig iz­galomban tartották a horgászo­kat. Vagy a Túr ágainak szép ragadozóiról, amelyeknek meg­csappant számú utódai a villa­mos halászat miatt feketére égett belsőjükkel szaporodás­képtelenekké váltak. Talán korábban kellett volna a mostani háromra korlátozni a naponta fogható csukák számát? Vagy csukaivadékok telepítésé­vel segíteni kellene a természet­nek a horgászvizeken? Mert rit­ka az a víz, ahol telepítéssel szaporítják a csukát. A vadka­csákra és más repülő vízi jcf- szágra vár az ikrahordás. Ami jó néhány vizünkön azért nem is eredménytelen. A kisvárdai bányatavak kapitális csukái is emellett szólnak. A vajai őstó is ad még néha horgászt és szer­számot próbáló példányokat. És az Alsóbadur déli végében el­nyúló sekély Nagyvadas nádasai szélén is lesnek még öreg vízi farkasok. A rakamazi Nagy-Morotva és északi végében az Aranyos-árok, a Bodrog-zúg csücskében a túl- parti Nagy-Gice, Kis-Gice szol­gál még csukával a természetes vizek közül, ha a kisebbjével is. De javulnak a horgászkezelésű csatornák: a taktaközi bögék (tokaji napijeggyel), vagy a Nyugati-főcsarorna és tiszakeszi tápcsatornája, Folyás és Uj- szentmargita környékén (Polgá­ron váltott napijeggyel). És aki kevesli a napi három fogható csukát, próbálkozzon. Gilisztát, véres haldarabot szép sügérek vesznek fel. De még őszvégi potyka is akadhat meg­szokott téli gödre közelében. Talán három éve, hogy októ­ber végén csukázni készültünk a keszi csatornára, Folyás ma­gasságában. Előző nap estefelé az orosi vasútállomástól keletre, a VII-es főfolyáson csempellyel sikerült néhány csalihalat fogni, köztük három naphalat. Estére már ráfagyott a víz a csempely hálószemeire. Másnap amolyan vegyes idő volt. Napkeltekor deresen zör- gött a fű a talpunk alatt. Az­tán köd ereszkedett a tájra, zúzmara ült füles sapkánk tete­jére. Később füttyentett párat a szél, hogy semmivé fújja a kö­döt és felsüssön a nap, déltájra már ingre vetkőztetve bennün­ket. Két naphalam délelőttre megfogta a maga kilós csukáit. A harmadik vígan „dolgozott” a parti nádszélben, aprókat moz­dítva a testes úszón. Ahogy melegedett az idő, a másik botomat — próba-szeren­cse — 30-as zsinórral, egy szál tollúszóval és két szem mirelit kukoricával pontyra „állítot­tam”. Méghozzá partközeibe. Kétmaréknyi forrázott darát szórtam a horog köré, aztán a botot magára hagytam a dér­csípte fűben, tovább lesve csu- kázószerelésem úszójának apró mozdulásait. Nem is hiába. De amikor bi­lincsre tettem a harmadik csu­kát, halkan surrogni kezdett a fű a hátam mögött. Az utolsó pillanatban, a víz szélén kaptam el nekiindult botom végét. És pár perc múlva egy három és feles tükrös tátogott a merítő­szákban . . .­(A házi rézblinker „csodáiról” és a tóth-füzi léki csukákról majd legközelebb.) Pristyák József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom