Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

1983. október 1. Kelet-Magyarorazág 3 Vitára ösztönző javaslat i Élethez igazodó iskolák ALMANAGYÜZEM. Otmenti látványnak is szép a Vaja — Baktalórántháza — Nyírmada — Jármi termelőszövetkeze­tek társulásával kialakított hűtőház. 1100 vagon almát tá­rolhatnak itt. Most van a nagyüzem. Képeinken: a vajai tsz a tagoktól felvásárolt kiváló rnilnőségű almát az NSZK- ba küldi. Kovács Géza főraktáros Paczári Bertalan almá- ját minősíti... A termelőszövetkezet saját kamionnal szál­lítja az exportalmát Vajáról Tuzsérra. Harsányi Imre gép­kocsivezető a szállítás előtti pfercekben. (M. K. felv.) Termére fogható hektárok A föld forgandó H Ä föld mint ingatlan, forgandó. Igaz, ma már nem számottevő az adásvétel, hiszen pár százalék híján a föld állami, vagy szövetkezeti tulajdon. En­nek ellenére ma is ad munkát az ingatlanforgalom, főként, ha vitás ügyekre kerül sor. MILYEN LEGYEN A HOLNAP ISKOLÁJA? Min szükséges változtatni, mit kell megőrizni a hagyomá­nyos iskolai rendszerből? Még sorolhatnánk a kérdé­seket, melyekre a közeljö­vőben választ kell adni a közoktatás irányítószervei­nek, megjelölve és kidol­gozva a következő évek, év­tizedek fő irányait, iskola­típusait, a képzés rendjét, tartalmát, szerkezetét. Elkészült a közoktatás fejlesztésének távlati kon­cepciója, melyet másfél éves előkészítő munka elő­zött meg. Az oktatás leg­jobb szakemberei dolgoz­ták ki a jövő magyar Isko­láinak távlata fejlesztési ja­vaslatát, figyelembe véve a népgazdaság tervezésének dokumentumait, a tudomá­nyos kutatások és kísérletek eredményeit, a korábbi tár­sadalmi és szakmai viták megállapításait és természe­tesen a nemzetközi tapasz­talatokat. A végleges program elfo­gadását megelőzően vitára bocsátotta a Művelődési Minisztérium a már elké­szült közoktatás-fejlesztési javaslatot. A minisztériumi javaslat a közoktatás fej­lesztésének több kérdésében két megoldási változatot is­mertet — számolva azzal, hogy az országos szakmai vitában felszínre kerülő legjobb javaslatok is erősen közrejátszanak abban, me­lyik változatot fogadja majd el a Minisztertanács. A LEGTÖBB VITA, elté­rő vélemény várhatóan a körül forog majd, vajon a gazdasági-társadalmi fejlő­dés változásaival összhang­ban hogyan, milyen mérték­ben lehet átalakítani — úgymond hozzáigazítani — az iskolák képzési profilját, tartalmi és szervezeti rend­jét a változó valósághoz, az újabb és újabb társadalmi igényekhez. A már ismert konfliktus okos feloldása vár a közoktatás legfőbh irányítóira; rugalmasan al­kalmazkodni a változó tár­sadalmi-gazdasági élethez, egyben m^árizni az isko­lák egyfajt^allandóságát is az alapvető ismeretanya­got, nevelési célokat illető­en. Az iskolák korszerűsíté­sében az egyik fő szempont; olyképpen kell a teljes meg­újulást elérni, hogy az is­kolák stabilitása, a nevelő­gárda biztonságérzete és ha­tározottsága ne szenvedjen csorbát. n evél a kiállítóterem igazgatójának, Artu- hinnak, D. Sz. Zabe- lajgótól. Kedves igazgató elvtárs! Egy hónappal ezelőtt a kiállítóterem ajtaján olvas­tam egy hirdetményt, mely szerint lehet jelentkezni a legjobb kép megfestésére. Engem elsősorban az a kérdés izgatott, hogy csak hi­vatásos festőművészek jelent­kezhetnek-e álversenyre, vagy műkedvelők is részt ve­hetnek rajta. Megtudtam azt is, hogy az első hat helyezett­nek magas jutalmat ítélnek oda. Mivel szabad időm nagy részét úgyis festegetéssel töl­töm, elhatároztam, hogy je­lentkezek a' versenyre. Soká­ig keresgéltem a témát, de semmi ép gondolat nem ju­tott eszembe. Egyszer aztán ott álltam a tükör előtt, és ekkor esett le a tantusz. Rög­vest leültem és megfestettem magamat. Mikor kész lettem vele, azonnal elhoztam ide, a kiál­lítóterembe. Az önök akkor A KÖZOKTATÁS FEJ­LESZTÉSÉRE vonatkozó javaslatot — amely a Köz­nevelés című oktatáspoliti­kai hetilap szeptember 16-í számában jelent meg — könyvaiakbam is kiadják, a minisztérium vitára ajánlja a nevelőtestületeknek, a szaktárgyi és más munka­közösségéknek, a tudomá­nyos intézeteknek, a társa­dalmi szervezeteknek. Így megyénkben is gazdag le­hetőségek nyílnak arra, hogy a több mint nyolcezer pedagógus véleményt mond­jon a javaslatról. De nem muszáj feltétlenül az érte­kezleteken, hivatalos ta­nácskozásokon megnyilat­kozni, bármelyik nevelő írásban is elküldheti észre­vételeit a minisztérium, vagy a „Köznevelés” szer­kesztőségének címére. Sok jogos bírálat éri a fel­sőoktatás jelenlegi rendjét és képzési jellegét is, ezért a közoktatás fejlesztését tartalmazó javaslattal pár­huzamosan elkészült a fel­sőoktatás fejlesztésére vo­natkozó javaslat ás, amely várhatóan a „Felsőoktatási Szemlében” jelenik meg. A javaslat célja, hogy a mai­nál rugalmasabb, hatéko­nyabb, a változó társadalmi- gazdasági szükségletekhez folyamatosan alkalmazkodni tudó szakembereket képez­zenek, akik helyt tudnak állni a hazai és a nemzet­közi versenyben. E dokumentum részeként adják közre a pedagógu­sok képzéséről és tovább­képzéséről szóló vitaira­tot ás, amely az eredménye­sebb pedagógusképzés alap­jait igyekszik megteremte­ni, természetesen a javas­latot kiegészítő sokoldalú szakmai véleményekkel együtt. ÜJABB VITÄK KEZ­DŐDNEK TEHÁT a nevelő- testületekben a jövőről, amelynek alapjait most kell lerakni. Mindez nem terel­heti el a pedagógusok fi­gyelmét a jelenlegi nevelé­si-oktatási feladatokról, me­lyek szervesen összefügg­nek a jövőt alakító progra­mokkal. Reméljük, megyénk pedagógusai K is kiveszik a részüket az össz-szakmai- társadalmi vitából és okos javaslatokkal járulnak hozzá a valósághoz jobban igazodó közoktatási távlati fejlesztési terv kidolgozá­sához. Páll Géza szolgálatban lévő munkatár­sa, Fomin átvette tőlem a ké­pet, és megkérdezte a kép el­mét. Azt mondtam, ez nem más, mint saját képmásom. Miután az adataimat Fomin felírta, azt mondta, hogy a kiállítás megnyitására vasár­nap kerül sor. És tegnap, a kiállítás meg­nyitásának a napján sétáltam feleségemmel az utcán; meg­láttam a kiállítást. Azt aján­lottam nejemnek, hogy men­jünk be a kiállítóterembe. El kell mondanom, hogy felesé­gemnek halvány sejtelme sem volt a képemről. Ezt én meglepetésnek szántam. A kiállítóteremben sok em­ber volt. De mégis egy he­lyen csoportosultak. Köze­lebb mentem én is, és cso­dálkozással tapasztaltam, hogy mindannyian az én ké­TISZAFA: Hajlított szerszámnyél Mozgalmasan kezdődött az ősz a Tiszalöki Faipari Vál­lalatnál. Nemrég új típusú al­másládák gyártását kezdték meg nyugatnémet megrende­lésre. A Szabolcs ládával azo­nos befogadóképességű, de annál erősebb, tartósabb lá­dákból mintegy 60 ezer dara­bot rendelt az NSZK-beli partner. Az első szállítmányt szeptember 30-án indították útnak. A vállalat hajlított szer­számnyelei nagy sikert arat­tak úgy a hazai, mint a kül­földi piacon. Az idén várha­tóan 4 ezer darabot gyárta­nak a szerszámnyelekből ha­zai piacra. Az NSZK-ba is szállítottak már ebből a ter­mékből. Most egy új nyugat­német vállalat vette fel a kapcsolatot a TISZAFA-val. A külföldi megrendelő meg­bízottját most várják Tisza- lökre, hogy megtekintse a próbagyártást. E látogatás nyomán több tízezer darabos megrendelésre számít a vál­lalat. A TISZAFA másik új ter­mékének : az esztergályozott tartóoszlopokkal felszerelt variálható könyvespolcoknak — melyek több méretben és színben készülnek — a ha­zai vásárlók örülhetnek. A polcok csak_a vállalat nyír­egyházi barkácsboltjában kaphatók. Szeptemberben 200 ezer fo­rintot költött a TISZAFA a szolgáltatások fejlesztésére. Az összegből Tiszadobon és Tiszaszalkán nyitottak egy- egy üvegező- és képkeretező részleget, melyek szeptember közepétől állnak az ügyfelek rendelkezésére, (h) pem előtt állnak. Elképzelhe­tik, hogy mit éreztem ebben a pillanatban: a szívem olyan idegesen vert, hogy majd ki­ugrott a mellemből. Ekkora sikerről meg álmodni sem mertem. De ekkor eljutott hozzám valamiféle kétes szö­veg: „Ne vitatkozzanak. Ez valami csodafajzat. Magam olvastam efféle sajátos jelen­ségekről”. Először én nem fűztem semmiféle megjegyzést az el­hangzottakhoz. De egyszer csak egy fiatalember felkiál­tott: „Most pedig azonnal el­lenőrizzük” — és ekkor elő­húzott egy vonalzót és kezd­te mérni a képen a fülemet. Semmit nem értettem, és megindultam a tömegen át a kép felé. Ahogy közelebb ér­tem, mintha legyökerezett volna a lábam, mert ekkor Milyen viták lehetségeseik? Például a földrendezés so­rán, ha a termelőszövetkezet tábíásit, gyakori a földcsere tsz és állampolgárok között. A csere önkéntes, megegye­zés alapján történik, mégis előfordul, hogy emberek, mert meggondolták magu­kat, vagy más földet szeret­nének ahelyett, amit a ko­rábbi megegyezés szerint kaptak — új megoldást, jog­orvoslást keresnek. Volt ilyen ügy Nyíregyházán a Ságvári Tsz-ben, avagy Nyír­bátorban és másutt is. Nem művelték? A földügyi előadónak — esetünkben Sarkady Zsuzsá­nak — munkája nagy részét azonban nem a vitás ügyek rendezése jelenti. Mint a ter­melőszövetkezetek területi szövetségének munkatársa, jelenleg egy rendelet megyei végrehajtásában fáradozik. A szóban forgó rendelet ki­mondja, hogy a földvédelem és általában a földhasznosí­táshoz kapcsolódó ügyek ér­dekében valamennyi terme­lőszövetkezetben szakképzett üzemi földnyilvántartót kell alkalmazni. És nem a státu­son, hanem a szakképzett­láttam meg képem aláírását: „Lófej”. Mondani akartam valamit, de emberi hang nem jött ki a torkomon. Később is csak valami nyerítésféle hang hagyta el torkomat. A felesé­gem könnyekkel küszködve hagyta el a termet. Az em­berek csodálkozó pofával bá­multak hol rám, hol meg a képet nézték ámulattal. Csak később, amikor magamhoz tértem kábulatomból, me­részkedtem vissza a terembe, a megrémült emberek közé. Megkerestem a képet, ame­lyik „lófejet” ábrázol és azt írták alá: ',önarckép”. Ekkor jöttem rá, hogy ez tévedés le­het. Fomint, a teremőrt a szol­gálati helyén találtam. Meg­kértem, hogy azonnal cserél­je ki az aláírást a kép alól. Erre ő kijelentette, hogy nincs semmiféle félreértés. Semmit nem cseréltek össze és semmit sem fog kicserél­ni. Ettől én ideges lettem, és elkezdtem bizonygatni; elhi­ségen van a hangsúly, hi­szen az üzemi földnyilván­tartóknak érteniük kell a földdél kapcsolatos minden szükséges adminisztrációhoz. Az ő dolguk például a mű­velési ágak nyilvántartása, a törzskönyvvezetés, a földjá- radék-fizetés és még egy se­regnyi feladat, mint az üze­mi térképkészítés, avagy a földcserék szakszerű intézé­se, de a legfontosabb talán az, hogy felmérjék a műve­lésbe vonható területeket. Most újra egy kérdés kö­vetkezhet. Hát van olyan föld széles e megyében, amit ed­dig nem műveltek? De még mennyi. Múltunk öröksége a sok tanya, a rengeteg dűlőút és fasor. A tanyák egy ré­szének sorsa az, hogy el­hagyják őket, romossá vál­nak és a tanyákhoz tartozó udvarok, kertrészek elgazo­sodnak. Hogy hová lesznek a ta­nyák lakói? Városba, nagy­községekbe költöznek, ke­resve a jobb, a célszerűbb, az emberibb körülményeket. 1982-ben 173 elhagyott, ro­mossá vált tanyát számoltak fel és nyertek 62 hektár szántóföldet. Idei felmérés, hogy újra van 141 romos ta­szem, hogy hosszúkás a fe­jein, és kissé rossz akarattal felfogható lófejnek is. De mégiscsak az van aláírva, hogy „önarckép”. Nem hiheti senki, hogy lóként akartam magam ábrázolni? Mondtam, nézze meg job­ban a képet, hátha rájön, hogy tévedett. De ez nem használt semmit. Őt ez az érv nem győzte meg. Elkeseredé­semben ordítani kezdtem, hogy én zsűrizésre, a díj re­ményében hoztam ide a ké­pet. Nem azért, hogy gúnyt űzzenek belőlem. Fomin er­re azt mondta, hogy nekem a díjakat nem itt kell keres­nem, hanem az ügetőn. Erre nyitottam ki az ajtót és a fo­gam közt motyogtam: „En­gedjék elmenni barátaim, a lovat,” Ha elolvassák a fenti írást, kérem önöket, ne ítéljenek el azért, hogy nem tartottam ki eredeti festményem mellett, hanem e helyett patámmal Fomint rúgtam meg ... Sigér Imre fordítása ny,a és ezeknek helyén 61 hek­tár Ismét termőre fogható. Romló tanyák Marad gazdátlanul más­ként is föld, amit bizonyít, hogy tanácsi kezelésben je­lenleg 458 hektár van, fő­ként zártkerti rész, amit idős emberek adtak le, vagy az örökösök mondtak le róla. A tanyaromlás' évről évre' új­ra termelődik, de — bár ki­sebb mértékben mint 10—15 éve — a tanácsi kezelésű ál­lami földek is újra meg új­ra szaporodnak. Van tehát művelésbe vonható terület és szinte nincs olyan tsz a me­gyében, amelyik ne növel­hetné a szántóterületét re­kultivációs munkával. Mária- pócson erre brigád is ala­kult, kutakat temetnek be, szükségtelen fasorokat vág­nak ki, avagy romos tanyák helyét rendezik eke és vető­gép alá. Visszatérve az üzemi föld- nyiLvánitartókhoz, ma még csak 33 ilyen van, közülük is 27-et idén képeztek szak­tanfolyamon. Ez év decem­berében a TESZÖV szerve­zésében újra indul egy há­romhetes tanfolyam, amelyen intenzív tanítás és tanulás után szakképesítést kapnak a hallgatók. Természetesen a tanfolyam, csak alap ahhoz1, hogy valakiből jó földnyil­vántartó és ügyintéző legyen. Tanítani igazán az élet, a munka fog, úgy, hogy köz­ben segítséget is kapnak a tsz-földügyesek. Nagy segít­ség történetesen az is, hogy a TESZÖV-nél már elkészült egy olyan kiadvány, amely a „szerződés- és beadvány- minták” címet viseli. Az üze­mi földnyilvántartók ezzel a segédeszközzel bármilyen ügyben jogilag is szakmailag helyesen járhatnak el. Nagy érték A föld nagy érték. Védel­me és hasznosítása egyértel­műen nemcsak az, hogy meg­akadályozzuk a szükségtelen művelési ág váLtást, avagy a más célokra — üzem, üzemi út építésére — történő vég­leges kisajátítást. Az igazi földvédelem a termővé tétel és a tartalékok hasznosítása. Ebben nagy részük lesz az üzemi földügyeseknek ugyan­akkor ügyintézésükkel, a helyben végzett munkával, termelőszövetkezetüknek fo­rintban is mérhető hasznot hajthatnak. Seres Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom