Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-04 / 209. szám
1983. szeptember 4. Kelet-Magyarország 3 Áramló olaj a Rétköz peremén Bóják és tartályok Állok a Gáz- és Olajszállító Vállalat fényeslitkei üzemének hatalmas tartályai mellett, s jó a gondolattal még eljátszogatni is: mi lenne, ha néhány percig enyém lenne az üzem? Hátralévő éveimben benzinre, olajra aligha kellene pénzt kiadnom. De miután tudom, hogy ez lehetetlen, s azt is tudom, hogy a nyersolajjal aligha tudnék mit kezdeni, járjuk inkább végig a négyhektárnyi telepet, melyből a főúton közlekedő legfeljebb az óriás tartályokat láthatja. Négy darab van belőlük, s tagadhatatlan, impozáns látványt nyújtanak, pláne, így közelről. Szürkében olaj Az üzem helyettes vezetőjével, Bravics Jánossal törékenynek tűnő vaslépcsőn kapaszkodunk fel az egyik tartály tetejére, s jó ötemeletnyi magasságból s^mléljük a lenti udvart. Csövek százai tekergőznek alant, s annyit már tudok, hogy a szürkék az olajat szállítják, míg a piros a tűzoltást segíti. Pontosabban csak segítené, hiszen szerencsére az üzem fennállása óta, tizenegy éve még nem volt szükség rájuk. S hogy ne is legyen, arról többek között a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések tesznek. A nyílt láng, a dohányzás természetesen az egész telepen tilos, de vannak ennél sokkal kacifántosabb rendeletek is. moszféra, melyre azért van szükség, mert Százhalombattáig több mint kétszázhetven kilométert kell megtennie az olajnak, közbülső szivattyúállomás nélkül. S többek között itt, a Rétköz peremén dől el, hogy dolgozhatnak-e a hazai olajfinomítók, lepárlóüzemek. Eddig a fényeslitkeiek derekasan állták a sarat. Stílszerűbben: az olajat. Balogh Géza Mátészalkán épül az első házgyári lakóépület. A SZÁÉV kivitelezésében 40 lakást szerelnek az építők, de újabb 40 lakás alapozását is megkezdték. (Elek Emil felvétele) Folcoxott óvatosság Jó néhány berendezés mellett például piros bóják jelzik, hogy a szokásosnál is fokozottabb óvatosságra van szükség. Itt még azt is megszabják, hogy milyen cipőben lehet megközelíteni a gépeket, de azt is, mellettük milyen anyagból készült szerszámmal lehet dolgozni. Csak bronzzal, mely nem csihol szikrát. S ha ilyen végképp nincs, a biztonsági övezethatáron belül csak gázkoncentrációt jelző készülék mellett javíthatják a szóban forgó berendezéseket. Az óvatosság nem is árt, hiszen egy-egy tartály húszezer köbméteres, s az olaj éjjel-nappal folyamatosan áramlik. Eddig például Fé- nyeslitkére mintegy 70 millió tonna érkezett. Itt fogadják a Szovjetunióból hazánkba jövő kőolajat, s a minőségi ellenőrzés után továbbítják az ország belsejébe, Leninvárosba és Százhalombattára. Hi újság a szobapiacon? Préselik Iszonyatos erő préseli innen már tovább az olajat, negyvennégy-hatvannégy atÉrtékrendünk N ézegetem a városszerte széttört sörösüvegeket. Hevernek padok mellett, nagy kövek társaságában, falak alatt. Tudom: legénykék törik össze, mintegy bűntudattól hajtva, egy- egy italozás után. Nézem a cserepeket, s azon gondolkodom: mindén széttört üveg. két forintot ér. Két forint. Nem nagy ösz- szeg. De kapni érte négy doboz gyufát, lehet vele egyszer telefonálni, ennyibe kerül egy helyi buszjegy, adnak érte legalább 20 deka kenyeret ... Nos, akik törik, erre nem gondolnak. Láthatóan nincsenek anyagi gondjaik, nem ők keresték. És itt kezdődik az indulatos gondolkodás. Ki is keresi ezeket a két forintokat? A szülő. Akkor, ha húsz forint az órabére, akkor ez a két forint egytized órányi, azaz hatpercnyi keresete. Tegyük gyorsan hozzá, a húszforintos órabér több, mint az átlag. Vajon gondol-e a legényke arra, hogy a két forintért mennyit dolgozik az apja? Vajon elmondta-e a szülő gyermekének, mit és mennyit kell dolgozni ezért a pénzért? Címekkel „pasziánszoznak" Vajon kellően tudjuk-e becsülni a kétforintosokat? Gondolataink szükségszerűen gyűrűznek tovább. Mert jogos a kérdés: hogyan fogja egykor becsülni saját munkáját és annak értékét, aki ma szétveri a két forintot? Nem valószínű, hogy a köz értékét is tisztelni fogja, aki sajál és családja munkáját sem veszi semmibe. Szeretném előre látni, mint sorakoztatja saját munkaidejének hat perceit az, akinek hatpercnyi munkabér egy fabatkát sem ér! A dolog látszólag nem nagy horderejű. De azonnal azzá válik, ha hozzátesszük: minden nagy értékrend a kis értékekből épül. A köz- és magánértékek ostoba herdálása egy társadalmat egyetemesen sze- gényít el. Ezért is kell oda-/ figyelni mindenre, ami azt sejteti: egy nemzedékben nem alakítottuk ki a kis takarékosság gyarapító és védekező reflexét. Vajh, mit ér majd. ha nagy dolgokkal való takarékosságra buzdítunk? Néma két forintról van tehát szó. A tét: mérhetetlen. B. L. Kora délelőtt a legifjabbak veszik birtokba a napokban Nyíregyházán megnyitott, újjávarázsolt Korona-szálló süteményesbonját. Gyereknek tejszínes szelet, mamának haboskávé és üdítő — kellemes környezetben tölthetik a vendégek az időt, (Elek Emil felvétele) — Szervusztok, helló, jó napot kívánok — köszönnek, s ki-ki mennyire bennfentes polgár, attól függő arcot vág és úgy mozog, beszél a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola albérleti bizottságán. Vass Gabriella bizottsági tag egy vaskos borítékot nyújt át a hallgatóknak, melyben azok neve, címe, akik a főiskolásoknak albérleti szobát kínálnak. A főiskolai KlSZ-bizottság évek óta így is segít azoknak, akiknek nem jut kollégiumi hely. A kollégiumban 1100 embernek tudunk helyet adni — mondja Gabriella. — Még pontosan nem tudjuk hányán, mert lesz, aki majd a bejárást választja, de mindenesetre több százan fognak albérletben lakni. A szobaajánlat jóval nagyobb mint a kereslet, de hogy valameny- nyi megfelel-e., vagy az illető főbérlőkkel sikerül-e reális bérleti díjban megállapodni, az még a jövő titka. Sokan évek óta kiadják szobájukat, de akadnak újonnan ajánlkozó tulajdonosok is. Mellettünk a címekkel két hölgy „pasziánszozik”. Vass Gabriella a megyeszékhely térképén mutatja melyik utca hol található, hányas busz jár arra .. . Marosvári Emőke 4 z ifjú férj három hó- /A nappal ezelőtt összeszedte bátorságát és megkérte feleségét, hogy váljanak el. Most kimondták a válást, elhatározták, hogy megünneplik az örömteli eseményt. Odahaza már terített asztalok várták őket. Igen, az utóbbi időben valóban elhidegültek egymástól; már sehová nem jártak együtt. Otthon a férj mindig egyedül érezte magát, s az asszonynak nem volt ideje arra, hogy köny- nyítsen a magányán ... A pohárköszöntő után a vendégek csókra buzdító kiáltásai közepette a fiatalok felálltak és barátion kezet szorítottak. — Csodálatos parfümöd van! — jegyezte meg meglepetten a férj. — Honnan szerezted? — Felemelték a fizetésemet — válaszolta büszkén a volt feleség. — Igen? és Mennyivel? — érdeklődött a volt férj. — Amennyivel a disszertáció megvédése után szokták __ — Kandidátus lettél? — csodálkozott el sok év óta először a volt férj és elragadtatva nézett az asszonyra. Egy pohár pezsgőtől még jobban megoldódott a fiatalok nyelve. — És mik a terveid a jövőre? — érdeklődött a fiatalember. Az asszony mesélt neki álmairól, és nevetve tapaszAlsózsolcáról, barátnője, év- folyamtársnője, Szarka Lászlóvá Kazincbarcikáról jött. Emőke kollégiumban fog lakni, most a barátnőjének segít albérletet találni. Mindketten negyedik éves magyar—orosz szakosok. — Eddig két helyen voltunk — közli Emőke. — Az egyik már foglalt volt, a másikon pedig személyenként ezer forintot kellett volna fizetni. Az sok. Ráadásul hárman laktunk volna egy szobában. — Igaz, a tavalyi helyen is hárman laktunk egy szobában, de ott 800 forintot fizettünk — szól Szarka Lászlómé. — Most már az a tulajdonos is ezret kér. A .múlt évben még hétszázért is szobához lehetett jutni, most meg nem ritka aki 1200 forintot kér, de hallottam már ezerötösről is. Én 800 forintot tartanék reálisnak, akármennyi a rezsi. — Egy főiskolai hallgatónak a szobával és a tulajdonossal szemben mik az igényei? — Fürdőszoba feltétlenül legyen — mondják. — Konyhahasználat nem nagyon kell. Ne követeljenek este 10 órakor villanyoltást, de az sem árt, ha nem tiltják a dohányzást. tolták, hogy mindketten ugyanarról ábrándoznak. Ezen jót mulattak, majd táncolni mentek. Tánc után ismét pezsgőt ittak. — Micsoda szép nap ez‘a mai — kiáltott fel az asz- szony, s megigazította a tánc hevében összekuszálódott hajkoronáját, pedig éjszaka ülve aludt, csakhogy a mai ünnepi alkalomra minden szál a helyén legyen. Mihail Zadornov: Életünk legszebb napja — Én is érzem — lelkendezett a volt férj. — Olyan szép vagy ma! Soha nem hittem volna, hogy ilyen szép is tudsz lenni. Ez a ruha! Azelőtt miért nem vetted fel soha? — Nem volt rá alkalom. Valamilyen ünnepre vártam. Kis gondolkodás után elmosolyodott és hozzátette: — Én meg soha nem hittem volna, hogy ilyen figyelmes és vidám is tudsz lenni! — Menjünk táncolni még — javasolta az elvált férj. — Nem is értem, most olyan szívesen táncolok veled! Egy idős urat látok távozni; a folyosón utánalépek. — Bocsánat, ön is szobát kínál? — kérdezem. — Én nem, a lányom —feleli — kiadja a minigarzon lakását. Laktak ott tavaly is, csak az egyik lány elment. Azt nem is bántuk. — Hogyhogy? —Nem fizetett rendesen. Vele. is elsejében állapodtunk meg, de rendszerint a hónap közepén adta ide a pénzt. Most is kéthavi lakbérrel és villanyszámlával adós. Meg vol-t vele más probléma is: gyakran ott aludt egy fiú. Emiatt a társa is panaszkodott. Ugye mi a lakást nem úgy adtuk ki, mint házaspárnak. — A legtöbben lány albérlőt keresnek — folytatja Vass Gabriella. — A fiúktól talán félnek. Gond, hógy az albérletet ajánlók nagy része csak este Van otthon, és akik bejönnek, beutaznak reggel szobát keresni, nem biztos, hogy egész nap itt tudnak maradni. — Meddig tart az ügyelet? — Szeptember nyolcadikéig. Hivatalosan reggel 8- tól délután 4-ig vagyunk itt, de a nagy forgalom miatt még egyszer sem tudtuk négykor abbahagyni... Cselényi György — Menjünk! — egyezett bele szívesen az asszonyka. A vendégek késő éjszaka széledtek szét, miután megköszönték a csodálatos estét, és visszavették a nászajándékokat. — Köszönök mindent! — mondta az asszonyka, amikor kettesben maradtak. — Ez volt életem legszebb napja! Lábujjhegyre állt és baráti csókot nyomott volt férje arcára. Az a csóktól hirtelen felbátorodott és átölelte. — Mi jut eszedbe?! — csodálkozott az asszony. — Mit akarsz? — Én... szeretlek! — suttogta a fiatalember. — Hagyd abba! — s megpróbált védekezni. — Nem, igazán ... Gyere hozzám feleségül! — Hová gondolsz? Nem ismerjük egymást eléggé ahhoz, hogy ilyen meggondolatlan lépést tegyünk ... — Minek ezen gondolkodni? Szeretlek, te is szeretsz! A mai napon megértettem! Egy lakásban lakunk. — S megpróbálta megcsókolni. — Nem, nem... Ezt ne! — s az asszonyka kitépte magát volt élete párja öleléséből. — De miért nem? — kérdezte az sértődötten. — Azzal meg kell várni az esküvőt — válaszolta a fiatalasszony, belebújt viseltes otthonkájába, és nekilátott elmosogatni a tornyosuló edényt... VANNAK, AKIK KRITIZÁLNAK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK. DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Mokánsz- ki Mihályt, a SZÁÉV asztalosüzemének vezetőjét a nyílászárók gazdaságos gyártásáról. Tud jobbat — Köztudott, hogy a fe- nyőfürészáru drága. Különösen akkor, ha számításba vesszük, hogy üzemünk évente 1800—2000 köbméterből készít ablakokat, ajtókat, lakásberendezéseket. Nem mindegy, hogy e meny- nyiségből mennyi ajtó, ablak stb. készülhet. A régi technológiát azzal a céllal vizsgáltuk felül, hogy évente legalább 20—30 köbméter fenyőfűrészárut tudjunk megtakarítani. — Ezt hogyan, milyen új technológiai eljárásokkal érték el? — Egy újítással megoldottuk az ajtólapok és a fa válaszfalak gazdaságos gyártási módját. Lényege: a szerkezetekbe kerülő fenyőfa betétek helyett most farostlemez hulladékokból készülő betéteket használunk. Ezzel teljesen kiváltottuk a fenyőfát, s évente legalább 20—25 köbmétert takarítunk meg belőle. De az sem -mellékes, hogy az új technológiával jelentős élőmunkát és energiát takarítunk meg. További előnye az újított nyílászáróknak, hogy a korábbiakhoz viszonyítva súlyuk jelentősen csökkent, amely élettartamuk növekedését szolgálja, ugyanis nem mindegy, hogy egy 40 kilós ajtólap csüng 3 pánton vagy 5 kilóval könv- nyebb. — Mi a másik, a nyílászárók takarékos gyártását elősegítő újítása? — Ez a hidegprés. Ha nem lenne, úgy a vállalatnak legalább 1 millió 600 ezer forintot kellett volna beruháznia egy hőprés vásárlására. Amíg a hidegprést nem vezettük be, addig lényegében kisipa.i módszerekkel, egyedileg ragasztottunk meg minden egyes nyílászárót. Ez rengeteg időt, energiát emésztett fel és roppant gazdaságtalan volt. — Mi a jelentősége a ragasztóanyagoknak a gazdaságosabb nyílászárók gyártásában? — A régi ragasztóanyag kilóját 100 forintért vásároltuk. Az új ragasztóanya- got ennek töredékéért szerezzük be. Nem valami saját kotyvasztású anyagról van szó, hanem az ismert, de erre a célra eddig alig használt AMIKOL—50 H- ról, amely megvásárolható a vegyi-háztartási boltokban. Ezt a vállalatnál korábban nem használtuk. Érthető, hogy kezdetben még a szakemberek is idegenkedtek tőle. Egy évig tartó kísérleteim bizonyították az előnyét és alkalmasságát, amelyet most a síklapok ragasztására használnak és kiválóan megfelel. — Több millióra tehető az újításaival elért vállalati haszon. Mit profitált a takarékos nyílászárók gyártásának bevezetéséből? — Mindenekelőtt a szakmai elismerést. Megkaptam a kiváló újító kitüntetés ezüst fokozatát. Farkas Kálmán
