Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-04 / 209. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 4. Chilében újabb kormányellenes megmozdulásokat szerveztek. Képünkön: tüntető fiatalok felvonulása a santiagói belvárosban. a szovjet diplomeia volt a kezdeményező: új meg új javaslatok fogalmazódtak meg Moszkvban, hol amerikai szenátorok előtt, hol pedig a Pravdának adott Andropov- interjúban. Amerikai részről most is az,eredeti „nullamegoldás” követelése a tárgyalási kiindulópont: a Szovjetunió szereljen le minden egyes SS —20-ast! Legfeljebb ilyenolyan „közbülső megoldás” képzelhető el, de a „nullamegoldás” végső eléréséig. A Szovjetunió nemcsak egyetlen atomhatalommal áll szemben, hanem az Egyesült Államokon kívül Nagy-Bri- tann iával és Franciaországgal is, amelyek nukleáris fegyverei — bevallottan — szovjet célpontokra vannak irányítva. A genfi tárgyalóasztalra tehát olyan szovjet javaslat kerül, amely a francia és az angol rakéták számával egyenlő számban szabja meg a szovjet rakéták létszámát. 162 ez a szám... S ha megfelel a valóságnak, amit a nyugati politikusok hajtogatnak szüntelen, hogy tudniillik az SS—20-asok száma 300 körül jár, akkor a NATO-propa- ganda „öngólt lő”, hiszen maga bizonvítia. hogy mekkora AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: megnyílt Genfben a palesztin konferencia — Súlyos összecsapások Bejrutban — Richard Stone, Reagan elnök különmegbfzottja Hondurasban tárgyalt, majd Costa Ricában a salvadori hazafiak képviselőivel találkozott KEDD: Kohl nyugatnémet kancellár lemondta tervezett izraeli útját — Kisebb rendzavarások voltak (Lengyelország egyes városaiban, de az illegális Szolidaritás meghirdette akciók eredménytelenek lettek — Santiagóban merénylet áldozata lett a körzet katonai kormányzója, s ez Pinochetnek alkalmat szolgáltatott újabb elnyomó intézkedések bevezetésére SZERDA: Gromiko szovjet külügyminiszter a szocialista országok külügyminiszter-helyetteseivel tárgyalt a közelgő ENSZ-közgyűlés előkészítéséről — Üjabb összetűzések voltak Pakisztánban — Az etióp külügyminiszter és az Afrikai Egységszervezet főtitkára Párizsban Mitterrand elnökkel a csádi kérdést vitatta meg CSÜTÖRTÖK: a második világháború kitörésének évfordulóján az NSZK-ban nagyszabású békemozgalmi akciók kezdődtek — Az Izraeli Herut Párt Központi Bizottsága a távozó Begin miniszterelnök utódjának Samir külügyminisztert választotta meg — A Foch repülőgép-anyaha- jót a francia hadügyminiszter a libanoni partokhoz vezényelte PÉNTEK: TASZSZ-közlemény a Kamcsatka környéki repülőgép-incidensről — Nem hivatalos ülés Madridban: Máltával nincs mód kompromisszumra — Jasszer Arafat felszólalt a genfi palesztin konferencián SZOMBAT: ismét harcokról érkezik hír Nyugat-Szaharából — Argentínában a peronista párt kongresszusa összeült, hogy döntsön az elnökjelölt személyéről Nicaragua partjainál folytatódott a nagyszabású amerikai—hondu- rasi hadgyakorlat. Képünkön: amerikai szállító helikopterek szállnak fel a Nassau hadihajó fedélzetéről Puerto Cortes közelében. O Mi várható Madridban, az európai biztonsági és együttműködési konferencia befejezéseként? A hét végén a spanyol fővárosban 34 ország küldöttségvezetői megállapították, hogy nincs mód Máltával kompromisszumot kötni. A kis szigetország változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy mondják ki egy, a földközi-tengeri államok biztonsági kérdéseivel foglalkozó konferencia szükséges voltát, és tűzzék is ki a konferencia helyét, időpontját. Köztudomású, hogy ha ettől tennék függővé az európai konferencia eddig elért eredményeinek, határozatainak, ajánlásainak a. végrehajtását, akkor ezzel gyakorlatilag sohanapjára tolnák ki. Hiszen egy földközi-tengeri biztonsági konferencia megoldhatatlanul sok problémát vetne fel. így hát az a megoldás nyer teret, hogy a spanyol külügyminiszter meghívására további 33 külügyminiszter jelenik meg Madridban és az ő külön közmegegyezésük teremti meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet három éve alatt fáradságosan kimunkált megállapodások végrehajtásának feltételeit. A külügyminiszterek madridi utazása alkalmat ad számtalan kétoldalú találkozásra, de kétségtelenül lehetőséggel szolgál propaganda- ízű megnyilatkozásokra is. A nyugati országok minisztereinek felszólalásaiban — ez előre megjósolható — olyan szovjetellenes vádak is hallhatók lesznek, amelyeket a nyugati • propagandagépezet irányítói mostanában a NATO rakétatelepítéssel szembeni és óriási tömegeket megmozgató békemozgalom hatásának csökkentésére szánnak. De még így is: ha Madridban 34 ország külügyeinek irányítói megegyezésre jutnak, az az enyhülési folyamat továbblépését bizonyítja. © Milyen reményekkel folytatódnak Genfben a szovjet—amerikai tárgyalások? Vagy háromhónapnyi idő van arra, hogy Genfben megegyezés jöjjön létre az úgynevezett „eurorakéták' (az amerikai Pershing—2 és a robotrepülőgépek, meg a szovjet SS—20-asokj dolgában, s ennek alapján elmaradjon a Nyugat-Európában a telepítés, a Szovjetunió csökkentse rakétáinak számát, a leszerelt rakétákat pedig meg is semmisítse. A tárgyalásoknak a nyári szünet utáni újrakezdése előtt engedményre kész a Szovjetunió a 162-vel. Nyugat-Európában máris nagyszabású tüntetések, megmozdulások voltak a NATO és az USA rakétapolitikája ellen. A második világháború kitörésének évfordulóján egy NSZK-beli amerikai támaszpont előtt „békeblokádba” kezdtek neves nyugatnémet békeharcosok. A tüntetők egyik jelmondata különösen elgondolkoztató: ..A nagy Karthágó megnyert egy háborút, aztán még egyet, a harmadik után már letűnt a térképről”. A fegyverszüneti felhívások ellenére Csátiban a héten sem csökkent a feszültség. Képünkön: francia páncélos áll őrt a fővárosból Massakorl felé vezető országúton Is, © Hoz-e változást a közel-keleti helyzetben az őrségváltás az izraeli kormány élén? Begin hirtelen lemondása (amit egyébként személyes okokkal magyarázott), és az eddigi külügyminiszternek, Samirnak, a kormánykoalíció (no meg természetesen saját pártja, a Hé- rut) által kormányfővé jelölése egyelőre nem ígér változást Izrael politikájában. De ... a lelépő miniszterelnök kétségtelenül nagyobb tekintéllyel rendelkezett odahaza és a nyugati világban egyaránt. (Még ha ezt a presztízst valaha terrorakciókkal, később pedig a Szadat- tal kötött megállapodással vívta is ki, utóbbiért még a vitatott Nobel-békedíjat kapta ráadásul.) Samirnak szembe kell néznie Izrael súlyos anyagi helyzetével, amelyet a libanoni háború napi egymillió dolláros kiadása nehezít, de azzal a népi elégedetlenséggel is, amelyet ß Libanonban már több százra tehető izraeli emberveszteség idéz elő. • Libanonban pedig a helyzet csak bonyolódik, a harcok kiújultak Bejrútban és környékén. Az áldozatok között amerikai tengerészgyalogosok és francia légiósok is akadnak. Fenyeget a válság nemzetközivé válása, sőt a végén Libanon két vagy akár három részre szakadása is. Az Egyesült Államok 1600 tengerészgyalogost irányít kenyai kikötőből a libanoni partokhoz, Franciaország pedig az első világháborús hadvezérről, Foch marsallról elnevezett repülőgép-anyaha- jóját vezényelte Bejrút elé. (Egy libanoni lapértesülés szerint azért, hogy a hajó fedélzetén tárgyaljanak a szemben álló felek küldöttei...) Most szivárgott ki, hogy Párizsban az előző hét végén hosszú és igen-igen titkos alkudozást folytatott Valid Dzsumblatt, a drúz haladó erők vezéralakja amerikai, francia, libanoni diplomatákkal, de történetesen még egy izraeli küldött is Párizsba érkezett a tárgyalás hírére. A tét: megakadályozni, hogy Izrael visszavonuljon kisebb libanoni területre, de — a hosszan tartó megszállás szándékával. A kiürített Suf- hegységben lakó drúzok attól félnek, hogy a falangisták éppoly véres leszámolásra készülnek ellenük, mint ahogyan Szabrában és Satilában a palesztinok ezreit mészárolták le. Ha Izrael megszerezné Libanon déli harmadát, egyhamar kettészakadhatna a maradék is: a falangisták keresztény „petit Libanon”-já- ra, miniállamára, illetve a szírek, drúzok, palesztinok lakta területre. Pálfy József Hazánkba érkezik a burmai államfő Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására szeptember 5-én, hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezik U San Yu, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság elnöke. Rakétatárgyalások Genfben Á döntő szakasz Szeptember 6-án folytatódnak Genfben az eurorakéták- ról folyó tárgyalások. A mostani szakasz mindenképp döntőnek ígérkezik, hiszen ezen az őszön eldől, hogy a mindenki számára megnyugtató és kívánatos megállapodással zárulnak-e a szovjet— amerikai tárgyalások, avagy kudarccal végződnek és megkezdődik az atomeszközök telepítése kontinensünk nyugati felén. Ebben a kritikus periódusban érdemes felmérni, hogy is áll a közép-hatótávolságú rakéták korlátozásáról folyó tanácskozás. Emlékezetes: a NATO 1979 decemberében határozott úgy, hogy az állítólagos szovjet fölény ki- egyenlítésére amerikai rakétákat telepítenek néhány nyugat-európai országba, ha 1983 végéig Washingtonnak és Moszkvának nem sikerül megállapodásra jutni. A NATO e kettős — tárgyalással és telepítéssel fogdon, hogy mindkét oldalon 300—300 közepes hatótávolságú hordozóeszköz (tehát rakéta és repülőgép) maradjon. Az első amerikai engedmény — az úgynevezett „közbülső megoldás” — idén tavasszal az volt, hogy valamivel kevesebb Pershinget és cirkálórakétái telepítenek, ha a Szovjetunió leszereli saját rakétáinak mintegy kétharmadát. Voltaképpen itt tartanak most a tárgyalások. Könnyen belátható, hogy Moszkva miért nem fogadhatja el ezt a tervet: a rendkívül veszedelmes (mert igen gyors) fegyverekkel az Egyesült Államok közvetlenül fenyegeti a szovjet területeket, míg a Szovjetunió erre csak a SALT—2 szerződésben korlátozott stratégiai eszközeivel képes. Ekként az amerikai eurorakéták szovjet szempontból kétségkívül hadászati fegyvernek minősülnek. A szárnyasrakéták bombázókról is indíthatók. Képünkön: a cirkálórakéta egy B—52-esről történt kilövés pillanataiban. lalkozó — határozata elsősorban a korszerűsített, SS— 20 kódjelű szovjet rakéták elhelyezésére hivatkozik, s az e kategóriában kimutatott szovjet fölényt kívánja ellensúlyozni az amerikai atomeszközökkel, a Pershing—2 rakétával (hatótávolsága 1800 kilométer) és az úgynevezett cirkálórakétával. vagyis a föld felett alacsonyan repülő radar irányítású robotrepülőgéppel (hatótávolsága 2500— 3000 kilométer), összesen 108 Pershinget és 464 církálóra- kétát akarnak telepíteni Nyugat-Európában, s a jelentések szerint az előkészületek több országban (az NSZK- ban, Angliában) már meg is kezdődtek. A tárgyalások eddigi szakaszait az jellemezte, hogy a Szovjetunió egyre-másra tett kompromisszumos javaslatokat, míg az amerikai fél ezeket sorra elvetette. Washington követelése eredetileg az úgynevezett „nullamegoldás” volt: eszerint a telepítésre csak akkor nem kerül sor, ha a Szovjetunió leszereli összes közép-hatótávolságú rakétáját. Moszkvai értékelés szerint ez a követelés alapvetően megbontaná az európai nukleáris egyensúlyt, hiszen rendszerben maradnának a francia és az angol rakéták. Ezekről a fegyverekről azonban a NATO mindeddig nem hajlandó tárgyalni, azt állítva, hogy azok „nemzeti védelmi eszközök”. A Szovjetunió logikus ajánlata ezzel szemben az volt, hogy hajlandó a francia és brit rakéták együttes szintjére csökkenteni saját rakétáinak számát, ha Washington lemond a telepítésről. Moszkva ragaszkodott ahhoz is, hogy az atomtöltet- hordozó repülőgépek számát is egyenlítsék ki, oly móEzeket az érveket a láthatóan a telepítésre, s nem a megegyezésre törekvő Reagan- kormányzat nem hajlandó figyelembe venni. Európa azonban érthetően nem rakétákat, hanem megállapodást óhajt, hiszen a nyugat-európai országokban pontosan tudják, hogy az amerikai rakéták telepítése esetén a Szovjetunió — ígéretéhez híven — ellenintézkedéseket fog tenni. Az észszerű korlátozás, vagy a beláthatatlan végű rakétaverseny az alternatíva, s ez a tárgyalási sikernek szabott határidő, az év vége közeledtével fokozódó nyugtalanságot kelt a nemzetközi politikai életben. Épp ezért került mostanában szóba ismét egy lehetséges megállapodási forma, amelynek körvonalait tavaly nyáron a Genfben tárgyaló amerikai és szovjet küldöttség két vezetője egy erdei „munkaséta” során dolgozott ki. Eszerint a NATO elállna a Pershingek telepítésétől, s csak 75 cirkálórakétát hozna Európába, míg a Szovjetunió ugyanennyi rakétáját tartaná meg. E variációt hivatalosan egyik oldalon sem fogadták el, de sok szakértő szerint valószi- nőleg e közelében képzelhető el — ha egyáltalán lehetséges — a kompromisszum. Fontos lépést jelenthet a Szovjetunió legújabb javaslata, amely szerint kedvező megállapodás esetén nemcsak leszerelni hajlandó rakétáinak megszabott részét, hanem az ázsiai területekre történő átirányítás helyett meg is semmisítené azokat. Ez az indítvány már alighanem túl van a félúton. A genfi tárgyalások kimenetelét eldöntő kérdés így most az, hogy a Reagan-kormány szintén hajlandó lesz-e végül eljönni idáig? A. K. A hét három kérdése
