Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. szeptember 3. „Célom: a gyönyörködtetés“ „Modellem a természet, lámpám a napfény, hátterem a kék ég” — összegzi művészi módszerét Puskás László, baktalórántházi születésű, ma Angliában élő fotós. Képei világhírű galériákban éppúgy fellelhetők, mint világot bejáró kalendáriumokon, kiállít mindenütt, ahol arra igény kínálkozik. „Ha a mai művész csak ül a múzeum lépcsőjén és azt várja, hogy valaki betéved, akkor rosszul cselekszik. A siető ember mellé kell szegődni, s rábírni, hogy megálljon egy pillanatra a szépet nézni és látni” — hirdeti. így kerülnek most fotói a nyíregyházi állomás várójába, hogy szeptember 8-tól 11-ig ezrek nézhessék meg azt a világot, amit ő lát. Puskás azt vallja, hogy a képeknek nem kell cím és aláírás. A kép beszéljen önmagáért, legyen világos, mit akart elmondani készítője. „Azt hiszem, hogy jól teszem, ha nem izgatni akarom a nézőket. Van gond a világban bőven, s vallom: nincsen szebb, mint gyönyörködtetni, a kép előtt megállónak örömet okozni”. Puskás László minden évben hazalátogat. Nem egyszerű turistaútra. Dolgozni. Járja a Tisza mellékét, a Hortobágyot, a Dunántúlt. Itthoni képei így sorakoznak a világ más táján készültek mellé, hírt vive rólunk. Egy korábbi levelében írta: „Miután visszatértem Angliába, mint Leslie Puskas, pontosan úgy, mint egy évvel ezelőtt megállítottak az emberek az utcán és gratuláltak ahhoz, amit hoztam nekik Nyíregyházáról. Az angol olvasó és nézőközönség, nevemet jól kicsavarva azt mondja: Les, gratulálunk a képeidhez, és nagyon O. K.” „Hiszek a művészetben és a természet nemzetközi nyelvében” — mondja ma is, amikor szülőhazájában tartózkodik, s képeivel köszönti lapunk olvasóit. . KM
