Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 17. Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszaka Hetven óra Helsinkiben (1.) D legfontosabb fórum Igaz barátok között A hagyományokhoz hűen szeptember harmadik keddjétől, idén tehát szeptember 20-tól mintegy három hónapig végzi munkáját az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszaka. |atékonyságát számosán vitatják, megreformálását sem kevesen sürgetik, abban mégis minden szakértő egyetért, hogy válsággócokkal teli, feszültségtől terhes világunkban az Egyesült Nemzetek Szervezetének nélkülözhetetlen diplomáciai szerepe van. A bíráltatok egy része jogos is: az ENSZ határozatait sokszor, sokan megszegik, közvetítő, jószolgálati próbálkozása nemegyszer sikertelen. Ám ne feledjük, a New York-i üvegpalota épp e korlátáival, kudarcaival együtt Igazán hű tükre mai világunknak. Ezek a megállapítások különösen igazak az ENSZ-közgyűlés évenkénti ülésszakára. Ez földünk talán legfontosabb fóruma, hiszen nincs még egy olyan hely, ahol ennyire összpontosulva jutnának kifejezésre az államok ellentétei, összefonódó, vagy szemben - álló érdekei, a vitás kérdésekről alkotott véleményük. A közgyűlés alkalmat kínál a külügyminisztereknek a kétoldalú megbeszélésekre, a nemzetközi kapcsolatteremtés és -tartás elsőrangú színhelye. Itt — a Biztonsági Tanáccsal ellentétben — nem kötelező jellegű határozatokat hoznak, hanem csak javaslatokat fogadnak el. A közgyűlési ajánlások megszavazásához nincs szükség a nagyhatalmak egyetértésére, vagyis nem érvényesül a vétójog. A szavazásoknál általában az egyszerű többség dönt. Még így sem könnyű persze bármilyén összhangot kikovácsolni, hisz a világszervezet munkájában ma már 150-nél töibb ország — az egykori alapító létszám háromszorosa — vesz részt. A bővülő taglétszám, a lehűlt nemzetközi légkör, a szaporodó válsághelyzetek egyaránt magyarázzák, hogy évről évre nő a közgyűlés napirendjére kerülő problémák száma. A Az ENSZ közgyűlése — a világ talán legfontosabb politikai fóruma. legfontosabb várhatóan idén is a béke, a biztonság, a leszerelés ügye lesz. Az elmúlt ülésszakokon a szocialista országok számos, élénk visszhangot kiváltó javaslattal álltak elő. A Szovjetunió például bejelentette: lemond a nukleáris fegyverek elsőkénti bevetéséről. összességében még sincs előrehaladás, a nyugati válaszok elmaradták, s a szakértők szerint a világszervezetben sem remélhető áttörés, amíg nem jön létre megegyezés a szovjet—amerikai tárgyalási fórumokon. E kérdéskörben tehát főiként a Géniben elért — pozitív vagy negatív — eredmény fog alapvető hatást gyakorolni. A realitásokat felmérve, szerény várakozással kell szemlélni a világ kínzó válsággócairól folyó közgyűlési viták kimenetelét is. A Közel-Kelet például talán a legjobb bizonyíték arra, hogy a -tagállamok tevőleges akarata, együttműködése nélkül bármilyen határozat falra hányt borsó maradhat. A térség problémáinak, illetve a palesztinek helyzetének némileg elkülönítve tárgyalt rendezéséről ugyanis már jó néhány — elvileg kötelező — BT-határozat született, mindeddig eredménytelenül. A regionális problémák közt előreláthatólag ismét napirendre kerül az ellentmondásos kambodzsai és afganisztáni kérdés. Az előbbi ügyében párhuzamosan folyik egy szélesebb, a délkelet-ázsiai helyzet megoldását, s egy szűkebb, Kambodzsa ENSZ- képviseletét érintő vita. Az USA, Kína, s az ASEAN-országok állásfoglalását ismerve egyikben sem várható előrelépés. A képviseleti vitában egyébként1, a szocialista államok célja az „üres szék” státus elérése lenne, vagyis hogy a közgyűlés az el nem kötelezettek konferenciáihoz hasonlóan legalább vonja meg az egykori Pol Pot-rendszer küldöttségének mandátumát. Afganisztán ügyében némi reményt ébresztett a főtitkár különmegbízott jának közvetítésével folytatott tárgyalássorozat. K evés esély látszik viszont az Irak és Irán közti háború befejezésére, Teherán már tavaly is a harcok beszüntetésére felszólító határozat ellen szavazott. Heves szócsata várható Falkland kapcsán: Argentína legalább a kérdés diplomáciai síkon való megvitatását követeli, míg Anglia ettől elzárkózik. Szintén hagyományos ütközőpont az emberi jogok kérdése. A dekolo- nizációs kérdések közt évek óta Namíbia ügye áll az előtérben. Perez de Cuellar ENSZ-főtiitkár most augusztusban tett a térségben körutat, de Pretoria merevsége miatt a patthelyzetet neki sem sikerült feloldania: a Dél-afrikai Köztársaság lényegében változatlanul a kubai csapatok Angolából történő kivonásához akarja kötni Namíbia függetlenségének megadását. Hazánknak a szocialista országok egyeztetett álláspontját képviselve, külpolitikánk alapelveihez hűen aktív, konstruktív szerepe van a közgyűlés munkájában. Hollai Imre a 38. ülésszak kezdetére befejezte egyéves elnöki megbízatását.- Utólag is elmondható: egyhangú megválasztása, eredményes tevékenysége tovább erősítette hazánk ENSZ- beli, s általános nemzetközi tekintélyét. Szegő Gábor Mi okozta a MEDICOR autóbuszának balesetét? (Tudósítónk jelenti Grazból.) Az osztrák rádióban már a szerda délelőtti óráktól kezdve a híradások élén számoltak be a MEDICOR debreceni gyárának kirándulócsoportját ért súlyos aubuszszerencsétlenségről. A stájer székvárostól, Graztól északi irányba, a Mura völgyében húzódó 67-es számú főútvonalon Bruck an der Mur felé tartó MERICOR-busz Frohnleiten kisváros közelében, a Rechbert lejtőin kígyózó úttesten az egyik kanyarban szakította át a korlátot és többször átpérdülve zuhant a mélységbe. Az osztrák televízió már a kora esti, Osztrák képek című („Hazai tudósítások” jellegű) adásában részletes filmtudósítást sugárzott a szerencsétlenségről. Az egyik szemtanú szerint a motorzaj nélkül, nagy sebességgel haladó busz nagy csattanással rohant a vaskorlátnak, s legalább hússzor megperdült, míg lent a lankásabb részen megállt. Bukdácsolása közben a felszakított ajtókon és ablakokon keresztül utasok és tárgyak zuhantak a mélybe, illetve az autóbusz alá. A legszerencsétlenebb utasok egy része így lelte halálát. August Thomann, a frohnleiteni rendőrkapitányság ügyeletes tisztje szerint az első jelekből fékhibára lehet következtetni. A könnyebben sérültek közül ugyanis többen azt állították, hogy a kanyar előtt körülbelül 100—200 méterrel a buszsofőr kétségbeesve próbált alacsonyabb fokozatba kapcsolni. Illetve fékezni, de teljesen- hiábavaló maradt minden próbálkozása. Ekkor elkiáltotta magát: „Nem működik a fék!” Néhány perccel a baleset után riasztották a frohnleiteni, valamint a grazi mentőket, s hamarosan több mentőkocsi és két helikopter érkezett a helyszínre. A busz utasai közül tizennyolcat a grazi baleseti kórházban, tizenötöt pedig a tartományi kórház sebészeti osztályán helyeztek el. Telefonhívásunkra dr. Erwin Scharnagel, a tartományi kórház I. számú sebészetének főorvosa elmondta, hogy az osztályán ápolt nyolc sérült — három nő és öt férfi — közül egyiknek az állapota sem válságos, noha többjük súlyosan sérült. Általában törést és zúzódást szenvedtek. A III. számú sebészeten két férfi kapott helyet. Az osztrák televízió esti fél nyolcas híradóját ugyancsak a Frohnleiten mellett lezajlott busz- katasztrófáról készített filmösszeállítással kezdte. A bemondó megrendült hangon számolt be a 13 magyar utas haláláról, majd képsorok szemléltették az összezúzott MEDICOR-busz környékét, a mentők munkáját, a lankás domboldalon szerteszóródott roncsokat, a tragédia színhelyét. A megszólaltatott szemtanúk, orvosok és rendőrök elmondták, hogy a hegyek között épült útszakasz általában biztonságos, de fék- és motorhiba esetén a katasztrófa elkerülhetetlen. A 67-es számú útvonal Graztól északi irányban Bruck an der Mur városig a Mura völgyében húzódik, onnan jobbra, északkeleti irányba ágazik és a Mürz folyó mentén Semmering—Bécs felé vezet a 30G-os útvonal. A debreceni busz utasai is erre tartottak, amikor a Graztól mintegy harminc kilométer távolságban levő Frohnleiten közelében a súlyos katasztrófa bekövetkezett. Az ügyben megindított nyomozásba az osztrák hatóságok azonnal bevonták a magyar hatóságokat is. Közösen igyekeznek tisztázni, mi okozhatta a tragédiát. Bertalan Lajos LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Az autóbuszbaleset sérültjeinek állapota péntek reggelre tovább javult. A négy legsúlyosabb sebesült közül Pataky Arpádné túl van a közvetlen életveszélyen, míg Köne Imre, Nagy Imréné és Tóth Jánosné változatlanul súlyos állapotban van. A Pallai- házaspár az eredeti tervekkel szemben még nem hagyta el a kórházat: óvatosságból még néhány napig megfigyelés alatt tartják őket, bár állapotuk megengedné a hazautazást. A döntés másik indoka: az osztrák hatóságok pénteken megkezdték a sebesültek meghallgatását, hogy fényt deríthessenek a baleset okára — amit a műszaki vizsgálat mindeddig nem tudott tisztázni. Kihallgatható állapotban van már Tiba János buszvezető is, akinek tanúvallomásától sok kérdés tisztázását várják az illetékesek. A 13 halálos áldozat földi maradványait a közeli napokban hazaszállítják Debrecenbe. A Finn—Magyar Baráti Társaság újságjának első oldala. Szinte biztos, hogy bárki magyar, aki eljut Finnországba, érkezése után rögtön a velünk közös vonásokat kezdi keresni. Akárcsak az észak-európai ország lakói, ha hozzánk látogatnak. Az egyik legszebb élményem Helsinkiben éppen az volt, hogy a finnek milyen komolyan — nagyon komolyan! — veszik az ősi rokonságot. — Mi, finnek nagyon szeretjük a magyarokat — mondta Anneli Aarika- Szrok, a Finn—Magyar Baráti Társaság titkára. — Ezért nyíltabbak, kedvesebbek vagyunk velük. Én magam elfogult is vagyok, hiszen tizenhárom esztendőt, a legszebb éveimet töltöttem Magyarországon. Amikor hazajöttem, nem szűnt meg ez a jó viszony. Itt, a társaságnál napi kapcsolatban állok a magyarokkal, s az a munkám, ami igazán szívem sze- rint való: a finn—magyar barátság ápolásán, fejlesztésén dolgozom immár huszonkét éve. — Jó tudni, hogy ez ..alatt az idő alatt hétről harminchatra nőtt a helyi szervezeteink száma. A társaságnak 5300 tagja van, s nincs olyan helyi szervezet, ahol ne akadna néhány fanatikus magyarrajongó, aki erején félül válKülönösen aktuális téma volt Helsinkiben ottjártam- kor a finn—magyar kulturális együttműködés. Akkor ülésezett az a bizottság, amelynek tagjai a két nép kulturális együttműködésének eredményeit foglalják' közös kötetbe. A Magyar Népköztársaság első kulturális megállapodása volt tőkés állammal az az 1959-ben kötött egyezmény, amelyet ma is példaként emlegetnek viHárom finn egyetemen magyar lektor dolgozik, három magyaron pedig finn, s kölcsönösen van vendégprofesz- szori státusunk is. Aztán itt van a fordítók tevékenysége. Magyarországon több a jó műfordító, mint nálunk. Örömmel hallottam, hogy négy finn alkotás jelent meg a közelmúltban, s kiadták Väinö Kankonen professzor könyvét a Kalevaláról. — Egyébként 1985-ben ünnepeljük — folytatta — a Kalevala megszületésének 150. évfordulóját. Szeretnénk, ha külföldön, így Magyarországon is lennének megemlékezések. A Kalevalát többször fordították már magyarra, mint bármelyik más nyelvre. Négy teljes fordítása van, több részletét külön is átültették magyarra, s tudomásom szerint most készül az ötödik teljes fordítás. Tudja, mi a legérdekesebb? Az afrikai pulari nyelvre magyarról fordították le nemzeti eposzunkat. lágszerte. Jaakko Nummi- nen kulturális államtitkárt, a szerkesztő bizottság finn csoportjának vezetőjét erről az együttműködésről kérdeztem: — Szoros és intenzív kapcsolatok kötnek bennünket össze. Rendszeresek a tudósok, művészek találkozói, sok finn kórus járt Magyarországon, sok magyar muzsikus nálunk. De sokrétűek az emberi kapcsolatok is. Nem ritka a finn—magyar házasság. Csak azt sajnálom, hogy az első közös filmünk, a Vámmentes házasság, amely ehhez a témához kapcsolódott, nem a legszerencsésebb alapállásban közelített a kérdéshez/ — Kívánom, hogy létrejöjjön egy maradandó magyar —finn filmalkotás is. Beszélhetnék a nyelvkutatók, a tudósok együttműködéséről. Magyar nyelvű prospektus Turkuról — Turkuban. lal, dolgozik ezért az ügyért, társadalmi munkában. Alkalmam volt találkozni Heikki Koskival, a Finn- Magyar Baráti Társaság elnökével is, akiben ugyancsak igaz barátunkat ismerhettem meg. Halk szavú, szerény ember. Megható volt hallgatni, ahogy a barátságunk mindennapjairól beszélt: — Tudja, én azt szeretném, ha minden finn legalább egyszer ellátogatna Magyarországra. Akkor érez- né-tapasztalná azt, amit jómagam már tizenegyszer átéltem: a magyarok vendégszeretetét, közvetlenségét és azt, hogy köztünk milyen könnyen, milyen természetességgel szövődnek a barátság szálai. — A Finn—Magyar Baráti Társaság munkájának a motorját jelentik a testvérvárosi kapcsolatok. De van más is, amiről feltétlenül beszélnünk kell — folytatta lelkesen Anneli Aarika- Szrok. — Társaságunk október 10-én lesz 33 éves. Hosz- szú utat tett meg, szép eredményekkel büszkélkedhet, így csak a közelmúltból: Helsinkiben 1080-ban avatták fel a Magyar Kulturális és Tudományos Központot, s itt mi is szép otthonhoz jutottunk. Évente négyszer jelenik meg az újságunk, amelyben a társaság tevékenységével foglalkozunk, s betekintést nyújtunk a magyarországi eseményekbe. Bekapcsolódtunk a Bartók-, a Kodály-év rendezvénysorozatába, és hasonlóképpen készülünk a Liszt-évre. — Szóval ellátnak feladatokkal a magyar—finn kapcsolatok, de én szívesen csinálom. Személy szerint ez a legérdekesebb munkám a minisztériumban, olyan feladat, amely egész hivatali tevékenységemet emberibbé teszi. Érdekes feladatom adódik annak a kötetnek a munkálataiban is, mely a finn— magyar kapcsolatok történetét dolgozza fel. Másfél száz évre nyúlunk vissza benne, s remélhetően jövőre megjelentetjük. A finn—magyar kapcsolat a finn társadalomnak nagyon sokat jelent — ezzel a gondolattal fejezte be a beszélgetést az államtitkár, s hozzátette: — Jó érzés tudni, hogy Közép-Európában nemcsak közeli rokonaink vannak, akikkel szoros szálak kötnek bennünket földrészünk szívéhez, hanem hűséges társaink is a békéért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért vívóit harcban. Következik: Erőműtől a Vükig. Kocsi Margit A helsinki fesztivál vendége volt az Universitas együttes. A képen: előadást tartanak az Esplanáde parkban.
