Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

1983. szeptember 17. Kelet-Magyarország 3 Szabolcsból Szlovákiába A gyógyszertári szervezet az egészségügy szerves része, a PATIKÁK ennek el­lenére NYERESÉGÉRDEKELT VÁLLALATKÉNT MŰKÖDNEK. AZ EGÉSZET ÁTFOGÓ MEGYEI GYÓGYSZERTÁRI KÖZPONT VÁLLALAT Együttműköc téeszek | égen csak az lehetett mester a szakmájában, aki az itthoni tanulmá­nyok után külországi útra in­dult, s néha évekig is ismer­kedett szakmájával a világ­ban. Közben elleste az ottani mesterek, iparosok fogásait, s azt hazajövetele után kama­toztatta. Manapság már nem dívik ez a szokás, habár min­denkinek csak hasznára vál­na. Azért ha nem is ilyen di­rekt módon, de több terme­lőüzemnek megvan a maga külföldi kapcsolata. Így né­hány megyei termelőszövet­kezet szlovák gazdaságokkal alakított ki együttműködést. Mindkét fél profitál belőle, mindenkinek haszna szárma­zik a kétoldalú kapcsolatból. Mert például óriási segítséget jelent a kalászosok betakarí­tásakor érkező néhány kom­bájn egy termelőszövetkezet­nek, vagy az almaszedésre érkező szorgos kezek, ugyan­akkor hasznosítani lehet a külföldön látottakat, hallotta­kat, még ha át is kell ültetni a helyi körülményekre. A viszonzás sem marad el,-hi­szen a szabolcsi kombájnosok és gépeik is gyakori vendé­gek a határon túl. Talán a legrégebbi kapcso­lattal. a tyukodiak rendelkez­nek. Időhatározóként az évti­zedes szó a legmegfelelőbb, s náluk futballal indult. A Kas­sa melletti budulovi szövet­kezet és a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet főágazat- vezetője együtt jártak egye­sággal. Igaziból tavaly vált élővé, amikor a vezetők elké szítették a munkatervet. En­nek keretében négy kombájn érkezett Káliéba, majd az aratás után innen három ma­gyar kombájnos és egy szem­szállító indult segíteni. Az al­maszállításhoz tehergépkocsit kaptak a szlovákoktól. El­mentek egymás záiszámadá­sára is. A bezovceiek most egy ezer­ötszáz férőhelyes szakosított tejhasznú szarvasmarhatele­pet építenek. Az ottaniak a kállóiak elvi segítségét is ké­rik ebben, hiszen nálunk már több hasonló működik a me­gyében. De a munKa mellett a pihenésről sem feledkeznek meg. Vezetők, szakmunkások, kiszesek egyaránt jártak már Szlovákiában, onnan is töb­ben jöttek ide. Az említett két termelőszö­vetkezet mellett még tizenkét gazdaságot lehetne említeni Nagycserkesztől Aranyosapá­tiig, Balkánytól Barabásig, akiknek ugyancsak vannak külföldi kapcsolataik. Ezt segítette elő a TESZÖV együttműködési szerződése a nagymihályi mezőgazdasápi igazgatósággal és a termelő­szövetkezeti szövetséggel, amelyet 1981-ben kötöttek. Sokakban felmerülhet a kér­dés: érdemes-e ilyen nagy távolságban tartani a kap­csolatot? temre Debrecenben. A két gazdaság tíz évvel ezelőtt Tyúkodon mérte össze erejét a sportban (az eredményt már elhomályosították az eltelt évek), s azóta gazdasági kap­csolatot is tartanak. Felsorol­ni is nehéz lenne, mit végez­tek egymásnak az évek so­rán. Kombájnt kölcsönöztek, a tyukodiak vetettek ott, a buduloviak tehergépkocsit ad­tak az almaszállításhoz. Az idén egybeesett a két gazdaságban az aratás, így most hiányoztak itt a szlo­vák, ott a magyar kombáj­nok. Viszont csereüdülésen volt Szlovákiában, a jasovi kempingben ötven tyukodi gyerek, s ugyanennyien jöttek onnan viszonzásként. Az ősz­szel pedig a szövetkezet dol­gozói jönnek Szatmárba. A nagykállói Zöld Mező Termelőszövetkezet még csak két éve vette fel a kapcsola­tot a bezovcei közös gazda­Mert a nagykállóiak majd kétszáz, a tyukodiak pedig kétszázhúsz kilométert utaz­nak, amíg szlovák partne­rükhöz érnek. Erre úgy vá­laszolt a tyukodi elnök, hogy Magyarországon is legalább ennyit kell utaztatni egy kombájnt Békés, vagy Csong- rád megyébe, s onnan vissza. Vagyis ilyen szempontból anyagi hátrány senkit sem ér. A dolgozók fizetését pe­dig az érvényes jogszabályok szerint intézik a gazdaságok. Q anulni pedig mindig és mindenkitől érdemes. Kálióban, amikor ara­tás idején esett, a szlovák kombájnosok a műhelyben segítettek. Bezovcen elsődle­ges szerepe van az állatte­nyésztésnek, jócskán lehet ta­pasztalatot gyűjteni. Vagyis nem árt kitekinteni a nagy­világba, mert az így szerzett tudást kamatoztatni lehet a hazai termelésben. Sipos Béla a patikák patikája — A fenti megállapítás­ban ellentmondás rejlik — mégpedig nem is kicsi: ha vállalati fejjel gondolkodom, akikor azt kell mondani, hogy növekedjék a forgalom, hi­szen csak így képződik nye­reség, lehetőség a fejlesztésre. Ha mint főgyógyszerész szó­lok — így Horváth Tibor —, akkor viszont harcolnom kell a túlzott fogyasztás ellen. Ez a helyzet részben válasz arra is: miért tekintik sokan boltnak a patikát, miért esett vissza a gyógyszerész presz­tízse, miért lebeg a belke­reskedelem és az egészség­ügy határmezsgyéjén az a szervezet, amely pedig min­den magyar állampolgár éle­tében szerepet játszik. — A probléma legalább hármán cesztendős — magya­rázza Földes József, a gyógy­szergazdálkodás irányítója, aki betegség kényszerítette nyugdíja ellenére is naponta bejár munkahelyére. — így aztán mi túl is jutottunk a rágódáson. Tudjuk, hogy az emberek szolgálata minden mást megelőz. Válla­latunknak a megyében 72 pa­tikában 600 ezer ember ellá­tását kell zavartalanul meg­oldani ... ... ami egyáltalán nem könnyű — folytatja Horváth Tibor —, hiszen csak 150 pa­tikusunk van, a 72 kézi gyógyszertár, mely a körzeti orvosoknál van kihelyezve, jelenleg alig tölti be funk­cióját, nálunk egy gyógysze­részre 8180 lakos jut, ami or­szágosan is csúcsszám. Az évi forgalom csak 129 millió, ami nem túlzott, de éppen a nagy terület miatt minden bonyolult, nagy szervezést kíván. Gondoljunk bele: a sza­bályok szerint minden pati­kának egy és fél hónapos készlettel kell rendelkeznie. A Csalló közben lévő központ 2 és fél—három* hónapos tar­talékkal rendelkezik. A gyógyszertárakba a kéthetes rendeléseknek ütemesen kell érkeznie, a beteget aligha ér­deklik a vállalat belső ügyei. Kedves Papa! Szeretettel üdvözlünk benneteket, téged és a ma­mát mindnyájan: én is, a feleségem is meg a gyere­kek is. Hogy vannak a mi eltartóink — a tehénke, az üsző, a bikaborjú, a tyúkok, a libák, a pulykák és a mé­hek? Bocsáss meg, hogy ritkán írunk, de nincs egy szabad percünk: nappal a munka, este színház, koncertek. Apropó, koncertek. Nem­rég az egyiken fellépett Ar- kagyij Rajkin is. Hogy mi mindent összebeszélt! Még azt is javasolta, hogy a fut­ballisták és a balerinák egyetlen percet se fussanak, pörögjenek hiába. Ezzel ma­gam is egyetértek. De mért ne fogadhatnád meg te is a tanácsát? Ami­kor, mondjuk, mégy dol­gozni a kolhozba, a Csalo­gány-fenyves mellett visz el az utad. Ugorj be hát az er­dőbe gombászni egy kicsit. Vasárnaponként pedig ki­mehetnél kaszálni. Észre se vennéd: mire vége a nyár­nak, annyit összekaszálgat- nál, hogy bőven elég lenne három tehénnek, gombát meg játszva szedegethetnél magadnak is, meg szerető unokáidnak is. ; J>övél Szinyóvukij: Levét Leveledet, amelyikben kérted, hogy menjünk ha­za júniusban szénát gyűjte­ni meg hársmézet enni, megkaptuk, de épp aznap indultunk a családdal délre, kocsival (annyi baj van ez­zel a kocsival!). Ami viszont a mézet illeti, olvastam az egyik folyóiratban, hogy an­nak, különösen a hársméz- nek, állni kell. Evésre épp most a legjobb — jól le­tisztult. Ügyhogy bátran küldheted. Eszembe jutott még vala­mi. Nem érdemes neked le­vélírással bajlódni, hogy hazahívj. Tudod, milyen ne­héz kiszabadulni a város­ból. Meg aztán nem neked való már a postára mász­kálni papírért, borítékért. Egy szerény összegű pénzes- utalvány a legjobb bizonyí­téka, hogy élsz és jó egész­ségnek örvendsz, amit ne­künk is kívánsz. No, be is fejezem. Azaz­hogy ... Leadtad már a bi­kát? Micsoda pompás jó­szág volt! Csak úgy rengett rajta a hús! Remélem, kap­tál érte szépen. Tudod, a kislány unokád, aki annyi­ra szeret téged, zeneiskolás lett, s venni kell neki egy pianínót. S ez pénzügyileg épp a legrosszabbkor jött. Ha vágod a hízócskát, hívd el Mihász bácsit, ne­kem pedig majd csak utána adj fel egy táviratot. Szerető fiad, Grisa. Fordította: Antal Miklós Milliónyi gyógyszer, alapanyag, kötszer, segédeszköz sorakozik a hatalmas raktárakban. Pedig érdemes betekinteni Dán János raktárvezető bi­rodalmába. ami * ■ /JÄI#*/ igazi /1|r~ boszorkány­konyha. Az áru szinte naponta érke­zik ide a Gyógyérttől. Hatal­mas kamionokkal, teherau­tókkal. Minden tételt gyári szám szerint vesznek át, s csak ezután tűnnek el a kon­ténerek, egységcsomagok az 5—600 négyzetméteres rak­tárakba. míg revíziók és szuperrevízi­ók nem ellenőrzik, hogy va­lóban az megy-e, amit ren­delt a gyógyszerész. milyen a lejárati ideje. Külön szi­gor szabályozza a mérgek, kábítószerek kiadását. Járjuk a gyógyszertári köz­pontot. A raktárakban az a bizonyos patikai rend — fel­ső fokon. A kicsomagolok mellett névbélyegző — min­denki személyében felel a munkáért. Minden üvegbe, tégelybe kiszerelt készítmény, alapanyag visszavezethető az eredetiig. — És ezt mi rendszeresen ellenőrizzük is — vezet vé­gig laboratóriumán dr. Tóth A laboratórium minden árut gondosan Csaba felvételei) — Ez nem olyan egyszerű — mutatja Dán János, amíg végigvisz a labirintuson —, hiszen külön helyre kerülnek az alapanyagok, a mérgek, a ballonban érkezett áruk, a tűzveszélyesek, a hidegrak­tárba teendők, a hűtőszek­rényben tárolandók, az üve­gek. Minden terméknek van gyártási száma, jele, azonosí­tó száma, gyártási ideje. Nem mindegy, hogy milyen sor­rendibe kerül a 2500 féle gyógyáru a polcokra, hiszen a lejárati idő éppúgy szere­pet játszik, mint az, hogy mondjuk valami erős illatú, ami nem fér meg más mel­lett. Ezért is van mindenütt csupa szakképzett dolgozó, aki nagy felelősséggel szor­tíroz. — Minden véletlen és eset­legesség kizárásával szervez­tük a munkát. A szigorú elő­írások is kötnek, de emellett döntő elv, hogy a tévedést kizárjuk, hiszen emberéletekről van szó — mondja Petróczi Fe­renc, a gyógyszergazdálkodás vezetője. Aligha tudják a patikákban megfordulók, hogy minden áru vizsgálatok során esik át. Ellenőrzi a gyár, a Gyógyért, de beérke­zéskor az itteni laboratórium, s minden alapanyag eseté­ben a gyógyszerész is. De szúrópróbákkal a készítmé­nyeket, a gyári gyógyszere­ket is bevizsgáljuk. Addig innen áru nem mehet ki, átvizsgál. (Császár Istvánná —, a három gyógy­szerész és a két asszisztens köteles minden* évben min­den patikát három alkalom­mal felkeresni. Hatásági jog­körünk van, mindent vizsgál­Gyógyszertáraknak készül a szállítmány. hatunk, és vizsgálunk is. El­mondhatom: évek óta egyet­len esettel sem találkoztunk, ami egészségre káros mulasz­tást jelzett volna. A megyé­ben középkorú és fiatal pa­tikusok vannak, jól képzet­tek, komoly szaktudással. Szemmel látható: a kor­szerű körülmények között ki­váló csapat dolgozik. így a Galenusi-laborban is, ahol Tanicsár Mihály né mutatja be: mit készítenek. Mert a központban saját készítmények is kerülnek a szállítmányok­ba. — Ha kell, tablettázunk, kenőcsöket gyártunk előre, megoldunk olyan feladato­kat, ami könnyíti a gyógy­szertárak munkáját — mond­ja. Csak a megyei patikák­nak dolgozunk, soksizor hi­ányt pótolunk. — Hiány előfordul — ma­gyarázza a főgyógyszerész, Horváth Tibor —, sokszor a gyártó miatt, máskor az im­port az dk. De azt elmond­hatom, hogy megfelelő tájé­koztatást adunk patikának, orvosnak, tudatjuk a helyet­tesítő gyógyszereket. Állandó ismeretünk van a megye pa­tikáiban lévő készletről, ha kell, átirányítjuk a valahol elfekvő árut. Nekünk nincs és nem is lehet más célunk, mint maximálisan szolgálni az egészségügyet, a beteg embert. Amulok a milliónyi Algo- pyrin, Maripen, Quarelin, tinctura, drog láttán, járom a rakitárt, ahol mérleg és té­gely. mozsár és súly sorako­zik. Mert a Gyógyszertári Központnak sok mindenre fi­gyelnie kell. Van asztalos­műhely, tmk, szállítórészleg, de ha kell, ők rendezik be az Új patikát, pótolják a törött üveget, biztosítják a védő- és munkaruhát. Igazi nagyüzem, ahol minden azt szolgálja, hogy a gyógyszertárak mun­kája zavartalan legyen. A csomagolóban hatalmas kosarakban az egyes patikák rendelése. Dán János indítja a kimenő szállítmányt. Csen­desen suhan a teher lift a most érkezett áruval. Öramű pontossággal és csendben te­szi ki-ki a dolgát. Az egész épületet belengi a gyógyfű és az illóolaj édeskés-csodás il­lata. — Ez — mutatja Pet­róczi Ferenc a lépcsőfordu­lóiban — a hajdani tiszalöki patika. Ma múzeum. Csen­des. Más, mint az a gyógy­szertár, amit az emberek is­mernek. És milyen keveset tudnak arról, ami a zavartalan munkát szolgálja! Pedig százan és százan fá­radnak itt azért, hogy a gyó­gyító szer százszázalékos biz­tonsággal jusson el a megye minden pontjára. Kiválóan képzett gyógy­szerészek, asszisztensek, dro­gisták, technikai szakembe­rek. naprakész munkát pro­dukáló számszakiak, szerve­zők és irányítók serege dol­gozik a patikák patikájában. Jó tudni róluk, hiszen lelki- ismeretes munkájuk részes abban, amit úgy hívunk: gyógyulás, egészség. Bürget Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom