Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-16 / 219. szám

1983. szeptember 16. Kelet-Magyaromág 3 Vita a választójogi törvénytervezetről fl választó akarata lör megyénkben is javában tart az a vita, melynek során az itt élő választópolgárok mondanak véleményt az országgyűlési kéviselők és a tanácstagok választási rendszerének tervezett továbbfejlesztéséről, egy­szerűbben szólva az új választójogi törvényjavas­latról. Kétségtelen, hogy a felfokozott érdeklődésben szerepe van araiak is: a Hazafias Néfront Orszá­gos Tanácsa a javaslat megismertetésének egy eddig szokatlan módját vá­lasztotta. Néhány nappal ezelőtt mindenki számára érthető módon, egy-egy megfonto­lásra érdemes ellenjavas­lat — vagy ahogy ma mondják: alternatív még- oldás — közbeiktatásával jelentette meg a lapokban a törvénytervezetet. Már eleve ez is vitára, a jobb megoldás keresésére ösz­tönzi a választókat. Még­sem ez volt a döntő a tár­sadalmi méretű figyelem­ben, hanem az, hogy meg­érett a helyzet a változta­tásra, a népképviseleti rendszer tökéletesítésére. Igaza van annak, aki. az országos tanácskozáson így fogalmazott: együtt kell fejleszteni gazdasági, politikai és társadalmi rendszerünket, s ez azt jelenti, hogy a gazdálko­dás rendjének megújhodá­sa nem történhet a poli­tikai, az államhatalmi in­tézmények munkájának korszerűsítése nélkül. A törvenytervezet nyil­vánosságra hozatalakor okkal fejezte ki megelége­dettségét, aki azt mondta: most már nem csupán sza­vazunk, hanem valóban választunk is, mert ahhoz, hogy válasszunk, minimá­lisan két jelöltre van szükség. Bár a módosított választójogi törvény már korábbi években is lehe­tőséget adott a többes je­lölésre, a tapasztalat azt igazolta, hogy egyre keve­sebb helyen éltek ezzel. A legutóbbi választás­kor például már csupán tizenöt választókerületben volt két jelölt, másutt mindenütt csak egy képvi­selőjelöltre voksolhattak a választók. A tanácstagok esetében még rosszabb volt az arány, s ez azt eredményezfe, hogy na­gyon sokan csaknem gé­piesen szavaztak, illendő­ségből csúsztatták a lapot az urnába. Eközben nem csupán szavakban hangoztattuk, hanem az élet számtalan területén közvetlenül érez­tük, hogy égető szükség van a szocialista demokrá­cia erősítésére, arra, hogy az emberek a termelésben, a közéletben legyenek for­málói a céloknak, mondja­nak véleményt közös dol­gainkról, mert így a vég­rehajtás nehézségeiben is jobban osztoznak. Ne kerteljünk: a soká­ig jól funkcionáló válasz­tójogi törvény az utóbbi időben formálissá i'ált, már nem szolgálta szüksé­ges mértékben a társadal­mi megújhodást. Mindennek a hétközna­pokon számtalan jelét fe­dezhettük fel. Itt. me­gyénkben is hallottuk, hogy a tanácsi hivatalnok az előszobában várakoztat­ta az országgyűlési képvi­selőt, aki egy község kö­zös gondját akarta meg­tárgyalni vele. Vagy: a nagy létszámú tanácsok tagjai elé — még a legki­sebb településen is — már eleve olyan stencilezett lapokra merevített fejlesz­tési célokat tettek le, amin V. a legritkább esetben lehe­tett változtatni. Ilyen ese­tekben aztán a választott testület, tehát a népképvi­selet nevében végül is döntő testület jórészt csak az áldását adta mindarra, amit a szűkebb vezetői kör eléje tárt. Történtek persze próbál­kozások ennek ellenkező­jére is, de valahogy ez idegen volt az egész ál­lamigazgatási gyakorlattól. Tehát bizonyos fokig sze­mérmesek voltak a taná­csok, s hozzászoktak ah­hoz, hogy helyettük gon­dolkodik a szűkebb vezetői csoport. Ilyenformán alig­ha beszélhetünk a válasz­tópolgárok érdekeinek tel­jes képviseletéről. Ez persze visszamutat az egész választási rend­szerre, hiszen mindannyi­an jól tudjuk, hogy az utóbbi időben már miféle erőltetett módon folyt egy- egy jelölt kiválasztásánál az érdekek egyeztetése. Túlságosan soknak tűnt már a „szempont”, s ennek nyomán nem minden esetben a legrátermetteb­bek kerültek a tanácstagi székbe. Nem változik választási rendszerünk lényege; az, hogy a jövőben is általá­nos, egyenlő és titkos lesz a szavazás, de változik, méghozzá szélesedik a vá­lasztási rendszer demok­ratizmusa. Az a cél, hogy él.Q, eleven valóság legyen-' ez a demokratizmus és ne könyvekbe, szépen csengő mondatokba zárt elv, esz­me. El kell érnünk, hogy munkaképes, érdemi dön­tésre alkalmas legyen min­den hatalmi testület, a legkisebb falutól az or­szággyűlésig. Nem tartható tovább az a furcsa helyzet, hogy oly­kor-olykor a tanácstag már-már a hivatalnok ak­tivistája. Nagyobb lehető­ségük lesz a választópol­gároknak a jövőben a je­löltek kiszemelésében és miután a szó igazi értel­mében minimum kettő kö­zül kell választaniuk, ob­jektíve is érvényesülhet akaratuk. Egyszerűsödik a válasz­tások lebonyolítása, el­hagyjuk az eddigi formá­lis megoldásokat (például a mozgóurnás módszert), s' ugyanakkor az országos lista — vagy másként: a lajstromos választási mód­szer — bevezetésével reá­lisabb is lesz a szavazás. Eddig ugyanis az tör­tént, hogy egy-egy válasz­tókerületben az emberek olyan, egyébként fontos személyiségre is adták a voksukat, mint közvetlen képviselőre, akit jóformán nem is ismertek. A köz­vetlen érdeket szolgálja majd a tanácstörvény mó­dosításával együtt életre hívandó, úgynevezett köz­ségi elöljáróság. társközségekben alakulnak majd ilyenek, azért, hogy legyen „mostohagye­rek” egyetlen ilyen tele­pülés sem. Ezért az elöl­járóság nem az önmagát jóformán elsorvasztó eddi­gi tanácstagi csoport funk­cióját veszi át, hanem va­lóságos jog- és hatáskör­rel rendelkezik majd. Ez év végén az ország- gyűlés hagyja majd jóvá az új választójogi tör­vényt, amely maga után vonja alkotmányunk mó­dosítását is. Nem mindegy, hogy a javaslat fölött most folyó társadalmi vita mennyire segíti majd ezt a végső döntést. Angyal Sándor □ M essze vagyunk még a választások idejétől, de az országgyűlési képvi­selők és a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslat fölött hét­főn kezdődött vita a vártnál is nagyobb érdeklődést váltott ki, hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, milyen beleszólásunk lesz abba: kik képviselik érdekeinket a helyi hatalmi szervekben, a tanácsokban, Szabolcs- Szatmár megyében mintegy 100 helyen nyílik alkalom arra, hogy bárki el­mondhassa véleményét a törvényjavaslatról, s tegyen akár új javaslatot. Az eddig megtartott vitafórumok közül most ötről számolunk be. Tarpa — Én a legutóbbi válasz­táskor az egyik szavazatsze­dő bizottság tagja voltam, s úgy látszott, már kora reg­gel, hogy még délelőtt le­szavaz mindenki. Tíz óra tájban már csak egy embei; hiányzott Vártunk, aztán gondoltam: elmegyek, hátha elfeledkezett az öreg. János bátyám, már csak magára várunk — mondtam neki —, ő erre kinyújtotta hüvejkuj- ját, aztán azt mondta: nézze tanító úr, hát ebből az egy­ből válasszak? Nem is jöttél az öreg szavazni. Csak azért mondtam el ezt az esetet, mert ez jól érzékelteti, mi­lyen fontos, hogy a javaslat már nemcsak lehetőséget ad a kettős, vagy többes jelölés­Szabó Gyula tiszteletes szólal a vitában. fel­Dr. Varga Zoltán tarpai tanácselnök beszédét mondja. re. hanem kötelezővé, is te­szi. Kantár Béla mondta el eze­ket a Tarpán szervezett vi­taestén és véleménye talál­kozott másokéval is, hiszen az is szóba került, hogy maj­dan megválasztott tanácsta­gokat és képviselőket jobb munkára, aktívabb közéleti tevékenységre ösztönzi az a tudat, hogy ők egy verseny győztesei lettek, s ha nem látják, el lelkiismeretesen fel­adatukat, visszahívhatják őket, mert mögöttük ott áll a póttanácstag, a pótképvi­selő. Ehhez a témához kapcso­lódott György Sándor kérdé­se: vajon várható-e, hogy más területen, társadalmi és tömegszervezetekben, gazda­sági egységekben is beveze­tik a kettős jelölést? A vita továbbra is a töb­bes jelölés körül forgott. Va­laki rákérdezett: mi lesz, ha a tanácselnököt nem válaszrt- ják meg tanácstagnak? Egy vélemény erre: minden ve­zető küzdjön meg funkciójá­ért, ha pedig nem ő kapja a több szavazatot, nem is ér­demli meg helyét a vezető poszton. Szabó Gyula református lelkész annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a választási versenyben lesz­nek győztesek és lesznek vesztesek, de bukottak nem, s ezért a megalakuló taná­• cspfcíják* kell sokat fenniük. Azzal ’.például, hogy á pótta- nácsfagot jobban vonják be a közéleti munkába, s jó lenne, ha tanácskozási jog­gal ők is részt vehetnének a testület munkájában. így, ha a tanácstag helyébe kell lép­nie, nem lesz előtte ismeret­len : mi is voltaképpen a fel­adata. Dr. Varga Zoltán tanács­elnök, a vita vezetője nem tudott ír Anden kérdésre ki­merítő választ adni, hiszen nem kész jogszabályt kellett megvitatniuk de a kérdések, a javaslatok, az bitietek pa­pírra kerültek, s eljutnak oda. ahol felhasználják majd a törvény végleges formájá­nak megalkotásakor. Kdllósemjén A szervezés nem a legsze­rencsésebben sikerült Kál- lósemjénben, ahol az Uj Élet Termelőszövetkezet gépmű­helyéből a traktor ölj mellől a a nagyközségi pártbizottság­Szolnoki mondja. taglalta: ha valaki inni akar, nem feltétlenül aznap az. üz­letben szerzi be a pálinkát. Bukott ember vagy vesztes Balctalórántháza Baktalórántházán a szelle­mi dolgozók számára szer­vezték az első vitafórumot, ahol a legtöbben a .tanácsok létszámának csökkentéséről szóltak, s néhányan még na­gyobb csökkentést is el tud­nának képzelni. Azt is fejte­gették: jó a többes jelölés, de félő, hogy visszatér a sta­tisztikai szemlélet, s egy-egy választókerületben nem a legrátermettebb embert vá­lasztják. Egyetértettek az elöljáróságok szerepének nö­velésével, de kifogásolták magát a kifejezést, amely egy felszabadulás előtti jogintéz­ményt idéz elő. Antal Klára figyelemre méltó dolgot mondott el a vita résztvevői előtt. — Sajnos, korábban elő­fordult a gyakorlatban, hogy megjelent egy törvény, vagy egy magas szintű jogszabály, amely jól szolgálta volna a demokrácia kiszélesítését, ám az utána megjelenő végre­hajtási utasításban vagy kü­lönböző állásfoglalásokban le­szűkítették ezt a demokratiz­must. Jó lenne, ha a válasz­tási törvénnyel nem ez tör­ténne. Keményffy Gyula arról A kisvárdai tanácskozás résztvevőinek egy csoportja. József felszólalását ,ra vonultak át a résztvevők. Itt dr. Bihari Károly volt a vitavezető. Többen említették, a ko­rábbi választási törvény né­mely mondata fölött eljárt az idő. Mert ki gondol ma már a szesztilalomra, amikor mondjuk egyetlen választó- kerületben pótszavazást tar­tanak? Diószegi Béla nagy­községi tanácselnök ízesen A kállósemjéni találkozó résztvevői. ember? — tette fel a kérdést Szolnoki József a kettős je­lölések vesztese esetében. Az előadó utalt rá, jó lenne a köztudatban is elfogadtatni, hogy már a képviselővé vagy a tanácstaggá történő jelölés is megtiszteltetés bárkinek. Sokat beszéltek a kettős jelölésről, mert igaz, hogy a lehetőség eddig is adott volt, de mivel többletmunkát rótt a testületre, nem szívesen él­tek vele. Pedig ha két jelöl­tet állítanak egy választóke­rületben, a lakosságot már rögtön állásfoglalásra kész­teti, s minden bizonnyal a nagyobb népszerűségnek ör­vendő állampolgár nyeri el a környékbeliek bizalmát. Papp Andrásné hasonlóan jónak minősítette hozzászólásában ezt az elképzelést. Kisvárda Kisvárdán 12 helyen nyílik alkalmuk a város lakóinak elmondani véleményüket a törvényjavaslatról, ám a fó­rumok közül az került elő­re, ahol azok a bessfenyeis diákok voltak a résztvevők, akik bár még nem vettek részt választáson, államigaz­gatási ismereteket is tanul­nak, így őket „hivatalból” is jobban foglalkoztatja a ja­vaslat, mint hasonló korú diáktársaikat. őket dr. Lippai Pálné hív­ta vitára, s az váltotta ki a legnagyobb érdeklődést: mi is történik akkor, ha egy képviselői jelölő gyűlésen mondjuk Ajakon javasolnak valakit és néhány nap múl­va a kisvárdaiak — mert ne­kik is támogatni kellene sza­vazatukkal — nem emeli fel senki a kezét, hanem csak saját jelöltjüket támogat­ják? Nem lesz-e egyenlőt­len a verseny? Bíró György a választók felelősségét emlegette, s pél­dát Is mondott korábbi ta­pasztalataiból, amikor nem a választókerületben lakók kö­zül javasoltak tanácstagot, s nem is képviselte megfelelő­en érdekeiket. beszélt, jó volna, ha Bakta- lórántiházának is lenne kép­viselője, hiszen a település­nek nagy a kisugárzó hato­sa. Az alternatív javaslatok közül Baktalórántházán a megyei tanácstagok megvá­lasztásáról beszéltek legtöb­bet. s azt javasolták, hogy a megyei tanácstagok túlnyo­mó többsége a helyi tanács­tagokból tevődjön ki, ők tud­ják legjobban képviselni te­rületük érdekeit. A megyei tanács kialakítása során vi­gyázni kell majd arra, hogy a községi tanácsok számuk­nak megfelelő súllyal érvé­nyesíthessék akaratukat. Tiszakerecseny Mátyus ég Lónya lakóinak képviselői is részt vettek a tiszakerecsenyi kultúrházban megtartott vitában. Volt aki a tanácstagok passzivitásá­nak megszűnését várja az új törvénytől, s — mint mond­ta — ez a választóikra ró na­gyobb felelősséget. Nem volt véletlen, hogy éppen Tisza- kerecsenyben kérdezték meg többen is: mi lesz az elöljá­róságok szerepe, hiszen ez a település közigazgatásilag Ló- nyához tartozik, az ÁFÉSZ központja Tarpán van, ezért az elöljáróságnak fontos sze­repet kívánnak, mert ez Ti­szakerecseny és a többi ha­sonló sorsú település érdeke A vitán sok javaslat hang­zott el. Egyik például, hogy a szavazatszedő bizottság mellett tevékenykedjen még egy független ember, aki tá­jékoztatást ad arról, hogyan kell szavazni. Szeretnék a képviselő személyét már választás előtt megismerni, s azt .is elvárják, hogy meg­választása úján — a megyei tanácstagra is érvényes ez — rendszeresen tartson fo­gadóórát. Javasolták: jó len­ne, ha a választottak köteles-, ségeit is előírnák, mert most csak jogaikat ismerik. Szöveg: Balogh József és Tóth Kornélia Fotók: Császár Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom