Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-16 / 219. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 16. Napi külpolitikai kommentár Genf: szelek és ellenszelek napja folyik Genfben a közép-hatótávolságú rakéták (közkeletű nevén: az eurorakéták) korlátozásának módozatait kereső szovjet—amerikai tárgyalás- sorozat döntő fordulója, s eleddig semmi biztosról, pláne biztatóról nem értesült a világ. Pedig e rövid idő alatt jó néhány hír járta be a nemzetközi sajtót; új szelekről beszámolva, s aztán — ahogy ez lenni szokott — hamarosan megjött az ellenszél is. A legutóbbi és a jelenlegi hét fordulóján például a madridi találkozó végén né- hányan kapva-kaptak azon a híren, amely a nyugatnémet külügyminiszter nyilatkozatán alapult. Genscher ugyanis a Gromikóval folytatott megbeszélései után azt mondta újságíróknak, hogy Moszkva állítólag hajlandó lenne stratégiai fegyvereknek tekinteni a brit és francia eu- rorakétákat — minthogy azok közvetlenül fenyegetik a Szovjetunió területét, tehát joggal sorolhatók a hadászati fontosságú rendszerek közé is —, így elhárulna a fő akadály a genfi eurorakéta-tár- gyalások elől. Ha így lenne, akkor ezeket a rakétákat eminnen egyszerűen át kéne tenni amoda, a hadászati rendszerek korlátozásáról ugyancsak Genfben folytatott tanácskozásokra, s mindjárt tisztább lenne a kép — örültek a nyugati sajtókommentátorok. Aztán gyorsan jött az ellenszél: maguk az angolok — például itt Budapesten a külügyminiszter — közölték, hogy az ő fegyvereik nem stratégiaiak, tehát nincs keresnivalójuk a genfi témák között, annál kevésbé, mert ott a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyal. Az eu- rorakétákról tartott moszkvai sajtóértekezleten szovjet rész. ről leszögezték: a francia és az angol rakéták a NATO nukleáris erejének egyharma- dát teszik ki, az európai egyensúly részét képezik, tehát nem hagyhatók ki az európai tárgyalás keretei közül. A hét elején jött a hír, megNithogy Reagan állítólag bízta genfi tárgyalóját, zét: tegyen engedményeket, azaz közeledjen a legutóbbi szovjet javaslatok felé. Alig egy nap múlva pedig már a cáfolat: Washingtonban a Fehér Ház szóvivője közölte: szó sincs az amerikai kormány tárgyalási magatartásának és felfogásának megváltoztatásáról, nem várható semmilyen új javaslat Genfben az eurorakéták ügyében. A szóvivő ezt a lehangolást csak ennyivel enyhítette: Washington „továbbra is a legnagyobb rugalmassággal fog tárgyalni Genfben”. Tény viszont, hogy az elmúlt fél évben szerte a világon ezt a rugalmasságot éppenséggel merevségnek látták sokan, főleg, amikor az egymást érő szovjet javaslatokkal jelzett tárgyalási magatartással kellett összemérni. ersze, élesszemű kommentátorok már régebben figyelmeztettek: Reaganék hihetőleg úgy vélik, hogy minél valószínűbbnek látszik az amerikai rakéták telepítése, annál nagyobb lehet a szovjet engedmény. Moszkvában viszont ismét rámutattak, hogy ez a logika téves, hiszen szerdán — nyilván a „washingtoni ellenszélre” válaszként, — magas szinten újra leszögezték: hiú remény egyoldalú engedményeket várni a Szovjetuniótól. Az eddigi szovjet javaslatok összegzéseként tisztességes egyensúly-megállapodás körvonalait vázolták Moszkvában, de világossá tették egyúttal: tovább már aligha mehet a Szovjetunió. Avar Károly A kádermunka fejlesztése a SZOT előtt (Folytatás az 1. oldalról) hetséges fiatal munkásokat készít elő testületi tagságra, vezetői tisztség betöltésére. Évente 450—550 tehetséges munkásfiatal kiválasztását, felkészítését végzi a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyama és a felvételi előkészítő bizottság. Eddig mintegy 1100 fiatal szerzett diplomát ezen az úton a főiskolákon, egyetemeken. Jelenlétük a felsőoktatási intézményekben önmagában is pozitív dolog, szorgalmuk, társadalmi munkájuk egyaránt elismerést vált ki. Még ma sem mondható el azonban, hogy a szakszervezeti mozgalom minden lehetőséget kihasznált a munkások továbbtanulásának, előbbre jutásának segítésére. — Tegyük lehetővé a közösségeknek — mondotta a főtitkárhelyettes, hogy saját soraikból ajánljanak felelősséggel különböző tisztségekre alkalmas kádereket. A szakszervezeti kádermunka demokratizmusának alapvetően kedvező változásai mellett gyakran él és hat a formalizmus — mutatott rá az előadó. Ezután a tisztségviselők oktatásának további tökéletesítéséről, a tisztségviselők f gyes munkajogi kérdéseiről szólt. Végül azzal az ellentmondással foglalkozott, hogy a szak- szervezeti tisztségviselők és a velük partner gazdasági vezetők önállósága, döntési illetékessége nincs összhangban. A vitában is sokan szorgalmazták a szakszervezetek kádermunkájának további korszerűsítését és erről állásfoglalást fogadtak 11. Ebben egyebek között 1 imondják. hogy tovább kell f< jleszteni a szakszervezeti választási rendszert, növelni az egyenértékű kettős vagy többes jelölést. Felül kell vizs ;a!n: a káderhatásköri jegyzi \et és azt a mai igényekhez kell igazítani. Dr. Várkonyi Péter vezeti az ÉRSZ- közgyűlés ülésszakán részt vevő magyar küldöttséget .Az Elnöki Tanács kijelölte aiz ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakán részt vevő magyar küldöttséget, amelynek vezetője dr. Várkonyi Péter külügyminiszter. A műszaki és közgazdasági hónap megnyitójának közönsége. (Elek Emil felvétele) (Folytatás az 1. oldalról) Kitért Tisza László azokra a feladatokra, amelyek a tudományos egyesületekre várnak, amiben a megye segítséget kér. így elkezdődött a VII. ötéves terv előkészítése. ehhez nyújthatnak támogatást. Az államigazgatásban nagyarányú korszerűsítés tanúi vagyunk, a helyi tanácsoknál a tervezés nyitottabb, demokratikusabb lesz, amihez az egyesületek kapcsolódhatnak. A területéi településfejlesztésben szinten vannak tennivalók, jobban keltene alkalmazkodni a megye sajátos lehetőségeihez, mint a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozása, a zá- *001170 körzetben érkező anyagok felhasználása. A megye egyik jellegzetessége, hogy az iparban igen sok gyáregység található. Az ott dolgozó értelmiségiek alkotó- és kezdeményező készségének kibontakoztatásáira többet szükséges tenni. Az építőiparban a változott körülményekhez való igazodásban hárul szerep a műszaki értelmiségre. A mezőgazdaság számos feladata közül fontos a kisebb térségek lakosságmegtartó szerepéhez való hozzájárulás, annak a tudományos feldolgozása, milyen tevékenységi köröket bővíthetnek gazdaságosan a megye üzemei. Minden ágazatban kulcskérdés az energia ésszerű felhasználása, ennek módozatainak megkeresése. A befejező részben hangsúlyozta az előadó: — A korábban igényelt „közgazdasági adminisztráló, rok” és „csak a termelést végrehajtó mérnökök” helyett olyan alkotó emberekre van szükség, akik a gyakorlat birtokában feltárják a gazdaság összefüggéseit, kijelölik, a jövőt, megtalálják annak megvalósításának eszközeit is. A megyei tanács mellett működő tudományos- koordinációs bizottságnak szintén vannak feladatai az említett témák kidolgozásában, a Debreceni Akadémiai Bizottsággal való jobb kapcsolatban, a jó kezdeményezések népszerűsítésében. Az MTESZ központi szervei, a tudományos egyesületek jókívánságait tolmácsolta Ürmösi László, az országos elnökség alelnöke, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatója, aki nógrádi példákat is hozott az egyesületi munka javításáról. Kifejezte azon véleményét, van erő a tudományos egyesületekben, hogy a magasabb követelményeknek eleget tegyenek. Napjainkban az üzemi csoportok kerültek előtérbe, amelyeknek feladata a gazdasági munka segítése. Már nem csak a tanfolyamok szervezésével hívhatják fel magukra a figyelmet, hanem jó megoldások tudományos igényű kimunkálásával. Fontos a területen, egy- egy megyében, városban az erők összefogása, amit az MTESZ jól tud egyeztetni. Lényeges a fiatalok megnyerése, hogy minél többen válasszák a műszaki, közgazdasági pályát. A műszaki és közgazdasági hónap megnyitóját követően már az első nap több előadásra került sor, s megrendezték a megyei energiagazdálkodási konferenciát is. Meghívás a Hadiútra „ ... Nagyon szeretem ezt a gyönyörű vidéket, a fenséges erő és szépség megtestesítőjét; szeretem hófödte hegyeit, a sebesen tovafutó patakok vidám énekhangját a völgyekben és szurdokokban; szeretem a vidék szép és büszke szülötteit ...” Makszim Gorkij írta e szavakat Grúziáról. Levan Mataradze, az állami idegenforgalmi bizottság elnöke az Iveria-szálló különtermében az ország múltjáról beszél. A legendáról, amely szerint a Kaukázus hegyei között láncolták a sziklákhoz Prométheuszt, a tenger partjáról, ahol megfordult Odüsszeusz. — Grúziában sok van, ami érdekli a turistát. Igen izgalmas, gazdag a múlt és legalább olyan sokszínű, változatos a jelen. Grúzia a hegyek országa, de háromszáz kilométeres a Fekete-tenger grúziai szakasza, a Kolkhisz, a szub- tropikus zóna. A Kaukázusban nincsenek égbenyúló hegyek, de a Kazbek 5240 méteres csúcsára minden egészséges ember feljuthat. Az idegenforgalom vezetője elragadtatással beszél erről a hetvenezer négyzetkilométernyi, s mintegy 5 és fél millió lakosú országról. „Nem mondom, hogy Ádám és Éva grúz lett volna, de azt igen, hogy igen régi e nép történelme. Mint minden népnek, a grúznak is volt időszaka, amikor nagyon fejlett volt. A miénknek a XI., XII. század volt az aranykora, a sok kis ország ekkor egyesjilt. Ám Kelet és Nyugat kapuja mágnesként vonzotta a hódítókat. „Háborúk dúltak, tizedelték ezt a tájat és népet, amikor a perzsákkal, mongolokkal, majd az arabokkal, törökökkel vívtunk sok ádáz csatát. Volt idő, amikor a 10—12 millió grúzból mindössze hatszázezer maradt.” Elnézést kér, hogy történelmet mesél, de hát nincs idegenforgalom történelem nélkül, nem lehet megérteni a mát a múlt nélkül. A jelen sok öröme, gondja gyökerezik a múlt talajában. A Kelet hatása érződik ma is , sokszor és sok mindenben. Amikor már majdnem elveszett a grúz nép, akkor kezdődött meg az új korszaka. A szerződés az orosz cárral, a szoros kapcsolat az oroszokkal. „Ha most megünnepeljük ezt a két évszázaddal ezelőtti szerződést, abban nem a cárok egyezségét ünnepeljük, hanem a grúz és az orosz nép egymásra találását. Azt, hogy a kiemelkedő orosz forradalmárok, a haladó érRÉSZLET A HADI ÜT Bö L. telmiségiek mindig is együtt éreztek a grúz néppel.” A ma odalátogató majdnem ötezer építészeti műemléket talál, számos, gazdagon illusztrált pergamenkönyvvel ismerkedhet. És legalább annyira megnyerheti a jelen. A Szovjetunióban egyedülálló mezőgazdaság, a szőlő- és teaültetvények, a citrusfélék, a kitűnő minőségű dohány, amiből a szovjet Marlboró is készül. Külön szól a szőlőről: a világon ismert kétezer szőlőfajta közül Grúziában négyszáz található. „Talán dicsekvésnek tűnik, mégis elmondom a feltevést: a szőlő is itt termett először a világon. Az ásatásokból előkerült szőlőmagvak, meg a több mint kétezer éves templomkövekben megtalált szőlődíszitések is ezt támasztják alá. Igaz, nem igaz? — mindenesetre a grúzok így gondolják és ez a mi számunkra nagy dolog.” Szőlőt Azerbajdzsánban és Moldáviában is termesztenek, sokkal többet is, mint Grúziában, de itt a kiváló minőséget tűzték célul. S, hogy ez sikerült, arra bizonyíték: a Rkociteli-fajta bor néhány éve az amerikai üzletekben is megjelent. Majd ötvenféle bor, konyak, likőr készül az országban és a világhírű szovjet pezsgő egyharmadát is Grúzia gyártja. Teából 95 fajtát termesztenek. Sajnos — mondják — kicsi a terület, s közel sem elég az itt termő narancs és citrom, de egyedül itt van. A Szovjetunióban most sok kísérlet színtere a mezőgazdaság, s ez Grúziában sincs másként. Felhasználják a magyar tapasztalatokat is. A minisztériumok, a kolhozok vezetői — turistacsoportok tagjaiként is — jönnek onnan hozzánk. Máris elértünk az idegen- forgalomhoz. — A vendéglátásnak nálunk nagy hagyományai vannak. Tudom, más népeknél is így van ez, de ez itt sajátosan más. Hadd mondjak erre példát. Fal- vaink minden házában megtalálható a tágas vendégszoba. Talán látta a főváros falumúzeumában a hatalmas cserépedényeket, a földbe ásott bortárolókat, amely minden falusi udvaron megtalálható. — És amikor vendég érkezik, újat bontanak fel a tiszteletére. Amikor egy grúz városban lakást kap valaki, az első kérdése, hogy van-e benne nagy szoba, ahol sok vendég ülheti körül az asztalt. A falusi szokások a városban is tovább élnek. Tbiliszi, Szuhumi, Gagra, Batumi és Picunda eddig is az idegenforgalom rendelkezésére állt. Most új utak, új tájak is nyíltak a külföldiek számára. — Meghívjuk a magyarokat a Szovjetunió legnépszerűbb turistaútjára, a Grúz Hadiútra — folytatja Mataradze —, melynek 210 kilométeres szakasza rendkívüli látványt nyújt. Körülötte hó és alpesi virágok, a mélyben a folyók ezüstös csíkja. Ez a látvány egyszerűen lenyűgöző. Csehov fiatal újságíró korában utazott erre, s útilevelében így számolt be szerkesztőjének: „Ez tulajdonképpen nem is út, hanem fantasztikus poéma, amit a démonok írtak. ön még nem volt ezen az úton. Javaslom, adja el a házát, ha kell az újságját is és az árából feltétlenül utazzon el ide.” Hasonlókat mondott erről az útról Puskin, Gribojedov, Lermontov és Dumas. Sokan jönnek ide hazánkból, Magyarország az első öt között szerepel a grúz idegenforgalmi statisztikában. „Talán azért is szeretik a magyarok közül a mi országunkat, mert a grúz és a magyar konyhának hasonlóak az ízei. Én hetvenben voltam önöknél. Nagyon tetszett a vendéglátás, amiből azóta sokat tanultunk.” A beszélgetés a páratlanul érdekes hegyi falvakról folytatódik, amelyek néprajzi kuriózumok is egyúttal. Ide is el szeretnék hozni a turistákat, s ehhez utakat építenek, javítani akarják a vendégfogadás körülményeit. A tíadiút mentén minden kényelmet nyújtó szállodák találhatók, a kempinghálózat bővítése mellett tervezik, hogy a hegyi parasztházak lakói is besegítsenek a turisták elszállásolásában, étkeztetésében. Levan Mataradze jó üzletember is. Elárulja, hogy a Hadiút mentén „Lnyenc- körutat” akarnak szervezni — speciális grúz ételekkel. Felemeli a poharát, s a legjobb vörös borral koccint. Azoknak a magyar turistáknak az egészségére, akik már jártak Grúziában és azokéra, akik eztán határozzák el, tiogy meglátogatják ezt a csodálatos országot. Kopka János (Vége) Üdvözlet Grúziából (4«)
