Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
1983. augusztus 7. 3 Kelet-Magyarország Új érdekeltség: M ég néhány nap és megkezdődik a téli- almaszüret. Sok hasonló van már mögöttünk és mindig új követelményekkel, gondokkal. Most a termelő üzemekben az alma szedéséhez szükséges munkaerőmérleg kialakításán és a technikai feltételek megteremtésén fáradoznak. Alapvetően fontos az elegendő létszámú kézierő, olyan követelményekkel, hogy gyors és minőségi munkát végezzenek. Ezt csak a felvilágosítással, a feltételek tudatosításával nehéz elérni. A jó és jobb munkához kell a megfelelő érdekeltség. Ehhez a teljesítménybér, a minőség premizálása célszerű, de van ettől jobb is. A Balkányi Állami Gazdaságban idén először az anyagi érdekeltség fokozására az úgynevezett részes szedési módot is alkalmazzák. Az időszaki dolgozókkal — családtagjaikat is számításba véve — olyan szerződést köt a gazdaság, miszerint az almaszedők az értékesítési átlagár tíz százalékát kapják munkabérként. Konkrétan ha egy családi közösség leszed és csomagol 1200 láda almát, azt az export átvevőhelyen minősítik és átveszik, az igazolt 7 vagy 8 forintos átvételi ár 10 százaléka a szedőket illeti. Mennyivel jobb ez mint a tavalyi szimpla teljesítménybéres almaszedés? 1982-ben egy időszaki munkás — teljesítményétől függően — napi 200— 250 forintot keresett. Az új részes szedési érdekeltség után a javadalom 380 —400 forint lehet. Hangsúlyozzuk, a bér nagysága függ az alma minősítésétől, az exportátvevők értékelésétől. Az új érdekeltségi forma hasznosnak és jónak mondható. A többletkereset lehetősége serkenti a dolgozókat a gyors, a minőségileg kifogástalan munkára. A gazdaság — bár több munkabért ad — szintén jól jár, hiszen lehetősége lesz az eddigiektől több exportáru értékesítésére, az egész almatermést tekintve nagyobb értékesítési átlagár eléréséM i is leírtuk már — nem először és nem utoljára — az almaexportunk jelene és jövője a minőségtől alapvetően függ. A balkányiak módszere útmutatás lehet ahhoz, hogy egy-egy üzemben mit lehet és mit kell tenni az óhajtott minőségért. S. E. Meleg ví* nélkül Nem hiszem! Hitetlenné tett a megyei távhőszolgáltató vállalat. Az illetékesek ugyanis két „objektív” okot soroltak fel, amiért a szokásos kéthetes nyári karbantartás helyett (amiről rendelet is gondoskodik), Nyíregyházán három hétre vállalták ugyanezt a munkát. Az egyik magyarázat: kevés a vállalat karbantartói létszáma ehhez a nagy munkához. Mindössze egyéves múltra tekinthetnek vissza, nem volt elegendő az idő a felkészüléshez. (Miután évente folyik a nagy karbantartás, túlzás lenne kiét évet kérni az egyéves felkészülésre.) A másik ok: azért kell hosszabb idő a karbantartáshoz, mert ötéves mulasztást kell pótolni, sok aknát elhanyagoltak korábban. (Ügy tudjuk, hogy az új vállalat dolgozói azokból verbuválódtak, akik korábban is a távhőszolgáltatást végezték. A megváltozott névtábla már elég saját maguk elmarasztalására?) Minden bizonnyal elismerés illeti azokat a munkásokat, akik 12 órás, nyújtott műszakban dolgoznák a karbantartáson. Most már azokat kellene megkeresni, akik korábban dicséretet kaptak ugyanezért a munkáért, akik úgy gazdálkodtak, hogy annak a szolgáltatást „élvezők” látják kárát, (lányi) A Sóstói Múzeumfaluban épül ......... ...........— —.............- - .....................■■■ ■............... ...... ' ■■ Kismesterségek műhelye Forgács röppen, véső mélyed a fa húsába — elme- rülten dolgoznak a fafaragók a Sóstói Múzeumfaluban. A látvány nem túl szokatlan, hiszen az épülő „régi-új” épületekhez famunkára is szükség van — mégis, ezek a faragók „vendégek”. A Nép- művészeti Egyesület szabolcsi csoportjának tagjai mindannyian — és kiszorultak a szervezet klubjából. Félig-meddig kényszer szülte hát az ötletet, hogy a népi kismesterségeknek önálló műhelysor kellene valahol Nyíregyházán. Dr. Erdész Sándor, a múzeumfalu igazgatója (a Népművészeti Egyesület megyei elnöke is), felajánlotta, hogy a múzeumfaluban épüljenek föl a műhelyek. Természetesen odaillő formában — ezért választották mintának azt a nyíregyházi régi kis üzletházat, melyet sokan ismernek: a Szarvas utca elején áll, ma pékség, kenyérbolt van benne. Ezt építik föl most társadalmi összefogással. Nyolc kis műhelyt terveztek az épületbe. Négyet a múzeumfalu által gyűjtött régi eszközökkel rendeznek be, a másik négy a mai népművészeké. Fazekasokat, fafaragókat, szövőket láthatnak majd itt munka közben a látogatók. Sőt, az itt készült alkotásokból vásárolhatnak is az érdeklődők: élővé válik hát a régi üzletház mása. Nem mindennapi az építés maga sem, hiszen nemcsak a leginkább érdekeltek, a népi alkotók dolgoznak a falak felhúzásán, hanem a megye vállalataitól „toborzott” szocialista brigádok is. Szombatonként — a mostani nyári „vakáción” kívül — más és más vállalat dolgozói ásták az alapokat délelőttönként, munka után pedig közös szalonnasütés vagy más program zárta a napot. Nem véletlen, hogy sok brigádtag a családot is hozta — együtt szebb a hétvége... Érthető, hogy ilyen formáFém, fa, kerámia — és Dorogi Józsefék zöld kályhatűzbe- lye. (Jávor) ban nem túl gyorsan halad a munka, ám szeptembertől újra várják a brigádokat, és hamarosan magasodhatnak a falak is — ebben a SZÁÉV munkája lesz a legnagyobb. A berendezés, az eszközök előkészítése is folyik — a fafaragók nagyon várják már új gépeiket, melyet az év végén kapnak meg. Titkon azt az elképzelést dédelgetik, hogy a jövő évi országos népművészeti vásáron már itt fogadhatják a vendégeket, akik nemcsak munkájuk műhelytitkaival ismerkedhetnek majd meg, hanem a helyszínen készült „vásárfiával” távozhatnak. (tarnavölgyi) Jó ÜTEMBEN ÉPÜL NYÍREGYHÁZÁN a szakszervezetek megyei tanácsának új székháza. A megyeszékhely központjában épülő középületnek » SZAÉV a kivitelezője. (Császár Csaba felvétele) Új kudvuzményuk a busion és a vonatán Utasra vár a MÁV és a Volán Nem vitás: az elmúlt esztendőben életbe lépett személyszállítási tarifaemelés érzékenyen érintette az utazóközönséget. -És természetesen a két legnagyobb személyfuvarozó vállalatra, a MÁV-ra és a Volánra visszahatott. A Volánnál Vajda Miklós személyforgalmi főosztályvezetővel beszélgettünk. — Utazóközönségünk — mondotta — nehezen viseli az áremelkedésből adódó többletkiadásokat. Ezt az is mutatja, hogy a megemelt díjtételek hatására jelentősen csökkent vállalataink forgalma. Leginkább a készpénzes forgalom mérséklődött mintegy 30 százalékkal. Kezdetben reménykedtünk, hogy idővel majd „magához tér” ez a piac, de csalódnunk kellett, a csökkenés nem állt meg. — A kevesebb utas az utazási kedv mérséklődésén kívül mást is mutat. Nevezetesen azt, bogy csökkent az ingázók száma is, márpedig ez népgazdasági érdek . . . — Ez így van, és bár ennek mint „volános” nem örülök, de készséggel elismerem, hogy a forgalomcsökkenésben a vállalatok munkaerőgazdálkodási politikája is közrejátszik. Vagyis arról van szó, hogy inkább olyan dolgozókat részesítenek a belépéskor előnyben, akik közel laknak munkahelyükhöz. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy maguk a munkavállalók is közelebbi álláslehetőségek felé orientálódnak, hiszen bérletük árának húsz százalékát a saját zsebükből kell fizetniük. — A Volán több kedvezménnyel igyekszik vonzóvá tenni járatait. Hallhatnánk ezekből néhányat? — Lehetőségünk van arra, De nem engedték. Egy óra múlva a kezdeményező újszülött kijelentette, hogy mostantól akkor csak pelusokkal fog táplálkozni. A többi újszülött mind vele tartott. Ezt valamennyien kórusban ordították, meg azt is, hogy „Lokomotív”. A mamák zokogtak. A főorvost is behívták, hogy ő is tanúja legyen a rendkívüli esetnek. A viziten megkérdezték tőle: — Találkozott-e már praxisa során hasonló esettel? — Még nem! — volt a válasz. — Bár az eset egy kissé fura, de mégis csak előfordult a gyakorlatunkban — mondták a meghívott szakértők. Mi az, hogy „mégis csak”? Csodálkozott rá önérzetesen a professzor főorvos. Ezek után mit mondhatnék? Milyen specialisták maguk?! A Spartak is csapat, de az igazi — a Lokomotív! Csak az győzhet! Fordította: Sigér Imre hogy magunk alakítsuk ki üzletpolitikánkat, mégpedig úgy, hogy akár kedvezmények árán is, de megtöltsük járatainkat. Ezért több vállalatunk — minden megyében egy-egy Volán vállalat foglalkozik személyszállítással — különböző kedvezményekkel igyekszik az utasokat megtartani, illetve utasokat, szerezni. Akad, ahol száz kilométernél hosszabb és előre megváltott retúrjegy esetén húsz százalék kedvezményt adnak, máshol családok részére biztosítanak a teljes árnál tíz-húsz százalékkal olcsóbb jegyet. Eredménynek tartjuk azt is, hogy július 1-től augusztus 31-ig minden olyan tanuló, aki diákigazolvánnyal rendelkezik, 50 százalékos kedvezményben részesül az ország egész területén. A MÁV-nál dr. Nagy István, a belföldi személydijsza- bási csoport munkatársa felelt kérdéseinkre: — Számítottunk arra, hogy az áremelést követően a korábbinál jelentősebben fog csökkenni az utaslétszám, de a csökkenés aránya minket is meglepett. Több mint tíz százalékkal kevesebben utaznak a vonatokon, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Csökkent az utaskilométer is, ez 10—12 százalékkal kevesebb, mint a korábbiakban. Árbevételeink 50 százalékkal nőttek, márpedig ez a szám jelentősen elmarad a 92 százalékos átlagos menetdíjeme- léstől. Mindenekelőtt a gyorsvonatot, valamint az első osztályú kocsikat igénybe vevők száma mérséklődött feltűnően. — A vasút, akárcsak a Volán, több kedvezménnyel is igyekszik megtartani utasait. Melyek ezek? — Közismert, hogy a korábban általános — nagyobb vásárokra, kulturális rendezvényekre szóló — 33 százalékos állapii kedvezmény megszűnt. Ennek ellensúlyozására a saját bevételünk terhére kidolgoztunk egy új kedvezményrendszert, amelynek legismertebb formája a július 1-től bevezetett úgynevezett családi utazási kedvezmény. Ennek lényege az, hogy azok a családok, ahol legalább két 18 éven aluli, önálló keresettel nem rendelkező gyerek utazik száz kilométernél hosz- szabb távolságra, gyorsvonaton, vagy részben gyorsvonaton, a szülők 20 százalék díjkedvezményben részesülnek. Most dolgozunk egy hétközi utazási kedvezmény kialakításán is. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezekkel a díjtétel-mérséklésekkel a vasút nem szociálpolitikai kedvezményt ad az utazóközönségnek, hanem józan kereskedelmi megfontolásból utazási tarifamérsékléseket hajt végre, amelyeknek célja az utazási kedv felkeltése. P. P. VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Hársfalvi Pétert, az építő- és szerelő vállalat építésvezetőjét, hogy a középületek felújításánál: Tud jobbat — Ha csak azt nézem, mennyi energiánkba került a nyíregyházi Korona felújítása, átalakítása, akkor nyugodtan mondhatom, hogy a következő munkánk jobb lesz. — Eszerint nem örül az újjávarázsolt épületnek? — Dehogynem. Igencsak jó érzés egy ilyen felújítást megcsinálni. Bár az érdem nem az enyém, hanem a művezetőké, a munkásoké, a sok társvállalkozó cégé, azonban nyilván öröm tölt el, ha ránézek a rövidesen megnyíló épületre. — És menet közben mi bosszantotta? — A rengeteg váratlan probléma. Hiába gondoltam el, hogy milyen sorrendben dolgozunk, ha valami keresztülhúzta a számításunkat. Ennek á felelősségétől otthon sem bírtam szabadulni. — A tanulság? — Egy felújítási munka jóval több gondosságot, sokkal nagyobb előkészítést kíván, mint egy új építkezés. Drága mulatság a sok aanyagvizsgálat, de 80—90 éves szerkezeteknél igencsak kellemetlen, ha hirtelen kiderül, hogy nem megfelelő a teherbírása, s pótolni kell. — Sikerült? — Igen. Bebizonyosodott, hogy nem volt olyan váratlan akadály, amit ne tudtunk volna leküzdeni. — És ez minek köszönhető? — Azoknak az embereknek, akik a felújításon dolgoztak. Kiderült, hogy van komoly mémökgárda, műemlékvédelmi szakemberek, hiszen a díszterem stukkói talán szebbek lettek, mint új korukban. A minőség mindenképpen jobb lett, mert az építéskor is megesett, hogy vakolatra került a gipszréteg, amit végig annak hittiiník. — A kapcsolatok? — Az építőknek és a tervezőknek sokkal jobban együtt kell működniük, ha zökkenőmentesen kívánunk dolgozni. Ezért talán jobb lett volna, ha helyben vannak a tervezők is. — Hogyan és hol hasznosítják a Korona felújításakor megszokottakat? — Például a 2-es iskolánál, a városi tanács mellett. Óriási különbség, hogy szabad területen építünk, vagy egy bezsúfolt foghíjat pótlunk. Kicsi a hely. a művezetőnek úgy kell szerveznie a munkát, hogy egy váratlan anyaghiány se gátolja. — Fiatalon, 27 évesen vezetett egy több milliós munkát. Megérte? — Jólesik az elismerés, s egy fiatal építésvezetőnek az a legjobb tanulság, hogy ha bízik az emberekben, akkor elvégezhető a nehezebb feladat. Lányi Bolond Részes szedés □ műszak végén jártunk. Már csak egy szülőnő várt a sorára. Végül ö is gyorsan és problémamentesen szült meg. A doktornő a kezébe vette az újszülöttet, örömteljes hangon így szólt: — Stram srác! Az újszülött pedig — szemeit kinyitva — már azt ordította: — „Spartacus” — világbajnok! A doktornő majdnem elej tette a gyereket, de végül is sikerült elkapnia, ám a fülének senki sem hitt. Reggelre a gyermekek ápolója teljesen hisztérikus állapotba került. — Mindenkivel megtanította a mondókáját. Vacsora után egész éjjel ordították: Spartacus — világbajnok. O-á: Szpar-szpar-ta-tacuscus" világbajnok. Egyik hasonló korú gyerek, láthatóan nagy önállósággal ordította: „A legjobb kollektíva — a mi Lokomitívunk!" Egy óra múlva a szülőszobába berohan egy feldúlt apa: — Mi van itt? Mi az érthetetlen önök előtt? Mindez az én és a feleségem műve! — kiáltozta az orvosoknak! H Könnyű X mszuió^m Az orvosok csak néztek tágra nyílt szemekkel, csodálták elragadtatását, de egy szót sem hittek az egészből. Azt állították, ehhez sem a feleségének, sem a férjnek semmi köze. Legfeljebb mindez a géniusz dolga. Lehetséges, hogy a géniusz dolga — egyezett bele kényszeredetten a férj. Csak azt nem értem, hogyan kerül ide Spartacus?! Nem értqm az egészet? Engedjenek a feleségemhez. Hadd tisztázzak vele mindent!
