Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 7. Változatlanul kiélezett p helyzet Sri Lankán. A dél-ázsiai szigetországban kirobbant vallási és nemzetiségi ellentétek imár több száz halálos áldozatot 'követeltek. Képünkön: egy kiégett bolt maradványai közt kutató colomból lakosok. (Kelet-Magyarország telefotó) A HÉT — CÍMSZAVAKBAN hETFO: Genf ben megkezdődik a fajUldőzés elleni világkonferencia — Stone amerikai elnöki k&lönmegbízott találkozik a Salvadort hazafiak képviselőjével — Sri Lankán betiltják a hatol' dali pártokat KEDD: bonyolódik a helyzet CSAD-ban, amerikai hadihajók fenyegetik Líbiát. Mobutu, zairei elnök a Fehér Házban — Kinai— angol megbeszélések Hongkongról — Elnapolják a SALART- tárgyalásokat Genfben SZERDA: a Biztonsági Tanácsban az amerikai vétó megakadályozza a bebroni terrorcselekmények elitélését — Castro nyilatkozata a közép-amerikai rendezés lehetőségeiről — Harcok Irak és Irán között CSÜTÖRTÖK: a PFSZ központi tanácsa sikraszáll a palesztin bel- viszály megoldása mellett — Az új olasz kormány eskütétele FENTEK: szovjet—portugál pártközi tárgyalások Moszkvában, Andropov a genfi eurorakéta-tárgyalások eddigi eredménytelenségéről beszél — Katonai hatalomátvétel Felső-Voltában — Abe Sintaro Bulgáriában SZOMBAT: elnökválasztások Nigériában — A Hirosima elleni atomtámadás évfordulója — McFarlane folytatja közel-keleti körútját A hót három kérdése akármilyen dinamikus, sehová sem vezet... O Mi a helyzet a két szovjet—amerikai tárgyalási fórumon Genfben? Tegnap reggel, pontosan negyed kilenckor — akárcsak minden esztendőben — meg- kondult a békeharang Hirosimában. Akikért a harang szólt, a 38 évvel ezelőtti atomtámadás áldozatai, több mint kétszázezren voltak. De joggal érezheti úgy a világ — s ezt érezhették az atom- és hidrogénbomba ellen összehívott nemzetközi találkozó résztvevői is a japán városban —, hogy a harang egy kicsit mindnyájunkért szól. Hiszen kénytelenek vagyunk egy felfokozott fegyverkezési hajsza körülményei között élni, s az égbolton ott sötétlenek a nukleáris fenyegetés felhői. Egy másik, kellemesebb emlékeket ébresztő évfordulóra is sor kerülhetett a héten. Húsz esztendővel ezelőtt írták alá Moszkvában a szovjet—amerikai—angol atomcsendszerződést — ehhez azóta csaknem 120 ország, közöttük hazánk is csatlakozott. E szerződés két vonatkozásban is rendkívüli jelentőségű. Az aláírók vállalták, hogy nem hajtanak végre több légköri nukleáris kísérletet, márpedig ezek a robbantások, jóllehet „csak” hadgyakorlatok voltak, éppúgy Stroncium—90-et és más mérgező anyagokat juttattak az atmoszférába, mintha háborús időkben történtek volna a detonációk. Ám nemcsak a szó közvetlen értelmében, de politikailag is javult a légkör. Az atomcsendszerződés az első példa volt az atomfegyverkezés korlátozására, s követte az atomsorompó leengedése, a békés világűrről kötött megállapodás, a Délisark atomfegyver-mentesítése, majd jöttek a SALT- tárgyalások. Az atomcsend- megállapodásnak ugyanakkor két figyelemre méltó fogyatékossága volt: egyrészt Kína és Franciaország nem csatlakozott, másrészt nem terjedt ki a föld alatti robbantásokra. A teljessé tételről immár húsz éve tárgyalnak, de mindez ideig eredménytelenül. Ennél is nagyobb gond, hogy a biztató folyamat megrekedt. Az enyhülés akadozása legelőször a katonai enyhülési erőfeszítések lefékeződésében, s annak legérzékenyebb területét, az atomleszerelést érintő holtpontban jutott kifejezésre. Az elmúlt napokban sajnálatos hírek érkeztek a két genfi szovjet—amerikai tárgyalási fórumról. Az interkontinentális sugarú fegyverekkel foglalkozó SALART- konferenciát októberre napolták el, s ha a kölcsönösen elhatározott hírzárlat nem is teszi lehetővé minden részlet ismeretét, a jelek szerint nincs érdemi haladás. Nem titok, hogy a stratégiai fegyverrendszerek korlátozása és csökkentése hallatlanul bonyolult feladat, de a holtpont fő oka, hogy az Egyesült Államok nem nyilvánított tisztességes tárgyalási szándékot. (Egyetlen szemléletes példa: amerikai részről mindenekelőtt a szárazföldről fel- bocsájtható nehézrakétákat kívánják csökkenteni. Csakhogy a NATO hivatalos kiadványai szerint a szovjét rakétaerők 71, a NATO hasonló egységei csupán 52 százalékban épülnek a szárazföldre. Ebben az esetben az előterjesztett „egyenlő számok” amerikai fölényt kívánnak megvalósítani, hiszen nem esik szó például a stratégiai bombázókról, amelyek számát tekintve az amerikaiak vannak túlsúlyban.) Az eurohadászati fegyverekkel foglalkozó másik genfi konferencián ugyancsak nem történt előrelépés, s erről Andropov is említést tett a Moszkvában folytatott szovjet—portugál pártközi tárgyalásokon. Ez a megállapítás azért is fontos, mert egyes nyugati körök igyekeztek olyan látszatot kelteni, mintha amerikaiak új konstruktív javaslatokat tettek volna. A propagandacél világos: megnyugtatni az aggódó szövetségeseket, s olyan képet kialakítani, hogy az Egyesült Államok mindent elkövetett a megegyezésért, de hát arra nem volt mód, s így telepíteni kell... Egy amerikai kommentátor, saját kormányának tárgyalási taktikájáról szólva „dinamikus helybenjárást” emlegetett. De a helybenjárás, légyen az Az olasz belpolitikának van egy jellegzetes kifejezése, a strandkormány. Az elmúlt években gyakran húzódtak el a kormányválságok, de augusztus közepére, amikor Ferragosto ünnepén szinte egész Itália szabadságra megy, mindig összeállt az új kabinet. Azután ugyanolyan sebességgel szét is esett, innen az átmenetiséget jelölő strandkormány összetett szava. A szocialista Craxi kormánya sorrendben a 44. a második világháború befejeződése óta, viszonylag gyorsan megalakult, csupán az a kérdés, nem újabb strandkormány született-e. A létrejött öitpárti koalíció ugyanis nem új jelenség, négy év alatt hat ilyen formáció született, kereszténydemokrata, illetve nem kereszténydemokrata (a köztársasági Spadolini) elnöklete alatt. E kormányok átlagban nyolc hónapot éltek, s a rendkívüli választások rendszeres elemei lettek az olasz belpolitikának. Ami újnak mondható a kormányban, az az, hogy Olaszország élére első ízben került szocialista párti miniszterelnök. Ezzel az ál'lam- (Pertini!) és a kormányfői posztot egyaránt szocialista tölti be, jóllehet a párt szavazati aránya még a 15 százalékot sem érhette el. Érthető, hogy állandó belső vitákra kell számítani, s aligha valószínű, hogy a kereszténydemokraták — legnagyobb pártként — teljesen kiengednék a kezükből a vezetést. A belső torzsalkodások szövetét a súlyos gazdasági helyzet, a megoldatlan társadalmi problémák, s a Comisoi raká- tatelepítés ellen kialakult nagy arányú tiltakozás jelentik. S talán még egy újdonság: létrehoztak egy „szuperkormányt”, egy szűk belső kabinetet is, az öt párt vezetőinek, valamint a legtekinté- lyesehb minisztereknek részvételével. Több volt kormányfő visel kormánytisztséget, Spadolini például hadügy-, Andreotti külügyminiszter. Csupán az a kérdés, ha külön-külön nem tudtak megbirkózni a bajokkal, vajon együttesen van-e rá reményük, mivel a miniszterelnökök kormánya nem any- nyira az egységre, mint inkább az egyenetlenségre hajlamos. o Mi a háttere az amerikai flottamozdulatoknak? Repülőgép-anyahajó diplomácia a világ két különösen érzékeny ideggócában és válságterületén. Az Eisenhower anyahajó a Szidrai-öböl térségében tartózkodik azzal a nyílt céllal, hogy nyomást gyakoroljon Líbiára. Ez a terület Líbia szerint beltenger, s az ország felségvizeihez tartozik, az Egyesült Államok azonban nyílt tengernek tekinti. A Ranger repülőgép- anyahajó (fedélzetén 85 harci repülőgéppel és 5120 főre emelt személyzettel!) Nicaragua közelébe érkezett kéthónapos hadgyakorlatra. Utón van a karibi vizek felé a Coral Sea repülőgép-anyahajó is. Mind Közép-Amerikában, mind Közép-Afrikában rendkívül összetett a helyzet. Az előbbi térségben — amint Fidel Castro a héten megfogalmazta — két követelmény alapján lehetséges a rendezés: a Salvadort válságot politikai tárgyalások alapján kell megoldani, s biztosítani kell Nicaragua önrendelkezési jogát. Afrika szívében mások a körülmények, mások a válság összetevői, de ott is érvényes lehet, hogy az amerikai katonai nyomás kizárásával, a krízis helyi keretei között tartásával, ésszerű tárgyalásokkal lehetne kikeveredni a veszélyes zónából. Sok mindent lehetne és kellene tehát tenni a két kontinensen, kivéve egyet: az amerikai repülógép-anyaha- jók felvonultatását. A „nagy furkósbot”-tal való hadonászás, a térség több országára gyakorolt fenyegető, katonai nyomás csak veszélyesebbé teheti a helyzetet. Réti Ervin FRANCIAORSZÁG: Carneaix, a jelkép A néhány ezer lakosú Car- meaux jelkép lett Franciaországban : a munkanélküliség elleni harc jelképe. Amikor szénbányáját bezárásra ítélték, nemcsak dolgozói léptek sztrájkba, hanem a bányász- város kiskereskedői,' a pékek, tanítók is. A márciusi községtanácsi választások előestéjén a polgármester bejelentette: ha a szénbányászati társaság nem teljesíti a munkások követeléseit, úgy Car- meaux-ban nem lesz voksolás. így történt, hogy a hetekig tartó sztrájk után órák alatt megszületett a döntés: a bánya mégis élni fog! De egyetlen bányászváros győzelme a munkanélküliség felett valóban csupán jelkép. A kormány most vezeti be nadrágszíj-összehúzó gazdasági-pénzügyi intézkedéseit. Ezekből úgy tűnik: kevés a remény arra, hogy a munka- nélküliség belátható időn belül csökkenjen. Igaz, az elmúlt esztendőben Franciaországban „csak” négy százalékkal nőtt az elhelyezkedésre várók száma, ez azonban mit sem változtat azon, hogy ma hivatalosan is több, mint kétmillió ember van állás nélkül. * Ha a munkanélküliség szerkezetét vizsgáljuk, még söté- tebb a kép. A kohászat, a textil- és acélipar, a szénbányászat régóta válságos ágazatok. Nem véletlen, hogy a helyi választások előtt a jobboldal a vendégmunkásokat vette célba, mondván, hogy a portugálok, spanyolok, arabok veszik el a franciák kenyerét. Ez közönséges demagógia. A vendégmunkások zöme szakképzetlen: nem ők, hanem a francia gazdaság szerkezeti válsága termeli a munkanélküliséget. Mauroy miniszterelnök ezért hirdetett a gazdaságú szigor programjával együtt szakképzési programot. „Jobb egy idő előtt nyugdíjba vonuló munkás, mint egy idős munkanélküli, jobb egy szakmunkát tanuló ifjú, mint egy munkanélküli fiatal” — mondta. A szakmunkástanuló azonban még nem keres, a nyugdíjas életszírT- vonala pedig érezhetően csökken — válaszolják a szak- szervezetek, a munkát és a vásárlóerő fenntartását követelő tömegek. Szécsi Éva Az „Állástalanok Szövetségének” egyik tüntetése Párizsban. (Fotó: Newsweek — KS) cÁpuka szalui dságan o — Te is bocsáss meg. de ez nem a külső megjelenésen múlik. — Ha a stílusra gondolsz, megnyugtathatlak... — Még csak nem is a stílusra, Kálmán. Hanem az esetleges fejleményekre. Ismered te úgy általában az építőmunkásokat ? — Katonaként volt szerencsém néhány... — Ezek ott most nem katonák, Kálmán! — Én se katonaként szólok hozzájuk, ezredes elvtáns. Megtehetném, mert ahogy elnézem, mind az öten, sőt mind a hatan leszolgálták az adagjukat. De én úgy szólok, mint egy... mint egy országa sorsáért felelősséget érző átlagos magyar állaimpolgár. Úgy hiszem, ez nemcsak jogom, de kötelességem is. Vagy nem ezt ugatjuk... bocsánat. — Ide figyelj, Kálmán! — Az inkább a baj, hogy hiába. Mintha valami idegen égitesten nőttek volna fel. A szót nem értik. Se a szépet, se a haragosat, se a fenyegetőt. Mintha... — Na csak ez hiányzott? Már a fenyegetőzésnél tartasz? Az Isten...! És mivel fenyegetted őket? Feljelentéssel? Karhatalommal? Népi ellenőrzéssel? Fenyítéssel? Netán az elfuserált jövőjükkel, ahogy... Na nem, Kálmán! — Nem értelek, ezredes elvtárs. Én azt hittem, azt reméltem, legalább ti... te ... — Jól van, Kálmán. Értelek én. Nagyon is megértelek. Ha kipihenten, lehiggadva visszajössz, majd tárgyalunk. A kőművesekről azonban feledkezz meg. Ez nem kérés, hanem parancs. Neked most egyetlen kötelességed van: pihenni, lazítani, még csak nem is gondolkozni. Ehhez tartsd magad, ha még oly nehezedre esik is. Értve vagyok? — Én ... — Ellenkező esetben kénytelen leszek egy őrszakaszt a nyakadra ültetni. Hehe. Na, minden jót. öregem. A jókedvű viszontlátásra, Darida őrnagy! Szervusz, szervusz! — Ezredes elvtárs, egy szóra még! Halló! Bailó! — Az ezredes elvtárs befejezte, őrnagy elvtárs. Kilépett a vonalból. Viszhallás, őrnagy elvtárs! Vége. (Telefon, június 21-én) (Szombaton egész nap foglalt volt a telefonja. Öt felé leszóltam a B-e központnak. Vasárnap reggel, hogy a telefon még mindig foglaltat jelzett, újra hívtam a központot. Azt mondták, valószínűleg rosszul van letéve a kagyló, majd kiküldik az ügyeletes szerelőt. Délben végre kiment a csengetés. Sokára vette fel.) — Szervusz, apuka, mi volt a telefonnal? — Mi lett volna... semmi se volt. Mellécsúszott. Melléraktam. Miért kell hívni állandóan? — Mi van veled? Mi van a hangoddal? — Cukrot rágok... Hideget ittam... Az ajkamba csípett egy lódarázs. Túlságosan elvadult ez a kert.. . annyi benne a rovar, mint a nyű... nem győzöm csapkodni. Akarsz ... még valamit? — Nyögsz, vagy csak sóhajtozol? — Semmi baj. Megvagyok. Ez a ház... igazán remek. Teljes összkomfort. A professzor úr vigyázó szeme mered rám minden bútorról, nehogy ... nehogy olyasmit tegyek, amit ebben a házban nem szokás. — Apuka, jól vagy? — Hallak akkor is, ha nem üvöltesz. — Egyáltalán nem tetszik a hangod, — Vastag falak, masszív ajtók, az ablakokon erős rács ... mint egy vár. Ideális visszavonuló hely ... holmi sebek nyalogatására. — Apuka, add becsületszavad, hagy teljesen jól vagy! — Úri hely ez. Hogy érethetné itt magát a magamfajta? Főúrian. Csak irigyel- hcttok — Ne tréfálj, kérlek. Ittál? — Hallod-e, kölyök! — Jól van, ne haragudj. Te kényszerítesz a találgatásra. Mondd, apuka, mi van a ... kőművesekkel? — Miféle kőmívesekkel? — Ne, ne vacakolj! — Nem tudok semmiféle ... kőmívesekről. Hol kéne lenniük? Nincs ennek a háznak semmi baja. Masszív ház ez. — Örülök. Igazán örülök. Csak a hangod... az nem tetszik változatlanul. — Már a hangom se? Ed^ dig csak a szavammal volt bajotok. — Ugyan, apuka, ne butás- kodj! — Mennem kell... ebédelni. Később nagyon sokan lesznek. — Apuka! ígérd meg, ha valami zűr van, azonnal telefonálsz. Vagy szólsz annak a dokinak. Otthon van egész nap, már nyugdíjas. Nem keverted el a telefonszámát? — Rovarirtó kell, nem orvos. Na, szervusz fiam. Indulok, mert felhősödik is. ■— Szervusz, apuka. Vigyázz magadra, mert... (Folytatjuk) O Mennyire ígérkezik tartósnak az új olasz kormány?
