Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
1983. augusztus 6. Q Í tériként — az utcákon való céltalan bolyongásai után, melyeknek során rendszerint azon töprengett, miképpen lehetne zátonyra futott életét kimozdítani — a nap még hátralevő részét a város legtovább nyitva tartó eszpresszójában töltötte. A pultnál támaszkodott, s bámulta az érkező vendégeket. Leginkább a nőket fixírozta; félénken, de kitartó elszántsággal. A pincérnőt is, akit — noha tudta, hogy nem így hívják — magában Beátának nevezett. Esküdni mert volna, hogy ennek a lánynak van a leg- csinosabb, legingerlőbb lába az egész földkerekségen. Hangját és „vendégmarasztaló” pillantásait azonban nem szerette. „Nagy ég — sóhajtotta nem egyszer önmagát is megmosolyogva —, azt hiszem, meghülyülnék az örömtől, ha ez a lány kedves lenne hozzám!” A lány azonban nem szívelte őt. Türelmetlen volt vele, gyakran fennhéjázó; alig múlt el este, hogy a blokkolófüzetéhez közeledvén ne för- medt volna rá: „Állj már odébb, doktor, rakjalak valahová! Miért nem ülsz le inkább?” Ezen az estén valahogy elmaradt kettőjük között a szokásos, ingerült szóváltás. Helyette Beáta — blokkolás közben — egyszer csak a könyökével oldalba lökve szokatlanul meleg, részvétteljes hangon megkérdezte tőle: — Miért lógatod az orrod, doktor? A váratlan kérdés után a férfi nem mert azonnal a lányra nézni. A presszógép díszléce felé fordult, és hirtelen azt hitte, a keskeny fémlemez tükrében eltorzuló arca a szégyenérzettől lett olyan. Válaszolni akart, de nem sikerült. Ügy látszik — motyogta magának később —, ez a lány nemcsak észbontóan csinos, de valószínűlég kellemetlenül okos is! Belenéz az ember arcába, és tudja, mi dúl, mi zajlik le annak lelkében, iji . ... , . , Szekeres Bella, az a förtelmes nőszemély együttélésük alatt persze csak önmagára tudott figyelni: „Te szarházi! — jutottak hirtelen eszébe felesége szavai, amint egy vasárnapi ebéd közben, az ízetlen, a sótlan és színtelen leves után gorombán odavágta neki: — hát azt hiszed, veled maradok? Milyen ember vagy, hogy téged folyton kipakolhatnak az állásodból? Milyen apa leszel? — Domború hasára tette a kezét. — Agy alágyult! Nem főzök többet! Dögölj éhen!” Három hónappal később, szeptember közepén megszületett a gyerek. Mint leendő apa, a körmét rágva idegesen futkározott a szülőszoba előtt. Délután öt órakor végre megjelent a szülőszoba ajtajában az orvos. Nem szólt hozzá, végigmérte csupán, végül a szemöldökét fölrántva gyorsan elsietett. Mi ez?! — sápadt el hirtelen. — Miféle tapintatlanság ez? — Rökönyödését fokozta az orvos után megjelenő, száj maszkos nővér is, aki türelmetlenkedésére dadogva így felelt: „Nézze...” — mondta, de aztán anélkül, hogy tovább folytatta volna, zavart tekintettel visszavonult. Kínos, hosszú percek teltek el, amíg újra nyílt az ajtó: Szekeres Bella kimerültén, gyöngyöző homlokkal feküdt a kigördülő műtőkocsin. Konokul merev tekintettel nézte a folyosó mennyezetét, és miután a férfi tenyerével gyöngéden letörölte a szülőszobában kiszenvedett verej- tékcseppeket, ezt mondta: „Ne nyúlj hozzám! Eredj a francba ..öt perccel később egy öregedő szülésznő jóvoltából tudta meg végre: Szekeres Bella néger gyereket szült. A blokkolófüzete körül foglalatoskodó pincérnő felé fordult, s hogy most ez a szerencsétlen eset eszébe jutott, valahogy komolyan elszomorodott. — Doktor! — Beáta belenézett az arcába. — Te sírsz? — Franckarikát! — mondta elfordítva a tekintetét. — Mi bajom lehetne? Élhetetlen vagyok — fűzte tovább magában keserű gondolatait. — Balfácán vagyok. Mondjanak az okosok, amit akarnak, szomjúságukban manapság csak azok nem dobják fel a talpukat, akik vaddisznó módjára törnek maguknak utat a csillogó pocsolyák felé. — Ugyanezt, átalakítva, persze, Szekeres Bellának is elmondta párszor: „A bajok tyogta magának, milliomos leszek. — Beátához hajolt, belekiáltotta a lány fülébe: — Hatalmas ötletem támadt! — Neked? — a lány furcsán, csodálkozva nézett rá. — Ki hinné? Semmirekellő, hazug disznó vagyok — korholta önmagát, amikor elvette a szájától a poharat. — Dicsekszem más ötletével. Ügy teszek, mintha Osztojkán Béla: Egymillió sörösüveg forrása — kezdte tépelődve, kerülve az asszony tekintetét —, gyanítom, a fizetésem körül keresendő!” Három hónappal a gyerek megszületése előtt így folytatta: „— De ennek most már vége! Másképpen lesz ezután!” Az új állás, amit két hónapja foglalt el, rendbe hoz majd mindent. „Ö, te ökör — korholta az állapotos asszony —, ki volt az a marha, aki téged felvett az egyetemre, és ki volt az a szarvasbika, aki téged doktorrá avatott?” Egy frissen alakult takarítóvállalathoz ment jogi képviselőnek, „Nem akarsz tán egy sepregető szövetkezethez menni, te!” — hüledezett a hír hallatán a felesége. „De bizony akarok! — húzta ki magát az asszony előtt. — Sőt, ha akarod tudni, már el is foglaltam az állást. A főnök szenzációs ember. Igazgatói fizetéseket ad. Vonatokat, múzeumokat takarítunk.” „Te is?” — Szekeres Bella rémülten nézett rá. „Csodát!” — legyintett körbejárva a feleségét. — „Én képviselem őket.” én találtam volna ki. — Szekeres Bellára gondolt, arra a napra, amikor az asszony — fizetésnap volt éppen — egy-, szer csak váratlanul meglepte a munkahelyén. Üvegcserepekkel, méteres papírtekercsekkel, s mindenféle undok- ságokkal eltömített vécét takarította Lábán vizes, mocskos gumicsizma volt. Ugyanilyen mocskos gumikesztyű .éktelenkedett a kezén is. Szekeres Bella meg- tántorodott egy pillanatra; a szívére tette a kezét: „Hát te mit művelsz itt?” — kérdezte sápadozva. „Mit művelnék? Dolgozom!” „Itt! Így alakult! — zavartan leránci- gálta kezéről a gumikesztyűt, majd betessékelte az asz- szonyt az üres fülkébe. — Hogy jutott eszedbe ide jönni?” „Az irodából irányítottak ide — vonta meg a Vállát az asszony. — Vásárolni kell. — Utál- kozva nézett hol a férfire, hol pedig a fülke előtt az egybekotort szeméthalomra. — Még ma meg kell venni a gyerekágyat. Láttam műanyag lavórt, csecsemőkádat, szép színes vödröket. Taxival el tudok szállítani mindent.” „Nem várnál meg?” „Nem fontos — mondta az asszony. — A taxiban elfér minden.” A terhesség alatt kissé megpüffedt arcán a fülkebeli hőségtől hamarosan verejtékcseppek szaladtak végig. Az ajtóhoz lépett, cipője orrával megbirizgálta a szemetet: „Jézus Mária — csapta össze a kezét —, mennyi sörösüveg van itt! — Kinézett a folyosóra is. — Hé — kézen fogta a férfit —, miért nem szeded össze ezeket? Tudod, mit ér egy üveg?” „Két forintot” — válaszolta a férfi. „Furcsa pasas vagy — csóválta meg a fejét az asszony —, Hirtelen elszégyelte magát: na, szép kis képviselés volt! Ült jó messzire az igazgatótól a pályaudvari' mosóvágányok végében kialakított, eredetileg mosószerraktárnak készült bódészerű irodájában, és az ablakon át csak nézte, nézte egész nap a koszosán megérkező, majd tisztán elinduló vonatokat. A második hónap végén aztán unalmában felsóhajtott. Gondolt egyet — lesz, ami lesz! —, elzarándokolt a vállalkozás vezetőjéhez. Hát hogy ő — kezdte fene nagy öntudattal — képviselni akar! Második hónapja veszi fel a fizetést úgy, hogy nem képvisel. „Na és?! — nézett rá az igazgató. Nem értette, honnan került eléje ez a csodabogár. — Ha képviselni kell, képviseljen! Ha nem, maradjon a fenekén! Különben, önnek igaza van — mondta némi gondolkodás után —, nekünk voltaképpen nincs szükségünk jogi képviselőre. Ügyeink rendben mennek, így hát felmondok önnek.” — „Ezt így nem lehet — válaszolta csöndesen az igazgatónak. — Ez így törvénytelen!” „Akkor átirányítom más munkaterületre. Törvényesen. Az ide vonatkozó kollektív szerződést a jogszabály értelmében éppen ön fogalmazta meg nekünk. Vagy elfogadja a felmondásomat, és búcsút veszünk egymástól, vagy átsétál más munkaterületre.” „Mi lenne az — kérdezte balsejtelemmel —, mi lenne az a más munkaterület?” „Vonattakarítás — válaszolta az igazgató. — Ebben a munkakörben kétszer annyit kereshet majd.” Nem baj — sóhajtotta hazafelé a buszon —, végül is mindegy, milyen munkát végez az ember, csak békén hagyják. Szekeres Bella remélhetőleg nem jön rá egy darabig. Később pedig, ha már megszületett a gyerek, meg ha egy kicsit összeszedik magukat anyagilag, munkahelyet változtathat. Felsóhajtott. Most már nem kortyolgatta, fenékig itta a poharából a sört. Beáta megfogta a karját: — Sokat iszol — mondta. — Ki tudod fizetni? — Ki — válaszolta a lánynak. — öt év múlva — mote csak úgy hagysz kétforin- tokat a szemétben? — Visszahúzta a férfit a fülkébe, majd így szólt. — Számoljunk. Ha egy sörösüveg két forint, akkor tíz üveg húsz forint. Száz sörösüveg kétszáz forint, ezer sörösüveg kétezer forint, százezer sörösüveg kétszázezer forint, egymillió sörösüveg kétmillió forint! Figyelj ... — Szekeres Bella elnevette magát — Hatalmas ötletem támadt!” Másnap, mint valami szakavatott guberáló, sorrajárta a beérkező szerelvényeket. Reggeltől estig; munkaidő alatt, munkaidő közben, és munkaidő után Szekeres Bella unszolására annyi üveget gyűjtött össze, hogy kitett egy kisebb hegyet. Odahaza feleségestül fehéren, feketén kiszámolták: nem tovább — öt évig kell csupán ügyesnek lenni, és ... Az első hét vége felé kezdtek a visszaváltóhelyeken ferde szemmel nézni rá. A hónap utolsó napjaiban már ismerte az egész város üveg- visszaváltója. Szeptember első hetében pedig egyszer csak azon kapta magát, hogy fennhangon beszél; számokat mond, összead, oszt, szoroz — villamoson, autóbuszon, sőt odahaza, fölfelé menet már számolgatja a lépcsőfokokat is. Rémálmai, rémes éjszakái lettek. Segítségére végül a gyerek, az idegen ágyban fogant kis fekete kölyök sietett. szülés után ugyanis nem kívánta látni többé az asszonyt. Igaz, Szekeres Bella sem kívánta látni őt. Az ötlet persze, amit ez a rongy asszony a sörösüvegekkel kieszelt, bombaötlet volt. Folytatni kell — unszolta önmagát. — Nem szabad most már abbahagyni. — öt év múlva milliomos leszek — hajolt oda a pincérnőhöz. — Hiszed? Beáta elhúzta a száját: — Most már berúgtál — mondta neki. — Nem kapsz több sört. Fizess, és eredj haza. Az ajtóból visszanézett a lányra. Szépnek, kegyetlenül szépnek látta. Egy pillanatra úgy tűnt neki, meztelenül látja a pult előtt. Melle csúcsán — mint Szekeres Bellának — a bimbóudvar fekete volt, mint a szeder. Másnap ugyanott állt mellette. Beáta durcás volt és ingerült, ugyanúgy, mint máskor. Ö pedig azon töprengett ezúttal is, miképpen lehetne zátonyra futott életét valahogy jobbra fordítani. Kiadványok Szabolcsból A Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár füzetei A Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár rendeltetésszerűen jelentet meg könyveket és más sajtótermékeket. A kiadványok a könyvtári szolgáltatások egyik fontos elemét alkotják. A tájékoztatás és az ismeretközvetítés nélkülözhetetlen segédeszközei a bibliográfiák és az egyéb információs összeállítások. Kosztin Sándorné szakdolgozatából és más nyilvántartásokból kitűnik, hogy 25 év alatt közel 200 kiadvány jelent meg a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár gondozásában. Szám szerint a propagandaanyagok csoportja a legnagyobb: programfüzetek, kiállítási katalógusok stb. Töibbnyire kettős szándékkal (tájékoztatás és propaganda) készültek a röplapbibliográfiák. Kötődnek az aktualitáshoz: évfordulókhoz, eseményekhez. A tájékoztatás termékei közül számban az ajánló bibliográfiai füzetek állnak az élen. Néhány példa: Olvasási tanácsadó mezőgazdasági szakemberek számára, Ismerje meg a szovjet szép- irodalmat, • Mit olvassanak a propagandisták, a Gyarmati kérdés és békeharc stb. Az ajánló bibliográfiák színvonalasabb darabjai fontos, hosszú ideig nélkülözhetetlen segédeszközei voltak a passzív, visszakereső tájékoztatásnak és az állományalakításnak. Néhány terjedelmesebb kalauzjellegű összeállítás a hasonló témájú, hiányzó szakbibliográfiákat is pótolják: A Szovjetunió 50 éve az irodalomban, Ipari formatervezés stb. Megemlítjük még a Tudomány és vallás, A nő az irodalomban, valamint a vallástörténeti Mi az igazság? című bibliográfiát. Nagyon jól használhatók a közzétett Ady- és József At- tila-iverselemzések, a Nevelés a családban című bibliográfia. Sok ajánló bibliográfia' jelent meg a kiemelkedő személyiségekről — Lenin, Szabó Pál, Kölcsey Ferenc, Szamuely Tibor stb. — összhangban a közművelődéspolitikai célkitűzésekkel. Jó néhány általános és tematikus válogatás az ifjúság, a nők és a mezőgazdasági szakemberek számára. A Kelet-Magyarország tárlata Sebestyén Sándor alkotásai Szaibolcs-Szatmár megye mezőgazdasági jellegéből adódóan igen sok mezőgazdasági témájú kiadvány látott napvilágot. Népszerűek a bibliográfiákhoz hasonló nyomtatott gyarapodási jegyzékek és állományrész-katalógusok. A megyei könyvtár néhány alkalommal közzétette új szerzeményeinek jegyzékét. 1972- ben kiadta a hírlap- és folyóirat-katalógusát. Jelentek meg füzetek énekkari és zenekari művekről, helyismereti törzsanyagokról is. Bár a számuk nem nagy a helyismereti, helytörténeti bibliográfiák kétségkívül a könyvtári kiadványok egyik legjelentősebb csoportját alkotják. 1965-ibeii jelent meg a Szabolcs-Szatmár két évtizede (1945—1965.) c. illusztrált szemelvényes bibliográfia, a Könyvek Szabolcs- Szatmár megyéről 1945—1976 című ajánló bibliográfia, amely 454 tételt regisztrál. A szakbibliográfiák közül utalunk a Szabolcs-Szatmár megye népművelésének, valamint pedagógiai irodalmának negyedszázados összeállítására és a gyümölcstermesztés retrospektív bibliográfiára. Hasznosan gazdagítja a megyei könyvtár helyismereti kiadványainak színképét, hogy számba veszi nagy alkotóinak — Westsik Vilmos, dr. Korányi Frigyes — és íróiknak, forradalmároknak — Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Sipkay Barna, Váci Mihály. Mosolygó Antal, Zalka Máté — az életművét, a bibliográfiai műfaj eszközeivel. E kiadványok tanulságos összefoglalások az egyetemes magyar irodalomtörténet és munkásmozgalom-történet számára. Hasznos segédletet adott ki a könyvtár 1969-ben amikor a Tiszán innen — Dunán túl című rádióvetélkedőhöz kiadta Szabolcs-Szat- már megye válogatott irodai lomjegyzékét és eseménynaptárát. Kurrens helyismereti bibliográfiát és repertóriumot közöl 1980. január 1-től a Sza- bolcs-Szatmár megye irodalma és eseménynaptára című összeállítás. A napi kutatásban kitűnően használható füzet havi rendszerességgel jelenik meg. A megyei könyvtár a helyismeret! kutatás minden fajtájából egyre inkább ki akarja venni és ki tudja venni részét. A történeti jellegű szemelvénygyűjtemények az 1918—19-es magyar forradalmak eseményanyagát tartalmazzák. A fejlődés újabb állomása amikor a megyei könyvtár helyismereti tanulmányok .kiadására is vállalkozott. Utalunk itt Margócsy József megyénk irodalmi hagyományait szellemesen ösz- szefoglaló kötetére, Kuknyó János agrártörténeti tanulmányára, mely a mezőgazdaság szocialista fejlődését vizsgálja a második ötéves terv időszakában. örvendetes, hogy a könyvtár támogatja a Szabolcs- Szatmár megyei írók műveinek közzétételét. Az Így vagyunk együtt (1961), a Tizen énekelnek (1964), a Szabó Lőrinc és Tiszabecs (1972) és a Kelet felől (1974) című antológiák az irodalommentés szép hagyományai. A megyei könyvtár gondozásában jelent meg Bory Zsolt, Mester Attila, Nagy István Attila és Bodnár István verseskötete. Szólni keil a módszertani kiadványokról, útmutatókról. Jelent meg módszertani útmutató az évfordulós ünnepségek megtartására, a zenei szolgáltatás megszervezésére, a folyóirat-rendelésre, a szakkön y.vek népszerűsítésére. az üzemtorténeti adatgyűjtésre, állományvédelemre és nyilvántartásra, gyer- mekkönyivtári foglalkozásokra, Máshol is érdekes volt az Így írjuk, így ejtjük kiejtési tanácsadó. « . Orosz Szilárd IHhétvégi melléklet
