Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-30 / 204. szám
1983. augusztus 30. Kelet-Magyarország 3 Mitől társadalmi munka ? SÉRTŐDÉST ÉS ÉRTETLENSÉGET okozott az egyik intézménynél, hogy a meghívott előadó nem volt hajlandó átvenni a számára gondosan „borítékolt” közreműködési díjat. „Én ide nem pénzért jöttem, hanem társadalmi munkában” — hárította el a házigazdák már-már erőszakos jótékonykodását. Hasonló esetekről bizonyára mások is tudnak, azzal a különbséggel, hogy egyre kevesebb a honoráriumot elhárító vendég. Az egyik népfrontbeli megbeszélésen tették szóvá; jó lenne világossá és egyértelművé tenni, ki mit tekint társadalmi munkának, amiért nem jár és amiért nem vár fi- zettséget, s mi az, ami társadalmi munka címén valójában megfizetett másodállás, de az illető úgy számol be róla munkahelyén, mintha az társadalmi munka lenne. Mi értelme ezen töprengeni? — kérdezhetné bárki. — A társadalmi munka nem keverhető össze — legyen az szellemi, vagy fizikai erőkifejtés — a pénzzel honorált mellékes munkával. A baj azonban az, hogy néha elmosódnak a határok, az értékelés a visszájára fordul. Az említett tanácskozáson mondta el egy másik felszólaló, hogy ma már ne kívánjunk senkitől ingyenes munkát, legyen szó egy erdősítési, fásítási tervről, vagy bármi másról, hanem legalább jelképesen kapjon érte valamilyen összeget, aki fárad. A következő felszólaló pedig éppen azt igyekezett kifejteni, ha egyszer társadalmi munkát vállalt és végzett valaki, az legyen az, ne kérjen és várjon érte fizetséget. Ha viszont olyan munkát kérünk bárkitől, amit az érvényes tarifák alapján meg kell fizetni, azt ne várja el egyetlen intézmény, szerv sem „isten nevében”. Fizessék meg és ne jelképesen, ne annyit, amennyire éppen a pénzügyi rovatok lehetőséget adnak. TALÁN AZ ERKÖLCSI OLDALA érdemel figyelV met a dolognak- Valóban igaz, amíg a megyében élő és dolgozó emberek minden évben több millió forint értékű ingyenes, önzetlen társadalmi munkával járulnak hozzá községük, városuk, munkahelyük fejlődéséhez, s eszükbe sem jut ezért pénzt kérni, van egy másik pólus is, amelyik megfogja a munka végét, de utána tartja is kezét. Vagy legalább is nem szégyellős, ha borítékot is tart a másik kéz. Aligha érdemelnek megbélyegzést — mert nem az ügyeskedőkről, a munka nélkül pénzt akarókról van szó — mégis érdemes végiggondolni, hogyan is alakult az utóbbi években a közösségért végzett, munkaidőn túli társadalmi munka megítélése, az ebben részt vevők elismerése. Kétségtelen, hogy sok az alibi társadalmi tevékenység, amely az emberek egy részénél legális pénzkereseti lehetőség, amit társadalmi munkaként számolnak el, végzője olykor a mennybe megy. Valójában semmi mást nem csinál, mint elvégez valamit, amiért pénzt kap. Ez nemcsak az egyénekre vonatkozik, hanem munkahelyekre is. Hányszor hallunk jogos dicséretet üzemről, vállalatról, termelőszövetkezetről, intézményről, hogy ilyen vagy olyan eszközöket adott a közhasznú társadalmi munkához. Ez önmagában a kialakult gyakorlat szerint társadalmi munkának minősül, holott legfeljebb annyi történt, hogy igen hasznos segítséget adtak valamely létesítmény gyorsabb és jobb elkészítéséhez, amiért a minimális használati díjat meg kellene fizetni, de társadalmi munkaként elszámolni nem éppen helyes gyakorlat. ÉRDEMES ÉS SZÜKSÉGES KETTÉ VÁLASZTANI az ellenszolgáltatás nélkül és a pénzért végzett' munkát, mert hovatovább éppen az vész el a társadalmi munkában, ami igazában azzá teszi. P. G. _________________________y ask '£$«&&.>. ssá*«. • Ebben az évben 50 Szatmár Modul vasvázas tárolószín elkészítésére kapott megrendelést a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet lakatosüzeme. Képünkön: Katona István a szolnoki AGROKER részére készülő tárolószínek tartóoszlopairól távolítja el a hegesztési varratokat. (Császár Csaba (elvétele) A mátészalkai tejüzem túróüzemében Harcsa Gyula műszakonként négyezer kilogramm Túró Rudi-alapanyagot készít. (G. B.) LEVÉL NYOMÁN A levélnek nem volt aláírója. De amit a Kisvárdai Építő- és Szerelőipari Szövetkezet vezérkara kapott ...! Hogy ők rosszul bánnak az emberekkel, veszteséget veszteségre halmoznak, a csőd szélére juttatták a valamikor szebb napokat is látott szövetkezetét. Súlyos vádak. Igaz-e mindez? Utána kell nézni! A vezetők között kézről kézre jár a levél, rövid hallgatás után ömleni kezd belőlük a szó. A vádak nagy része ugyan alaptalan, de sajnos az igaz, komoly gondokkal küszködik a szövetkezet. A múlt évben még másfél millió forintos nyereséget könyvelhettek el, most pedig az esztendő első négy hónapjában négy és fél millióra rúg a veszteségük, ami azóta se csökkent. Nem akármilyen teljesítmény! De hogyan sikerült összeszedni e tekintélyes összeget? Talán kilábalnak... — Ismeri a lavina törvényét? — kérdez vissza az elnök, Dienes Károly. — Akkor tudja, elég egy hógolyó, a lejtő alján már sodor mindent. S ez esetben valóban nem erőltetett a hasonlat, hiszen az utóbbi időkben lavinagyorsasággal peregtek az események a szövetkezet háza táján. Leváltották a műszaki vezetőt, a főkönyvelőt, új, hatékonyabbnak tűnő munkaszervezési eljárásokat vezettek be, megszigorították az ellenőrzést. — Mi juttatta idáig a szövetkezetét? — Rengeteg összetevője van ennek, csak egyet említsek, olyan munkákra vállalkoztunk, melyek eleve veszteségesek — mondja az elnök. — A lakótelepi építkezésekre gondolunk' — toldja meg az elnök szavait Gyarmati Mihály, anyag- és áruforgalmi osztályvezető. — Még a múlt évben belekezd- tünk itt, Kisvárdán negyvennégy lakás épitésébe, melyekkel a következő évben végzünk, de ezzel párhuzamosan Záhonyban további harminc lakás felhúzása vár A kisvárdai ránk. Szerencsétlen vállalkozás volt. „Beugrottak?“ — Miért fogtak bele? — Mert „beugrottunk” az információknak, miszerint a közeljövőben az építőipar közel sem kap majd annyi megrendelést, mint korábban — legyint az elnök. — Mikor az OTP a záhonyi lakások ügyében megkeresett bennünket, még örültünk is. Ügy gondoltuk, ha nem is lesz rajta nagy nyereség, de legalább munkát tudunk adni az embereknek. Sajnos, arra sem számítottunk, hogy a keményebb kéz, a szigorúbb ellenőrzés és az átszervezések miatt jó néhány ember itthagy bennünket. így most még olyan munkákat is le kell mondanunk, elsősorban a létszámhiány és a lakásépítések miatt, melyek jól fizettek volna. — Kiktől kellett megválniuk? — A vándormadarakat nem sajnáljuk — mondja a személyzeti vezető, Szeles Géza, aki egyben a szövetkezeti bizottság elnöke is —, de nagyon jő szakemberek is kivették munkakönyvüket. Hogy miért? Mutatok egy rendeletet. Lapozzuk az Országos Anyag- és Árhivatal hivatalos lapját. Ebben olvashatjuk, hogy a nyár közepe óta a kisiparos például egy köbméter B—30-as téglafal felhúzásáért hivatalosan is 450 forintot számolhat el. A szövetkezet, a legtöbb építőipari üzemhez hasonlóan kilencvenet, százat. Ez ugyanis a norma. A határozat szerint a fenti fal megépítésének időszükséglete öt óra. Beszélgető partnereim szerint viszont a legrosszabb esetben is maximum kettő. Hol, mennyit keresnek — Érti most már, hogy miért hagynak itt behnünket a legjobban megbecsült szakmunkásaink is? — kérdezik. — A magánvállalkozónál hat-hétszáz forintot könnyen megkeresnek naponta, nálunk a kétszázért is meg kell izzadniuk. — Csak ezért mennek el? Az elnök keserűen legyint: — Tudja, hány emberemmel találkoztam ón már, aki „lavina“ a szemembe nevetett: ugyan, elnök elvtárs, tudja mennyit keresek én most! — Nézze! — folytatja Gyarmati Mihály. — Mikor láttuk, hogy bajok vannak, kénytelenek voltunk a belső átszervezés végrehajtására. Ez persze sokaknak nem tetszett. Eddig például a parkettás, az üveges csak akkor dolgozott, ha a szakmájának megfelelő munkát kapott. Most nemrég viszont szerveztünk egy komplex faipari brigádot, melynek tagjai, ha nincs más munka, raklapokat gyártanak. S megszűnt a tén- fergés. Húsz éve dolgozik már a szövetkezetben Radik József, akivel a fényeslitkei szivaty- tyúállomáson találkoztunk, festi a habvezető csöveket. — Volt már nehéz helyzetben a mi szövetkezetünk, de most... Itt már a szép szavak nem segítenek, de a termelés nem elhatározás kérdése. Ennek rengeteg feltétele van, lent és fent egyaránt. Gondok „lent“ és „fent“ Arról már szóltunk, hogy „lent” is komoly gondok vannak, de sajnos „fent” sincs minden rendben. Az intézkedési tervből például eddig alig valósult meg valami az igyekezet ellenére, továbbra is anyaghiány, szervezetlenség akadályozza a munkát jó néhány területen. Azt például máig nem értik az emberek, hogy mondhatott le a szövetkezet egy olyan jól fizető munkát, mint a dombrádi posta. Állítólag nem volt elég szakember a szövetkezetben, akik befejezték volna. De mikor az egyik vezető — akinek ugyan engedélye van mellék- tevékenységre — hét végén elvállalta, gond nélkül előteremtette a szükséges szakembergárdát, méghozzá a szövetkezet dolgozói közül. Azt sugallja ez, első vagyok én, a közösség ráér. Pedig nem ér rá, a szövetkezetben sürgős változtatásokra van szükség. Év elején még két és fél millió forintos nyereséget terveztek, de most kiegyeznének ugyanennyi veszteséggel is. Azonban a jelenlegi helyzetben még ez is csak szép álom. Félő, jóval több lesz ennél, ha nem igyekeznek. Balogh Géza Egészségügy: Jobb körülméiyek JAVUL AZ EGÉSZSÉG- ÜGYI DOLGOZOK SZOCIÁLIS ELLÄTÄSA Sza- bolcs-Szatmár megyében. A szakmai szakszervezet megyei bizottsága az intézmények vezetőivel kiemelt feladatként kezeli o szociális gondoskodás javítását. A megyei kórház és a gyógyszertári központ 1981 óta szociális terv készítésére kötelezett. A számon kérhető, nyomon követhető terv elsősorban a dolgozók érdekeit szolgálja. Jövőre a mátészalkai és a kisvárdai, 1985-ben a fehérgyarmati és a vásárosnaményi kórházban, 1986-ban a nagy- kállói elmegyógyintézetben vezetik be a rendszeres szociális tervezést. Az egészségügyi dolgozók étkeztetése — a kis körzeteket kivéve — mindenütt megoldott A MEGYEI KÓRHÁZNAK és a mátészalkai kórháznak a tanácson bérlőkijelölési joga van. Kisvárdán az eléggé ki nem használt nővérszállásból hat szolgálati lakást alakítottak ki. A nyíregyházi nővérszállás egyelőre zsúfolt, többnyire csak a három műszakban dolgozó nővéreknek tudnak itt szállást adni. A munka- és védőruha-ellátás valamelyest javult, de o minőségi panaszok alig csökkentek. A megyei kórházban a szociális terv háromezer dolgozót érint. Erre az évre a terv 20 millió 525 ezer forint felhasználását írja elő. Ebből az összegből munkaruhára és védőfelszerelésre várhatóan 4 millió 448 ezer forintot költenek. Az étkeztetést csaknem ötmillió forinttal támogatják. A rászorulók segélyezésére 400 ezer forintot szántak. A kórház saját bölcsődéjének idei fenntartásához 2 millió 387 ezer forint szükséges. Az üdülőket 94 ezer forinttal támogatják. Ezen kívül bérelt üdülőt tart fenn a kórház a Balatonon, Hajdúszoboszlón, Vásáros- naményban és Tiszalökön. A műszaki részleg a közelmúltban kapott új szociális létesítményt, de általában az egészségügyi intézmények szociális létesítményei zsúfoltak. Az új pavilon átadása azonban szinte teljesen feloldja az öltözők, fürdők zsúfoltságát. A GYÓGYSZERTÁRI KÖZPONT szociális tervét 910 dolgozó érdekében készítették. A terv szerint idén hárommillió forintot költenek szociális célokra. Étkeztetésre 750 ezer forintot, üdülésre 250 ezer forintot szántak. A lakásépítők költségeihez százezer forinttal járulnak hozzá. Segély címén 127 ezer forintot fizetnek ki, s figyelemre méltó, hogy a jelentős pluszmunkát végző szocialista brigádokat 148 ezer forinttal jutalmazzák. (nábráfi) Ó vatosan er^szke- dek le a töltésen, aztán átverekszem magam a szedren és fűzön. Szemem, s lelkem Tiszát vár, helyette más kép fogad. A háztáji földek tarka képe. Egy kis pa- szuly, meg karalábé, amott zöldborsó, nadrág- szíjnyi földön tengeri, összeboruló káposztalevelek sora. Szép a rend, sehol gyom nincsen, s bár errefelé sem volt sok eső, a folyó közelsége miatt minden gyönyörű. — Az hát — mondja Bálint bácsi, itt szerzett ismerősöm, aki kapál — van itt pára annyi, hogy esőt ér. — Meg a föld is jó — kockáztatom meg. — Jó. A válasz lakonikus, de hát mást ne is várjon az ember, ha kapálóval elegyedik beszédbe. — Rendesek, hogy itt mérték ki — próbálom több szóra bírni Bálint bátyámat. — Rendesek hát. De ennek sora van — mondja, s egy kicsit abbahagyja a munkát. Eszméletlenül melegen süt a nap, talán ezért is esik jól a kis pihenés. — Az úgy volt, hogy összeült a háztáji bizottság, annak rendje és módja szerint. Miután máskor már volt vita bőven abból, ki hol kapja a háztájit, úgy döntöttek, hogy ábécé sorrendben írják ki a tagságnak. — Itt milyen betűsök vannak? — Az S meg az Sz-szel kezdődő nevűek. De ez se így lett volna. Gondolom magamban: ez lehet valahol a demokrácia ábécéje. Nógatom az öreget, de nagyon nehezen áll kötélnek. — A háztáji bizottságban ugyanis volt két Bartha meg egy Balogh. Ábécé ide, ábécé oda, éltünk a gyanúperrel, hátha van ebben valami turpisság. ' De hát ha vitatkozunk, abból csak harag lehet. Más lett a döntés. Mondtuk: jó az elosztás, csak fordítsuk meg a sort. A parcelláké marad, a neveké kezdődjön hátulról. így is lett. H atalmas a paszuly csöve, duzzadt a borsó, a káposzta olyan volt, mintha nevetne. A tengeriből se látszottam ki. Néztem, nem ólálkodik-e errefelé egy Balogh vagy Bartha. Lehet, azon gondolkodnak most: az ábécé a Z-ig tart. (borget) Ábécé
