Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-30 / 204. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 30. Begin után? A z elmúlt hét végén poli­tikai bombaként rob­bant a hír Izraelben: Menahem Begin miniszterel­nök bejelentette kormányá­nak, hogy lemond posztjá­ról. Begin személyes okokkal magyarázza döntését. A 70 esztendős politikust a leg­utóbbi két esztendőben két­ségkívül megtörték betegsé­gei, volt két infarktusa, egy szélütése, csaknem mozgás- képtelenné tette egy súlyos csonttörés, s ezt tetézte ma­gánéletének tragédiája, fele­ségének tavaly novemberi halála. Az utóbbi időben úgy írtak róla a világsajtóban, hogy elgyengült, megkesere­dett, testének-lelkének bajai­val mind nehezebben birkózó ember. Szertefoszlott a ko­rábban példátlan határozott­ságával, sőt agresszivitásával kitűnő politikus képe — ez tény. De bármennyire személye' a lemondás oka, az mit sem változtat azon, hogy egy ilyen lépés messzire hathat az izraeli belpolitikában, s az ország sajátos helyzeténél fogva a nemzetközi poron­don. Begin személye megha­tározta Izrael politikáját az elmúlt fél évtizedben. 1977- ben került hatalomra az erő­sen jobboldali Likud párt ve­zéreként. Néhány kisebb, még szélsőségesebb párttal alakított koalíciós kormányt. Általa mind keményebb lett az izraeli politika. Ékes pél­da erre a ciszjordániai tele­pülések ügye, a tavalyi liba­noni invázió, vagy akár az a logikátlan merevség, amelyet Tel Aviv a Camp David-i al­ku után Egyiptommal, sőt időnként Washingtonnal szemben is mutatott. Mindez persze olyan politi­kai tendencia, amelyet nem lehet csak Begin személyéhez kötni. S most a kérdés az, hogy e tendencia Begin távo­zásával módosul-e? S ha igen, milyen irányban? Jósolni senki nem mer. Egyelőre vasárnap és hétfőn saját párthívei és a szövetsé­ges pártok vezetői egyfolytá­ban próbálták rábeszélni Be- gint szándékának megváltoz­tatására . Döntő változásra senki nem ( számít. Sem Izraelben, sem az USA-ban, sem az arab vi­lágban. Mégsem lehet figyel­men kívül hagyni a tényt, hogy ezek után elképzelhető lesz egy új választás Izrael­ben. Megeshet, hogy majd a legnagyobb ellenzéki párt, a munkáspárt is közreműködik a hatalomban, ami már hoz­hat némi módosulást az or­szág külpolitikájában. De er­re építeni — egyelőre — nem lehet. A. K. árvíz Spanyolországban A spanyolországi Baszkföl­dön pusztító hét végi esőzé­seknek és áradásnak eddig harminckilenc áldozata van. Több tucat ember eltűnt, s feltételezhető, hogy az el­tűntek egy része szintén éle­tét vesztette. Egyes jelenté­sek ötven halálos áldozatot sem tartanak kizártnak. Az anyagi kár egyelőre felmér­hetetlen — jelentették hiva­talos források. A természeti csapás több száz embert kényszerített la­kóhelyének elhagyására Bil- baóban is, mert a város fo­lyója, a Nervión kilépett medréből. A csapás követ­kezményeit súlyosbítja a jár­ványveszély, s a bűnözők fel­bukkanása: a bilbaói rendőr­ség hétfőig több mint húsz személyt tartóztatott le fosz­togatás miatt. Vasárnap estére az árvíz sújtotta városok és falvak nagy részében helyreállt az áramszolgáltatás. A lakosság élelmiszer-ellátását hajókon és csónakokon igyekeznek biztosítani. Ridropov üzenete Craxinak A Szovjetunió azt javasol­ja az olasz kormánynak, hogy jelentős mértékben já­ruljon hozzá a genfi tárgya­lások sikeréhez — egyebek között ezt tartalmazza Jurij Andropov üzenete, melyet Jurij Karlov római szovjet ügyvivő hétfőn délután nyúj­tott át Bettino Craxi minisz­terelnöknek. Mint a találkozóról kiadott közleményből kitűnik, az SZKP KB főtitkára az üze­netben felhívta a figyelmet a Szovjetunió legutóbbi le­szerelési kezdeményezésére. — Az olasz kormány ér­deklődéssel tanulmányozza a szovjet javaslatokat — han­goztatja a miniszterelnöki hivatal közleménye, megál­lapítva, hogy Olaszország — szövetségeseivel egyetértés­ben — kész pozitív módon hozzájárulni a valamennyi érintett részére kielégítő megoldás kereséséhez. Craxi jelezte, hogy rész­letes választ ad a szovjet ve­zető levelére. Politikai megfigyelők em­lékeztetnek Giulio Andreotti vasárnap esti rögtönzött saj­tóértekezletére is. Az olasz diplomácia vezetője Rimini- ben fontosnak minősítette a szovjet javaslatot, „amely — mint mondotta — olyan idő­pontban született, amikor jó szándékról tanúskodó konk­rét tettekre van szükség és nem előítéletekre”. Megnyílt a palesztin konferencia Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár megnyitó be­szédével hétfőn a genfi Nemzetek Palotájában meg­kezdte munkáját a palesztin kérdésről összehívott nemzet­közi konferencia. A tanács­kozáson több mint 120 állam, valamint a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet képviselői vesznek részt. A tíznapos tanácskozáson képviselteti magát az ENSZ több szakosított szervezete: a világszervezet Emberi Jogok Bizottsága, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet (ILO), az UNESCO, va­lamint több más nemzetközi, illetve nemzeti társadalmi szervezet. Megnyitó beszédében Pérez de Cuellar szólt azokról a feltételekről, amelyek nélkül nem lehet megteremteni a közel-keleti békét. Ezek a fő­titkár szerint a következők: — Az izraeli erőket ki kell vonni a megszállt területek­ről; — Tiszteletben kell tarta­ni a térség valamennyi álla­mának szuverenitását, terü­leti épségét és függetlenségét; — Olyan igazságos rende­zésre van szükség, amely a palesztin nép törvényes joga­in alapul — beleértve az ön- rendelkezéshez való jogot is. Begin elhalasztotta lemondását Begin izraeli kormányfő elhalasztotta a lemondására vonatkozó végső döntését. A hírt azután jelentették be, hogy az izraeli kabinet hét­főn rendkívüli tanácskozást tartott Begin távozási szán­dékáról. A miniszterelnök még hétfő este, vagy legké­sőbb kedden reggel dönt vég­legesen, hogy hivatalosan is benyújtja-e lemondását Haim Herzog államfőnek. Begin lemondási szándéká­ról a legtöbb izraeli lap azt írta, hogy megérett az idő a kormányfő lemondására — írta az UPI Tel Avivból kel­tezett jelentése. Örmény bosszú flz ASflLfl-rejtélv Egy hónappal ezelőtt a pá­rizsi Orly repülőtéren végre­hajtott véres merénylet után Franciaországot még mindig foglalkoztatja az ASALA- rejtély. Mi ez a szervezet, mely pokolgépével hét em­bert megölt, hatvanat megse­besített? Mit akar, és miért éppen Franciaországot vá­lasztotta egyik legsúlyosabb vérengzésének a színhelyéül? Az ASALA nem ismeretlen Párizsban. Nevének a rövidí­tése francia: Örményország Felszabadításának Titkos Hadserege, amely — elsősor­ban — Törökország ellen har­col. A volt ottomán biro­dalom 1915-ben kegyetlen népirtást folytatott az ör­mény kisebbség — körében. Csaknem hetven esztendő múltán a világban szétszó­ródott fanatikus örmények még mindig ezt akarják meg­torolni. Kelet-Törökország — az örmé­nyek ősi földjének része, amint ezt az US News and World Report térképe ábrázolja. Ismerjük meg a hátteret, a történelmi igazságtevés ked­véért. Az első világháborút követő békerendezés 1920- ban a franciaországi Sevres- ben elismerte a Törökország­ban élő örmények önálló ál­lamalapítási jogát. A három évvel később, 1923. július 24- én véget ért lausanne-i ér­tekezlet azonban már csupán nemzeti jogról tett említést. Az Orly merénylet időpontját úgy rögzítették, hogy hozzá­vetőlegesen a lausanne-i konferencia lezárásának a hatvanadik évfordulójára es­sen. Hozzá kell tenni, hogy egy nappal korábban Brüsz- szelben gyilkoltak meg egy török diplomatát és volt me­rénylet Nagy-Britannlában is. Az Orly repülőtérre, ponto­Köpeczi Béla beszéde (Folytatás az 1. oldalról) gyök.” Ennek a nevelői szel­lemnek tudatos vállalását, a derék tanítványok nevelésé­nek örömét kívánom ezen a napon valamennyi pedagó­gusnak, óvónőnek, tanítónak, tanárnak, akik az oktatás és nevelés igazi letéteményesei. Ilyenkor, a tanév kezdetén jobban érzékelhető az iskola életének jellemző vonása, a szép hagyományokat őrző ál­landóságnak és az újat hozó változásnak, a folyamatos­ságnak és a megújulásnak együttesen érvényesülő rit­musa. Vannak olyan korsza­kok, amikor a tudomány vagy a társadalom változásai az újítást állítják előtérbe. Ilyenkor az új feltételekhez való alkalmazkodásnak ne­hezebb időszakát élik át az iskola irányítói, pedagógusai és tanulói egyaránt. Ilyenek voltak az előző tanévek, ami­kor új tanerveket és tan­könyveket kellett bevezetni, annak a reformnak az alap­ján, amelynek egyik fő célja az oktatás tartalmi korszerű­sítése volt. Az 1985/86-os tan­évre lezárul ez a folyamat, amely hat esztendővel ezelőtt kezdődött meg, s most már összegezni tudjuk a sok for­rásból gyűjtött tapasztalatot. Az újjal való ismerkedésnek országos szintű, azt mondhat­nám, „kísérleti” időszakát sem átlépni, sem kiiktatni nem lehetett. Természetes volt tehát sokak idegenkedé­se az újtól. Ma elmondhatjuk, hogy a tantárgyak többségében a pe­dagógusok maguk ismerik fel a tartalmi korszerűsítés elő­nyeit, és fogadják el a meg­változott tanterveket és tan­könyveket. Vannak persze olyan tankönyvek is, ame­lyeknek a hibáit a tanítás gyakorlata tárta fel. Jobb irányító, a nézeteket szembesítő, kísérleti munká­val ezeket legalább részben el lehetett volna kerülni. El­határoztuk, hogy megfelelő ütemben, gondos előkészítés­sel a következő években el­végezzük a szükséges korrek­ciókat. Az elmúlt tanév legna­gyobb vívmánya az ötnapos tanítási hét bevezetése volt. Ez az intézkedés társadal­munk egészét érintette, szülő­ket, iskolákat, közművelődési intézményeket és társadalmi szervezeteket. A gyakorlat és a kutatás tapasztalataira és eredményeire támaszkodva mondhatom el, hogy az új ta­nítási rendre való átállás erősebb megrázkódtatásokat nem okozott. Egyes iskolatí­pusokban, így különösen a szakközépiskolákban nagyobb terhelést jelentett, s ezen változtatni kell. Nem kell azonban változtatni a tanítási év időtartamán, amely nem­zetközi összehasonlításban sem hosszú, inkább arra van szükség, hogy jobban hasz­náljuk fel az időt — különb­en az általános iskolákban — az ismeretek jó elsajátítására, az ismétlésre, a nevelési cé­lok hatékonyabb érvényesíté­sére. Az új tanítási rend megkí­vánja, hogy a közművelődési és sportintézmények felül­vizsgálják eddigi tevékenysé­gük tartalmát, formáit, a nyitvatartási időt. Biztosíta­ni kell, hogy a fiatalok élhes­senek az iskolán kívüli mű­velődés, testedzés, kulturált szórakozás lehetőségeivel. Az új tanítási rend a családoktól is új ritmust, új tevékenységi formákat, új életmódot kíván, ha többet és jobban akarnak gyermekeikkel foglalkozni a munkára, a közösségi életre, az emberséges viselkedésre való nevelésben. Remélnünk kell egész társadalmunk ér­dekében, hogy a szülők élnek is az új lehetőségekkel, és értelmessé, érzelmileg gaz­daggá teszik a gyermekeik­kel együtt eltöltött időt. Az oktatásügyet nagy pró­batétel elé állítja a demog­ráfiai hullám. Társadalmunk az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tett, hogy az általános iskolákban tanter­mek épüljenek. A múlt esz­tendőben is mintegy 1250 új és 400 eddig más célokra felhasznált termet vettünk igénybe. A következő évben folytatni szükséges az általá­nos iskolák fejlesztését, s el kell kezdenünk a felkészülést a demográfiai hullám fogadá­sára a középfokú oktatásban is. A megnehezedett gazdasá­gi körülmények között a tár­sadalom vállalja ezeket a ter­heket, vállalja nemcsak köz­ponti erőforrásokból, hanem helyi kezdeményezésből is. Az elmúlt évek egyik fel­emelő tanúságtétele volt, hogy a különböző közösségek hozzájárultak bölcsődék, óvodák, iskolák építéséhez, karbantartásához, felszere­léséhez. A művelődési kor­mányzat köszönetét fejezem ki ebből az alkalomból mindazoknak, akik valami­lyen módon segítették azt, hogy a gyermekeink megfe­lelő körülmények között ta­nuljanak. Ebben az évben is számos pedagógus kezdi munkáját — jó szívvel köszöntőm őket. Sajnos még mindig nem ele­gen, és sokan el is hagyják. Ennek természetesen több oka van. De talán nem ün­neprontás azt mondani, hogy ha a pedagógusban hivatás- tudat él, akkor vállalja a ne­hézségeket és ha a társada­lom tudva tudja, hogy mit tesz érte a pedagógus, akkor segíti is e gondok leküzdé­sében és a megérdemelt si­ker elérésében. A pedagógu­sok többsége lelkiismerete­sen látja el feladatait, min­dent meg kell tennünk, hogy javuljanak életfeltételeik, nőjön önállóságuk, érvénye­süljön a tehetségük az isko­la demokratikus légkörében. Az iskola közösség, és ah­hoz, hogy jó közösség legyen, értelme fegyelemre és rendre van szükség, amelyben az igazi értékeket s ezek között is a jól végzett munkát meg­becsülik és megbecsültetik. Fejlesztenünk kell az isko­lák önállóságát, belső de­mokráciáját, a nevelőtestüle­tek, szülői munkaközösségek, társadalmi szervezetek jó együttműködését, hogy a szo­cialista nevelőiskola céljai­hoz közelebb juthassunk. Rö­videsen vitára bocsátjuk azo­kat a javaslatokat, amelyek a közoktatás és a felsőokta­tás fejlesztési feladatait ha­tározzák meg. Bízunk abban, hogy a szakmai és társadal­mi viták előmozdítják az egyetértést nagy nemzeti ügyünk felkarolásában és si­keres fejlesztésében, amely­től függ az elkövetkezendő nemzedék műveltsége, szak- képzettsége, embersége. Kívánok minden pedagó­gusnak, tanulónak és szülő­nek örömteli munkát, abban a tudatban, hogy a fiatalság oktatásával és nevelésével a szocialista demokráciát, ha­zánk és népünk jövőjét szol­gáljuk. sabban a török légitársaság ottani kirendeltségére külön­ben nyilván azért esett a vá­lasztás, mert az idén tavasz- szal egy fiatal örmény terro­rista a Szajna partján négy török diplomatát túszul ej­tett, a francia rendőrség le­tartóztatta, s az ő szabadon bocsátását akarták kikény­szeríteni a pokolgéprobban­tással. A színhely kijelölésének politikai okai is voltak. A szocialista többségű francia kormány, a törökországi ör­mény emigráció szerint, ügyükben' kétértelmű maga­tartást tanúsít. Elismeri az örmények nemzeti jogait és sajnálatosnak tartja, hogy a mai ankarai vezetés vissza­menőleg nem hajlandó kár­hoztatni történelmi elődjét az 1915-ös példátlan népirtásért. Ugyanakkor hozzáteszi Pá­rizs, hogy a mai török kor­mányzatot, szövetségesét a NATO-ban, nem lehet vádol­ni a múltbeli borzalmakért. A politikai megítélés, mi­ként az alkalmazott módszer, mélységesen elítélendő. A közvélemény szembe is for­dult vele. Az Orly merénylet óta se szeri, se száma a fran­cia sajtóban a leleplező írá­soknak, amelyek az ASALA — sokszor nem teljesen bizo­nyított — kapcsolatait tárják föl. írnak arról, hogy a ter­rorszervezet egyik központja az iszlám forradalmi Iránban található, ahol mintegy fél­millió törökországi örmény menekült él. Az ASALA-nak itt állítólag tömérdek pénze van, nagy befolyása, több lap­ja, és az egyik egyetem fa­lai között a hívei katonai kiképzésben részesülnek. Az Orly merénylet után a francia rendőrség meglepe­Az örmény terroristák Lisszabon­ban szintén júliusban elfoglalták és felgyújtották a török nagykö­vetséget. tésszerű házkutatásokat, vá­ratlan razziákat rendezett az örmény negyedekben és nemcsak uszító röplapokat, hanem fegyvereket, a repülő­téren használt pokolgéppel egyező szerkezeteket talált. őrizetbe vették az ASALA franciaországi vezérkarát, köztük azt a huszonkilenc éves fiatalembert, aki a véres pénteken 500 frankért rábíz­ta a halálos csomagot egy tö­rök utasra: a szerencsétlen az egyik első áldozata volt a tettnek. A párizsi rendőri és bírói szervek azóta mindenütt és mindenben terroristákat ke­resnek. Az Orly repülőtér azóta szinte osromlott erőd; a török légi járat utasait rej­tett földalatti részlegből in­dítják, itt kell gyülekezniük az utasoknak. Az előzetes vizsgálat keményen szigorú. De vannak az ügynek francia belpolitikai vonatkozásai is. A jobboldal kárhoztatja a baloldali kormányt, mert sze­rinte nem eléggé határozott a politikai alvilággal szemben. Mitterrand bizonyítani óhajt; ebben az ügyben — hangoz­tatta — nincs helye megal­kuvásnak. Az ASALA pokolgépe júliusban hét embert ölt meg Párizs Orly re­pülőterén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom