Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-30 / 204. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 30. Most kezdi méltó rangját megszerezni az Országos Ha­gyományőrző Üttörőmúzeum Vaján. A hazafias nevelést, s a mozgalmi-módszertani munkát sokirányúan segíti a vilá­gon egyedülálló múzeum. Az idelátogató fiatalokat „csalo­gatja” a magasles. Az új mozgalmi év tervezéséhez, az ér­tékes hagyományok megőrzéséhez továbbra is nagy segít­séget ad a múzeum. S bár hétfőn megkezdődött az új is­kolaév, a látogatás továbbra sem szünetel. ZENEI NAPOK A János-passió Nyírbátorban Mindig kiemelkedő ünnep­napja a nyírbátori zenei na­poknak, amikor Bach-passiót hallhatunk. Ez évben augusz­tus 27-én a János-passiót hallgathattuk a DÉLÉP sze­gedi zenebarátok kórusa, a Debreceni MÁV-filharmo- nikus zenekar, Vámossy Éva, Lengyel Ildikó, Bárdi Sán­dor, Gregor József, Kenessey Gábor énekművészek, Delly József, csembaló-, Váradi Zol­tán orgonaművészek előadá­sában, Molnár László kar­mester vezényletével. A János-passióban az a hullámzó, örvénylő tömeg, mely a monumentális kóru­sokban a keresztfához özön- lik, az a gyülekezet, mely a A sóstói kádfürdő helyén Turistaszálló helyett- üdülők? Kitört ablaküvegek, földön heverő ajtók, lehullott csem­pék. falból kilógó villanyve­zetékek, papír, szemét és kellemetlen „illatok” min­denütt. Nem egy csata utáni képet szeretnénk érzékeltet­ni, hanem a sóstói volt kád­fürdő műemlék jellegű épüle­tének jelenlegi állapotát. Mi lesz veled, 1860-ban épített fürdő (?), mely ki tudja hány embernek nyújtottál gyógyu­lást. pihenést — eképpen meditálva kopogtattunk be Lengyel Istvánhoz, a Nyír­egyházi Lakás-, Garázs-, Üdülőépítő és Fenntartó Szö­vetkezet beruházási és szer­vezési osztályvezetőjéhez. . Kár lenne lebontani — A sóstói (volt) kádfürdőt a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat körülbelül 1980 óta nem tud­ja üzemeltetni — mondja Lengyel István. — Olyan nagy összegbe került volna ugyanis a felújítása, hogy azt a vízmű vállalat nem vállal­hatta. Ráadásul az utóbbi években Nyíregyházán több ezer fürdőszobás lakás épült, ami miatt (érthetően) a kádfürdő látogatottsága nagy­mértékben csökkent. Tehát semmi remény nem volt ar­ra, hogy a felújítás, üzemel­tetés költségei valaha is meg­térülnek. Azonban a vízmű vállalat illetékesei és mások is gondoltak rá, hogy egy ilyen, a Sóstó központjában levő, a környező épületegyüt­tesbe, a táj karakterébe jól illeszkedő épületet kár lenne lebontani, átadni az enyé­szetnek. Ekkor jelentkezett a NYÍR- TOURIST, hogy a volt kád­fürdőt átveszi és azt turista- szállóvá alakítja. Ennek ér­dekében tervet készíttetett a NYfRTERV-vel, mely szerint az épületből 3 év alatt három ütemben hozták volna létre a turistaszállót. Legelőször az állagmegóvási munkálatokat végezték volna el, majd a lé­tesítmények szállójellegének kialakítása, s végül a me­dencetér átépítése követke­zett volna. A tárgyalóteremből Kocsmában merített bátorságot Vannak bűnözők, akik egy „műfajra” specializálják ma­gukat, de akadnak olyanok is, mint Turóczi Miklós 41 éves — bejelentett lakás hí­ján — csavargó, aki nagyon sok mindennel próbálkozott már. Büntették súlyos testi sértés és lopás miatt, volt börtönben orgazdaság és hi­vatalos személy elleni erő­szak miatt, de felelősségre kellett vonni — újabb lopá­sok és verekedések mellett — magántitok megsértése miatt is. Tulajdonképpen valameny- nyi ügye azonos he! -n, a kocsmában kezdődet' mert Turóczit úgy i'r;: környezete, he _y „ .......... ívott, hetente i.b;?:- ítta magát a sárga dig saját bevallása ehhez esetenként hárem. . bort is képes volt megír.:.. Legutóbb nem egyedi'L r.u- nem alkoholista bari a 29 éves nyírtelek: Jánossal kettesben k_ _. el bűncselekményt. M s a kocsmában kezdődött - do­log: Lidák elmond' czinak, hogy tud a É ring utcában egy v... két, ahol egy értéke^ . ós kapa van, s ha a : nák, nem lenne gondjuk pár napig az italra. Március 12-én este a repü­lőtér közelében lévő italbolt­Hiányzó milliók Azonban a legolcsóbb és legtakarékosabb megoldások (még az 1981-ben érvényes árakon is) mintegy 6,4 mil­lióba kerültek volna, most körülbelül 10 millió forint kellene, melyet a NYÍR- TOURIST szintén nem tudott és nem tud vállalni. Az épület sok egyéb gondot is okoz. Az állaga gyorsan romlik, az őrzése ilyen ál­lapotban majdnem lehetetlen, s így az épületben gyakran nem túl bizalomkeltő embe­rek tanyáznak. A kilátásta­lannak tűnő helyzetben mivel próbálkoznak? — Az épületet 1983 elején a NYlRTOURIST felajánlot­ta a lakásszövetkezetnek hasznosításra. A lakszöv fel­újítaná, átépítené, de ehhez az szükséges, hogy 200—250 ember jelentkezzen, akik fe­jenként mintegy 50 ezer fo­rinttal hajlandók hozzájárul­ni a volt kádfürdő átalakítá­sához, aminek fejében üdülő­rész-tulajdonosokká válná­nak. A munkálatok elvégzése után a résztulajdonosok és családjuk minden év meg­határozott hónapjára üdülő-' használati jogot szereznének. — Mi lenne télen, az üdülé­si holt idényben? — A téli hónapokban az üdülőt a NYlRTOURIST fi­zetővendég-szolgálat céljára használná. Az ebből származó bevétel egy része természete­sen a NYlRTOURIST-ot ille­ti, de az azon felüli összeg­ből felújítási alapot képez­nek, tehát a fenntartás, kar­bantartás gondja az üdülő­szövetkezeti tagokat nem ter­helné. Megyén kívüli jelent­kezőkre is számítunk. A felújítás tervei — Az előkészületek sorában elkészültek a felújítás tervei is. Jandekné Borbély Edit, a NYÍRTERV tervezője nagy­szerű ötleteket vetett papír­ra. Eszerint a volt kádfürdő épületében 14—15 négyzetmé­teres, 3 személyes és 9—10 négyzetméteres, 2 személyes szobákat hoznak létre. (A szobákban csak mosdó lesz. A fürdőszobát és más mel­lékhelyiségeket közösen hasz­nálják.) A hajdani fedett medence megmarad, de a környezetében társalgót, bü­fét és más, a közösségi kap­csolatokhoz szükséges dolgo­kat építenek. A tetőtér be­építéséről is szó van: ott kö­rülbelül húsz 3 személyes (csökkentett igéryű) szoba kialakítását tervezzük, kö­zös helyiségekkel. Télen a NYlRTOURIST ezek kihasz­nálásáról is gondoskodna. Az üdülőszövetkezet szer­vezését már megkezdték. (cselényi) korálisokban énekre kel: nem a múlt időkből vissza­járó halvány árnyék, hanem előttünk járó fényes álom, egy gigászi művészszellem víziója az emberiségről. Nincs zene, mely olyan szo­rosan, annyi szállal kapcso­lódna a maga korához, a környező valósághoz, mint Bach muzsikája. Ha Bach zenéje megszólal, megszólal benne az az egész nyugodt tempójú, széles öle- lésű élet is, melyből ez a ze­ne kisarjadt. A János-passió izzó szenvedélyű oratorikus alkotás. Ez a drámaiság nagyrészt magából a János- evangélium szövegéből ered. ahol a zene minden hangja feszülten és mindig képsze­rűen ábrázolva követi a tex­tust. Ez vonatkozik az Evan­gelista recitativóira, a tö­megkórusokra, sőt az áriák­ra is. Ez a drámaiság ugyanak­kor képszerű is. A dallam­vonal hajlása, a dallamos fordulatok mind a szöveg értelmezését, képszerű meg­formálását szolgálják. A nagy tömegkórusok, az ún. „turbák” még fokozottabb al­kalmat nyújtanak a drámai- ságra és képszerű ábrázolás­ra. Az áriák szövege néhol ugyan rendkívül kezdetleges, ám Bach zenéje megszépíti valamennyit, s messze túl­mutatván a szöveg szavain, az áhitat, a részvét és a fáj­dalom mélységesen emberi hangját üti meg. Őszinte odaadás, mély alá­zat hirdette a kórus és a szó­listák énekében a hivatott Bach-tolmácsolót. Világosan, folyamatosan, példás egyen­letességgel tudták kirajzolni a bachi dallamvonalat, mu­zikálisan követték a kiváló karmester intéseit, melyek biztos kézzel valósították meg a formák határozott, klasszikus plasztikáját. Vikár Sándor A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSEIBŐL D szerződés kétoldalú Az egyik vidéki nagyvállalat esti egyetemre járó joghallgató tisztviselőjével tanulmányi szer­ződést kötött. Ebben a munka­idő-kedvezmény tartamára át­lagkeresetét biztosította, a be­iratkozási, valamint a tandíj fi­zetését vállalta. Arra is kötelezte magát, ha a fiatalember tanul­mányait befejezi, diplomájá­nak megfelelő munkakör­ben foglalkoztatja. A tisztvi­selő viszont kötelezte magát, hogy az egyetem elvégzése után két évig a munkaviszonyát nem szünteti meg. A joghallgató megszerezte dip­lomáját, s bár fizetését kétszáz forinttal emelték, változatlanul korábbi munkakörében kellett dolgoznia. Ezt sérelmesnek ta­lálta, felmondott és más válla­latnál, mint jogi előadó helyez­kedett el. Volt munkaadója vi­szont a tanulmányi támogatás összegének visszafizetésére kö­telezte. A határozat alóli men­tesítésért a fiatalember a mun­kaügyi döntőbizottsághoz, majd a munkaügyi bírósághoz .for­dult, de mindkét helyen eluta­sították. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely nemcsak a mun­kaügyi bíróság ítéletét, hanem a vállalatnak a visszafizetésre tör­ténő felszólítását is hatálytala­nította. A döntés indoklása rámutat arra, hogy a tisztviselő azért mondott fel, mert nem képzett­ségének megfelelő beosztásban foglalkoztatták. A Munka Tör­vénykönyve ugyanis előírja: a munkáltatónak a tanulmányi szerződésben vállalnia kell, hogy dolgozóját a megszerzett kép­zettsége szerinti munkakörbe he­lyezi. A magasabb képesítést nyertek csak abban az esetben értkesíthetik a tanulmányaikkal szerzett szakmai felkészültségü­ket, ha erre módot nyújtó mun­kakörben dolgoznak. Az a beosztás azonban, amely­ben a tisztviselőt foglalkoztat­ták, semmiképpen sem adott le­hetőséget. Annak ellenére, hogy a vállalat igazgatója ennek a munkakörnek a betöltésére le­hetőleg felsőfokú végzettség* írt elő, ez nem jelenti azt, hogy a munkakör a fiatalember vég­zettségének megfelelő volt. A tisztviselő tehát nem szegte meg a tanulmányi szerződésben fog­laltakat, ezért a neki folyósított összeget sem kell visszafizetnie. Hadd kezdjem ezúttal a múlt heti filmműsorokkal, melyek közül kettő — me­rem állítani! — kifejezetten jó, művészi színvonalú volt, és mindvégig lekötött. Pél­dául mindjárt szerdán, a Düh című amerikai film, a szintén mérges gáztól halá­losan fertőzött apa magá­nyos bosszúját jelenítette meg a kamaszfia eltitkolni próbált haláláért, nagy drá­mai erővel. A hadiipari kísérleti telep általa történt felrobbantása bizonyára sok néző igazságérzetével találkozott, — még ha a romboló erőszak minden fajtáját elvileg elítéljük is... Ugyancsak jót írhatok a vasárnap esti holland film­ről, a Maupassant-novellá- ból készített A fátylas nő­ről. Az önvádtól megőrült, feketehimlőről képzelődő nagyvilági hölgy életre szó­ló elmegyógyintézeti bűn- hődése a kisfia utolsó kí­vánsága teljesítésének meg­tagadásáért (hogy t. i. még egyszer láthassa az anyját) mindvégig hallatlan fe­szültséggel töltötte meg a történetet. A nagy író ér­deme — ás tegyem hozzá: a filmes feldolgozó stábé is —, hogy teljesen elkerülte a „könnyfacsarási” bukta­tókat, helyettük jobbnál jobb jellem- és lélekraj- zokkal motiválta a vissza­pörgetett valóságos cselek­ményt. Jóval kevésbé tetszett az Isten veled drágám angol tévéfilmsorozat Daisy c. da­rabja, mely szertartásosan (angol módra) unalmas és csattanó, vagy bármiféle tanulság nélküli volt. A fil­mekhez még ennyit: a so­kat és méltán dicsért ma­gyar szinkron a fenntartás nélkül elismert alkotások eredeti színészhangjaival legalábbis egyenrangú, a gyengébbeket — mint pl. a Daisyt — pedig egyenesen „feljavítja”. Az ún. szórakoztató mű­sorok közé sorolnám a Pa­rabolát is. Árkus József bá­mulatosan győzi ötletekkel (mint most szombaton a Parabola csillagait számba vevő összeállításban — és a filmbejátszások csípősen szellemes kommentálásával is. Azonban ez a műsora jószerivel egyszemélyesre sikeredett, — ami az „élő” közreműködést illeti. Ám így is élvezhettük. A Szeszélyes évszakok, Antal Imre szórakoztató magazinja kellemes péntek esti hetven percet szerzett. Nyoma sem volt benne a nyár végi „kiárusításnak”. Átlagosan jó, viszont új je­lenetek, kabarétréfák — ki­váló színészek láthatóan- hallhatóan maguk által is élvezett, hangulatteremtő tolmácsolásában — sorjáz­tak egymás után a műsor­vezető többnyire szellemes viccelődéseire felfűzve. Mi kellett volna még egy kis vidám kikapcsolódáshoz? Talán az, ami hangulatilag jól illeszkedett hozzá, ne­vezetesen Déri János mag­vasabb ifjúsági szórakozta­tó műsora, a Pénteki ran­devú. Most sokkal jobban tetszett, mint a korábbi adás. Lehet, hogy azért, mert több volt benne a prózai betét, érdekes in­terjúk, bemutatások formá­jában. Szóval, a péntek es­te a lazító kikapcsolódásé volt. Én örömmel vettem. A EHE MELLETT Egy tanyán élő idős pa­rasztasszony néz vissza el­múlt életére Lázár Ervin Lenn a kútban című hang- játékában. Ez a retrospektív szerkesztési elv szerint fel­épített alkotás korkép, és egyben egy család pályaké­pe is. Oly módon, hogy e család történetében benne van annak a több száz ezer parasztcsaládnak, földszere­tő embernek a sorsa is, sorsának jellemző vonása, akiknek élete a földosz­tással, a földhöz jutással megváltozott. Jobb, de egy­ben sokkal nehezebb lett. Ez a hangjáték a huszon- és harmincéveseknek a könyvekből tanult közel­múltbeli történelem meg- elevenedése, a negyvenen túliaknak a történelem egy része, korszaka, újraélésé- nek élményét hozza. Még ha hézagosán is, még ha né­mileg egyoldalúan is. Igen, egyoldalúan, mert egy föl­det kapott újgazda néző­pontjából beszéli el az első téeszszervezés és az akkori tagosítás hatását a parasz­ti életre, pontosabban az egyének életére. Ezt azonban már megír­ták nem is egyszer. Megír­ták az elkövetett túlkapáso­kat, erőszakosságokat is. szépirodalmi alkotásokban is. Mi az új, az eredeti eb­ben a darabban? Egyrészt az a momentum, ahogyan Bődör Gyula újgazda bele­hal a földjéhez való ragasz­kodásba (föld alatti sztráj­kot kezd és folytat — földje tagosíeása ellen — a terve­zett saját bolgárkertészeté­hez a maga ásta kút mé­lyén, amely végül is ráom- lik). Másrészt talán az az új ebben a hangjátékban, ahogyan a korban előreha­ladt, özvegyen maradt és gyermekeit egyedül felne­velő Bődörné ragaszkodik férje emlékéhez és férje kútsírjához évtizedeken át (férje holttestét életveszély­re hivatkozva nem hozták felszínre), s ahogyan ra­gaszkodik akár haláláig: nem hajlandó a tanyáról véglegesen elköltözni egyik gyermekéhez sem. bár­mennyire hívják is. Ez a múlthoz való ragasz­kodás már rögeszméjévé vált, és halucinációk is kí­sérik: ha olykor kimegy a betemetett kúthoz, citera- szót vél hallani. Azt gon­dolja, a férje mulat oda­lent. A régi sokk nem oldó­dott benne. A szeretett és nagyra tartott férj, a küz­dőtárs emléke erősebbnek bizonyult az elmúlásnál. Azt az együttérzéssel ve­gyített tiszteletet, amit hő­se iránt Lázár Ervin érez, Sulyok Mária nagy erővel közvetítette Bődörné leiké­be bújva. Ám nagyszerűen érzékeltette azt is, hogy Bő­dörné nemcsak a múltnak él, hanem a jelennek is éppúgy. Hisz gyermekeinek, vejeinek, menyének, számos unokájának dolgait, szoká­sait számon tartja, ismeri, tudomásul veszi és elismeri az élet változásait, de ő ma­ga már képtelen, nem akar megváltozni. A tanyai csendhez képest a falut is sokadalomnak és zajosnak, s ezért bántónak tartja. Az ő televíziója a múlt, mely­nek filmjét, részleteinél el­időzve, akkor pörgeti le új­ra meg újra, amikor akar­ja. A múlt őrzése és a je­lennel (igaz: öreges módon) tartott kapcsolat egysége jellemzi ezt a Lázár Ervin és Sulyok Mária teremtette nagyszerű öregasszonyt. Seregi István [] KÉPERNYŐIM Merkovszky Pál ban „merítettek bátorságot”, majd elindultak a víkendte- lekre, ahol Turóczi egy karó­val kífeszítette a szerszámos- kamra ajtaját és kihozta az olasz gyártmányú, körülbelül hatezer forintot érő kapát. Ütjük egy romos lakáshoz vezetett, itt rejtették el a lo­pott holmit, majd Turóczi ismeretsége révén Tiszarádra szállították, ahol vevőt talál­tak rá. A rotációs kapáért a vevő csak 3500 forintot fize­tett, azt mondta: csak akkor fizeti ki a teljes összeget, ha a kapáról valamilyen papírt is visznek, mert gyanús volt neki Turóczi kapája. A víkendház gazdája már- ■js I7-én fedezte fel a lo­st, bejelentette a rendőr- -en, s kapáját már másnap . sza is kapta, mert a vevő v szavitte Lidák egyik isme- . lséhez, ahol a rendőrség le­foglalta azt. A többszörösen visszaeső 1 uróczit a Nyíregyházi Já- .»sbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa 1 év 2 hónapi örtönre ítélte, 2 évre eltil- : itta a közügyektől, és el­rendelte kényszergyógyítá­sát, Lidákra pedig öt hónap szabadságvesztést szabott ki, s 1 évre tiltotta el a köz­ügyektől. Az ítélet jogerős. (b. j.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom