Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-04 / 183. szám
1983. augusztus 4. Kelet-Magyarovsiág 3 JEGYZET LÁPOK Forintot fillérekkel BEDÖ LAJOS ENERGETIKUS, az szb elnöke a következő szavakkal jellemezte a pártszervezet és a pác- tonkívüliek kapcsolatát. „Mi rendszeres tájékoztatást kapunk a pártszervezetben elfogadott határozatokról. Olykor tőlem is számon kérik a munkát. Én ezt megtiszteltetésnek veszem. Érzem, bíznak bennem. Ha nem lenne tudomásunk arról, hogyan gondolkoznak a pártszervezetben, akkor miképpen tudnánk mozgósítani a teendőkre az embereket? Alapvető igazság: a pártnak annyi szövetségese van, ahányan tetteikkel is támogatják politikáját, részt vesznek formálásában, alakításában, végrehajtásában. Lényeges tehát, mint Bedő Lajos a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat energetikusa is említette, hogy tudják is az emberek mit terveznek a pártszervezetben. Ezáltal kerülhet közös platformra párttag és pártonkívüli. EZÉRT IS LÉNYEGES, hogyan érezteti hatását a meghirdetett takarékossági szemlélet. Súlyos százezrek megfogását eredményezheti, ha sikerül a pártszervezet határozatát, az elképzelést megvalósítani, és a célul tűzött 5 százalékkal csökkenteni az üzemanyag-felhasználást. Csupán ez 12 ezer 250 liter benzin megspórolását jeleníthetné. Tüzelőolajból 427 mázsa megtakarítását tűzték célul. Villamos energiából 490 ezer, míg vízből 180 ezer forint értéknek megfelelő mennyiséget kívánnak „megfogni”. Ezekre a célokra épültek a szocialista brigádok vállalásai. Sikerei észlelhetők, ugyanis anyagilag is érdekeltté tették a takarékosságban a munkásokat. Az üzemi árbevétel 0,2 százalékon felüli megtakarításának felét visz- szafizetik a dolgozóknak. A liszttel való takarékosság esetében prémiummal jutalmazzák az abban érdekelteket. A TAKARÉKOSSÁG ÖSZTÖNZÉSÉRE ebben az évben összesen 350 ezer forintot fordítanak. Ezért a pénzért már érdemes spórolni. Csak annyit használni lisztből, amennyi szükséges, jobban odafigyelni a csurgásokra-csöpögésekre, a rosszul beállított gépkocsikra, s egyáltalán mindenre, ahol fillérekkel forintokat lehet fogni a vállalatnak, a népgazdaságnak és a takarékoskodó embernek. F. K. Biológia EGYRE MÁSRA JELENNEK MEG az olyan hírek- tudósítások, amelyek természetvédelmi, növényegészségügyi és egészség- ügyi okokra hivatkozva a biológiai növényvédelmet, avagy apáink, nagyapáink kertművelő módszerét propagálják. Valljuk meg, van ebben valami, hiszetí a természet okos és bölcs gazda mindig is kitermelte és kitermeli a biológiai egyensúly megtartásához szükséges feltételeket. Ha sok a hernyó, a takácsatka, avagy levélbolha, van madár is, amely azokat fogyasztja — mondta az egyik kertészkedő ismerősöm. — Ez minden vegyszernél biztosabb, csak hagyni kell, hogy az énekesek nekünk dolgozzanak. Mondott még mást is a kertész, miszerint a nagyapja a rézgáliccal minden védekezést elintézett, de értette annak is a módját, hogy mechanikai beavatkozással; metszéssel a fákat, kapálással a talajt tisztítsa meg az élősködőktől, a kártevőktől. Nem akarok ellentmondani — nem is lenne helyes — de abban megegyezhetünk a biológiai kertművelés, mint egyedüli módszer sohasem volt elégséges a kertkultúra fenntartásához, a sikeres kertgazdálkodáshoz. A természet önmagában — ha korlátozza is egyes kártevők elszaporodását — arra soha sem volt képes, hogy az ember igényeinek megfelelően — oldjon meg halaszthatatlan feladatokat, szüntessen meg veszélygócokat Ami vitathatatlanul igaz, a kémiai szerek szükségtelen, pazarV ___________I___________ ló alkalmazása nem válik előnyünkre. AKI PERMETEZ ÉS VEGYSZEREZ, annak szakmailag hozzáértőnek, felkészültnek és körültekintőnek kell lenni. Volt rá példa, hogy a friss kerttulajdonos a gyomirtáshoz annyi vegyszert használt, amely nem 200 négyszögölre, de két hektárra is sok lett volna. Más a műtrágyát szórta ki mértéktelenül, megint más a gyümölcsfák permetezését nem a védekezés szükségességétől, hanem ráérő idejétől tette függővé. Az ilyen és ehhez hasonló esetek valóban több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Mi tehát a helyes, a követendő magatartás? Az, hogy nem esünk túlzásba. Ne becsüljük le a biológiai kertművelést, de ne is esküdjünk rá, mint az egyedüli üdvözítő és célszerű megoldásra. Áll ez fordítva is. Ne bízzunk mindent a vegyszerekre, hagyjunk életteret az énekesmadaraknak is, olykor kapáljunk is és vegyük elő a metszőollót. Viszont ha szükséges, akkor szakszerűen permetezzünk és védjük a növényt. A KERTMUNKA csak felerészt jelenti sokaknak az árutermelést, mert hobbi, szórakozás és kikapcsolódás. Akár így van, akár úgy, hogy árut termelünk, a kert nagy érték. Erre vigyázni kell. Hasznunkra csak akkor lesz a tevékenységünk, ha javít a természet dolgaiban és nem ront a passzív, vagy túlzottan aktív magatartás. S. E. _________________________/ A máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet kislétai lakatosüzemében készítik a saját beruházással felújításra kerülő tehenészeti telep nyílászáró szerkezeteit. Képünkön: Kovács János és Komár József a bejárati kaput szereli össze. (Császár Csaba felvétele.) Talajtáplálás számítógéppel Nagy teljesítményű számítógépet állítottak üzembe Nyíregyházán a Szabolcs- Szatmár megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson. A korszerű berendezéshez megkezdték a programok összeállítását. Az első munka a megye idei búzatermésének elemzése lesz. A későbbiekben a talajvizsgálatok alapján optimális talajtáplálási ajánlatokat dolgoznak ki a megye nagyüzemeinek. A gépen a termelőszövetkezetek más munkákat is megrendelhetnek. Feiyöfaízzék Kisvárdáról ÚJ TANÉV ELŐTT Vasmegyerí iskolanéző Több millió darab fenyőfa- izzót készítenek az Egyesült Izzó kisvárdal gyárában. A színes égőkből exportra is szállít a gyár. Azt tervezik, hogy a megrendelt mennyiséget szeptemberre leszállítják a kereskedelemnek. Képeinken: ügyes kezű asszonyok, lányok forrasztják az izzót..., egy másik üzemben színezik és csomagolják a fenyőfaégőket. (Elek Emil felvételei.) Porfelhőt kavarva rakománnyal terhelten lordul az épü lő vasmegyeri iskola elé a betonszállító kocsi. A frissen „csapolt” kupacot a munkások lapátokkal a falak közé hordják. A SZAÉV egy-egy kőműves-, kubikos- és ácsbrigádja szorgoskodik az építkezésen. A hajdúvázas építési móddal márciusban fogtak hozzá a munkához, és június elejére a tető alá húzott épületben a belső szerelési munkálatok vannak hátra. Láthatóan rutinfeladat számukra mindez, a vasmegyeri- eknek esemény. Eddig a falu négy pontján álló épületben tanultak a gyerekek. A Krizán-, a központi, a Csengős- és az Erdei-iskolában összesen nyolc terem van. A befejezés előtt álló újban négy nagy és egy kisebb terem lesz, valamint 12x24 méter alapterületű tornaterem! Az utóbbi elkészültét várják talán a legtürelmetlenebbül a kicsik, nagyok egyaránt. Panoráma a tetőről Nem véletlen tehát, hogy Pusztai József iskolaigazgatóval lépéseinket e mini „sportpalota” felé irányítottuk. A földszinten zuhanyozó, öltöző, szertár lesz, az emeleten, a lelátó szintjén orvosi szobát is berendeznek. Az iskolaorvosi vizsgálatokon kívül idővel iskolafogászatra is szeretnék használni. Az ablaknak támasztott bakon kilépünk a tetőre, hogy szemügyre vehessük az új iskola környékét, a vasmegyeri panorámát. — Túlzás nélkül mondhatom, ugrásszerű változást jelent szülőnek, gyereknek, tanárnak ez az új iskola — mondta Pusztai József. — A szaktantermi rendszerről eddig csak álmodozhattunk, most kiaknázhatjuk a benne rejlő nevelési-oktatási tartalékokat Előrelépést remél Tompa Ferenc biológia—testnevelés szakos tanár is, aki harmadik éve jár ki Nyíregyházáról tanítani. — Az óraközi szünetekben váltófutásban közlekedtünk az iskolaépületek között. Esőben, hóban, minden-milyen időben pluszterhet jelentett ez a tanároknak. Nyelvi szaktanterem A szertárakban szunnyadó korszerű szemléltetőeszközök ezentúl gyakrabban szereplői lehetnek a tanóráknak. Magyar—történelem, biológia— földrajz, valamint egy természettudományos és egy nyelvi szaktantermet rendeznek be a következő tanév kezdetére. A négy íeiső tagozatos osztály „lakja” majd az új iskolát, a szomszédos Erdei-iskolát pedig felújítják, és benne három alsó tagozatos csoport tanulhat a jelenleginél összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között. A központi iskolában kettős szerepkörű könyvtárat alakítanak ki, a Krizán-iskolában lesz a napközi, a Csengősben pedig gyakorlati foglalkozáshoz műhelyt rendeznek be. Önkéntelenül adódik a kérdés: hogyan készülnek fel a leendő kisdiákok a tanulásra? Közel harminc vasmegyeri gyerek cseréli fel idén az óvodát az iskolapaddal. Ráhangolásuk az új életformára az óvodai nevelés kiemelt feladata. Vasmegyeren sikerült elérni, hogy minden tanköteles gyerek legalább két évig járjon óvodába. — Az eredményes iskolaelőkészítés záloga az óvodaiskola jó kapcsolata — véli Végső Zoltánná vezető óvónő. — Az elsős nevelő rendszeresen látogatja foglalkozásaO lyan örömet éreztem, mintha rég látott ifjúkori barátommal találkoztam volna. Megha- tottan, szinte megbabonázva figyeltem a letarolt árpamezőn a kombájnok nyomában haladó gólyákat. Egy egész rajnyi volt belőlük, minden aratóagregátorra jutott néhány. Nem zavarta a különben félénk madarakat az emberek közelsége, a kombájnok zúgása, az aratógépek mellé szegődő, a gabonarakományért érkező tehergépkocsi, amely elől óvatosan ugyan, de a pánik vagy sietség legkisebb jele nélkül idejében kitértek. Minden mozdulatuk kimért, begyakorolt volt, mintha a mezőn való jelenlétük, a gépekkel való párhuzamos haladásuk egy egységes, jól összehangolt munkafolyamat szerves része lenne. Az emberek pedig megértéssel voltak irántuk. Az egyik gólya közel került a kombájn vágószerkezetéhez. A kombájnos fékezett. Lelki szemeimmel szinte láttam, hogyan biztatja tekintetével a madarat: „Állj már odébb, koma! — Nem akarok kárt okozni benned. Örülök, hogy itt vagy ismét!” A gólya pedig nyugodtan felmérte a távolságot és pár lépéssel továbbment. Az utóbbi években ennyi gólyát együtt nem láttam. Fokozódó aggodalommal és nosztalgiával figyeltem, hogy számuk egyre csökken, pedig ezek a nagy, kedves madarak úgy hozzátartoztak tájunkhoz, mint egykor a gémeskutak vagy a szalmatetős, bogárhátú házak. Az utóbbiak eltűnése nem zavart, sőt, elégtétellel töltött el, hiszen ez a korszerűsödő, jobb életmódot jelezte. A gólyák számának apadása azonban elszomorított. És nemcsak azért, mert a bennünket körülvevő élővilág kedves képviselői: ezek a nagy csőrű, hosszú lábú, kelepelő madarak szimbólummá váltak, számomra is az élet folytonosságát jelképezték, noha már régen túl vagyok azon a koron, amikor az ember még azt hiszi, hogy a gyerekeket a gólyák hozzák. Hiába volt a logikus magyarázat: azok a széles körű, különben rendkívül hasznos munkálatok, amelyek a vizenyős földek lecsapolását eredményezik, megfosztják a gólyákat legfontosabb eledelüktől — a békáktól. Ezért fordítanak hátat nekünk, olyan helyeken keresve a boldogulást, ahol kedvezőbbek számukra az életfeltételek. Az érveket elfogadtam, de abban, hogy a gólyák elkerülik vidékünket, lelkem mélyén önkéntelenül is valami nyugtalanító jelt véltem felfedezni. Ezért hát ez az ujjongó öröm annak láttán, hogy ismét itt vannak, nagy csapatokban róják mezőinket, alkalmazkodva az új, számukra mostohább viszonyokhoz, fittyet hányva a rohamosan terjedő civilizációnak. Percekig megilletődve néztem, milyen méltóságteljesen emelgetik lábukat, menet közben éberen figyelve, mit fed fel a kombájn nyomán zsugorodó kalásztenger, hogy aztán villámgyorsan lecsapjanak a zsákmányra. Nem tudom, mi a tallózás eredménye, azt sem, hogy ízlik-e nekik az újfajta eledel, az azonban nyilvánvaló: a kényszert erénnyé változtatták, feltalálták magukat, nem hátráltak meg, győzött élniakarásuT. Az új körülmények közt is bizonyítják — igaz, más vonatkozásban —, hogy jogosan képviselik az élet folytonosságát. Lusztig Károly inkát legutóbb pedig az alsó munkaközösség tagjai voltak nálunk. A nagycsoportos óvodásokkal beülünk egy-egy tanórára. A fejlődésben visszamaradt gyerekeknek jobb, ha szalasz- tanak egy évet. Ezt azonban nem könnyű megértetni a szülőkkel. Az egész falu látja — Az átállás az új iskolai napirendre így is törést okozhat a gyerekeknél — magyarázta Borsuk Jánosné óvónő. — Az óvodában a magyar és matematika foglalkozások után játékkal pihenhetnek, amire az iskolában már nincs mód. Mi hozzászoktatjuk őket az önálló munkához, az önértékelés elemeihez. Nap mint nap épülnek, csiszolódnak a ma még óvodaudvaron zsibongó apróságok, és az egész falu szeme előtt készül az új iskola. Figyelik, lesik a vasmegyeriek, mikor, mit segíthetnek. Mint Marosváriné Erdei Saroltától, az üzemi pártvezetőség megbízott titkárától megtudjuk, a termelőszövetkezet kilenc szocialista brigádja egy napöt ajánlott fel a tantermek kornyékének rendeze éré, parkosításra, sportpályaépítésre. Vasmegyeren izgalommal vegyes boldogsággal már a következő tanévre készülnek. Reszler Gábor " ;V -s .• vflp U V 1L,;;~;ÍPP SSS!p