Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-24 / 199. szám
1983. augusztus 24. Kelet-Magyaroxszág 3 Korszerűbben, egyszerűbben, emberibben Beszélgetős dr. Fonyő Gyulával a közügyek Intézéséről, a választási rendszer továbbfejlesztéséről Országszerte a közérdeklődés előterében áll — más nagy jelentőségű kérdésekkel együtt — a választási rendszer továbbfejlesztése. A párt Központi Bizottságának júliusi határozata kimondja: „A társadalmunkban végbement fejlődés alapján megérett a helyzet arra, hogy a gyakorlatban bevált elvekre építve továbbfejlesszük a választási rendszert.” S mindjárt az indokot is: „A dolgozók mindenekelőtt a maguk által választott népképviseleti testületek és képviselőik útján vesznek részt a szocialista állam irányításában, a közügyek intézésében, a társadalmi ellenőrzésben.” A választási rendszer továbbfejlesztéséhez, korszerűsítéséhez tehát hozzátartozik, hogy a népet, a választókat — és egyben az állam- hatalmat — képviselő szervek, testületek munkája is korszerűsödjék. Mindezekről: a választási rendszer továbbfejlesztéséről és a közigazgatás korszerűsítéséről kérdeztük meg dr. Fonyó Gyulát, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettesét. — Miért van szükség a választási rendszer továbbfejlesztésére? — Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a választási rendszer alapjaiban véve jó, mind az országgyűlés, mind a tanácsok összetétele megfelel a társadalmi követelményeknek. A fejlődés azonban szükségessé teszi, hogy továbblépjünk, hiszen legutóbb 17 évvel ezelőtt, 1966-ban rendelkezett törvény az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának korszerűbb megoldásáról. Növelni kell a demokratizmust, erősíteni a népfrontjelleget. A legfontosabb pedig az, hogy növekedjék a népképviseleti szervek társadalmi és politikai szerepe, jelentősége. — Mennyiben jelent újat a kettős jelölés? — Az 1971-es országgyűlési választáson 49, az 1975-ösön 34, a legutóbbi, az 1980-as országgyűlési választáson pedig mindössze 15 kerületben állítottak két jelöltet. A tanácstagi választókerületek közül 1971-ben 3015, 1973-ban 1706 és 1980-ban 1779 helyen volt kettős jelölés. Volt, ahol a lakosság nem értette: mi értelme a kettős jelölésnek. Bizonyára nem előzte meg ott a jelölést megfelelő politikai munka. Az is előfordult, sőt nem is ritkán, hogy a másodikként jelölt nem szívesen vállalkozott, úgy érezte, hogy eleve hátrányosabb helyzetben van, tehát megbukik. Most viszont — ha a KB-határozatban közölt alapelvek törvényerőre emelkednek — nem lehet szó bukásról, még idézőjelbe téve sem, hiszen az a jelölt, aki legalább a szavazatok 25 százalékát megkapja, pótképviselő, illetve póttanácstag lesz, s a hely megürese- dése esetén ő kerül a testületbe. — Üj a tervezetben az országos lista. Ez mennyiben jelent változást? — A választási rendszer a területi elven épül fel, vagyis az országgyűlési képviselők a választók területi érdekű közösségtől kapják mandátumukat. Vannak azonban olyan országos politikai, társadalmi, közéleti vezető személyiségek, akiknek munkássága az egész országot átfogja, s mintegy kifejezik személyükben is a szocialista nemzeti egységet. Ókét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelöli, s az ország valamennyi választópolgára szavaz rájuk. — Ha már áttértünk a szavazásra: ennek mechanizmusában milyen változások lesznek? — Kezdjük a jelölő gyűléseknél. Két jelöltet mindenütt kell állítani, de előírás az is, hogy minden nevet, amely felmerül, jelölő gyűlés elé kell vinni. Ha például valakit jelöltsége megszavazása érdekében a választókörzetben tartott akár harmadik, vagy a negyedik jelölő gyűlésen említi meg egy választópolgár, a továbbiak során mindenütt fel kell olvasni a nevét. Változás az is, hogy nem lesznek ötfős országgyűlési választókerületi bizottságok, ezek eddigi feladatait a választókerület székhelyén működő helyi választási elnökségek látják el. — Számszerű változást boz-e az új választási rendszer? — Mintegy 10 százalékkal több országgyűlési képviselő lesz: ennyit választanak meg az országos listán. A tanácstagok száma viszont csökken. Eddig a községi tanácsoknak legalább 100, a városi és városi-kerületi tanácsoknak legalább 150 tagjuk volt, ami nehézkessé tette a testületek működését. A mai idők megkövetelik, hogy a tanácsok operatív, érdemi munkával foglalkozó testületek legyenek, ilyenekké kell válniuk a jelenleginél közel 20 százalékkal kisebb létszámú tanácsoknak. — A párthatározat hangsúlyozza a közügyek intézésének, a társadalmi ellenőrzésnek a fontosságát. Az eddigiekből kiderül, hogy a választott testületeknek ebben fokozott szerepük lesz. Ez viszont feltételezi az egész közigazgatás korszerűsítését. — Ez a korszerűsítés egyáltalán nem új, évek óta tart. Célja, hogy csökkenjenek a lakosság terhei, s hogy a jog sokkal kevésbé határolja be az emberek mindennapi életét, mint korábban. Nem könnyű a közigazgatást korszerűsíteni, hiszen a munkamódszerek nem is évtizedek, de évszázadok során alakultak ki, még ma is sok benne a régi vármegyék és a monarchia közigazgatásának maradványa. Csupán néhány példa: amikor az állami anyakönyvezést bevezették — s ennek 90 éve —, elrendelték, hogy az anyakönyvről másodpéldány készüljön, amelyet az eredetitől külön kell őrizni. Ennek akkor volt értelme, hiszen tűz, vagy más elemi kár megsemmisíthette az anyakönyvet, s még maradt akkor is hiteles másolat. A mai viszonyok közt viszont ennek nincs értelme, mivel több hasonló nyilvántartás is van, például a népességnyilvántartás. Ezek helyezték hatályon kívül tavaly a múlt századi rendelkezést. — Országszerte egyre több ügyet intéznek a városi tanácsok, amelyek eddig a járási hivatalokhoz tartoztak. Mi a tendencia ezen a téren? — Sok városkörnyéki község hosszú idő óta együtt intézi ügyeit a központi szerepkört betöltő várossal. így például közösen oldják meg a vízellátást, a szemétszállítást. Még nagyobb annak a jelentősége, hogy a községekből pótolják a városok a munkaerőt. Ahhoz viszont, hogy a falun lakó és a városban dolgozó emberek be tudjanak járni munkahelyükre, a város teremti meg a közlekedési hálózatot, s ebből természetesen az egész községnek haszna van. A városi lakosok lakásigényeinek kielégítéséhez nemegyszer arra van szükség, hogy a közeli községben jelöljön ki telkeket a tanács. Ezeknek a községeknek a tanácsai mellérendelt helyzetben vannak a városi tanáccsal, fölöttesük a megyei tanács. Ennek nem mond ellent, hogy egyes ügyekben a másodfokú hatóság a városi tanácsnál rtiűködik. Bebizonyosodott az évek során, hogy ez a rendszer egyszerűbb, jobban ki lehet használni a meglevő intézményeket, kevesebb az adminisztráció. Mindez megfelel annak az elvnek, amelyet a KB-határozat kifejez, s szerves egységet alkot a választási rendszer továbbfejlesztésével. V. E. meeemmm V an aki fellélegzett, akad aki lemondóan sóhajtott amikor a napokban a végleges számokkal kézhez kapta az almájának sorsa felől intézkedő levelet a felvásárlótól. Véletlenül a kezembe került egy ilyen, és amikor elolvastam, a torkomon akadt a levegő, pedig én magam almaügyben teljesen érdektelen vagyok. Nem úgy a nyelvhasználatban, amit „hivataliból” is védeni vagyok köteles. A hivataloskodó, fontoskodó bikkfanyelv kiirtása sokak szerint reménytelen ügy, most nem is azért kívánok háborogni. önkényes szó- és fogalomtársításról van szó, ami nyelvész berkekben bűnténnyel ér fel. Olvasom : „telepi originál”, „hűtőházi originál”, sőt „originált”! Távoli idegen nyelvek leírt szavaival van úgy az ember, hogy elolvassa, elhangzik agya zugaiban és nem tud semmihez kapcsolódni. Ez az eset még furcsább, mert a hűtőházról, és az originálról is tudom. hogy mit jelent, sőt telepen is jártam már. De hogy ezek együtt egy bizonyos alma- minőség jelzői, az csak szakember ismerősöm felvilágosítása után jutott el tudatomig. Égi! Még mindig homályos maradt azonban, hogy milyen minőségről van szó. Az egyszerűség kedvéért töviről hegyire végigkérdeztem miként néz ki az ilyen alma? És csodák csodája: ahogy magyar nyelven, magyarul gondolkodva elmondta ismerősöm, elhangzott a kulcsszó: csomagolatlan. Mármint az alma. Gondolkoztam, hogy jön ide az originál? Origó ugye görögül kezdet, eredet. Ha kukacoskodni akarnék, azt mondanám: amint az alma kocsánya elvált az ágtól, az már nem az eredeti helyén van. tehát originálnak egyáltalán nem nevezhető. Nem is innen fújhatott a szél amikor ez a nyelvi öszvér született. Lévén kereskedőkről szó, abban a szakmában járja az originál szó a még ikicsomagolatlan áruval kapcsolatban. Innen már csak rövid bakugrás ráfogni a még becsomagolatlan almára, hogy original. Logika ugyanis nem található ennek a torzszüleménynek a megalkotásában. Nem pusztul ki persze a jó érzés eme „leleményes” emberek leikéből, és ez most •nékik felvilágosítás, mert bizony nem tudnak róla. önkéntelenül ragozzák ugyanis az idegen szót — magyarul. Márminthogy „originált”. De hát én, te, ő, mi tudunk originálni? Azt nehezen, de a nyelvérzékünk tud tiltakozni, azért kezdi el kínjában ragozni a ragozhatatlant. Van egy eredeti (nem originál) ötletem: beszéljünk magyarul, ne hivalkodjunk idegen toliakkal. Esik Sándor A vastagabb pénztárca titka Prémin a Hűségért Az emeletnyi magas, sötétszürke gépmonstrum, az RF—50-es fúrógép ott áll a csarnok közepén fóliába öltözve, félig már útrakészen. Hamarosan még újabb „védőöltözetet” kap, s irány Tajvan, az ottani világkiállítás. Az idegen persze alaposan megcsodálja a hihetetlen pontossággal dolgozó gépet, s azt gondolja, most a csepeli szerszámgépgyár nyírbátori dolgozói két kézzel döngetik mellüket a tajvani lehetőség láttán. Szó sincs erről. Büszkék természetesen külföldi sikereikre, de szerencsére nem megy szenzáció- számba a hír, hogy elégedettek a vevők a bátori gépekkel Svédországtól Amerikáig. Mert alig van olyan fejlett tőkés ország, ahol ne ismernék, alkalmaznák a nyírségi fúrógépgyár berendezéseit. A jövő szakemberei Szerelik a nagy pontosságú fúrógépeket. (Elek Emil fel vétele) Igen magas technikai színvonal, s rendkívül nagy precizitást igénylő munkafolyamatok jellemzik az egykor motorkerékpár-alkatrészeket gyártó mai üzemet. De hiába a legmodernebb technika, ha nincs hozzá kellően képzett szakembergárda. — Hogy lekopogjam, mára ez már nem jelent komolyabb gondot nálunk — mondja a gyár gazdasági igazgatóhelyettese, Győri Dénesné. — A szakmunkásutánpótlást is kapun belül oldjuk meg, a jövő szakembergárdája itt, a jól felszerelt tanműhelyeinkben sajátíthatja el a különböző tudnivalókat. Gondunk inkább az, hogy nem minden esetben tudjuk megtartani a jó szakmunkásainkat. Néhány környékbeli üzemben, termelőszövetkezetben ugyanis magasabb bért fizetnek, s a csábításnak nem mindenki tud ellenállni. A gyári vezérkarnak pedig egyik szeme sír, a másik meg nevet, amikor egy-egy munkásuk bejelenti, másutt folytatja pályafutását. Sír, mert újból meg kell válniuk egy jó dolgozótól, s nevet, mert mutatja azt is, hogy rangja van a fúrógépgyári munkásnak, kapós mindenütt. S még ha nem is kap többet, mint itt, de jó néhány helyen kevesebbet kell tenni ugyanazon pénzért. — De mennyit keres itt egy szakmunkás? — A múlt évben átlagosan csaknem 53 ezer forintot — válaszol a szakszervezeti bizottság titkára, Kovács Lajos, aki még hozzáteszi: — De a prémiummal együtt egy-egy jobb forgácsoló vagy szerelő hét-nyolcezer forintot is hazavihet havonta. Volt, aki kilépett... — Miért jár prémium? — Természetesen a minő-1 ségi munkáért és a normán felüli teljesítményért. Azt azonban meg kell jegyeznünk, amikor az új, minőségi premizálás bevezetésén töprengtünk, nem volt mindenki odáig a boldogságtól. A gárda egy része tartott a korábbinál sokkal szigorúbb követelményektől, s kár is lenne tagadni, voltak néhá- nyan akik a könnyebbik utat választották, kiléptek. Aztán kiderült, kár volt az aggodalom, mert a nagy többség jobban járt. A jól dolgozók ugyanis még vastagabb pénztárcával mehettek haza, de voltak, és vannak olyanok is, akik bizony a selejt miatt kártérítést fizetnek. A másfél éve bevezetett premizálással tehát a munkások nagy többsége jól jár, de a gyár ... ? A gazdasági igazgatóhelyettes kimutatásokat lapoz: Fölére csökkent — Beszéljenek a számok — mondja. — Radikálisan csökkent a selejtszázalék. A múlt évben is elfogadható volt az arány — tavaly tavasszal vezették be az új premizálási rendszert! — alig haladta meg az egy százalékot Most? Nem léptük túl a fél százalékot. De ez akkor értékelhető igazán, ha azt is elmondom, hogy nálunk többezerféle alkatrész készül, s- ez megszámlálhatatlanul sok hibaforrást rejt magában. Van például olyan termékünk, mint a PTC peremeszterga, melynek értéke meghaladja a négymillió forintot. El lehet képzelni, ha ebben elrontunk valamit...! Hogy ezt elkerüljük, rendkívül szigorú munkafegyelemre, ellenőrzésre van szükség, de mi azt tartjuk, ha valahol valaki hibázott, az ne a szereidében derüljön ki, hanem a gép mellett. A minőség fölötti gondos őrködésnek természetesen több oka is van, most csak kettőt emeljünk ki. Nézzük talán legfontosabb terméküket, az RF—50 típusú fúrógépet. Túlnyomó többségét exportálják, nem mindegy hát, miképp vélekedik a berendezésről az amerikai vagy mondjuk a török vevő. Aztán itt van a garancia. Megéri a gyárnak, ha egy-két hónap elteltével sorra jelentkeznek a vásárlók, hogy ez is rossz, meg az is? Természetesen nem. — A kártérítés higgye el, komoly visszatartó erő — bizonygatja a forgácsolók üzemvezetője, Varga Ferenc. — Az új premizálást is nálunk vezették be először, állíthatom, remekül bevált. Azt persze nem lehet tudni, hogy a kártérítéstől való félelem, vagy a több pénz iránti igény vezeti az embereket, de az tény, nagyot léptünk előre. Volt itt a gyárban olyan időszak is, amikor néhány területen tíz százalékot is elérte a selejt, szerencsére ez ma már elképzelhetetlen. Pedig ilyen nagy pontosságú alkatrészek megmunkálása közben elég egy rossz mozdulat, pillanatnyi kihagyás, s a „tettes” máris három-négyszáz forinttal szegényebb. Ezredmilliméterek — Mennyi lehet végül is a prémium? — Havonta elérheti a hat- hétszáz forintot is —, felel Szucsányi Sándor köszörűs, aki havonta nem ritkán hétnyolcezer forinttal tér haza. — S mit kell ezért teljesí- teni? — Semmi különöst — neveti el magát. — Be kell tartani csak a technológiai utasításokat. Melyek különben a legtöbbször ezredmilliméteres pontosságot követelnek. De ahol szerszámgépet gyártanak, erre fel kell készülni. Mint tették ezt Bátorban is. Balogh Géza A Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kisvárdai körzeti üzemének malmában naponta 128 tonna búzát Őrölnek, csomagolnak és szállítanak a kereskedelembe, illetve jelentős mennyiséget szovjet exportra is. (jávor)
