Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-31 / 180. szám

1983. július 31. Kelet-Magyarorazág 3 Szentpétery S záznyolcvanöt év­vel ezelőtt, 1798. július 31-én Ralto­don született az úttörő színészgárda egyik kiemel­kedő alakja, Szentpétery Zsigmond. Nevét kevesen ismerik, pedig például Pe­tőfi — A tintásüveg c. versében, amelyben Me­gyeri Károlyról, Pest ked­venc színészéről írt — így említi: „Hiába inti őt Szentpétery: Kari / Vi­gyázz! / Kedved majd kö- vetendi gyász, / Amint mondom, majd követendi gyász.” Ezek a sorok felidézik a két vándorszínészt. Szent­pétery középiskoláit Sá­rospatakon, Debrecenben végezte, majd a teológiá­nak búcsút mondva, be­állt színésznek Lángh Ádám és Udvarhelyi Mik­lós pesti társulatához. Az egész rokonság el­lenzésére is megvalósítot­ta régi álmát. 1815. au­gusztus 19-én lépett fel legelőször Moliere: Sgane- rella c. darabjában, Per­rin pór fiú szerepében. A társulat járta a váro­sokat, szekérrel, sőt, gya­log vándoroltak egyik vá­rosból a másikba. Nem számított a bokáig érő sár. Szentpétery, mint kezdő színész, elhatározta, hogy megfigyeli, ellesi az élet­ből az eredetiségeket, amire szüksége lesz egy- egy jellem kialakításához. Erős akaratát és sikereit látva igazgatója, szerelmes és hősi szerepekkel bízta meg. 1832-ben Kilényi Dá­vidnál működött Győrben és ott is elismerést kapott a közönségtől. A vándor­élet addig tartott, míg Pest megye a bundái szín­házat pártfogása alá nem vette. 1837-ben megnyílt az or­szág egyik legjelentősebb színháza, a Nemzeti Szín­ház, ennek első igazgatója Bajza József lett, aki le­szerződtette Szentpéteryt, hiszen jólismert színész hírében állott. Ö volt az első magyar Falstaff ki­váló megszemélyesítője. Utolsó fellépése 1857. március 9-én volt, Fáy András: Régi pénzek című darabjában. Utána bete­geskedett és nyugdíjba ment. RÉTEGELIK, RAGASZTJÁK Felbúg a két daru motorja. A •kötelek megfeszülnek, s las­san emelkedni kezd a hatal­mas teher. Az épület két vé­gén rögzített emelőmasinák kezelői nem látják egymást, a nyolc tonnányi szerkezet két vége mégis egyformán tá­volodik a földtől, talán há­rom perc sem múlik el, pon­tos helyére kerül a szerke­zet. Felvételünk csupán egy pillanatát örökítette meg pénteken délután annak a nagy, érdekes, és merőben új munkának, amelyet a Felső­tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozói végeztek: akácfából készítették el a nyíregyházi városi fürdő most készülő medencéjének tető- szerkezetét. Tóth Dezső, a FEFAG fej­lesztőmérnöke, a szerkezet tervezője és a munka irányí­tója segít az eligazodásban. Előbb a méreteket sorolja, azt, hogy a főtartó hossza 22 méter 80 centi, fesztávolsá- ga 21,5 méter, s mindez nyír­ségi akácfából. Hogy miért fából, arra is logikus a vá­lasz: mert korrózióálló, elbír­ja a párát, ami egy uszoda tetőszerkezetét kikezdhetné, hazai alapanyagból készült, s körülbelül ötödébe került an­nak, mintha nyugatról im­portált korrózióálló acélból készült volna. . És nem elhanyagolható szempont a gyorsaság sem. Dátumokat idéz a fejlesztő- mérnök. Tavaly augusztus 3- án érkezett a megyei vízmű vállalattól a megrendelés, a tervdokumentáció ez év feb­ruár 28-ra készült el. A szer­ződést március 3-án kötötték meg, s ezután kezdtek hozzá a rétegelt, ragasztott akácfa­tartó kivitelezéséhez. A gyár­tásközi minősítéseket a Sop­roni Egyetem és a Faipari . Kutató Intézet végezte, a kész tartókat pedig az Építő­ipari Minőségellenőrző Inté­zet vizsgálta meg. A szerkezet kiállta a július 14 és 17 között végzett terhe­lési próbákat, ekkor engedé­lyezték a beépítést, s 29-én helyére került az utolsó elem is. Míg a két daru dolgozik, Csarnoktető akácfából Beemelik a tetőszerkezetet Tóth Dezső újabb adalékok­kal bizonyítja az akácfa jó tulajdonságaival kiérdemelt sikerét. Ausztriából azért érdeklőd­nek iránta, mert hidat akar­nak építtetni a nyíri akácból, de készülőben van a tanár­képző uszodájának tetőszer­kezete és a KEMÉV bemuta­tóháza, tervezik a tokaji sportkombinát tetőszerkeze­tét, s az eddigi mérések alap­ján nyugodtan láthatnak majd hozzá a kabalási sport- és turisztikai központ negy­venméteres fesztávolságú te­tőszerkezetének készítéséhez. Most hét végi házak terve­in dolgoznak, de rövidesen bemutatják: hogyan lehet családi házak tetőszerkezetét is elkészíteni akácból. Meg­rendelőik között tudhatják a békéscsabai Tégla- és Cse­répipari Vállalatot: nekik olyan szociális épületet ké­szítenek, amelyiknek tető- szerkezete háromszintes lesz — természetesen akácból. Míg ezek a mondatok el­hangzanak, a két daru mo­torja leáll, az emberek pe­dig nyugodtan tölthetik a hét végét, mert helyére került az utolsó nagy elem is, s az öt­lettől a megvalósításig még egy év sem telt el. B. 3. Lószőrékszer, patkóit tojás, tökbábu HiMából - a Gránátalmáért Az ország „virágoskertje’' a nyíregyházi népművészeti kiállítások történetében ezút­tal először a Megyei és Váro­si Művelődési Központ. Itt „nyílnak” a tarka varrottaso- kon, a nyers szőtteseken, vagy éppenséggel a fali téka szélén azok a virágok, melye­ket szorgos kezek az utókor számára készítettek. Nem vi­tatható — textilben a leggaz­dagabb az országos népművé­szeti kiállítás anyaga, a szőt­tesek, hímzések uralják a te­ret, de akinek ideje van job­ban körülnézni, észreveszi majd a ritkább darabokat is... Igazi mézesbábot bizony ma Leviczki Imre gépjármű­technikus, a Volán 5. sz. vállalatának taxisa, a Vo­lán városi tömegközlekedési pártalapszervezetének tit­kára, 30 éves pályafutása során közel másfél millió kilométert vezetett — bal­esetmentesen. Munkáját szenvedélyesen szereti, szív- vel-lélékkel végzi. Közben akarva-akaratlanul, szám­talan érdekes történet ré­szese. A következőkben né­hány sztorit mesél el. Á „párducugrás11 — Egyszer egy fiatal nő ült a kocsiba. Sírt. Útköz­ben elmondta, hogy a férje állandóan verd, ezért inkább hazaköltözik, vagy inkább menekül a szüleihez. Ahogy a nagy forgalomban a Pe­tőfi utcáról a Kiss Ernő ut­cára kanyarodtam, a zeb­ránál kivált egy férfi a tö­megből, s mint egy párduc, vetette rá mágát az autó motorházára. Mihelyt lefé­keztem, mindenáron be- akart jutni az autóba. A nő férjé volt, meglátta a fele­ségét a kocsiban. Többször megpróbáltam továbbhajta­ni, de akkor rögtön a mo­torháztetőn termett. Sze­rencsére éppen arra jött egy hatalmas tagbaszakadt, némi humorérzékkel is megáldott férfi, s rámka- csintott: bízzam rá, majd ő elintézi. Azzal a megvadult férjet szinte a hóna alá kap­ta, s addig tartotta a leve­gőben, míg elmenekültünk. EGY TAXIS TÖRTÉNETEI Férj a levegőben Á zsilett — Az egyik szép nyári este egy 35 év körüli, ele­gáns férfivel Kótaj felé tar­tottam. Indulás előtt az el­ső ülésen kínáltam hellyel, de ő a hátsóhoz ragaszko­dott. Furcsa érzésem tá­madt, mintha tudat alatt megsejtettem volna: ezzel az utassal ma még sok ba­jom lesz. Kótaj ban mutatta, melyik utcában, melyik ház előtt álljak meg. Úgy is volt. Ekkor furcsa kijelen­tést tett: most már kész vagyok. — Bekapcsoltam a belső világítást, hátranéztem és láttam, hogy a bal csukló­ján ömlik a vér. Egy zsilet­tel felvágta az ereit. Kiug­rottam a kocsiból és be­csengettem abba a házba, amelyik előtt megálltunk. Hamarosan kijött egy idős ember, akivel közöltem, mi a helyzet, és kértem hozzon valami spárgát, amivel el­állítjuk a vérzést. „Édes fi­am, mit csinálták?” — sza­ladt jajveszókelve az öreg a házba. Közben már sze­reztem egy drótot és azzal elszórhattam a karját. A vérzés csillapodott. Vissza­ért az öreg, benézett a ko­cáiba és dermedten, de örömmel nyugtázta: ez nem az 5 fia, ezt az embert so­sem látta. Ütünk a fiatal­emberrel a kórházba veze­tett, ott az orvosok megdi­csértek a higgadt elsőse­gélyért, de kérték: a drótot valami harapófogóval tá- volítsam el, mert ők nem boldogulnak vele. A szerenád — Éjfél után a Koronából egy idős és egy fiatalember jött a taxiállomásra. Az öreg azt mondta: „Drága taxis úr! Huszonöt évi há­zasság után elköltözött az asszony, mit tetszik gondol­ni, egy szerenáddal vissza tudnám hódítani? — Bizto­san azért költözött el, mert maga iszik — válaszoltam. — Hát, azért, dünnyegte az öreg.' Nem helyeseltem a szerenádot, de a b.ácsi hajt­hatatlan volt. Két taxi kel­lett, mert idő közben a ze­nekar is felsorakozott. Már a „fellépési” díjat is előre elkérték. A nagybőbő nyaka kilógott a bocsiból, de elin­dultunk, s egy, a kórházhoz közeid családi házhoz haj­tottunk. A kapu zárva volt. Az öreg fiatal ivócimborája tartott egy bakott és a házi­gazda a kapu túloldalán esett a földre. A kaput ki­nyitotta, a zenekar bevo­nult és hangolgatott. Ekkor a háziból óriási lármával ki­jött az öreg felesége, s a kezében levő éjjeliedénnyel az öreget jó párszor fejen- kólintotta. Majd a termetes háztulajdonos is előkerült, aki seprűvel, meg azzal, ami a kezébe akadt, mutatta a zenekarnak kifelé az utat. Elöl a prímás szaladt, s fel­mérvén a helyzetet, a töb­biekkel tudatta: „Ma már itt nem muzsikálunk”. Utastársulás — Késő éjszaka az Anna cukrászdánál három férfi le­intett. Megkérdezték: haza­vinném-e őket Nagyk álló­ba, és az mennyibe kerül­ne. Vállaltam a fuvart és közöltem: körülbelül 100 forintba (akkoriban) kerül. Mondták: csak 80 forintjuk van. Akkor csak a káliói te­metőig viszem magukat — üzleteltünk. Készséggel be­leegyeztek. Útközben egy szót sem szóltak. Annyit si­került megtudnom, hogy le- késték a vonatot, azért igyekeznek így hazajutni. Megérkeztünk. Az egyik utas adott húsz forintot, hogy az ő részéről rendben. A másik százassal fizetett. A harmadikra kér­dőn néztek, de ö elárulta, nincs pénze. Erre, aki a szá­zast adta, egy hatalmas po­font lekevert annak, akinek nem volt pénze. Az egyik­nek visszaadtam 40 forintot, hogy rendezzék a számlát maguk között úgy, ahogy akarják, mert jobbnak lát­tam minél hamarabb tá­vozni ... (cselényi) Szőttes, faragott bútor, kerá- mia — részlet a kiállításról. (J. L.) már ritkán látunk. Készítő­mestere a különböző méretű figurákkal valóban a mesé­be illő élményt kínálja a lá­togatóknak. Jót derülünk, és eszünkbe jut a Tojáspatkoló című tévés vetélkedő a nép­művészetről, az állatfigurát utánzó, apró, finom szegek­kel megpatkolt tojás láttán. Körülötte a hímestojásók, kék, piros, megírt, tarka gyűj­temény — szinte súgják, hogy rajzoljuk le és fessünk hason­lót jövő húsvétra! Mi minden készülhet csu­hából, lopótökből? A találé­kony elme és a fürge kéz nem ismer lehetetlent, példa erre a sok szebbnél-szebb használati tárgy. Bevásárló­kosarak, asztalra való „tá­lak”, tökbábú. Azt, hogy a ló farkából igen magasra be­csült értékű ékszert lehet fonni, már tudjuk, amióta Bodrogi Sándor, a népművé­szet mestere újra „föltalálta”. Ezen a kiállításon az ő általa képviselt hagyományok foly­tatását látjuk, ezúttal lehel- letfinom, hófehér lószőréksze- rek formájában. Gyűrű, lánc függő — mind egy-egy kü­lön költemény. Már eddig is több ezren jártak a Szabadság téri kiál­lítótermekben. Kecskemét és Zalaegerszeg — böngésszük a vendégkönyv bejegyzéseit. Csehszlovákiából is jöttek lá­togatók, s talán a legérdeke­sebb bejegyzés is elárul vala­mit az érdeklődésről: Barba­ra — Hollandiából. Sokfelé viszik el a Gránátalma nívó­díjas és más kiállított tár­gyak hírét, no és egy jól si­került rendezvényét is. (be.) VANNAK, AKIK KRI­TIZÁLNÁK, VANNAK. AKIK SIRÁNKOZNAK. DE A LEGTÖBBEN TEN­NI AKARNAK. Ezért kérdeztük Jóba Eleket, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet műszaki vezetőjét, a MO­DUL típusú takarékos, kor­szerű széntüzelésű kazánok gyártásáról és fejlesztéséről. Tud jobbat — A gazdasági szükség- szerűség kényszerített ben­nünket arra, hogy olyan ter­mék gyártására rendezked­jünk be, amely nyereséges is és ugyanakkor a piaci igényeket is kielégíti, de egyben takarékos a népgaz­daságnak és a vásárlónak is. így esett a választás a MO- DÜL-család licencének a megvételére. Ezt igyekszünk továbbfejleszteni. — Nem volt túl bátor vál­lalkozás? — Meglehet, az volt, de az élet bennünket igazolt. Abból indultunk ki, hogy szövetkezetünk 33 éves fej­lődése során elért olyan mű­szaki és technológiai színvo­nalra, hogy a megvásárolt licenc termelésének és fej­lesztésének a feltételeit biz­tosítani tudja. Rendelke­zünk a gyártáshoz szükséges gépekkel, berendezésekkel, s kiváló, tapasztalt, már na­gyobb fejlesztéseket is sike­resen megoldott szakmun­kásgárdával. — Mikor készült el a pro­totípus? Hány kazánt érté­kesítettek eddig? — A kazán prototípusát 1981-ben a BNV-n mutattuk be olyan sikerrel, hogy BNV-díjat nyertünk vele. A termék sorozatgyártását 1981 novemberében kezdtük, s eddig mintegy 4 ezer da­rabot értékesítettünk belőle. — Voltak-e panaszok a kazánok teljesítményére? — Kezdetben voltak és ma is előfordulnak. A MO- DUL-kazánok két aknával rendelkeznek, kis szemcse­nagyságú, porló szenek tü­zelésével biztosítják a leg­jobb hatásfokot. Sajnos sok­szor nem ilyen szenet hasz­nálnak hozzájuk. Olykor, igaz nem is tudnak ilyet vá­sárolni. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a régi házakban a kazánok részére szükséges huzatigényt sem tudják biztosítani. Ezek is befolyásolják teljesítőképes­ségüket. Előfordulnak azon­ban kazánhibásodások is. Ezeket garanciális szerelő­ink a helyszínen javítják. — Tervezik-e a kazánok korszerűsítését? — Igen. Ezzel kapcsolat­ban most végezzük a kísér­leteket. Mérőállomást állí­tottunk fel. Az a célunk, hogy a kazánok teljesítőké­pességét, gazdaságos üzemel­tetését növeljük úgy, hogy a környezetvédelmi előírások­ban megjelölt követelmé­nyeknek még jobban meg­feleljenek. Eddigi kísérlete­ink bizonyítják: a kazánok kisebb módosításokkal az előírt követelményeknek megfelelnek. Ezt a legújabb energiafelügyeleti vizsgála­tok igazolták. — Drágábbak lesznek-e a korszerűbb kazánok? — Nem. Augusztus else­jén kezdjük sorozatgyártá­sukat és szeptemberben már árusítja a kereskede­lem. Farkas Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom