Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-31 / 180. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. július 31. Santiago de Cubában nagyszabású ünnepségen emlékeztek meg a kubai forrada­lom kezdetének, a Moncada-laktanya ostromának 30. évfordulójáról. az NSZK-ban háborús hiszté­riát szítanak ,,. O Miért szavazott az amerikai képviselőház Reagan nicaraguai politikája ellen? Kezdjük józanságra intő mondattal: sajnos, nem a képviiselőház mondja ki az utolsó szót, hanem a republi­kánus többségű szenátus. így tehát elképzelhető, hogy ott más lesz az eredmény, azaz ott nem szavaznak az USA nicaraguai politikája ellen. A képviselöház többsége min­denesetre azt kívánja, hogy hagyják abba a nicaraguai el­lenforradalmárok támogatá­sát. A vitában gyakran hang­zott el Vietnam neve. A hon­atyák egy része attól tart. hogy a közép-amerikai dzsungelekben újra kezdődik egy vietnami típusú kaland. Washingtonban hivatalosan azt állítják: csupán hadgya­korlatokra mozgósítják a re- pülőgép-anyahajókat, a ten­gerészgyalogosokat. Csak gya­korolni akarják a partraszál­lást, nem pedig a valóságban véghez vinni — valahol Ni­caraguában. Sőt, Reagan egy sajtóértekezleten politikai megoldás szükségességét em­legette. Fidel Castro kubai államfő és d’Escoto nicaraguai kül­ügyminiszter szintén kijelen­tette: igen, Kuba, akárcsak Nicaragua, hajlandó tárgyal­ni a térség problémáinak bé­kés megoldásáról, a külföldi katonai tanácsadók kölcsönös visszavonásáról és annak ti­lalmáról, hogy a térség orszá­gaiba kívülről, külföldi fegy­vereket szállítsanak. A bét három kérdése • Miért makacsolta meg magát Málta Madrid­ban? A madridi összeurópai értekezleten végre, három esztendő annyi vitája után sikerült megegyezésre jutni. A szocialista országok elfo­gadták az el nem kötelezett és semleges államok komp­romisszumos javaslatát, ame­lyet egy ideig tartó habozás után a NATO tagjai is magu­kévá tettek. A konszenzus, azaz valamennyi részvevő egyetértése, mégis várat ma­gára, mert egyetlen egy or­szág küldötte nemet mond. A kis szigetország, Málta kor­mánya mákacskodák, mond­ván, hogy ragaszkodik egy olyan konferencia összehívá­sához, amely megvitatja a Földközi-tenger térségének biztonságát. A máltai követelés nem új. Már Helsinkiben, meg Géni­ben, ■ az előkészítő tárgyalá­son előhozakodott Málta kép­torítókat minden bizonnyal — Európán kívül kell keres­ni. Azok között, akiknek nem érdekük az európai megegye­zés, vagy akik valóban bele akarják keverni a köze 1-k ele­Események címszavakban HÉTFŐ: Élénk visszhangot kelt az XSZK-ban a Honecker— Strauss találkozó — Arafat Szaúd-Arábiába utazik, hogy Fahd királlyal tárgyaljon — Pekingben kínai—brit tár­gyalás Hongkong jövőjéről. KEDD: Súlyos zavargások Sri Lankában a szingalézek és a tamilok között — Cheysson francia külügyminiszter latin-amerikai körútra indul, amelynek első állomása Brazília — Hazaérkezik washingtoni és párizsi tárgya­lásai után Dzsemajel libanoni elnök. SZERDA: Samir izraeli külügy- és Arensz hadügyminiszter Washingtonban Reagan elnökkel, valamint Shultz kül­ügy- és Weinberger hadügyminiszterrel tárgyal — Heves harcok az iraki—iráni háborúban, az északi fron­ton — Castro Kuba nemzeti ünnepén a tárgyalási kész­séget és a honvédelmi felkészülést hangsúlyozta. CSÜTÖRTÖK: Az el nem kötelezett országok tiltakoznak az USA közép-amerikai flottatüntetése ellen — Ismét har­cok a PFSZ-nek Arafat mögött felsorakozó és az ellene lázadó csapatai között Libanonban, miközben Arafat Jugoszláviában tárgyal — A Biztonsági Tanács össze­hívását kérik az arab országok a hebroni hármas gyil­kosság miatt. PÉNTEK: Az amerikai képviselőház többsége a nicaraguai el­lenforradalmárok támogatásának megszüntetésére sza­vaz — A Közös Piac új élelmiszer-behozatali rendszert léptet életbe, egyidejűleg a termelőknek nyújtott álla­mi támogatás csökkentését írja elő — Rómában Bettin o Craxi kijelölt miniszterelnök befejezi előzetes tárgya­lásait. SZOMBAT: Cheysson francia külügyminiszter latin-amerikai kőrútjának második állomására, Bolíviába érkezik — Vü Hszüe-csien kínai külügyminiszter befejezi pakisz­táni tárgyalását — A madridi értekezleten a résztvevő országok egyöntetűen igyekeznek Máltát meggyőzni a megegyezés érdekében, s elhatározzák, hogy augusztus 25-ig heti egy további ülést tartanak — McFarlane, Rea­gan új közel-keleti megbízottja elindul első tárgyaló- kőrútjára. Franz Josef Strauss, a nyugatnémet Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, bajor miniszterelnök magánlátogatást tett az NDK- ban. Strausst múlt vasárnap fogadta Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke. viselője vele. Az ellenérv, amellyel a 32 európai és két észak-amerikai ország akkor ás elutasította, most is elve­tette a máltai javaslatot az, ‘hogy a Földközii-tenger térsé­gének biztonsága túl nagy és túl bonyolult vitatéma. (Gon­doljuk csak el: beletartoznék a Közel-Kelet ügye, Izrael biz­tonsága, egy palesztin állam létrehozása, az arab országok egymás közti viszonya!) Az európai biztonság és együtt­működés keservesen és töré­kenyen összehordott diplo­máciai konstrukcióját veszé­lyeztetné, ha összekapcsolnák más, távolabbi és megoldásra még egyáltalán nem érett problémákkal. De miért vállalja Málta a kellemetlenkedő harmincötö­dik szerepét Madridban? Aligha csak öncélúan. Való­színű, hogy a háttérben vala­kik ösztönzik, urambocsá, ta­lán pénzelik Máltát... A ba­ti viszályt az európai problé­mák közé. Pedig Európában a feszült­ség elemei között itt és ott az enyhülés jelei tűnnek fel már. A madridi megegyezés mellett szót érdemel a bécsi haderőcsökkentésá tárgyalá­son újra jelentkező derűlá­tás, vagy éppen Franz-Jozef Strauss körútja három szocia­lista országban. A bajor miniszterelnököt, aki különösen Varsóban tett pozitív megnyilatkozásaival keltett élénk feltűnést, az NDK-ban fogadta Honecker államfő. Hazaérve Strauss sajtókonferencián ismételte meg az enyhülés irányába ható kijelentéseit. Például azt, hogy Európában semmi­lyen háborús veszély nincs, s szembeszállt azokkal, akik Az úgynevezett Contadora- csoport (a névadó, tudjuk, egy mexikói sziget, ahol elő­ször találkoztak Mexikó, Ve­nezuela, Kolumbia és Pana­ma vezetői) tárgyalássoroza­ton próbálja megkeresni a közép-amerikai feszültség enyhítésének útját-módját. A héten a négy ország kül­ügyminiszterei Panama vá­rosban, a közép-amerikai or­szágok képviselőivel talál­koztak. Ott volt Nicaragua külügyminisztere is. A washingtoni képviselő- ház vitájában elhangzott, hogy a flottatüntetés a leg­rosszabb időben történik, hi­szen egyre több tárgyalási ajánlat hangzik el, s ilyen kö­rülmények között az USA csak elszigetelődik a világ­ban. Ezt jelezte Cheysson fran­cia külügyminiszter elítélő nyilatkozata is, amelyet Bra­zíliában tett. Cheysson a jö­vő héten Kubába utazik. Ő lesz az első francia külügy­miniszter, aki 1959 óta meg­fordul Havannában. © Milyen új fordulatok várhatók Libanonban? Izrael elhatározta, hogy „át­csoportosítja'’ Libanonban tartózkodó csapatait, amiről sokaknak az a véleménye. A ciszjordántai Hebronban ismét feszült a helyzet, miután a héten álarcos fegyveresek a városban tüzet nyitottak arab egyetemis­tákra. A képen: Mose Levi, az iz­raeli fegyveres erők vezérkari fő­nöke (középen) a merénylet hely- színére indul. nemcsak az arab világban, hanem nyugaton is, hogy ez a döntés gyakorlatilag Libanon feldarabolásának veszélyét idézi elő. Samir izraeli kül- ügy-és Arensz hadügyminisz­ter Washingtonban járt, de az izraeli tervből nem engedett. Előzőleg Dzsemajel libano­ni elnök tárgyalt Washing­tonban, s hazatérőben meg­állt Párizsban, hogy megsze­rezze magának a francia kor­mány politikai, gazdasági tá­mogatását. Franciaországnak az első világháború óta jelen­tős érdekei vannak Libanon­ban. Dzsemajel párizsi tartóz­kodását használta fel arra, hogy felhívja az ENSZ-t: a világszervezet segítségével rendezzenek népszavazást mind a kormány által ellen­őrzött, mind pedig á külföldi megszállás alatt álló területe­ken. .A libanoni belső helyzet egyik új tényezője, hogy meg­alakult a nemzeti megmenté­st front. E mellé látszanak felsorakozni az El Fatah-nak Arafattal szembenálló erői, vagy legalábbis szeretnék ar­ra ösztönözni az új csoporto­sulást, hogy az szálljon szem­be Izraellel és az amerikaba- rát libanoni erőkkel. Ami a palesztin mozgalom belviszályát illeti: a héten ismét kiújult a harc a Bekaa- völgyben a lázadók és az Ara- fathoz hű erők között. Az El Fatah egységének helyreállí­tása még várat magára ... Ugyanakkor a figyelmet egy súlyos incidens ismét az izraeliek megszállta Ciszjor- dániára irányítja: álarcos fegyveresek Hebrón városá­ban rálőttek arab egyetemis­tákra, közülük hármat meg­öltek, sokat megsebesítettek. Mivel az arab közlések az álarcos terroristákban izraeli telepeseket sejtetnek, az arab államok a Biztonsági Tanács összehívását követelték a vér­fürdő ügyének megvitatására. Pálfy József A Horthy Magyarország pénze, a pengő a har­mincas években szilárd fizetőeszköz volt. Romlása — pénzügyi szaknyelven: inflá­lódása — a II. világháború alatt kezdődött, és tetőfokát 1946-ban érte el. A II. világ­háborúban Magyarország is háborús területté változott a velejáró pusztításokkal. A fel- szabadulást súlyos károkat szenvedett városokkal, lerom­bolt hidakkal, tönkretett gaz­dasággal értük meg. A fasisz­ta német csapatok és nyilas csatlósaik elhurcolták a Ma­gyar Nemzeti Bank teljes aranykészletét, leszerelték és elszállították az ipari üzemek gépeinek nagyobbik részét, megsemmisítették illetve nyu­gatra hurcolták a vasúti moz­donyokat, vagonokat, teher­autókat; elvitték az országból az állatállomány többségét, és a raktárakban még meglevő élelmiszerkészleteket. A felszabadulást követően a demokratikus átalakulás útjára tért ország kormányá­nak ilyen nehéz körülmények között kellett megkezdenie a gazdasági élet megszervezését. 1945 január és október között az állami kiadások meghalad­ták a 95,8 milliárd pengőt. Viszont a bevételek mindösz- sze 10 milliárd pengő körül mozogtak. A szükséges pénz­ügyi fedezetet tehát csakis a bankóprés útján, papírpénz kibocsátásával lehetett előte­remteni. Az infláció elhatal­masodása közepette a gazda­sági helyzet, a pénz- és hitel­élet lényegében áttekinthetet­lenné vált, s ez különösen kedvező mozgási lehetőséget biztosított a nagytőkének. Az infláció kihasználására irá­nyuló manipulációkból (az új­jáépítési és jóvátételi hitelek­kel való visszaélések, a mun­kabérek csökkentése stb.) és a spekulációkból igen nagy hasznot húztak a tőkések. Mindezek hatására a pénz­romlás rendkívül felgyorsult, és kialakult a világtörténe­lem egyik legnagyobb infláci­ója. A stabilizációs munka egyik vezetője, dr. Jeszenszky Ferenc a következőképpen emlékezik erre: „A forgalom­ba hozott legnagyobb pengő­bankjegyek címlete 100 millió billió pengőt jelentett, szám­jele a 100-as utáni 18 nulla. Gyártott a pénzjegynyomda egy milliárd B. pengő szám­értékű bankjegyet is. Ennek számjele az 1-es után 21 nul­la. Ez a legyártott, de a ro­hamos elértéktelenedés foly­tán már forgalomba nem ho­zott bankjegy volt eddig a vi­lágtörténelem legnagyobb számértékű papírpénze. A fo­rint bevezetésekor, 1946. au­gusztus elején forgalomban volt adópengőjegyek úgyne­vezett simapengőben kifeje­zett értéke 5 176 121 quinttril- liót, vagy törtben kifejezve és kerekítve 5,2 sextrilliót je­lentett. Olyan szám ez ami összesen 37 számjegyből áll.” Égető szükség volt tehát a pénzügyi helyzet stabilizálá­sára. A koalíciós pártok ve­zetői 1946. február végén Til- dy Zoltán Köztársasági elnök vezetésével megvitatták a gazdasági és pénzügyi hely­zet rendezésére vonatkozó kommunista, illetőleg szociál­demokrata javaslatot. Abban állapodtak meg, hogy az elő­készületek irányítására a Gazdasági Főtanács égisze alatt miniszteri bizottságot alakítanak. A Gazdasági Főtanács már­cius 18-án tárgyalta és elfo­gadta alapjaiban a kommu­nista párt által kidolgozott stabilizációs programot. A valutareform végrehajtásának időpontját 1946. augusztus 1- ben jelölték meg, mivel min­denképpen el kellett érni, hogy a mezőgazdasági termé­kek értékesítése, már az új, értékálló pénzzel történjék. Az értékálló pénz megteremtése és tartóssága lényeges előfel­tételének tekintette a tervezet a valuta- és árutartalék gyűj­tését, biztosítását. A szóbajö- hető arany- és devizatartalé­kot, amelyet egyben az új pénz eszmei fedezetének is tekintett, a Magyar Nemzeti Bank amerikai kézen levő aranyának visszaszerzésével, valamint egyéb hazai forrá­sokból kívánta biztosítani. Ami pedig az árutartalékokat illeti, elsősorban nem az élel­miszertartalékokra gondoltak, hanem a ruházati és egyéb iparcikkek formájában felhal­mozódó készletekre. Ezen tű! menően a tervezet tételesen tartalmazta mindazokat a fel­adatokat, amelyeket még a stabilizáció előkészítése során meg kellett valósítani. Kiemelkedő jelentősége volt, hogy a Szovjetunió nagj megértést tanúsított a ma­gyar kormány stabilizációs erőfeszítéseivel kapcsolato­san. A szovjet kormány 1946 áprilisában beleegyezett abba hogy a jóvátételi szállításokat Magyarország hat esztendő helyett nyolc év alatt telje­sítheti. Ezenkívül félévi hala­dékot adott a gyapotszállítá­sok fejében történő készáru visszatérítésére; elengedte a magyar vasutak berendezési munkálataiért járó 15 millió dolláros tartozást; július 22- én hozzájárult az Ausztria szovjet övezetében levő ma­gyar javak hazaszállításához. Az USA júniusban ígéretet tett a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaszol­gáltatására. Ez a negyven- millió dollárra becsült arany­kincs még az amerikai köve­telések levonása után- is meg­közelítően 35 millió dollár ér­téket képviselt. Ezenkívül a belföldi vállalatok, cégek, va­lamint magánosok tulajdoná­ban levő aranykészletek és külföldön elhelyezett értékeik együttesen 35—40 millió dol­lárra rúgtak. Ezek az anyagi eszközök — de kiváltképpen a belföldi árualap megterem­tése — képezték a stabilizá­ció, az új pénz, a forint meg­teremtésének lehetőségét. A stabilizáció előkészítésé­nek lényeges mozzanata volt az új ár — és bérrendszer ki­dolgozása. Ennek alapelvét — a nemzeti jövedelem alakulá­sát figyelembevéve — a há­ború előtti bérszínvonál öt­ven százalékos arányú meg­állapítása, valamint a vi­szonylag magasabb ipari árak és az agrárolló kialakítása képezte. Ennek megfelelően az 1939. évi árakhoz képest a mezőgazdasági termékek átla­gos szorzószámát 3,3-ban, a mezőgazdasági ipariakét 3,8- ban, az egyéb iparcikkekét pedig 4,6-ban határozták meg. Ugyanakkor a béreknél 75 százalékos teljesítményért 50 százalékos bért terveztek, amit az egyes szakmákban felfelé és lefelé is módosítot­tak. Az új pénz, a forint meg­jelenésére 1946. augusz­tus 1-én olyan körül­mények között került sor, amikor a régi pénz már tel­jesen elveszítette értékét. Egy új forint formailag 400 000 kvadrillió pengővel volt egyenértékű, tehát átváltásá­ra gyakorlatilag nem volt szükség. ÉVFORDULÓ ELŐTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom