Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. július 23. 0 D áborozás! Milyen kel­lemes csengése van a szónak, s nincs a vilá­gon olyan diák, aki ne őrizne emlékezetében életre szóló kellemes élményeket. Az együtt töltött egy-két hét fe­lejthetetlen kinccsel ajándé­kozza meg a diákokat. Ki tudna olyan nehéz láda pa­radicsomot elképzelni, ■ ami évek múltán ne a harmatos levelek koszt kikandikáló páros termés képében jelel­ne meg az egykori táborozok memóriájában? Az építőtáborok némelyi­két már az elméleti tudni­valók gyarapításával is ösz- szekapcsolták. Pár éve az Ifjú Gárda kísérletezik ez­zel a módszerrel, s ma már a szakalegység-parancsnokok képzése mellett a klasszikus­nak számító építőtábor) fel­adatokkal is megbízzák a fiatalokat. Szerte az ország­ban táboroznak az idei nyá­ron az Ifjú Gárda köteléké­be tartozó rendőrök, határ­őrök, honvédek, tűzoltók, muinkásőrök és polgári vé­delmi szakalegység-paramcs- nokok. Szabolcs-szatmári fia­talokat kerestünk fel a tá­borokban. Ha félórát, késünk, vég­képp lemaradunk minden­ről. Éppen az ünnepélyes tá­borzárást gyakorolják Csopa­kon azok az jfjúgárdisták, akik a belügyi pálya iránt éreznek vonzalmat. Szom­bat délelőtt, s a 72 lány és 200 fiú igen gazdag egy he­tet tudhat maga mögött. Igazán nem panaszkodhat­nak a Belügyminisztérium Il­letékes rendőri, határőri szerveire, hiszen változatos elfoglaltságot kínáltak nekik. — Harmadikos mezőgaz­dasági szakközépiskolás va­gyok Mátészalkán — mutat­kozik be a Nyírmeggyesről erkezett Ács László. — Há­rom éve lettem tagja az If­jú Gárdának, s most már töhbé-kevésbé világos előt­tem, hogy az érettségi után rendőrtiszt szeretnék lenni. No, nem unszol senki, ne­hogy félreértsék —, de úgy érzem, hogy ez a pálya ne­kem termett. Él egy roko­nunk Pesten, ő katonatiszt, egy barátom pedig rendőr őrmester ugyancsak a fővá­rosban, s igen érdekes dol­gokat meséltek a hivatásuk­ról. A komoly, megfontolt sza­vú Ács Laci szülei egy ideig kételkedtek a fiú elhatározá­sának tartósságában. A kő­műves apa és /i tsz-tag anya különösen a táborozás után érezték még gyermekükben a céltudatosságot, a nyomo­zói munka iránti elkötele­zettséget. — Még ma is előttem pe­regnek egy film kockái — mesél — Szűcs Béla, Tarpá- ról — Tabdiban láttam, az építőtáborban. A kisfiú csa­ládja széthullott, ő magael- züllött, kocsmák világában élt, újságpapírral letakart utcai pad szolgált neki szál­lásul. Akkor éreztem meg, hogy mi mindent kell tennie az egyenruhás rendőrnek azért, hogy egyetlen gyerek se kerüljön hasonló helyzet­be A vásárosnaményi gdimmav/ ásta szavaira diáktársa felel. Kunkli Zsuzsa és Szabó Er­zsébet ugyancsak, a naményi gimnáziumból érkeztek. — Engem különösen az if­júságvédelmi munka vonz a rendőrtiszt feladatai közül — folytatja Kunkli Zsuzsa. — Keresztapám rendőr — fő­törzsőrmester Vásárosna- mény.ban, s ha találkoztunk, mindig volt a tarsolyában egy érdekes, de megdöbben­tő és szokatlan történet. Eze­ket az eseményeket, amelye­ket a/gyermekek elhanyago­lása, felelőtlen nevelése vagy netán tragikus sorsa jellem­zett, eleinte talán el sem hit­tem. El sem tudtam képzel­ni, hogy bánhat szülő így a saját gyermekéveL Később dühös voltam a vétkesekre, s mostanra eljutottam odáig, hogy úgy érzem, személy sze­rint nekem is tennem kell valamit aiz ilyen ügyek meg­oldásáért. — Nem véletlenül keltet­ték az ifjúságvédelemmel foglalkozó előadások, beszél­getések a legnagyobb érdek­lődést — összegzi az egy hét tapasztalatát a táborvezető, Kubinszki István rendőr szá­zados. — Érzelmileg még kö­zelebb állnak a diákok, a gyerekekhez, ,s megvan ben­nük a szándék a cselekvés­re. Azért érthető, hogy a he­likopterbázis vagy a kutya- kiképző iskola megtekintése is vetekedett a harci túra vagy a légpuskalövészet iz­galmaival. • A Balaton varázslatosan csillog. Vitorlások között széldeszkák suhannak, a déli parton messzire labdák pat­tognak, gumimatracok lebeg­nek a vizen. ®is csapat lány napozik szokott helyén a strandon. Gondta'an nyara­lóknak néznénk, csokibama színűk, a strandolok semmit­tevése miatt. Am ha valaki a Balatonon igazán hajnal­nak számító hét órakor lát­ná őket, akikor gyümölcsöt szedő, kapáló, gyomláló műn - kar.uhás, fejkendős lányok­nak ismerné meg őket. A balatonaligai üdülőben épí- tőtáboroziik nyolc szabolcsi gárdista iány. Talán vélet­len, italán nem, hogy vala­mennyien a nyíregyházi ke­reskedelmi szakközépiskola diákjai. Vezetőjük Jécsák Erika, a nyíregyházi városi KlSZ-biaottság tagja, -aki idén még a kereskedelmi szakközép padjait koptatta, most érettségizett. — Igaz, hogy a táborozás közel hozza egymáshoz a di­ákokat — fejtegeti Erika —, viszont egy üdülőben maxi­málisan fegyelmezett, szinte csendben, észrevétlenül dol­gozó diákokra van szükség. Azért esett a választás egyet­len iskolára, mert a már ki­alakult közösségben egysze­rűbb elfogadtatni valamit. A nyíregyházi lányok vá­rakozáson felüli építőtábor­nak érzik ezt a balatonit. Mindössze reggel héttől egy óráig tart a munkaidejük, utána az egész délután és este azt csinálnak, amitakar­nak. Ha nincs éppen filmve­títés vagy diszkó az üdülő­ben, a langyos vizű Balaton bármikor kéznél van. Csó­nakot, vitorláshajót barmi­kor ingyen bérelhetnek. — Mi itt teniszeztünk éle­tünkben először. — meséli Bíró Gyöngyi. — Nem mint­ha otthon nem lehetett vol­na, de ott mindig közbejött valami. Itt viszont ezernyi érdekes tennivaló közt vá­logathatunk. — Jól öss zebarátkoztu.nk az üdülő családokkal is — veszi át a szót a fényesli tikéi. Építő­tábor '83 Szabolcsi fiatalok a magyar tenger partján göndör frizurás Márta Ilo­na. — Nem egyszer vigyá­zunk a kisebb gyerekekre, ipersze ez már nem tartozik a munkánkhoz, de szívesen vállaljuk. A kisebbek ezer­felé Sizaladmának, s még a legtürelmesebb anyukákat is ki tudják borítani. Hogy ők is nyugodtan strandoljanak, sétáljanak, szívesen hintá­zunk, fagyizunk mi a kicsik­kel. Persze, ez csak a szabad programja a lányoknak. Az üdülő kertészetében virágot ápolnak, a veteményeskert­ben kapálnak, gyomlálnak. Az egyik munkahelyi veze­tőjük szóiba hozta, ott az a gyönyörű málna, és már po­tyognak a diónyi szemek a földre, olyan gyorsan érik. Talán félperces tanakodás után valamennyien felaján­lották, hogy az egyik dél­után — társadalmi munká­ban — leszedik a málnát. Üjdonség az Ifjú Gárda életében a környezetvédelmi tábor. S mint minden ilyen esetében, még nincs kialakult programja. Éppen ezért út­törő jelentőségű Ólomi .János tűzoltó hadnagy vállalkozá­sa,. — aki társadalmi megbí­zatásként Bács-Kiiskun me­gye Ifjú Gárda páráncsmdka — amit a két, kéthetes tur­nus szervezésében, lebonyo­lításában mint laborvezető végez. — Igaz, hogy a Balaton egyik legszebb partján, Szép­iákon üzemel a környezet­védelmi építőtábor, mégis itt sokkal fontosabb dologról van szó — fejti ki nézetét a táborparaincsnok. — Én azt tartom lényegesnek, hogy a tizennégy nap elteltével kör­nyezetvédelmi szemléletük­ben változzanak az itt tábo­rozok. Mire is gondolok? Szabolcsban is akad még tennivaló ezen a téren, de ha itt rögződik a gyerekeikben, hogy nem dobom a szemetet a tóba, otthon sem- fogja a szemétgyűjtő mellé hajítani az almacsutkát. Megtanulja értékelni a 'tisztaságot, a rendet, s a környezetével szemben igényesebbé válik. További előrelépés, ha meg is követeli az őt körülvevők- től, hogy ugyanolyan féltő A rekkenő hőségben különleges ápolást igényelnek a virágok a balatonaligai üdülőben. gondossággal óvják a termé­szetet, a környezetet, mint ők. Nagy port vert fel tavaly a televízióban A hét egyik riportja. A 222 kilometer ke­rületű Balatonból 75 kilo­méter „lóg”, amelynek tisz­títása nem tartozik egyik ta­nácshoz, vállalathoz, magán- személyhez sem. A vízügy pedig nem állt mindig a hely­zet magaslatán. A környe­zetvédelmi építőtábor lakói tisztítják ezt a szakaszt. — Nem igaz, hogy mi min­dent találtunk már a vízben vagy a vízparton — sorolja a nyíregyházi Lárinczy Tibor. Dinnyehéjat, kukoricacsutkát, sörösdobozit, műanyag poha­rat, de még személyiigazol- ványt és olajoskanmát is ha­lásztunk már ki a Balaton­ból. Lőrinczy Tibor a nyíregy­házi Kossuth gimnázium végzős diákja, és nem most kedvelte meg a környezet­védelmet. Rádió-kémia szak­ra felvételi ailk hamarosan a Veszprémi Vegyipari Egye­temen. összebarátkozott a mátészalkai gépészeti szakkö­zépiskolás Barsy Dezsővel. — Azt látjuk, hogy el­enyészően kevés a mi mun­kánk a Balaton említett sza­kaszának tisztántartásához — folytatja Barsy Dezső. —■ Egyetlen, munkanapon elő­fordul, hogy tizenöt köbmé­ter szemetet halászunk ki a vízből, de volt ez már húsz köbméter is. A nádtörmelék, az alga eltávolítása mellett bosszantó, hogy sokan a víz­ben étkeznek és nem veszik a fáradságot, hogy a feles­leges hulladékot kivigyék. Sokszor falra hányt borsónak tűnik a mi munkánk. Az ifjúgárdisták közt ha­mar híre kelt az új tábor­nak. Ami tulajdonképpen építőtábor, de az első turnus tagjai vízirendészeti ismere­teket is szerezhettek. S az újdonság vonzása mellett közrejátszott az érdeklődés felkeltésében a környezetvé­delmi törvény, köztük is el­sődlegesen a Balatonra vo­natkozó jogszabályok közül néhánynak a módosítása. Július 1-étől sok minden megváltozott a magyar ten­ger partján. Többek közt ti­los állatot fürdetni a tóban — ennek ellenére es.te jó pár kutya lubickolt a vízben —, vagy nem szabad vegyianyag és méregraktárat építeni a szőlőiben.. Kiszámították: je­lenleg már a tavat szennye­ző foszfor és más szerves anyag — ha ettől a perctől egyetlen gramm sem kerülne ezekből a vegyületekből a vízbe — öt év múlva érné el a Balaton a természetes tisz­tulás útján a kívánatos szin­tet! A Budapest és Nagykani­zsa vonalon a tó partján nem moshatják járműveiket az autótulajdonosok. S míg senkinek eszébe sem jutna ezeket a tilalmakat áthágni, marad a szigorú helyszíni bírságolás, amelynek a meg­emelt összege érzékenyen érinti majd a szabálytalan­kodók pénztárcáját. A legnagyobb fegyelmet — érthetően — az Ady-ligeti határőr laktanyában tapasz­mi Ifjú Gárda-tábort nyitot­tak meg: éppen tizedszer rendeznek a határőr szakal- egység^parancsnokoknak to­vábbképzést. Katonás rend, fegyelem jellemzi mind a fi­úk, mind a lányok egyhetes tábori életét. — Alti azért természetesen nem nélkülözi a romantikát sem — egészíti ki Pintér Gé­za százados. — Ellátogatnak majd a gárdisták a Rozma­ring Tsz lovagiskolájába, ed­dig mindig volt jó néhány gyerek, aki életében először pattant a nyeregbe. A határőrség és a lakosság kapcsolata szinte mind a ti­zennégy országhatárral ren­delkező megyénkben példás­nak mondható. Csoportosan érkeznek, az imént kapták kézhez a stencilezett tábori programot. — Nekem különösein az el­lenséges diverzió elleni, nap­jainkban folytatott harc té­mája tetszik — mondja Ré­vész István, aki a maga 21 évévei már „öreg” gárdistá­nak számít. Darukötöző az eperjeskei átrakó körzetben. — Évék óta szívesen járok azokra a foglalkozásokra, amelyeken a határsértések- röL, az őrök munkájáról, a nyomok biztosításáról van szó. — Csapatmunka ez a ja­vából — szói közhe a fehér­gyarmati Kondor Attila. — Nekem a lakosság és a ha­tárőrség közötti együttmű­ködés tetszik. Hiszen mái az útitörők közt, majd a KISZ- hen az Ifjú Gárda réven egész kis : adsereg támogat­ja a hivatásos és sorállomá­nyú határőrök nehéz mun­káját. Nem véletlenül tüntet­nek ki több települést határ­őrközség megtisztelő címmel. A fullasztó esti hőségben kólára térünk be a kantinba. Egyenruhás sorkatona tisz­teleg Pintér századosnak, s most végre sikerült elérnie elöljáróját. — A KlSZ-bizottság nevé­ben érdeklődöm, szeretnénk a most itt táborozó ifjúgár- disitákkal egy vetélkedőt szervezni. Mi már le is írtuk elképzeléseinket, rövid mű­sort állítottunk össze. Bizo­nyára örülnének a közös ren­dezvénynek ... Nemcsak az iíjúgárdiisták- nak tetszik majd az ötlet, ha­nem Pintér századosnak is. Egy-két tanácsolt ad, mivel bővíthetménk a kört, de lát­szik rajta, elégedett. A sor- államányúak is fontosnak tartják a táborozó gárdistá­kat, s a velük való együtt­működést — Évente általában kilenc- százan vesznek részt a hat különböző szakalegység-tá- borban az ország 40 ezer gár­distája közül — hallottuk Móricz Istvántól, az Ifjú Gár­da országos parancsnokától. — A 150—200 fős táborokban ■mindössze 15 százalékra te­hető azoknak a száma, akik korábban részt vettek vala­melyik továbbképzésen. Ez viszont azt is jelenti, hogy rövid időn bőiül találkozunk a szakalegység-iparancsno- kokkal és napra kész isme­retekkel vértezzük fel őket. Egyébként az elméleti és gyakorlati felkészülés mellett az utóbbi idő.ben egyre na­gyobb hangsúlyt fektetünk a gárdisták építőt áborozásár a. Azt tapasztaljuk, hogy a fia­talok szeretik nyáron az ér­telmes fizikai munkát, és a táborok romantikája akkor is magával ragadja őket, ha délig valami hasznos elfog­laltságot művelnek. □ z építőtáborok mellett az ifjúgárdistákra igen komolyan, számítanak azok a szervezetek, amelyek a szakalegységek profiljába tartoznak. A tűzoltók példá­ul a tűzjelző szolgálatnál, a határőrök a határsértők nyomkutatásában, a rend­őrök a közúti ellenőrzések­nél, a vízirendészetnél, a munkásőrök a majdani után­pótlás miatt, a honvédek a harci túrák, haditechnikai bemutatók alkalmával segí­tik a gárdistákat. A táborok romantikája — még ha ezt nem is veszik észre a résztvevők — nem önma­gától jön létre. Oroszlánrészt vállalnak ebiből a tudatosan háttérben maradó felnőttek, akik jártasságukkal, pedagó­giai érzékükkel szervezik a hasznos időtöltést Éppen ezért ném mindegy, hogy az i'fjiúgárdistn-parancsinokok, akik később ntaguk is a szakaiegységek képzéséért, jó hangulatáért lesznek felelő­sek, milyen tartalmas egy he­tet töltenek a nyári táborok­ban. Tóth Kornélia taltu'k. Július 11-én jubileu­KM Rólunk is írtak? Szabad időben — Ady-ligeten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom