Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-22 / 172. szám
1983. július 22. Kelet-Magyaroruíg 3 Önállóan és felelősen (2.) Szellemi műhelymunka AZ ELMÚLT MÁSFÉLKÉT ÉVTIZED FEJLŐDÉSÉNEK egyik megkülönböztetett jelentőségű eredménye az alkotóképes műhelymunka kialakítása, gazdagodása hazánkban. Ennek részeiként pozitívan változott a vidéken dolgozó alkotó kollektívák helyzete is. A. vidék mindinkább földrajzi kategória lett, és nem minősítő jelző. MINDEZEK MELLETT ÉS KÖZBEN természetesen adódnak nehézségek, tisztázatlanságok is, vannak lezárult problémák, de ma létező gondjaink is. Garanciát sem vállalhatunk, hogy holnaptól kezdve egyetlen alkotóműhelyben sem fog olyan nehézség fellépni, amelyre felelősségünk tudatában még jobban oda kell figyelnünk. Természetesen a megelőzésre nagy gondot kell fordítanunk. Az okokat vizsgálva • azt tapasztaltuk, hogy problémák szinte kivétel nélkül ott jelentkeztek, ahol a jogok lehetősége és a felelősség kötelessége különvált, ahol a döntés joga nem a döntés felelősségével párosult. Előadódott, hogy az értelem helyét indokolatlan mértékben vette át az érzelem egy-egy kérdés eldöntésénél. Van, amikor a műhelyönállóság műhelyönfejűséggel cserélődik össze. Az alkotóképes, demokratikus légkör, a kollektív munka és az egyszemélyi felelős vezetés egységének hiánya okozta szinte kizárólag azokat a gondokat és problémákat, amelyekkel e műhelyekben találkozni lehetett. Ebben különösen nagy az egyszemélyi vezető felelőssége. Eddig — sajnos — nem, vagy alig sikerült nagy konfliktust annak irányításával megoldani, aki a probléma kialakulásánál vezető volt. A JÖVŐBEN IS AZ ALKOTÓKÉPES MÜHELYÖN- ÁLLÓSÁG erősítésével kell a tudomány, a kultúra, a gazdaság, az egészségügy és az élet más területén végzett munkát mind hatékonyabbá tenni. A műhelyirányítás alapvető politikai felelősségében nem lehet kétség a pártszervek feladatát illetően, és itt minden szinten vannak tartalékaink. Különösen fontos, hogy a párt alapszervezetei, a pártcsoportok és minden egyes kommunista tartsa kötelességének a párt politikája melletti cselekvő kiállást az alkotóképes műhelyönállóság eredményes és hatékony formálásában. Ugyanakkor kívánatos megszüntetni az államéletben az egyes művészeti alkotóműhelyek irányításának joghézagait. Meggondolandó a jövőben a pályázati rendszer további bő□ vadnyugati erdőkben élt egy barnamedve, amely értette a módját, hogy társai között éljen, de egymagában is tudott élni. Betért a kocsmába, ahol erjedt mézsört mértek ki, és felhajtott két pohárral. Aztán pénzt dobott a söntéspultra és ezt mondta: — Tölts a hátsó szobában levő medvéknek is, amit csak kívánnak — és azzal elindult hazafelé. De azután naphosszat egyedül iszogatott. Éjszaka támolyogvas_ ballagott haza. Amikor belépett a házba, felborította az esernyőtartót, lelökte a lámpát, azután letelepedett az ablak előtt és mindkét könyökét kidugta. Azután leroskadt a padlóra és így feküdt, míg csak el nem nyomta az álom. A felesége nagyon szomorko- dott emiatt, a gyermekei pedig néha megijedtek tőle. vítése, nem különben több meghatározott időre kinevezett vezetői munkakör szervezése. A művészi alkotóműhelyek tevékenységével kapcsolatban megszívlelendő az MSZMP Központi Bizottsága áprilisi ülésének határozata: „A művészeti életben erősíteni kell a párt eszmei orientáló szerepét, és támogatni kell a társadalmi haladást szolgáló, realista szellemű alkotások létrejöttét, javítani kell a művészet és a társadalom kapcsolatát. Művészetpolitikai elveinkkel összhangban, az alkotóműhelyek önállóságát erősítve lényeges változást kell elérni felelősségük növelésében. Fokozni kell a marxista kritika szerepét." A területi, párt-, tanácsi, szakszervezeti, népfront- és más szervek elemző, döntést előkészítő és döntést hozó, majd realizáló munkájukban sokoldalú együttműködés figyelhető meg az alkotó értelmiséggel. Testületek, munkabizottságok és más fórumok sora jelzi, hogy a párt és az értelmiség együttes tevékenységének fő színtere a munka, az alkotás, a szocialista közélet. Indokolt, hogy a jövőben növekvő rangot kapjon a mindennapok szürke folyamataiban jelenlévő, a látványos akciót nélkülöző értelmiségipolitikai munka.. TÁJÉKOZTATÁSPOLITIKÁNK a felelősségteljes, megbízható informálás mellett a lehetőség szerint gyors is. Az elmúlt év végi beszámoló taggyűlések, a párt munkamódszerét vizsgáló alapszervezeti taggyűlések tapasztalatai alapján azonban egyre sürgetőbb, hogy a tájékoztatáson túlmenően (nem ahelyett) sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk a meggyőzésre. Az alkotó vita nem egy, hanem két-, vagy több irányú „oda-vissza beszólást” feltételez. Ezért is jó az a metódus, amely szerint a pártnapokon — szinte kötelezően — a kis kollektívákban folyó eszmecserét írjuk elő, mint szervezeti keretet. Ennek során növekvő szerepet kap a szocialista meggyőzés, a szocialista vitakultúra. A vitákat az minősíti, hogy mennyiben segítik közös feladataink megvalósítását. Eredményük a köz- gondolkodásban, társadalmi magatartásunk szocialista vonásainak fejlődésében mérhető. A területi pártszerveknél folyamatosan indokolt végiggondolni eredményeinket, gondjainkat, törekvéseinket, és az újat vállalva — az ideológiai műhelyekkel, szellemi központokkal együttmunkálkodva — alakítani, megvalósítani feladatainkat. K. J. A hét elején kezdték meg az aj aki Búzakalász Tsz-ben a zöldbab szedését. A kitűnő termést a miskolci hűtőipar megrendelésére szállítja a tsz. (Elek Emil felvétele) KÉT OKLEVELET LÁTHAT A BETÉRŐ AZ IBRÁNYI ÉPfTÖIPARI SZÖVETKEZET ELNÖKI IRODÁJÁNAK FALÁN. AZ EGYIKET AZ ÜZEM MEGALAKULÁSÁNAK NEGYEDSZÁZADOS JUBILEUMA ALKALMÁBÓL KAPTÁK, A MÁSIKAT A SZOCIALISTA MUNKAVERSENYBEN ELÉRT EREDMÉNYEIKÉRT. A DÁTUM SZERENCSÉJÜKRE HIÁNYZIK... S jött az új vezérkar... KUDARCOK UTÁN IBRÁNYBAN Mert az elmúlt fél évtizedes munkájukért aligha illeti őket elismerés. Kivéve a múlt esztendőt, amikor valóban derekasan dolgoztak. A szép, új irodaházuk nemigen sejteti, hogy két- három évvel ezelőtt milyen zűrzavar uralkodott itt. Elképzelhetetlen hanyagság, rossz munkafegyelem, teljes káosz az ügyvitelben, a munkaszervezésben, a fejekben. Az volt a fontos, hogy mi van ma, azzal nagyon kevesen törődtek, mi lesz holnap. S eljött 1980, az építőipart Is erősen érintő árrendezés, mely teljesen felkészületlenül találta a szövetkezetei Sorra jöttek a veszteségek, az egymás sarkát taposó kudarcok Tiszta lappal S jött az új vezérkar, melynek tagjai talán maguk sem tudták, mire vállalkoznak. Pedig valamennyien hosszú időt töltöttek már el korábban az építőiparban, igaz, konszolidált körülmények között. A jelenlegi elnök, Berecz András például a KE- MÉV főépítés-vezetője volt, akárcsak a műszaki vezető, Fignár Ottó. A szövetkezetnél 1980 volt a mélypont, a maga két és fél millió forintos veszteségével, de a következő esztendő is csaknem kétmilliót hozott, persze ráfizetést. Pedig ekkor már az új vezérkar dolgozott, igaz. A medve végül is felismerte viselkedésének helytelenségét, és a javulás útjára lépett. Ennek következtében híres antialkoholista lett és állhatatosan hirdette, hogy tartózkodni kell a szeszes italok fogyasztásától. Mindenkinek, aki ellátogatott hozzá, a szeszes italok iránti szenvedély szörnyű következményeiről mesélt, és azzal dicsekedett, milyen erős és egészséges lett, amióta nem nyúl italhoz. S hogy megmutassa az erejét, fejére és elülső mancsaira állt, azután pedig kétrét görnyedve járta végig a házat, eközben felborította az esernyőállványt és lelökte a lámpát, majd letelepedett az ablak előtt, mindkét könyökét kidugta. Azután, az egészségerősító gyakorlatoktól kimerültén, leheveredett a padlóra és elaludt. A felesége nagyon szomorkodott emiatt, a gyermekei pedig néha megijedtek tőle. Az erkölcsi tanulság: aki rossz oldaláról mutatkozott be egyvalamilyen dologban, az bátran fogjon hozzá a másikhoz is. Fordította: Gellert György csak arra volt ideje, hogy még mentse, ami menthető, hiszen az év második felében állt a kormányrúdhoz. Tavaly aztán már tiszta lappal indulhattak, az eredmény: négymillió forint nyereség, szilárd munkafegyelem, s egy újból egészséges, tennivágytól fűtött kollektíva. — A fegyelem megszilár-'* dítása volt az egyik legfontosabb, legelső tennivalónk — emlékszik vissza azokra a hónapokra Berecz András. — Itt ugyanis hanyag munkával egészen magas jövedelemihez lehetett jutni. Amikor aztán megállapítottuk az új normákat, hatalmas volt a felzúdulás. Seregestül hagyták itt a szövetkezetei azem- b - k, alig fél esztendő alatt töibb mint százhúszan, köztük nagyon jól képzett szakemberek. Felzúdulás után... S hiába is próbálták marasztalni őket, nem bíztak a sikerben, a talpraállásban. De nemcsak ők, mások sem igen. Az ittmaradtak közül sem .sokan gondolták tavaly előtt, hogy egy esztendővel később negyvennégy százalékos termelékenységnövekedésről, és tizenkét százalékos béremelésről számolhat majd be a szövetkezet új vezérkara. — Jó néhány évig még tekintélyes adósság nyomja a vállunkat, de ha sikerül tartanunk a tempót, nem kell félnünk a jövőtől — jegyzi meg az elnök, miközben a szövetkezet vasipari üzeme felé tartunk. Itt nemrég még faipari részlegük működött, különböző ládákat, konténereket készítettek — tetemes veszteséggel. Felszámolták tehát, s ráálltak a vasipari munkákra. Most a tűző napon lakatosok, hegesztők forgatják az acél rudakat, -lemezeket, s azontúl, hogy ellátják a szövetkezet építőipari részlegét vasipari termékekkel, még bérmunkára is futja az erejükből. Dicsekvés helyett — Szerencséje van, hogy most jött, mert ha korábban keresett volna meg bennünket, biztosan elküldjük magát is melegebb égtájakra — mondja a vasasok brigádvezetője, Kendi Ferenc, aki negyedszázada keresi már. az iibrányi építőknél a kenyerét. — És most? — Most.. . ? Most maradhat nyugodtan. Csak az a haj, hogy nincs sok mondanivalónk. Ha beszélni kezdenénk, még azt hinné dicsekszünk. — Nincs mivel? — Lenne, de minek. Nézzen szét, lát itt az udvarorj ácsorgó embert? Van anyag, van megrendelés, csak azt ne kérdezze, mikor kaptunk legutóbb nyereségrészesedést... — neveli el magát. — Olyan régen? — öt éve — s felhúzza védőkesztyűjét, indul a dolgára. — Ne forszírozzuk a múltat — legyint az egyik karbantartó, Kulcsár Béla. — Nézzen szét a telepen, és a saját szemével is meggyőződhet, hogy jó úton járunk. Itt nem is olyan régen még nyakig ért a dudva, most meg már exportra is termelünk. Az NDK-iba silótartályokat, füst-gázvezetékeket, s csak rajtunk múlik, hogy érkeznek-e .továhbra is külföldről megbízatások. A jövőt alakítják A szövetkezet elnökének szobájában ülünk ismét, a jövőről beszélgetünk. A jövőről, mely ha nem is gondtalan, de ígéretes, s melynek alapjait szépen rakosgatják. Most az első fél évben például csaknem másfélszer annyit termeltek, mint tavaly ilyenkor, s öt év után először tudják teljesíteni a tervet: az annyiszor elátkozott no-fines technológiájú lakásokból százat adnak át az idén. — Ezt, ha törik, ha szakad, teljesítjük — mondja Berecz András. — Elegünk volt abból, hogy ránk mindenki csak legyintsen. Azt azonban látjuk, hogy termelési szerkezetünket mindenképpen át kell alakítanunk, az úgynevezett szabadáras megbízatások arányát szeretnénk növelni. Ez ugyan kockázatos üzlet, de hát azért vagyunk, hogy vállaljuk... persze az ésszerűség határáig. Mert nem akarunk úgy járni, mint az elődeink. Balogh Géza Összefiiás T avaly kezdődött. Gabonatermesztési társulást alakított két mezőgazdasági nagyüzem, a mátészalkai Szamos menti Állami Tangazdaság és a jármi Alkotmány Termelőszövetkezet, öszesen 2100 hektárral léptek be, s ezek a területek a két gazdaság határán fekszenek, így a gesztor, a jármi szövetkezet kis befektetés árán végezheti a szántást, vetést és az egyéb növényápolási munkákat. Jó ez mindkét gazdaságnak, de különösen a gesztornak. A termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságú, ezért nagyobb volumen után kaphat támogatást. Ugyanakkor a gazdaság is jobban hasznosíthatja a gyengébb, nyírségi területen fekvő homoktalajait. Az eredményen a bevitt terület és a végzett munka fejében osztoznak. Az Alkotmány Termelőszövetkezet — a társulást követően — jelentősen fejlesztette gépparkját. Ezért az idén a két nagyüzem már a gép- kihasználás terén is együttműködik. Köztudott, aszályos volt a május, a nyár eleje. A vízhiány következtében nem fejlődtek kellően a szemek, hiába mutatta kora tavasszal a szebbik felét a bokrosodó búza. Aztán mire megjött az eső, már nem volt élő asszimiláló felület. Ennek következtében a tervezett alatt maradt a hozam. De ami elment a réven, megmaradt a vámon. Igaz, nem terményben, hanem pénzben. Mert a szárítókat egyáltalán nem üzemeltették, pontosabban csak átfúvatták rajta a magvakat, hogy megtisztítsák a portól, a törektől a terményt. A termelőszövetkezetben is közösen, huszonegy kombájnnal vágták a gabonát, együtt könyebb, sokkal köny- nyebb, vallja mind a két gazdaság. Igazuk van. Számtalan példa található már arra, hogy eltérő talajadottságú nagyüzemek fognak össze, segítik egymást. Esetünkben csak az a különbség, hogy két szomszédos gazdaság összefogásával, együttműködésével kerül gyorsan, időben raktárba a megtermelt termék. Természetesen a búzának teljesen mindegy, hogy milyen kombájn csépeli, viszont a béltartalmai értékének megóvása megköveteli az időbeni aratást. Mindezt a mátészalkaiak és a jármiak összefogása lehetővé teszi. A példa lehet ragadós. Mert a két gazdaság példát mutatott az állami és szövetkezeti szektor összefogására, ami megfelelően bővíthető is. A gabona- termesztési társuláson, a növénytermesztésen túl kiterjeszthető a mezőgazdaság egyéb ágazataira is. Így nem véletlen, hogy a két nagyüzem társult sertéstenyésztésre és -hizlalásra Sípos Béla
