Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. június 11. T ömegtüntetés Torinóban Ötmillióan várnak a munkaszerződés megkötésére A szocialista kottára és a béke elválaszthatatlan Beszélgetés Georgi Jordanovval, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága póttagjával, a Minisztertanács elnökhelyettesével. Az elmúlt húsz esztendő legnagyobb méretű helyi tüntetése zajlott le pénteken Torinóban: több, mint 200 ezer munkás követelte a másfél évvel ezelőtt lejárt munkaszerződések megköté­sét. Ezzel egyidejűleg három műszakra kiterjedő sztrájk volt a vasiparban, mintegy kétmillió munkás részvéte­lével. Több helyütt csatla­koztak a sztrájkhoz az épí­tőik, az élelmiszeripari és a textilgyári dolgozók, akikkel szintén nem kötötték meg a szerződést. Szolidaritásból leálltak az állami tulajdon­ban lévő fémipari üzemek is. Olaszországban pillanatnyi­lag több, mint ötmillió em­ber vár arra, hogy a január 22-i kormánymegállapodás alapján szerződést kössön a munkaadókkal. A torinói tömegtiltakozás közvetlen előzménye az volt, hogy a mintegy három hó­napja vontatottan haladó tárgyalások a héten ismét holtpontra jutottak. A fém­ipari magánvállalatok szer­vezetének vezetői ugyanis nem tekintik mérvadónak a januári egyezményt. (Folytatás az 1. oldalról) Thatcher pártja kerül ki győztesként az idő előtti poli­tikai erőpróbából. Csiupán azt latolgatták közvélemény- kutatók és kommentátorok, hogy milyen arányiban mér­nek vereséget a konzervatí­vok a munkáspártra és a szociáldemokrata—liberális pártszövetségre. Majd egy fél évszázada nem sikerült a mostanihoz hason­ló többséget kivívnia a kon­zervatív pártnak. A munkás­párt az előrejelzéseknél je­lentősebb mérvű vereséget szenvedett, ami maga után vonhatja néhány vezetőjének lemondását. Sokan bizonyos esélyeket adtak a szociálde­mokrata-liberális pártszö­vetségnek, ám ez az előrejel­zés sem vált be. Margaret Thatcher tehát újabb öt évre Nagy-Bnitannia kormányfője marad. Szinte egyedülálló a karrierje: csak­nem kilencven év után ö az első olyan brit politikus, aki két egymást követő ciklus­ban foglalhat helyet a Dow­ning street 10. szám alatt, a miniszterelnöki palota dolgo­zószobájában. Egyszersmind ez azt is jelenti, hogy a ka­binet — netán bizonyos sze­mélycserékkel — folytatja Az év elején aláírt megál­lapodás a munkaidő, a bére­zés és a drágasági pótlék problémáját rendezte. A tő-; kések az eddigi tárgyalás so­rán mereven elutasítottak minden .munkaidő-csökken­tést és nem tartják kötelező erejűnek az egyezményben meghatározott bérkiegészí­tést sem, amely 13 százalékos inflációval számolva garan­tálta a munkabérek vásárló­erejét. Ezzel szemben az inf­láció már 17 százaléknál tart. A pénteki tüntetés és a munkabeszüntetés jelentősé­gét kiemeli, hogy Olaszor­szágban már nagy erővel folyik a választási kampány. A szakszervezet számolt ez­zel, azt akarja ugyanis, hogy a szerződésekre vonatkozó megállapodást még a június 26—27-i szavazás előtt kös­sék meg. Az FLM vezetői egyúttal figyelmeztették a kormányt, hogy minden kés“f lekedés csak a problémákat növeli. A szakszervezet nyi­latkozata szerint a munka­adók, a tárgyalások akadá­lyozásával „közvetlenül is ve­szélyeztetik a demokráciát”. erőfeszítéseit a konzervatívok által sűrűn megígért, de ed­dig csak részben beteljesült gazdasági fellendülés elősegí­tésére. Az is kétségtelen, hogy a ha­talmas fölény ellenére a toryk csak az urnák előtt győztek, a mindennapok változatlanul nyomasztó terhet rónak rá­juk a munkanélküliség for­májában. Januárban 13,8, májusiban viszont 12,8 száza­lékos munkanélküliséget mu­tattak ki a statisztikák. Némi csökkenés tehát bekövetke­zett, de az állástalanok szá­ma így is rendkívül magas. Arról nem is szólva, hogy — talán éppen a választásokra kacsintva — a kedvezőbb statisztika bizonyos kozmeti­kázással készült: most elő­ször nem szerepeltek a 3 mil­lió állástalan listáján a 60 év­nél idősebb munkanélküli férfiak. Hátra van még természete­sen a tanulságok levonása. A toryk számára ez egyértel­műen könnyű feladat. Annál keservesebb a munkáspár­tiaknak. Márpedig a labour tartós hullámvölgyéből csakis az alapos önvizsgálat és a megfelelő következtetések le­vonása után nyílhat remény a kilábalásba. Hazánk és Bulgária között hosszú ideje eredményesen fejlődő kétoldalú kapcsola­tokban jelentős szerepet tölt be a kulturális együttműkö­dés, amely az utóbbi eszten­dőkben különösen előnyösnek mutatkozott számos tapaszta­lat kicserélésében. Erről nyi­latkozott Szófiában Georgi Jordanov, a Bolgár Kommu­nista Párt Politikai Bizott­ságának póttagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a kulturális bizottság elnöke dr. Lőkös Zoltánnak, a Köz­ponti Sajtószolgálat főszer­kesztőjének, akit hivatalában fogadott és válaszolt a kér­déseire. A beszélgetésnek időszerű­séget adott az a tény, hogy május 25—27. közöitt rendez­ték meg a bolgár kultúra IV. kongresszusát, amelyen az ország minden részéből vá­lasztott küldöttek jelentek meg. Az első kérdés arra vo­natkozott, hogy miként érté­keli a kongresszus jelentősé­gét: Mint mondotta: igen fon­tos eseményt jelentett ez a tanácskozás a bolgár társa­dalmi életben. A nagy érdek­lődést a fejlett szocializmus építésében a kultúrának betöl­tött növekvő szerepe, a mai emberekre kifejtett sokoldalú hatása indokolja. Az előző kongresszus óta eltelt évek — a BKP történelmi jelentő­ségű 1956-os áprilisi plénuma után — az elmúlt évtizedek­ben a leggyümölcsözőbbek­nek bizonyultak. A szocialis­ta irodalom és művészet ma­gas színvonalú műalkotások­kal gazdagodott, sokasodtak az eredmények az össznépi esztétikai nevelés területén, a szocialista életmód kialakítá­sában. A kultúránk még nagyobb népszerűséget és megbecsü­lést nyert a világban is. A kongresszuson a mai szellemi fejlődésnek egy sor aktuális kérdését vitatták meg. Hang­súlyozták a művészeknek azit a felelősségét, hogy a szocia­lista korunk lényegébe szőtt jelenségeket és tendenciákat feltárja, elítélje mindazt, ami a társadalmi-gazdasági hala­dást gátolja. A művészeti fo­lyamatok óriási szerepet töl­tenek be társadalmi jelenünk fejlődésében, a nép életében. Ezért ma a szocialista-realis­ta művészetre, a mai hős ar­culatának feltárására tesszük a hangsúlyt. — Hogyan segíti ezt elő a bolgár kulturális élet irányí­tása? — A hazai szellemi folya­matok vezetésének sajátos modelljét alkalmazzuk. A legfőbb elv a régi népi ha­gyományok élő tükröződése, amelyek a szocializmusban a fejlődés legkedvezőbb felté­teleit találták. Kiépült az ál­lami-társadalmi szervek szé­les hálózata. A kultúra min­den szférájában decentralizá­ció valósul meg, ami a kultú­ra reális demokratizálásának eredménye a fejlett szocialis­ta társadalom viszonyai kö­zött. — A kongresszus pozitívan értékelte az eddigi eredmé­nyeket és a figyelmet min­den alkotó ember, alkotó kol­lektíva szerepének és felelős­ségének fokozására irányítot­ta. Előtérbe került a kulturá­lis élet irányításának társa­dalmi jellege, ami azt jelen­ti, hogy mind több funkciót vesznek át a megyei és köz­ségi kulturális tanácsok. Mind aktívabban kapcsolód­nak be a szellemi folyamatok irányitásába az alkotók és a társadalmi élet képviselői is. Megvalósul a kultúra, tudó-" mány és közoktatás közötti integráció. Következetesen és a kultúra sajátosságait fi­gyelembe véve alkalmazzák a gazdasági megközelítést a szellemi életben. — Mit jelent ez a nemzet­közi kulturális kapcsolatok­ban? — A nemzetközi kultúrpo­litika a Bolgár Népköztársa­ság kormányának, a Bolgár Kommunista Párt békeszere­tő külpolitikájának elválaszt­hatatlan része. Kulturális kapcsolatokat 132 országgal tartunk fenn. A kulturális csere legfőbb része a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal valósul meg. A kommunista célok és esz­mék lelkesítő azonossága, az eszmék politikai egysége, a nemzeti értékek és a népi ha­gyományok kölcsönös tiszte­letben tartása, a testvéri kul­túrák között mind jobban mélyülő kapcsolatok új je­lenséget szülnek meg a nem­zetközi életben: a világ szo­cialista kultúráját. — Ez a kultúra a megva­lósult szocializmus országai­nak kultúrája, amelynek sa­ját gazdasági alapja van, a Szoaialisita gazdasági integrá­cióban, a KGST keretében, saját politikai bázisa a kom­munista pártjaink lenini po­litikájában, a nemzetközi küzdőtéren kifejtett akció­egységükben. A jövőben is tovább bővítjük a testvéri országokkal folytatott ilyen irányú együttműködést is, amely a világbéke és a hala­dás fő támasza. A kongresz- szuson magasra értékelték a balkáni és a fejlődő államok­kal fejlesztett kulturális kap­csolatainkat is. — A jelenlegi feszült és ki­éleződött nemzetközi helyzet­ben is — amely az imperia­lizmus és mindenekelőtt az USA adminisztrációjának legreakciósabb körei agresz- szív tevékenységének ered­ménye — tovább folytatjuk a többi népekkel fenntartott kölcsönös megértés politiká­ját és a széles körű szellemi párbeszédet. A bolgár művé­szi és alkotó értelmiség mély meggyőződéssel és elhatáro­zottsággal támogatja a Szov­jetunió békés kezdeménye­zéseit a fegyverkezési ver­seny fékezésére, a lefegyver­zésre és arra, hogy lemond­janak a nukleáris fegyverek­ről. — A mi határozott állás­pontunk kifejezésre jutott a kongresszus nyilatkozatában is, ami megingathatatlanul és kategorikusan kifejezi kíván­ságunkat, az egész bolgár nép akaratával való teljes össz­hangban, hogy a fegyverke­zési verseny megszüntetésé­ért, a nukleáris veszély el­hárításáért, a világ békéjé­ért és biztonságáért harco­lunk. A bolgár szocialista kultúra alkotói és vezetői szívvel és lélekkel támogat­ják Jurij Andropov elvtárs­nak azt a felhívását, hogy ne engedjünk sem kicsi, sem nagy, sem korlátozott sem pedig totális nukleáris hábo­rút. A kultúra nem háborút és nem agressziót, hanem szépséget és haladást szül. A kultúra az emberszerető épí­tők műve. Az élet bebizonyí­totta: a szocialista kultúra és a béke elválaszthatatlanok. Néhány éve jelentős prog­ramot fogadtak el önöknél az esztétikai nevelésről. Ez az országos program a megvaló­sítás milyen szakaszánál tart? — A bolgár kultúra nagy eredményei, nemzetközi te­kintélye elválaszthatatlanul kapcsolódik a felejthetetlen Ludmilla Zsivkova nevéhez, múlhatatlan alkotásához. Az ő műve az össznépi esztéti­kai nevelésre vonatkozó program is. A fejlett szocia­lista társadalom gyors ütetnű felépítését szorgalmazó párt- határozatok szellemében a kultúra legfőbb célja a nép alkotó erejét, a szocialista személyiség sokoldalú és har­monikus fejlődését ösztönzi. Az országos esztétikai neve­lési program fontos oldala kortársaink alkotó tevékeny­ségének célirányos vizsgála­ta, mint az össznépi esztéti­kai nevelés területe. A tudo­mányos kutatások alapján konkrét intézkedéseket te­szünk arra, hogy a kultúra mind aktívabban hatoljon be a termelésbe és az élet min­den területére, a családi és személyi viszonyok szférájá­ba, a munka és a környezet esztétizációja érdekében. — Új módszereket alkal­mazunk a szabad időnek, a szocialista személyiség leg­nagyobb kincsének vizsgála­tánál és értékelésénél. Az esztétikai neveléssel kapcso­latosan újabb feladatokat tűztünk ki a tömeges infor­máció eszközei elé. Külön fi­gyelmet fordítunk a művelő­dési és nevelő intézmények aktivizálására, a műkedvelő és alkotó jellegük kialakítá­sára, megszilárdítására. Azt is jelenti ez, hogy tervszerű tevékenységet fejtünk ki az új nemzedék tehetségének, adottságainak továbbfejlesz­tésére, ösztönzésére már a legkisebb korú gyerekeknél is. — Nevelőszerepben bizo­nyára fontos helyet foglal el a helyes történelmi szemlé­let, a hazafias nevelés is. Az 1981-ben a bolgár államala­pítás 1300. évfordulójáról megemlékező széles körű ün­nepségek hogyan segítettek hozzá ehhez? — A szocialista hazafiság és internacionalizmus szelle­métől áthatva az ünnep fel­lendítette a dolgozó emberek hazaszerető érzéseit, mozgó­sította erőfeszítéseit a XII. pártkongresszus határozatai­nak megvalósítása érdekében. A jubileumot nem egyszeri ünnepi aktusként folytattuk le, hanem folyamatos és cél­irányos eszmei-politikai ne­velő tevékenységként. Mind­azt, amit a kultúra, a tudo­mány és oktatás területén tettünk a jubileum tisztele­tére, hozzájárult államunk 13 évszázados történetében kialakult forradalmi, haladó és demokratikus hagyomá­nyai, eszméi megbecsülésé­hez. Ez időben több magas színvonalú, magas tudomá­nyos és társadalmi értékű műalkotás született. Több új tudományos munka jelent meg. — Közülük különös figyel­met érdemel a több kötetes Bulgária története című so­rozat. Sikerrel zárult le a nemzetközi bulgarisztikai kongresszus. A bolgár film­gyártás nagyszerű filmeket alkotott. Több száz kiállítást rendeztek, külön adások vol­tak a rádióban és a televízi­óban. Magasra kell értékel­nünk Bulgária 1300. évfordu­lójának tiszteletére megvaló­sított nagyméretű építészeti programot is. Az újabb al­kotások egész sora, a művé­szet eszközével összeforraszt­ja a haladó múltat, a szocia­lista mával, a történelmi fo­lyamat lényegét a korunk eszmei-művészeti dimenzió­ival. Ezért az irodalom, a színművészet, a film-, zene-, építő- és plasztikus művészet alkotásainak sora a nép szé­les rétegéhez jutott el. — Igaz, hogy most külö­nös hangsúlyt szocialista jele­nünk, a ma hőseinek igazsá­gos és célirányos ábrázolásá­ra helyezünk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a történel­mi témát lebecsüljük, hogy nem értékeljük kellőképpen a múlt eseményeinek és sze­mélyiségeinek szentelt tudo­mányos és művészeti kuta­tások jelentőségét. Számunk­ra idegen mind az öröksé­günk iránti kritika nélküli közeledés, mind pedig a ni­hilizmus, az internacionaliz­mus lebecsülése, a fölényes kozmopolita és osztályfeletti szemlélete a történelemnek. — Bennünket különösen érdekel, hogyan értékeli a magyar—bolgár kapcsolatok fejlődését a kultúra terüle­tén? — Messze a múlt századai­ba nyúlnak vissza e barátság gyökerei. Különös virágzást ért el a szocialista építés leg­utóbbi évtizedeiben, főként az 1979-ben aláírt újabb kul­turális egyezmény járult je­lentősen hozzá kulturális kapcsolataink továbbfejlesz­téséhez, elmélyítéséhez, gaz­dagításához. A testvéri együttműködés fejlesztéséhez kiemelkedően járul hozzá a közeli napokban a Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt főtitkára és a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke által vezetett párt- és kormány- küldöttség hivatalos baráti látogatása Magyarországon. ' — A két ország közötti kulturális kapcsolatok újabb, magasabb szakaszban járnak. A bolgár és a magyar iroda­iam, valamint művészet leg­értékesebb művei mindin­kább közismertté válnak a két országban. Egy sor bol­gár és magyar szakember kapta meg itt és ott a kép­zettségét. Most a tapasztalat- cserének és a szellemi érté­kek kölcsönös megismerésé­nek még hatékonyabb for­máit és eszközeit kell megta­lálnunk a két nép elmélyül­tebb megismerésének érde­kében. — A bolgár—magyar együttműködés szférájában sokkal aktívabban kell fel­használni a tömeginformá­ciót. Ez különösképpen a rá­dió és televízió útján lehet­séges. Megvan a módja, hogy még magasabb szinten szer­vezzük a rendezvényeinket, amelyek teljes körűen fel­tárják szellemi életünk sike­reit. Hasznos kölcsönös kez­deményezéseket indíthatnánk a film- és a színművészet, a képzőművészet és a zenemű­vészet, az építőművészet és a műkedvelés területén. Még jobban ki lehet szélesíteni a két testvéri országban műkö­dő alkotó szövetségek kap­csolatait. — Az Idei budapesti szó­fiai napok ilyen szellemben a két nép közötti testvériség ünnepei voltak, örülünk an­nak, hogy a budapestiek szer retettel fogadták az ezzel kapcsolatos rendezvények és kezdeményezések sokaságát. Egyúttal a két főváros kö­zött állandóan erősödő kap­csolat, a barátság ünnepei belefonódnak abba a gyö­nyörű hagyományba, amelyet a testvérvárosok, testvérme­gyék lakói alakítottak ki. Je­lenleg 11 megye és 3 város tart fenn sokrétű hasznos és eredményes kapcsolatokat. — Üdvözöljük az együtt­működésnek ezen formáit mint a szocialista Bulgária és szocialista Magyarország ba­rátságának és egységének ki­fejezését. A mi minden olda­lú kapcsolataink a békét és a haladást szolgálják, az iga­zi testvériség példájaként, igazolják a szocialista in­ternacionalizmus törhetetlen életképességét. A svájci feleség A svájci parlament csütörtökön módosította a 79 éve érvényben levő házassági törvényt és ezzel kis lé­pést tett a nők egyenjogúsítása felé. A konzervatív Svájcban az eddig érvényes házassági törvény a férjek jogait helyezte előtérbe. A mostani módosítások egyike értelmében a feleségnek ugyanolyan beleszólása van a közŐ6 otthon megválasztásába, mint férjének. Egy má­sik új törvénycikk szerint a házasságra lépő nők — bár fel kell venniük férjük családi nevét — megtarthatják mellette saját nevüket is, amennyiben ezt az esküvő előtt hivatalosan kérelmezik. A parlament elfogadott egy olyan módosítást is, miszerint a feleségnek törvény adta joga, hogy pontosan tudja, mennyit keres a férje és joga van tudni adósságairól is — emellett természe­tesen megmaradnak a férj hasonló jogai is. Ezek — „a férji jogokat súlyosan csorbító” — módosítások azonban a parlament döntése szerint nem vonatkoznak egyes „kivételezett foglalkozású” személyekre — így az ügy­védekre, orvosokra, közjegyzőkre, illetve a papokra. Mindezek a módosítások — mind a hírügynökségek rámutatnak — korántsem elégítik ki a férfiakéval egyenlő jogokért küzdő svájci nőket. Győztek a toryk A 650 parlamenti mandátumból a Thatcher-párt 396-ot, a munkáspárt 210-et, a szociáldemokrata-liberális pártszö­vetség 23-at szerzett meg, ezt nyugtázta látható örömmel Margaret Thatcher férje és fia társaságában a választások után. (Kelet-Magyarország telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom