Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
1983. június 11. Q Tisztelt Asszonyom! Szívesen írtam volna az „asszonyom” helyett a levél elejére az ön nevét is, de mivel levele névtelen volt, nem tudom másképp megszólítani. Arról írt, hogy egyik vidéki városunk tanácsi dolgozója milyen manipulációk árán jutott sok százezer forint értékű lakáshoz, és azt is szóvá tette, milyen ügyes trükkökkel gazdagodott meg néhány esztendő alatt. Bár örültem megtisztelő bizalmának, amiért levelét nekem címezte, egy kicsit kedvemet szegte, hogy nevét nem árulta el, nehogy egész családjának hátránya származzék belőle. Amikor az ön által leírt eset után néztem, s minden szava igaznak bizonyult, pláne nem tudtam mire vélni túlzott óvatosságát. Csak akkor kezdtem megérteni neve elhallgatásának okát, amikor példákkal illusztrálta: hány ismerőse húzta már a rövidebbet azért, mert egy-egy fonákság miatt ki merte nyitni a száját. Nekem is példák jutottak eszembe, de most csak kettőre hivatkozom. A kislétai egészségügyi gyermekotthonban a vezetőnő túlkapásainak bejelentői súlyos árat fizettek őszinteségükért, a nagykállói Virágzó Föld Tsz egyik ágazatvezetője is hónapokig szenvedett, mert nem húnyt szemet a közös tulajdon sorozatos megkárosítása, az egyéni érdekek előtérbe helyezése, a harácso- lás felett. ön e példák után megerősítve érezheti magát,hiszen ezekből is az derül ki: ha az ember békességet akar maga körül, jobb minél kevesebbet látni és hallani, de remélem megváltozik a véleménye, ha azt is megismeri, mi lett az imént felsorolt két történet vége. Kislétán leváltották az intézet vezetőjét, s az ügyészség közreműködésével a Munkaügyi Bíróság érvénytelenítette a fegyelmi büntetéseket, Nagykállóban leváltották a tsz elnökét, és egyszerre két bűnvádi eljárás is folyik ellene, a bejelentőt is visszahelyezték eredeti munkakörébe. Nem vagyok biztos benne, hogy a felsorolt példákkal sikerült meggyőzni önt, hiszen ha az említett esetekben ki is derült az igazság, az ügyek szereplőinek hónapokig nem volt nyugta, némely esetben még kenyere sem, s ha nem lett volna erejük és kitartásuk hozzá, félúton megálltak volna, talán feladták volna a harcot, mielőtt fény derül rá, hogy nem rágalmakat szórtak vezetőikre, hanem kötelességüknek érezték a túlkapások, a visszaélések jelzését. önnek, asszonyom, nem kellett volna vállalnia a harcot, hiszen amikor levelét megírta, a benne szereplő tanácsi dolgozót már fegyelmivel elbocsátották, s ha most is olyan pontosak az értesülései, mint a visszaélések elkövetésekor voltak, akkor azt is tudja: az igazságszolgáltatás sem tétlenkedik, s aligha kétséges, hogy levelének főszereplője elveszíti azt, amit a szabályok kijátszásával szerzett. Lehet, hogy ez a levél, a benne felsorolt példák sem győzik meg önt arról, hogy ha igaza van, nyugodtan aláírhatja máskor a levelét, pedig higgye el, a bejelentést tevők többségének nem kell Canossát járni, nem kell kitennie magát semmilyen meghurcoltatásnak. A munkahelyeken történt szabálytalanságok feltárása és megszüntetése az egész kollektíva érdeke, s számtalan fórumon alkalom is nyílik az ilyen esetek szóvátételére. Ha pedig súlyosabb dolgok történnek, olyanok, amelyeknek eltussolásához a vezető beosztá- súaknak fűződik érdekük, akkor a városi-járási párt- és állami szervek, a népi ellenőrzés szervezete, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság is azok érdekeit védi, akik — mint ön — segítenek a túlkapások megszüntetésében. Mert ehhez fűződik egész társadalmunk érdeke. Tisztelettel: Kása ]ánosná szocialista brigádvezetővel a mozgalom megújulásáról • Huszonöt éves a szocialista brigádmoz- galom. Huszonhárom évvel ezelőtt fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A megújulásnak, az útkeresésnek, a gazdálkodás változásainak ével voltak a negyedszázaddal ezelőttiek. A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet Kállai Éva szocialista brigádja a szocialista brigádvezetők hatodik országos tanácskozásán a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Szocialista Brigádja címet kapta meg. A brigádvezető Kása Jánosné részese, aktív harcosa volt nemcsak a mozgalomnak, hanem a bizonyítás előtt álló nagyüzemi mezőgazdaság erősítésének, fejlesztésének Is. Hogyan is volt ez? — A mi brigádunk asszonyok brigádja volt, }962-ben alakult, a konyhakertészetben dolgoztunk. A termelőszövetkezet a város ellátásáért szervezte meg ezt az ágazatot. Később megépült a baromfinevelő telep, és mi Ott kaptunk munkát. A szocialista brigádot azért alakítottuk, mert úgy gondoltuk, jobban eleget tudunk tenni a követelményeknek. Főként a munkára gondolok. Mert volt idő, amikor követelték, végezzünk valami iskolát. Ez már nem ment. Egy brigádtagunk, Pásztor Mihályné végezte el időközben a szakmunkástanfolyamot, de ő fiatal, most jött vissza gyesről. Amíg oda volt, rendszeresen látogattuk, úgy mentünk hozzá, mint családtaghoz. Mert az is. Aki a mi brigádunkban dolgozik vagy dolgozott, családtagnak számít. • Maradjunk még néhány mondat erejéig a kezdeti éveknél. Hány tagja volt a brigádnak, mit akartak elérni, mi volt a legfőbb cél? — A brigád tíz taggal alakult. Már alig vagyunk néhányan, akik a kezdők voltak. Alapító tag volt Petris Jánosné, Monitóricz Lászlóné és jómagam. Vagyunk tehát hárman, több mint 20 éves brigádtagok, egy 19 éves, kettő tizenhat éves és négyen 11, illetve 10 éves brigádtagok. A brigádnak most húsz tagja van, mert fejlődött közben a telep. Előbb csak két épület volt, most öt. Egy baromfinevelő és öt tojóház. Több lett a munka, több ember kellett. Mi volt a legfőbb cél? Nekünk mindig a munka volt a legfontosabb. Munka nélkül nem lehet létezni, élni. Én úgy gondolom, három dolog van, ami együtt hat: a népgazdasági, a termelőszövetkezeti és az egyéni érdek. £ Amikor a kitüntetést átvették, csak tí- ” zen voltak, és most azt mondja, a brigádnak húsz tagja van. Miért csak tízen álltak fel, amikor a nevüket szólították? Nem mindannyian ugyanannak a brigádnak a tagjai, nem egyformán közös a végzett munka és annak eredménye? — Mindannyian ugyanannak a brigádnak vagyunk a tagjai, de mint említettem, vannak alapító és évtizedes brigádtagok. Vannak fiatalok. Húsz év alatt sokat dolgoztunk, szép eredményeket értünk el. 1963-ban már elnyertük a brigádérem bronz, 64-ben az ezüst fokozatát. 1964-től sorozatban kaptuk az aranyjelvényt, 1970-ben a termelőszövetkezet kiváló brigádja, 1972-ben a szakma kiváló brigádja lettünk. 1981-ben kongresz- szusi oklevéllel tüntettek ki bennünket. Az érdem közös, de úgy gondoltuk, ebben is differenciálni kell. A Népköztársaság Kiváló Szocialista Brigádja aranyplakett az egész brigádé, de a jelvényt csak azok kapták, akik tíz évtől régebben brigádtagok. így igazságos, ez fejezi ki legjobban a munkában eltöltött éveket. A Cgy tudom, a kitüntető címmel pénz is * járt. Ha nem titok, mennyi? — Nem titok, 3000—3000 forint volt a jutalom, de azok, akik ebből nem részesültek, a termelőszövetkezettől kaptak pénzjutalmat, 1000 és 600 forint között. A Szavaiból ítélve, helyesli a differenciá- W lást? — Igen. Ebben a meggyőződésemben a szocialista brigádvezetők hatodik országos tanácskozásán elhangzottak is megerősítettek. Nem mindenki egyformán dolgozik, és nem mindenkinél azonos a munkában eltöltött idő... * Részt vett az országos tanácskozáson, ^ ami önmagában is élmény, de ezen túl mi volt az, ami a legtöbbet adta, elgondolkodtatta? — Az országos tanácskozás valóban élmény volt számomra, de nemcsak most, hi....—.a a maika volt ssfontolife, lehet létezni, élei. ügy goidslom, j hárem dolog van, ami együtt bot; a népgazdasági, a tarraelfiszSvat- kezeti ás az agyáéi érdek. Mi is csak úgy éllek, boldogulunk, ahogyan g termelőszövetkezet, avagy az ország.” szén nem először vettem részt hasonlón. Amire azóta is többször gondolok, az Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának a beszámolója. Erről készítettem is egy feljegyzést pártvezetőségi ülésre, mert a tsz-ben a pártvezetőség tagja vagyok. Nem tudom szó szerint idézni, de Gáspár elvtárs kijelentette: a gazdasági helyzet megköveteli a jobb, a hatékonyabb munkát. Ezt kérik a szocialista brigádoktól. 9 Cgy érzi, hogy ez önökre is érvényes? —- Igen. Mi például olyan helyen dolgozunk, ahol a rendnek, fegyelemnek, sőt a tisztaságnak is nagy a jelentősége. Hiszem, hogy így van ez minden üzemben. A brigád versenyvállalása a három százalék alatti csibeelhullás, a minőségi tojástermelés. Fegyelem és figyelem nélkül ez nem lehetséges. Van feladatunk bőven, egész napra kitart, és mindenki tudja, mi a kötelessége. Nem kell ellenőrzés, nem kell senkire rászólni, hogy ezt vagy azt tegye. Természetesen van telepvezető is, aki felelős mindenért, aki vezeti, irányítja a munkát. De ha neki kell szólni, akkor már baj van. A Gáspár Sándor beszédében, amikor a * jobb, hatékonyabb munkáról szólt, azt is elmondta: „A szocialista brigádmozgalom létének, megújulásának elemi érdeke a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése.” Erről mi a véleménye, mik a tapasztalatai? — Nem tudom, másutt hogyan van, de itt a szövetkezetben a vezetőség jó kapcsolatot tart a tagsággal, rendszeresek a munkahelyi tanácskozások, brigádgyűlések, közgyűlések. Ma is van egy ilyen tanácskozás a Vajdabokorban az ott dolgozók részére. A vezetőség nemcsak tájékoztat, de mindenki elmondhatja a véleményét. A Nem tettenérés akar lenni, de ön sze- w mély szerint mit tud a termelőszövetkezet dolgairól, terveiről, szóvá tett-e már valamit, ami intézkedést kívánt? — Előbb, hogy mit tettem én vagy a brigádtagok. Előfordult, hogy nem volt víz, vagy rossz tápot kaptunk. Szóvá tettük, jártunk utána. Ha kellett, mindig elmondtuk a véleményünket, hiszen az üzemi érdek a mi érdekünk is. Mit tudok a termelőszövetkezetről és mit tudunk mindannyian? Ügy gondolom, ahogyan a mi brigádunk dolgozik, úgy dolgoznak valamennyi munkahelyen. Ezt igazolják a mérlegbeszámolók. Még nem voltunk veszteségesek. Tudjuk azt is, hogy csak a mezőgazdasági termelésből nehéz eredményt elérni. Vannak melléküzemágak, üvegcsiszoló, sörpalackozó, tojásfeldolgozó. Ezek nemcsak jövedelmezők, de munkát adnak nagyon sok asszonynak. A tehenészetet például felszámolta a tsz, a magam részéről helyeslem, mert ha venni kell a takarmányt, akkor a tehéntartás itt ráfizetéses. Helyette van más. Amikor ilyen vagy hasonló dolgokban dönt a vezetőség, akkor a tagsággal megbeszélik. A Az országos tanácskozáson elhangzott: w „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni.” Ez a jelszó ma is időálló. Mi erről a véleménye? — A szocialista brigádmozgalom alakítja az embereket. De szerintem minden brigád a sajátos helyzetének megfelelően tesz vagy tehet eleget a követelményeknek. A hármas jelszó teljesítése nálunk nem valósulhat meg úgy, ahogyan azt sokan elképzelik. A brigád valamennyi tagja szinte sohasem lehet együtt, hiszen állattenyésztésben dolgozunk, folyamatos üzem, éjjel-nappal, vasárnap és ünnepnap helyt kell állni. Kollektív színház- vagy mozilátogatás szóba sem jöhet. De ha megnézi a brigádnaplót, voltak brigádtagok, akik elmentek színházba, megint mások kiránduláson vettek részt, de nem azért, hogy ezzel jó pontot szerezzünk. A mi számunkra a művelődésnek az egyéni része marad. Van rádió, televízió. Minden brigádtag előfizet valamilyen újságra, és aki teheti, könyvet olvas. A rádióban hallottakról, a tévében látottakról és arról, amit olvastunk, beszélgettünk. 9 Ki, hogyan él? Ez is követelmény. — Jól élünk, rendezett körülmények között, de szétszórtan egymástól. Néha elmegyünk családlátogatásra, volt nyugdíjas szocialista brigádtagokhoz, beteglátogatásra... A Nem erre gondoltam. Az emberi maga- w tartásra, arra, hogy a hármas jelszó egyik része a szocialista módon történő élet, mérhető-e? — A munkában, a munkafegyelemben mindenképpen. Olyan még nálunk a húsz év alatt nem történt, hogy fegyelemsértésért valakit ki kellett volna zárni a brigádból. Igaz, változott az összetétel, volt aki nyugdíjba ment, sajnos olyan is volt, aki meghalt és helyükbe újak léptek. Akik időközben elmentek, amíg kellett, tisztességesen dolgoztak. Az újakat viszont neveltük, tanítottuk. A fiatalabb brigádtagok gyorsan illeszkedtek a munkába, kollektívába. Igaz, volt rá példa, hogy egyikre, másikra rászóltunk, ezt ne így csináld, vagy itt hibát követtél el. Mert lehet hibázni, még a tojás osztályozásánál, csomagolásnál is. Ha valaki piszkos, repedt tojásokat rak az exportszállítmányba, kárt okoz. Emiatt egy egész szállítmány visszamaradhat. Pedig hát nem kell más, csak egy kis figyelem. A Munka és munka. Bárhogy forgatjuk w a szót, mindig csak a munkánál kötünk ki. Beszélgessünk hát arról, lehet-e jobban dolgozni, van-e mód a takarékosságra, a költségek csökkentésére? — Ügy vagyunk vele, hogy nemigen tudjuk, lehet-e többet és jobban dolgozni. Biztosan. Ha mindenki beleadja a munkába a lendületét, nagyobb lehet az eredmény. A takarékosság és a költségcsökkentés? Beszélgettünk már erről is. Takarmányt etetünk, és a tápot lehet így is, úgy is adagolni. Előfordulhat, hogy valaki azt mondja a tojótyúkoknál, adjunk szegényeknek enni, ne éhezzenek. És ad. A tyúkok elhíznak, csökken a tojástermelés. A jó szándékból így kár keletkezhet. Volt már arra is példa, hogy a munkavezető szólt: a kint felejtett tápot szedjék össze, mert megázik, tönkremegy. Másrészt ügyelni kell a ketrecek tisztításánál, a berendezések karbantartásánál. Üvegek vannak, az üveg könnyen törik, a figyelmetlenség sokba kerülhet. De mégis a legfontosabb, ha úgy gondozzuk a baromfit, hogy ne legyen elhullás. Nagy érték van ránk bízva. Egy csibe napos korban 18 forintot ér, és ha felneveljük már 110 forint az ára. A nevelőben most 43 ezer csibe van, a tojóállomány 90—100 ezer. Sok millió forint Erre vigyázni, ezt az értéket megőrizni, ez a mi munkánk és felelősségünk. A ön már korábban elérte a nyugdíjkor- w határt és még dolgozik. Miért? — Kértek rá, meg az az igazság, szívesen maradtam. Viszont lassan itt lesz az ideje, hogy átadjam a helyemet, más viszi tovább a brigádot, a munkát. A Akárhogyan is nézzük, értékeljük, si- w keres életpálya volt, amit eddig megélt. Brigádja magas állami elismerésben részesült, ön Nyíregyháza díszpolgára. Mi erről a véleménye? — Nem tudok magamról beszélni. Én nem tudhatom, nem mondhatom, miért kaptam az elismeréseket. Gondolom, a munkám után. Azt viszont tudom, világéletemben dolgoztam. Mindent csináltam, ami a mezőgazdasággal kapcsolatos. Régen volt az, amikor tizenkét kasza közt arattunk részes aratóként. Buji és Jármi nagyságos urak földjén. Mint fiatal lány, jártam a cséplőgépekhez ... Most más, minden más. Mi kilencen voltunk testvérek és hiába jártunk dolgozni, meg kellett éhezni, hogy valamire teljen. Ezt soha sem felejtettem. A Mi van most, mit érlelt a rengeteg w munka? — Van egy családi házunk Nyíregyházán, a Muskátli utcában, ha erre gondol. Háromszobás lakás és most szereljük a központi fűtést, ott jól megvagyunk. Van egy lányunk, aki a mezőgazdasági főiskolán dolgozik. Az volt a vágyam, hogy könnyebb legyen neki. Elértem. Köszönöm a beszélgetést. Seres Ernő KM HÉTVÉGI MELLÉKLET r _ _ ^ HÉTVÉGI , INTERJÚ L á
