Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

1983. június 11. Kelet-Magyarorsiág 3 Pedagógus párttaggyűlések flz alkotó nevelő presztízse Szerkesztőséli kerekasztal-beszélgetés a háztáji gazdálkodásról titka: jó háttér A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Nagy István, Jaczkó Pál, Szendrei Kálmán és Sipos Béla. FELTŰNT A NYÍREGY­HÁZI 5. SZÄMÜ ISKOLA TANÁRAINAK, hogy az idén túl sok a nyári napközibe beíratott gyerek. Egyes szü­lők a vakáció minden napjá­ra az iskolára bízták volna gyermekeiket, még az összes szabad szombaton is. Utána­néztek; mi lehet az oka. Ki­derült; egyik-másik szülőnek igencsak tartalmas terve van a nyárra, csak épp a gyerek „nem fért be” a programiba. Sőt, találtak gyesen lévő kis­mamát is, aki a kisebb gye­rekkel egész nyáron otthon van, a nagyobbat viszont napközibe akarta küldeni. Meglehet, kivételes esetet ragadtunk ki a sok közül, melyek a pedagógus pártszer­vezetek beszámoló taggyűlé­sein szóba kerültek, azt vi­szont érzékelteti: túl az ok­tató és a nevelő munkán mi­lyen összetett feladatok vár­nak a tantestületekre. Ezek­ről kértünk tájékoztatást Ignácz Józseftől, az MSZMP nyíregyházi pedagógus párt- bizottsága titkárától, abból az alkalomból, hogy a me­gyeszékhelyen az elmúlt na­pokban fejeződtek be a most záruló tanév pedagógiai, ok­tatási, módszertani, nevelési eredményeit és gondjait ösz- szegző beszámoló taggyűlé­sek. Elsőként érdemes kiemel­ni a tapasztalatok összefog­lalásánál; az utóbbi eszten­dőkben, kivált pedig a peda­gógus pártbizottság működé­se óta érezhetően megerő­södtek a tantestületi párt- alapszervezetek, eredménye­sebbé vált az együttműködés az iskolák intézményi és po­litikai vezető testületéi kö­zött, sikerült többe); tenni azért, hogy egy-egy iskolán (belül a vezetők és a külön­féle társadalmi szervezetek iképviselői egy nyelvet be­széljenek. Az elmúlt tanév­ben a legtöbb tantestületben sikerült eleget tenni annak a feltételnek, amit erről az egy­séges koncepcióról a legfon­tosabb központi pártdoku- ,mentumok, így az 1972-es ok­tatási párthatározat és a ta­valyi áprilisi állásfoglalás megszabtak. HUSZONHAT ALAPSZER­VEZETBEN aditak számot az elmúlt napokban a tanévről. Az új tanterv bevezetése fő­képp az alapkészségek fej­lesztése terén jelentett erő­feszítést a pedagógusoknak — ilyen az anyanyelvi mű­veltség, a beszédkészség, a matematika. Csaknem valamennyi he­lyen elsőként került elő a tartalmi kérdések között az egyes tantárgyak munkakö­zösség-vezetőinek megbecsü­lése. Ügy értékelték: növek­szik a presztízse pedagógus- körökben azoknak a nevelők­nek, akik készek megújulni, alkotómunkát végezni, igé- nyesek. Vagyis tanáregyé­niségek. Ma már az 50—60 éves tanár sem mehet be ru­tinból az osztályba, egy-egy óra olykor 3—4, vagy több órás felkészülést igényel. Ugyancsak óhatatlanul fe­nyeget a másik oldal: a meg- szürkülés veszélye. Fokozott követelményeket támaszt az iskola a nevelőkkel szemben, s nem egy esetben keseríti munkájukat az is, hogy egy­fajta torz társadalmi érték­ítélet mindent rajtuk kér számon a gyermek nevelteté­sének köréből, még azt is, ami pedig egyértelműen a család, a szülő feladata. MINDENÜTT FELVETŐ­DÖTT ezzel kapcsolatban: az ötnapos munkahét sűrí­tett programja következté­ben hét közben fáradt taná­rok tanítanak fáradt gyere­keket, nulladik, illetve he­tedik, vagy nyolcadik órában is. Fordulat, a rendelkezés haszna akkor várható, ha nem hárítják az iskolára a nevelés valamennyi felada­tát. Előfordul, hogy. sok he­lyen pénteken már alig ta­nulnak, hétfőre csak 50 szá­zalékban készülnek föl, s mivel váltott hetek vannak, összekeverik az órarendet. Nagyobb figyelem szükséges a hét öt munkanapján, s az sem árt, ha a hét végén a felnőttek elbeszélgetnek a gyermekekkel tanulmányaik­ról, olvasmányaikról, esetleg a tantárgyhoz kötő élmény­szerű programokról gondos­kodnak — kirándulás, mú­zeum, könyvtárlátogatás. Évek óta fenyeget a ve­szély, kimondaná eddig még nem mertük, most már szin­te mindenütt elhangzott, amit szaknyelven így fogal­maznak, romlik a „gyermek- anyag”. Érdektelenebbek a gyerekek, minit korábban, á fegyelmet nem, vagy nehe­zen tűrik, s több példa volt rá; addig nyúzzák a szülőt, amíg a felmentést kicsikarják a napközi vagy tanulószoba látogatása alól. Ez azért jelent különösen nagy gondot a pedagógus pártszervezeteknek is, mert feltűnően gyorsan növekszik azoknak a gyerekeknek a szá­ma, akik úgynevezett meg­különböztetett bánásmódot Ilyenek például a fizikai dolgozók gyermekei, akik a családban nem mindenütt kaphatják mei a maximális szellemi javaikat, de ilyen az elfoglalt orvosé is, akinek a szükségesnél jóval kevesebb idő jut a gyermeknevelésre, vagy azok gyerekei, akik a nevelést pénzzel helyettesí­tik. ÉRDEKES DOLGOT ÖSZ- SZEGEZNEK a beszámolók tapasztalatai: a lakótelepi gyerek adja a legtöbb gon­dot, a kulcsos gyerek, aki naphosszat az utcán őgyeleg, míg a szerényebb körülmé­nyek között élők tisztelettu- dóbbak, igyekvőbbek, jobban tisztelik az értékeket és job­ban is tanulnak. Az egyik iskolában éppen a pedagógus pártszervezet ja­vasolta: forduljanak a mun­kahelyekhez, hogy a szülők eljárjanak a fogadóórákra és a szülői értekezletekre. Be­vált — most a módszer vá­rosi terjesztésén gondolkod­nak. Több taggyűlésen elő­került a demográfiai hul­lám ügye. Túlzsúfoltak óvo­dáink, iskoláink, ám még to­vábbi tetőzés várható: öt év múlva annyian lesznek bent egyszerre a megyeszékhely általános iskoláiban — több, mint 18 ezren — mint még soha. Ez most az első — ké­sőbb a középfokú oktatási intézmények gondja — ide­jében figyelmet követel! A PEDAGÓGUSOK KÖZ­ÉRZETE a beszámoló tag­gyűléseken — összességében kedvező helyzetet mutatott: a választott ügy, a hivatás melletti elkötelezettség befo­lyásolja. Erre a legjobb pél­da, hogy a „legsűrűbb” tere­pen, a Guszev-lakótelepen több pedagógusról tudják: semmi pénzért nem jönnének el onnan, mert érzik, tudják, hogy ott van rájuk szükség. A beszámolók tapasztalatait összegezve a pedagógus párt­bizottság is azt a véleményt erősíti meg; Nyíregyházán is igazolódott a központi do­kumentumok szava; itt az ideje, hogy ne kívülről szem­lélő bírálói legyünk az isko­laügynek — mely meglehet, sok hiányossággal, hibával van tele — de nemcsak az iskola bel ügye! A siker Azt már nem vitatja sen­ki: szükség van-e a háztáji és kisegítő gazdaságokra. Maguk a kisgazdaságok bi­zonyították, eddig elért eredményeikkel, hogy az önellátáson túl jelentős mértékben hozzájárulnak az árutermeléshez, az élelme­zési, élelmiszeripari alap­anyag-ellátáshoz, az export fokozásához, a lakosság pénzbevételének folyamatos növeléséhez. Az utóbbi években pedig a kistermelés egyre inkább kiterjedt a nem mezőgazdasági főfog­lalkozásúak körében is. Ezek után az lehet a kér­dés: hogyan, mivel segítik a kisgazdaságokat az állami, szövetkezeti szervek, egyál­talán milyen jövője van a kistermelésnek. Ez volt a témája a szer­kesztőségi kerekasztal-beszél- getésnek, amelyen részt vett Szendrei Kálmán, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője, Jaczkó Pál, a MÉSZÖV főelőadója és Nagy István, a csengeri Le­nin Termelőszövetkezet ház­táji ágazatvezetője. Szerkesz­tőségünket Sipos Béla képvi­selte. K-M.: Több párthatározat jelöli meg a tennivalókat: erősíteni és fejleszteni kell a közös és háztáji gazdaságok termelési, értékesítési tevé­kenységét, egységét. Leg­utóbb áprilisban hozott hatá­rozatot a megyei pártbizott­ság a másodlagos gazdaság fejlesztéséről, s határozott meg újabb feladatokat. SZENDREI K.: Nem vélet­len, hogy Szabolcs-Szatmár megyében fontos kérdés a háztáji gazdálkodás. Elöljá­róban csak annyit, a mező- gazdasági alaptevékenység összes termelési értékéből or­szágosan harmincöt százalék­kal részesedik a kisüzemi termelés, míg megyénkben ez negyvennégy százalék. A do­hánynak a felét például Sza­bolcs adja, s ennek is a két­harmadát háztájiban terme­lik meg. Hasonlóan nagy ará­nyú a háztáji burgonya, zöldség, és akkor még nem beszéltünk a téli almáról. A szarvasmarhatartók között nálunk a legmagasabb a kis­termelői arány. Még a múlt évi nehéz értékesítés ellené­re is ötmilliárd 900 millió fo­rint volt a háztáji, a kisegítő gazdaságok termelésének ér­téke. JACZKÓ P.: A megyében minden ÁFESZ-nek van fel- vásárlási osztálya. Tavaly 871 millió forint értékű terméket vettek át a termelőktől. Ez a szám mutatja a termelési kedvet, viszont nem titok, gond van az értékesítéssel, ami tavaly ütközött ki a leg­jobban. Megítélésem szerint megbomlott a piaci egyen­súly, mind a kül-, mind pe­dig a belföldi piac beszűkült. K-M.: Elérkeztünk egy sarkalatos ponthoz. Mit ter­meljenek a kistermelők, mi­nek van jövője? Jaczkó P.: Tanácsot ugyan könnyű adni, de számonké­résnél már az ember fejére olvassák, ha rosszat mondott előtte. Mi most a korai, fólia alatti zöldségtermesztésre orientáljuk a termelőket. A szerződés pedig védi az érde­keiket. Nagy lehetőséget lá­tunk a 148 szövetkezeti szak­csoportban. Biztos piaca van most a húsnak, nagy fantázia van a már említett zöldség­félékben, a gyümölcsök közül a munkaigényesebb bogyó­soknál van jó piaci kilátás. NAGY I.: Szövetkezetünk 1975-ben felmérte a kisáruter- melésben rejlő lehetőségeket. Akkor önálló háztáji ágaza­tot szerveztünk, külön adot­tak a termelési eszközök, tíz gép és külön brigád végzi az itteni munkákat. A mi vidé­künkön hagyományos az ál­lattartás, hogy úgy mondjam, ez a fő profil. A szövetkezet több tejházat üzemeltet, min­den felkínált szarvasmarhát és sertést leszerződünk, a növendékekből évente 1000— 1100-at vásárolunk tovább- tartásra. Nem kevés a szövet­kezet tagjai közül a jószág­tartó, ezerötszáz szarvasmar­hát tartanak összesen. Ezek­nek biztosítjuk az abrak- és szálastakarmány-szükségle- tét, tavasztól őszig az állatok legeltetését. Míg 1975-ben nyolcmillió, addig tavaly hu- szonkilencmillió volt a ház­táji állattenyésztésből szár­mazó árbevétel. SZENDREI K.: Valójában több termelőszövetkezet, több község esetében hasonló dol­gokról lehetne beszélni, de a csengeri példa még nem ál­talános. Hiszen nem mellé­kes, hogy a kistermelők által forgalmazott áruk készpénz- bevétele ötödé a lakosság jö­vedelmének. Sokat jelent ez a gazdálkodással foglalkozó családoknak. K-M.: Milyen segítséget kapnak a termelésben, az áruk eladásánál a kisterme­lők? JACZKÓ P.: Szövetkezete­ink messzemenően segítik a háztájiban, kisegítő gazdasá­gokban termelőket. Növény­védő szereket, műtrágyát, gé­peket, szaporítóanyagokat forgalmaznak, különféle szol­gáltatásokat nyújtanak a ré­szükre. Már említettem, leg­biztosabb formája az értéke­sítésnek a szerződés. Az Áfészek tartják magukat a kétoldalú szerződésekben . vállalt kötelezettségekhez és jogokhoz. NAGY L: Amit a termelő- szövetkezet megtehet, meg is teszi tagjaiért. Már szóltam az állatfelvásarlásról, de ha­sonlóan a háztáji almát is a téesz forgalmazza. Két évvel ezelőtt háromezer tonnát kí­náltak eladásra, aminek nagy része exportra ment. Ta­valy ettől kevesebb és gyen­gébb minőségű volt, de így is kétezer tonna exportját ol­dottuk meg. SZENDREI K.: Sokadszor hangsúlyozom, nagy szükség van a háztáji termelésre, lé­nyeges a nagyüzemi háttér, a szolgáltatások javítása. El­lenben a kistermelőknek is tenniük kell a saját érde­kükben. Megtermelnek 270 ezer tonna almát, de nem tesznek semmit sem a táro­lás, a feldolgozás érdekében. K-M.: A megyei pártbi- zottság határozata szól az el­következendő évek feladatai­ról. Mit tehetnek ezek végre­hajtása érdekében a saját te­rületükön? ' SZENDREI K.: Az állami szervek megfelelő figyelem­mel kísérik a háztáji gazda­ságokat. A legégetőbb prob­léma most — azt hiszem — az alma. A megyei tanács már tárgyalt erről, ezt köve­tően valamennyi tanács ülé­sén napirendre kerül. Emel­lett értékeljük az intézkedési tervek végrehajtását, felada­tunk a kisgazdasági terme­lésben és értékesítésben köz­reműködő intézmények, vál­lalatok rendszeres beszámol­tatása. JACZKÓ P.: A MÉSZÖV elnöksége most fogja tárgyal­ni az almaértékesítést, talán itt tehető a legtöbb, hiszen tavaly is a 123 ezer tonna felvásárolt termékből majd százezret az alma tett ki. Lé­nyeges a kereskedelmi háló­zatfejlesztés, átmeneti táro­lók megépítése a pénzügyi lehetőségek rangsorolásával. NAGY I.: Nálunk, úgy ér­zem, megvalósult a szoros együttműködés nagyüzem és a kistermelő között. Ezt ter­mészetesen lehet még fokoz­ni a szolgáltatások gyorsabb, pontosabb elvégzésével, ugyanakkor a kistermelők még jobb munkájával. Mert a jobb minőségű árut a túl­kínálat ellenére is könnyebb értékesíteni. 8 igényelnek, Nyíregyházán ma minden nyolcadik gyerek ilyen. Régebben azt mond­tuk: hátrányos helyzetű. Ma azt mondjuk: külön gondo­zást igényel. Baraksó Erzsébet Naum Labkovszkij: Mitől nem fél a feleségem? Idén 300 ezer pár női cipőt készítenek a gávavencsellői Viktória Cipőipari Szövetkezetben. Felvételünkön Fedor László és Pirint Jánosné ellenőrzi és csomagolja a lengyel exportra kerülő mokasszinokkat. (Gaál Béla felvétele) A feleségem mindentől fél. Fél a légytől, a huligánoktól, a forra- latlan víztől, a veszett ku­tyáktól, a táviratoktól, a „ földrengéstől, a halkon- V zervektől, a ráncoktól, a sa­ját árnyékától. Nyáron attól fél, hogy té­len javítani fogják a köz­ponti fűtést. Télen attól fél, hogy ősz­szel fogják kiadni a nyári szabadságomat. Nyomban elönti a forró­ság arra a gondolatra, hogy ha a nyár hűvös lesz, Ma­rokkóban rossz lesz a cit­romtermés. S a hideg is kirázza arra a gondolatra, hogy ha a tél enyhe lesz, Hongkongban kitör az influenzajárvány. Semmi pénzért nem ülne repülőgépre, fél, hogy lég- kút keletkezik. Vonaton nem utazik, mert fél a ré­szeg kalauzoktól. Természetesen, nem utaz­hat az ember mindenütt autóbuszon vagy taxin. De a feleségem még ott sem ül buszra vagy taxiba, ahol egyébként lehetne. Autó­buszra azért nem, mert fél a bliccelőket bírságoló el­lenőröktől. Taxiba meg azért nem, mert fél a taxi­óráktól, amik isten tudja, mit mutatnak. Felmerülhet a kérdés: ak­kor hát hogyan közlekedik a városban? Pontosan úgy, ahogy az Igor Petrovics felesége: két bevásárlószatyorral. A szatyrok odafelé üresek, visszafelé dugig vannak. A feleségem ugyanis attól fél, hogy az Igor Petrovics fe­lesége olyasmit talál elkap­kodni előle, amire neki ége­tő szüksége lehet. Az Igor Petrovics felesége viszont attól fél, hogy a feleségem éppen azt halássza el az or­ra elől, amiről ő egész hé­ten álmodozott. Aztán összeakadnak az utcán, s mindkettőjüknél két degeszre tömött szatyor van. A feleségem fél a beteg­ségektől, de még jobban az apoionoKtoi, mert az Igor Petrovics felesége egyik nőrokonának egy ápolónő másfajta injekciót adott, s ettől az allergiát kapott, amitől a feleségem jobban fél, mint az ápolónőktől. Ám a feleségem legjob­ban attól fél, hogy lema­rad az Igor Petrovics fele­ségétől. Igor Petrovics egész ha­lom folyóiratot járat, én azonban kénytelen vagyok még többet járatni. Ugyan­is a feleségem jól tudja, hogy sose lehet tudni, me­lyik folyóiratban jelenik ^ meg egy olyan regény, * amelyhez később sehol sem lehet hozzájutni. Irigylem ezt az Igor Pet- rovicsot. Igazi férfi. Alig­hogy visszatért az Északi­sarkról, máris leszerződött három évre a Karakum- sivatagba, ahol a tevék közt él, amik nem félnek sem a sötétségtől, sem a forralat- lan víztől, sőt még a hal­konzervektől sem... Különben van a világon valami, amitől még a fele­ségem sem fél. A feleségem tőlem nem fél. Fordította: Antal Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom