Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-28 / 151. szám
2 Kelet-Magyarország 1983./június 28. Harmincötezren reménykednek A Hinni: ÍZŰ pont Az egyetemi és főiskolai felvé tolíkrö/ Az elmúlt héten kezdőditek meg — s július elejéig mindenütt befejeződnek — az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák. Több mint 35 ezer fiatal jelentkezett az intézmények nappali tagozatára, ez körülbelül a tavalyi arány. Az esti, levelező tagozatok iránt tovább csökkent az érdeklődés. A felvehetőknél kevesebb a jelentkező a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépész és kohómér- nötki karán, a dunaújvárosi kohó- és fémipari főiskolai karon, Kazincbarcikán, a vegyipari és automatizálási karon, valamint a faipari mérnök karon. Változatlanul „ostrom” alatt vannak a tudományegyetemek bölcsész és jogi karai, az orvosegyetemek. Mérsékeltebb az érdeklődés a tanító- és tanárképzők iránt. Idén először „visznek’’ hat tárgyból középiskolai pontokat az érettségizettek. A Művelődési Minisztérium jó előre pontos tájékoztatást adott az Intézményeknek a pontozás és az értékelés módjáról. A központi útmutatást „igazították” helyi körülményeikhez az egyetemek. A lényeg: minden felvételizővel is kiszámíttatják — és a vizsga helyszínén ellenőrzik a saját hat tárgyból hozott pontszámát. (Ez maximálisan 60 pont lehet.) Majd hozzáteszik ehhez a vizsga- bizottságok a két felvételi tárgy írásbeli vizsgáinak szerzett pontjait (egyenként 15 pont lehet itt a maximum a korábbi 5 helyett). Végül, a szóbelin újabb két vizsgaeredmény kerül mindezek mellé, szintén 2x15 pontot jelenthetnek maximálisan. A legjobbak végeredménye tehát 120 pont lehet. (A H. H. nyomán) <_________________________, vizsgálat Javában tart a nyári turista- szezon, nagy a forgalom a határállomásokon. Az utasok többsége tiszteletben tartja a vámelőírásokat, de időnként a személyes szükségletet in- val meghaladó mennyiségű áru kerül elő egy-egy utas poggyászából. A napokban egy lengyel gépkocsiban 18 Lewis farmernadrágot valamint 80 BAC és Zöldalma sprayt találtak — a vámáru-nyilatkozatra feljegyzetteken kívül. Képünkön: Szenáki Kálmán pénzügyőr alhadnagy és Román Béla zászlós veszi nyilvántartásba a lefoglalt árukat. (GB) ÁLLÁST KÍNÁL, állást keres Áz első munkakönyv Az utolsó csengőszó az alma mater falai között a diáknak már eszébe juttatja a közeli jövőt: tudását hamarosan az életben, valamilyen munkahelyen kamatoztathatja. Nyíregyházán most először gyűjtött szerteágazó adatokat a munkaerő-szervezési és szolgáltató iroda. Rusin József irodavezető nagy forgalomról számolt be. giző közel 1400 diákhoz a korábbi években lemorzsolódott és most munkát vállaló mintegy 300 fő csatlakozik. 1140- en állnának munkába, de a vállalatok 570 gimnazistának teremtenek munkaalkalmat. A munkahelyek felében egy műszakos, a többiben két és három műszak várja a jelentkezőket. Még mindig nincs állása 370 gimnazistának. — Az általános, a közép- és a felsőoktatási intézményekben végző hallgatók elhelyezkedése, ennek összehangolása most a legfontosabb feladatunk. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal először kötelezte a munkáltatókat, hogy a tanácsok munkaügyi hatóságainál jelentsék be: hány új dolgozót akarnak foglalkoztatni. Minderre a pontos statisztikai adatgyűjtés miatt van szükség. Szakmával előnyben Az említett három iskolatípusban Szabolcs-Szatmárban 15 ezer 220-an végeznek, majdnem fele-fele a lányok— fiúk aránya. Közülük 9230-ra teszik a munkavállalók számát. A többiek továbbtanulnak, háztartást vezetnek vagy elvándorolnak. Az elhelyezkedőknek 6430 munkahelyet ajánlanak. A fiúk kedvezőbben válogathatnak, nekik többféle ajánlat is kedvez. A 6430 munkaalkalomból mindössze 1316 a nem fizikai munkát igénylő állás. Ha a szakképzettséget rangsoroljuk az első helyre, legjobban a szakmával rendelkezőknek kedvez a szerencse, hiszen ők 3491 munkahelyet találnak. Betanított munkásból 1362-t igényel a megye, míg segédmunkásból csak 260-ra van szükség. Már egyértelmű, hogy a fővárosba és az ország nagy iparvidékeire, főként Borsodba ezerötszázan mennek el szerencsét próbálni, legtöbbjük ingázó lesz. Az iparban 2374 fiatalnak kínálnak megélhetést, az építőipar 668 állással várja az új belépőket. A szállítás, hírközlés területén 475-en, a kereskedelemben 520-an helyezkedhetnek el. A vízgazdálkodással összefüggő feladatokra mindössze 24 végzettet várnak, a mezőgazdaságban 1307 fiatalnak tartogatnak munkahelyet. A személyi és a gazdálkodási szolgáltatások terén, például az egészségügyben, a szociális gondoskodás és a kulturális élet területén 1061 állás várja a jelentkezőket. Munkaerőt kér az egészségügy Az általános iskolát végzett 9350 tanulóból mindössze 3240 szeretne munkakönyvét váltani. Nekik viszont mindösz- sze 1109 állást ajánlanak. Főként szabó-varró, vasutas, gyümölcsfeldolgozó, csomagoló, vagy kárpitos munkakör várja a nyolc általánost végzetteket. Ök nyilvánvalóan alacsonyabb fizetést, 2—2500 forintot vihetnek haza. Többen alkalmi munkát kaphatnak. A gimnáziumokban érettséA szakközépiskolák egy része inkább középfokú képzést ad diákjainak. Az egészségügyi, a postaforgalmi, a kereskedelmi és az építő és vízügyi szakközépiskolában érettségiző 780 diák közül 560- an nem tanulnak tovább, mintegy ötvenen jönnek visz- sza a megyébe az ország más középiskolájából, s így a várható 610 elhelyezkedőt 451 munkahely várja. Különösen a közgazdaságiban érezhető gond: többen végeznek, mint ahányat a megye el tudna helyezni. De az ÉVISZ-ben is harmincfős többlet mutatkozik. Ezzel szemben az egészségügy korlátlanul el tud munkahellyel látni valamennyi jelentkezőt. A gyors- és gépíróiskolából is többen ülnének írógéphez, mint ahány hely jut nekik, 230-ból 193-nak jut munkahely. Hazajönnek diplomával A szakmunkásképző intézetekben 2630-an a megyében, 350-en másutt az országban végeznek, akik Szabolcsban állnának munkába. Válogathatnak a helyek közt, nekik 3021 állást kínálnak. Különösen a hiányszakmák művelői, a géplakatos, az ácsállványozó, vasbetonszerelő, esztergályos, kőműves, cipész, állattenyésztő, konzervipari szakmunkás, a mezőgazdasági gépszerelő, asztalos, bádogos, gyümölcstermesztő, a pék, a szövő-fonó, a díszA tárgyalóteremből Rossz szomszédság török átok Juhászbottal csapta fejbe egyik idős ember a másikat Szabolcs községben március elején. A hatvanhét éves Tóth György és két évvel idősebb szomszédja között hosszú évek óta állandó a perpatvar. Közel negyven éve laknak egymás mellett. Eleinte különösebb gond nem adódott ebből, mignem most gyilkosságba torkollott az 1968 óta tartó háborúskodás. Tóth foglalkozásából eredtek a bajok, vagy legalábbis az ürügy ez volt ötven juhot tartott az egyéni gazdálkodó vádlott, s a szomszéd orrát, bántotta az állatok szaga. Azt állította, hogy a trágyalé átfolyik hozzá, s juhok megrongálják a kerítését stb. így aztán nem volt szokatlan, ha a két szomszéd összeszólalkozott, egyik fenyegette a másikat. Különösen kiéleződött a helyzet amikor Tóthnak rövid időn belül öt kutyáját megmérgezték, s ő V. Jánosra, a szomszédra gyanakodott. (Egy tanú szerint meg is siratta a jószágokat.) A vádlott ekkor bosszúból átdobálta a tetemeket a szomszéd udvarára, vagy éppen a kapujuk elé tette. Emiatt V. János egyszer kaszával zavarta el Tóthot. Ezek után szinte állandóan találtak valami kifogásolnivalót a másik viselkedésében. Hol a sértett közölte, hogy kifüstöli a szomszédját, hol az csapott át a kapával a kerítésen a gúnyolódó V. János felé. Az egész falu tudott az áldatlan állapotról, a tanács vezetői többször próbálkoztak a békítéssel — mindhiába. Tavaly nyáron úgy tűnt, megoldódik az ügy. Tóth el akarta adni a házát, de mivel nem kapott volna érte elég pénzt, minden maradt a régiben. Azon a bizonyos tavaszi vasárnapon aztán a régi haragosok közötti vita egyszer s mindenkorra befejeződött. A sértett reggel a háza hátánál sepregetett, közben hangosan szidta a juhokat. Emiatt a vádlott felesége és ő közötte szóváltás kerekedett. Tóth a vita hangjaira ment oda, de a felesége ekkorra már bement a lakásba. A vádlott látta, hogy V. János a seprűvel bökködi a birkákat, és rugdossa őket. Ahogy odaért, V. a seprű cirok részével meglegyintette az arcát a kerítés felett. Közben átesett a szerszám, amit Tóth azzal dobott vissza, hogy hagyjon neki békét a szomszéd. A sértettet azonban ez nem hűtötte le, tovább szidta Tóthot, s ráemelte a seprűnyelet, A juhász ekkor felvette a botját, s két kézre fogva nagy erővel lesújtott a sértettre. V. János eszméletét vesztve terült el a földön. Tóth azután kihajtotta a legelőre a juhokat. A sértett felesége vette észre a ház végében véres fejjel ülő férjét. Hamar kórházba szállították, de a gyors műtét sem segített rajta. A megyei bíróság Tóth Györgyöt emberölés miatt hat évi szabadságvesztésre ítélte, és négy évre eltiltotta a közügyektől. A döntés meghozatalakor figyelembe vette a vádlott idős korát, beszámítási képességének kisebb fokú korlátozottságát és az áldozat provokativ magatartását. Az ítélet nem jogerős. növénykertész talál kényelmes állást, de már kicsi a kereslet az autósszakmák, különösen az autófényező iránt. A fizetésekben is tükröződik a társadalmi igény. A felsőoktatási intézményekben diplomázó 510 hallgató közül kétszázan helyezkednek el megyénkben. 240- en az ország más egyeteméről, főiskolájáról jönnek haza. Összesen 737 állást kínálnak a diplomásoknak, akik közt most a gépészmérnöknek nagy a becsülése. Az egyetemet végzetteknek több jó munkahely jut. Az igényeket tekintve orvost, állatorvost, gyógyszerészt 26 százalékban szeretnének munkaviszonyban látni a munkáltátok, 17 százalék az igény a pedagógusra, 18 az agrárértelmiségire, 24 a műszaki szakemberekre, 11 a közgazdászra és 2 százalék az egyéb szakmával rendelkezőre. KÉPERNYŐ ELŐTT Nagyon időszerű (valójában már hosszú évek óta gondot okozó, tévéfilmben már feldolgozott) témával foglalkozott a Családi kör A kék füzet című adásában. Ez a bizonyos kék füzet (sok családnál az alkalmanként előszedett cédulák) elmaradt találkozások pótlására való." Vagyis Üzenőfüzet. Arra használják, hogy néhány szavas gyakorlatias üzeneteket váltsanak a családtagok egymással olyan eseteikben, amikor időbeosztásuk miatt nem találkozhatnak sem este, sem reggel. Tehát kényszermegoldás ez az érintkezési forma. Ám mint minden formai megoldás, ez is fölébe kerekedhet a tartalomnak, ha ezt a kényelmesebb megoldást választjuk. Az emberi kapcsolatokra vetítve: elidegenednek egymástól a családtagok, ha megelégszenek a főleg ilyen módon való „találkozásokkal”. A gyermeknevelésben pedig szinte kizárólagos eszközként alkalmazni a legsúlyosabb. vétség a gyermek, a család, sőt a társadalom ellen. A mai rohanó kor egyébként is ad igazi okot is arra, hogy ezt az írásban üzengetést valóban szükséges legyen időnként alkalmazni. Hát még ha az a torz szemlélet válik uralkodóvá a házastársak, a családok életében, hogy csak annak van igazi becsülete, értéke a falu, a társadalom szemében, aki a legtöbbre jut anyagilag! Ilyenkor aztán valóban nem marad idő a családiban arra, hogy a szülők egymással és a gyerekekkel igazán törődjenek, hogy figyeljenek egymásra, a gyerekekre. Az anyagi javakért folytatott hajsza nem is kevés esethen túlnő azon az egyébként természetes szándékon, igényen, hogy valaki a nehezebbé vált gazdasági körülmények között is meg akarja őrizni addigi életszínvonalát. A kék füzet című „példabeszédben” pontosan erről volt szó. A szerelmi házasság is megromlott, s a gyermek is majdnem meghalt, mert a fiatal házaspár éjt nappallá téve hajszolta magát, hogy minél fényesebben tudják berendezni az amúgy is hivalkodóan nagy házat. Közben nem jutott idejük a gyerekre, az általános iskolás kisfiúra, nem figyeltek a tanulásra, nem adtak neki igazi sze- retetet, csak anyagi javakat. Ráadásul napjában többször is elmondták neki, „eszébe juttatták” a szülei, leginkább az anyja, hogy mennyi minden jóval ellátják őt. „Csak” éppen szülői szeretetet nem kapott a kisfiú, pedig arra lett volna a legnagyobb szüksége. Kiderült e példabeli szülők számára is: üzenőfüzettel nem lehet gyermeket nevelni. Nem szabad a Családi kör dramatizált példáitól művészi színvonalat várni. Nem is azzal a céllal készülnék, hogy esztétikai élményt nyújtsanak. A Családi körnek ezt az adását egyetlen történet töltötte ki, alkalmat adva arra a szerzőknek és a nézőknek is alaposan körüljárják ezt a témát. Okulásul szánták ezt a történetet is, mint a többi eddigit. Vajon tanulnak-e belőle azok, akiknek még nem késő? Vajon lát- ták-e éppen ezt a műsort, akiknek szánták? Vagy talán az adás időpontjában is még a „második gazdaságban” voltak elfoglalva, esetleg holtfáradtan aludtak a képernyő előtt? (A fekete-fehér készülék előtt, mert a színeset — ugye — csak akkor kapcsolják be, ha vendég van.) Seregi István ÜJrÁDIÓ MELLETT Rékai Gábor kitűnő magazinműsora, a Mozaik most szombaton nemcsak figye- lemlekötően szórakoztató, hanem egy-két témában nagyon is elgondolkodtató volt. Hadd emeljek ki a műsorból két ilyen nagyobb „kockát”. Elsőként az egy hatvanéves házassági évfordulóhoz hozzáfűzötteket. A derűs nyugalomban ünneplő idős pár úgy nyilatkozott, hogy voltak ugyan a hat évtized alatt összetűzéseik csipi- csupi ügyekben, de az még álmukban sem merült fel bennük, hogy ezek zátonyra vihetnék házasságukat. Igen hatásos ellenponto- zásíként mai fiatal házasulandókat is nyilatkoztattak a műsor készítői arról, hogy vajon ök el tudnak-e képzelni ilyen hosszú időt házastársi kötelékben, s mire számítanak? Nos, az igazi érdekesség a megkérdezett fiatalok megnyilatkozásaiban az volt, hogy ők eleve nem úgy mennek bele a házasságba, hogy az élethosszig- lan®iar.tson, sőt, jó előre számolnak a partnerváltással, az esetleges válással, melyet egyenesen természetesnek fognak fel. . . Persze, túlzás lenne néhány — lehet, hogy nem is egészen átgondolt — nyilatkozatból általánosítani, mindenesetre a fiatalok szájából elhangzottak bizonyos tendenciát feltétlenül jeleztek, nevezetesen azt, hogy a generációk, különösen az életkorban egymástól oly távol esők a házasságról, annak tartósságáról való felfogásában mélyreható különbségek vannak, amelyek nyilván egyre nőnek. Egyetlen ponton találkozott csupán az idős házaspár és az ifjú házasulandók véleménye. Mikor a riporter feltette az obiigát kérdést, hogy mi kell szerintük elsősorban a jó házassághoz, a válaszuk egybehangzó volt: türelem. A másik, továbbgondolásra késztető blokk a Mit tenne ön? .. . részeimet viselte. Ez — külön is dicséretes aktualitással, éppen a napokban zajló egyetemi, főiskolai felvéteni vizsgák idején — azt feszegette, hogy érdemes-e, jogos-e újra meg újra megismételni a felvételit többszöri sikertelenség, elutasítás után? Erről a kérdésről is meredeken szembesülő érvek és ellenérvek hangzottak el, s úgy tűnt, a generációs vé- lekedéskülönbseg ebben is érzékelhető volt. Egyfelől mindenképpen tiszteletre méltó az, hogy a választott pályához tűzön- vízen át való ragaszkodás egyes fiatalokat valósággal „megszállottakká” tesz az önmaguk elé tűzött cél eléréséért. A következetesség, az eflhivatotttság magabiztos tudata mindig imponáló. Ha... ha nem jár együtt túlzott önértékeléssel Másfelől — „illetékes” felvételiztetők nyilván — oda nyilatkoztak, hogy éppen ezért szükséges a társadalmi kontroll. Mert hogy egy szakmai bizottság tévedhet egyszer vagy legfeljebb kétszer egy „notórius” felvételiző pályaalkalmassági megítélésében, az lehetséges ugyan — de sorozatban aligha valószínű. Mit tehetnék mindehhez? Esete válogatja... Merkovszky Pál (pd> Tóth Kornélia
