Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-28 / 151. szám
1983. június 28. Ketet-Magyarorezág 3 Áz áprilisi határozat jegyében Taggyűlések idején Á párt-alapszervezetek — az MSZMP Központi Bizottságának határozata alapján — taggyűléseken értékelik e hetekben munkájukat. Ezúttal a korábbi éveknél is nagyobb körültekintéssel és felelősséggel láttak hozzá a számadáshoz, mert a feszültebb nemzetközi helyzet és a hatására hazánkban szükséges időnkénti előre nem várt intézkedések a pártszervezetektől is feszesebb helytállást, kiállást, a pártegység határozottabb erősítését követelik meg. Az alapvető szempont az, hogy az alapszervezet tagsága milyen eredményességgel valósította meg saját területén a XII. pártkongresszus határozatait. A népgazdaságban az idén közismerten bonyolultabb, nehezebb helyzet alakult ki. Ez is indokolja, hogy valamennyi alapszervezetben, de leginkább a termelő üzemeknél a beszámolókban kiemelkedő helyet foglaljanak el az idei népgazdasági terv eddigi végrehajtásának helyi eredményei, gondjai. Ezért fontos, hogy a hiányosságok okait, a beszámolás módját és lehetőségét is megismerje a párttagság azzal együtt, miként segítette a párt politikai irányító, szervező és ellenőrző munkájával a gazdálkodás hatékonyságának növelését. Ezen belül is különösen jelentősek a magas anyag- és energiaigényű területeken a takarékosságra és az energia-racionalizálási beruházásokra tett intézkedések vagy a magas tő'kés- importigényű termékek megtakarításában, a mező- gazdasági üzemeknél pedig a gabona- és húsprogramban vállalt export teljesítésében elért eredmények. Átfogóan az a leglényegesebb, hogy a párt gazdaságpolitikájának az egységes értelmezése és alkalmazása érvényesült-e a helyi feladatok megoldása közben. A beszámolók ott érik el céljaikat, ahol a népgazdaságban megnehezedett helyzetet nem az úgynevezett nagy politika szintjén tárgyalják, hanem beillesztik a saját üzem, téesz vagy ipari szövetkezet gazdálkodási helyzetbe. Azt vizsgálják, hogy a munkafegyelem, a technológiai lazaságok, az üzem- és munkaszervezés hiányosságai mennyiben befolyásolták éppen az országos gondokat, a helyi jelenségeket, helyzetet. Mindenképpen indokolt, hogy a mulasztások kritikus feltárására és a fogyatékosságok megszülésére irányuljon a figyelem. A pártnak a társadalomban betöltött szerepéből következik, hogy a szocialista demokrácia fejlődése szoros kapcsolatban van a pártdemokrácia kibontakoztatásával, amely fejlődésünk követelménye és egyben a pártvezetés színvonalának, a pártagság aktivitása szélesítésének, a kommunista közösségekben uralkodó légkörben pótolhatatlan eszköze. Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a pártdemokrácia eddig elért színvonala, a párttagság jelenlegi ideológiai és politikai fel- készültsége, gyakorlati munkája a további teendőkhöz jó alapot teremtett. Erre építve lehet és szükséges a pártdemokráciát társadalmi feltételeinkkel összhangban továbbfejleszteni. Ehhez figyelembe veendő, hogy ez egyben munkastílus, vezetési módszer és magatartási forma is. A párton belüli demokratikus légikörnek nagy a szerepe abban, hogy egység legyen a cselekvésiben, a határozatok végrehajtásában. Ha ugyanis a párttagok érzékelik, hogy véleményükkel, javaslataikkal részt vettek a döntés kialakításában, akkor ez arra ösztönzi őket, hogy még inkább részt vegyenek a végrehajtásban is. Sajnos a pártdemokrácia fejlesztésére irányuló törekvések még nem kapták meg azt a helyet, amit a párt belső életének erősítése, illetve vezető szerepének növelése megkíván. Az ideológiai munkáról is szólnak az alapszervezeti beszámolók. Az idén ez még nagyabb hangsúlyt is kap, mert a nehezebb körülmények erőteljeseben megkövetelik az egyes párttagok és a kommunista kollektíva tisztánlátását, érdemi elvszerű eligazodását a politikában, a gazdaságban, a társadalom egészében. A most folyó taggyűléseknek ezért az is a feladatuk, hogy — szükség szerint — elvszerű viták kibontakoztatásában kikovácsolják azt az ideológiai és politikai egységet, amelyet a gya-. korlati munkában, a napi cselekvésben mindig meg kell újítani. Nem másról van itt szó, mint a párt politikájának megértéséről, megvédéséről, és szellemében folyó gyakorlati cselekvésről. A taggyűlésen lehet és legyen vita, mert utána egységes értelmezésre és tettekre van szükség. Fontos szerep jut a tömegszervezeteknek és mozgalmaknak a párt politikájának megvalósításában. Igen széles tömegekkel együtt dolgozva megnyugtatóan adhatnak számot saját kongresszusuk határozatainak végrehajtásáról. Ezért is feladatuk a taggyűléseknek, hogy másmás megközelítésben, de érdemben elemezzék a területükön működő KISZ, szakszervezeti és népfrontszervek munkáját. Az értékelés alapja általában az, hogy az ott dolgozó kommunisták milyen eredményességgel valósítják meg a párt, az állam politikáját. A tömegszervezetek sok érdemi segítséget adnak, amikor tagságuk véleményét tolmácsolják, mozgósítják tagságukat a feladatok végrehajtására. Ugyanakkor politikai nevelő funkciójuk további kiteljesedéséhez, az ott dolgozó kommunisták még aktívabb támogatását igénylik. Az alapszervezetek taggyűlései erre alapozva javaslataikkal ösztönözhetik a tömegszervezeteket a még határozottabb, intenzivebb politizálásra saját tagságuk körében. Ezáltal is erősíthető a párt még szorosabb kapcsolata a tömegekkel és a párt iránti kölcsönös bizalom, amely szocialista építőmunkánk sikereinek alapját jelentik. M ost ennek megfelelően fontos feladata az alapszervezeteknek a párt politikájának elfogadtatása, végrehajtása és minden olyan helyi témában a döntéshozatal, vagy érdemi állásfoglalás, amely politikai, hangulati tényező, illetve azzá válhat, ha megoldatlanul hagyják. A sokszor eltérő"'érdekek egyeztetése, az össztársadalmi meghatározó érdek elsődlegességének figyelembevétele továbbra is igen körültekintő munkát igényel, amely az e hetekben folyó taggyűlésekkel még színvonalasabbá válhat, új lendületet kaphat. Műemlékeink A mezőgazdasági abroncsgyártás egyik fontos mozzanata a szövettekercselés. Képünkön a nyíregyházi gumigyár előkészítő üzemének dolgozói méretre vágják az anyagot, mielőtt az a felépítő üzembe kerülne. KAPCSOLATOK ANATÓMIÁJA Vezetni tanítják — a vezetiket Ketten szereztek eddig „vezetői jogosítványt” a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban. Sietünk megjegyezni, nem gépkocsivezetői jogosítványról van szó, hanem a vezető beosztáshoz ma már nélkülözhetetlen „mesterlevélről”. Az egyik főágazat-vezető volt az első szakképzettnek minősíthető vezető a tangazdaságban, a közelmúltban pedig Gönczi Géza, a pártbizottság titkára fejezte be eredményesen a MÉM mérnök és vezetőképző intézetének kétéves tanfolyamát. — Előbb-utóbb rá kell ébrednünk, hogy nem szólam, hanem az élet, a fejlődés követelménye; a sokat emlegetett hatékonyság egyik legfontosabb forrása, tartaléka a vezetésben van — jegyezte meg a tangazdasági pártbizottság titkára. — Nem volt éppen gond nélküli, hogy minden hónapban egy hetet bent töltöttünk az intézetben, az itthoni, folyamatos munkára érthetően kevesebb idő jutott. Egyetemen nem oktatják Mégis, meggyőződésem, megérte, mert olyan korszerű vezetéselméleti, rendszertani, vezetéslélektani és etikai ismereteket tanultunk a tanfolyamon, amelyeket a főiskolán vagy egyetemen nem, vagy alig oktatják. Így a vezetést ma még sokan a saját tapasztalataik, olykor kudarcaik alapján sajátítják el, vagy önképzés formájában próbálnak ilyen ismeretekre szert tenni. Gyakran hangzik el a beosztottak körében a kritikai megjegyzés arról, hogy némely vezető munkájának nagy részében nem vezet, irányít, hanem adminisztrál, értekezleteken ül, vagy éppen távol van a munkahelyétől. Adott-e tippeket, módszereket a vezetőképző tanfolyam, hogy ez ne így legyen? — Kész receptet természetesen nem kaptunk, de elég alaposan foglalkoztunk a vezetői munka tervezésével, szervezésével is, amelyeket az ember igyekszik hasznosítani a napi munkájában. Meggyőződésem, hogy a vezetői munkát is lehet tervezni, legalább egy hétre előre ki lehet jelölni a legfontosabb, elvégzendő feladatokat. S ha azt konkrétan nem mindig tervezheti, hogy ekkor és ekkor a beosztott munkatársak, vagy beosztott, alsóbb szintű vezetők jobb megismerését fogja elemezni, szerintem a vezetés minden mozzanatában erősítenünk kell a humán jelleget. Több figyelem az emberre — A vezetés ma még általában túlzottan teljesítménycentrikus, az elért, megvalósult termelési vagy egyéb mutatókat nézzük, s kevesebb figyelem jut az emberre. Így pedig nehéz mérni, értékelni — anyagilag és erkölcsileg honorálni — a jobb munkát. Előfordulhat, egy-egy ágazat nem azért produkál jó eredményeket, mert kiemelkedően vezetik, vagy úgy dolgoznak az emberek, hanem az adottságoknak, az objektiv körülményeknek köszönhető. Ez fordítva is lehetséges, valamelyik ágazat, terület nem azért nem boldogul, mert gyenge a vezetés, nem dolgoznak lelkiismeretesen a beosztottak, hanem a tárgyi és egyéb körülmények nem teszik lehetővé a nagyobb eredményeket. Ezt a vezetőnek mindenkor elemezni, mérlegelni kell. — Bizonyos, hogy a vezetők idejéből jócskán elvesznek a különböző papírmunkák, jelentések, értekezletek, amihez ha még a saját rossz munka- szervezése is hozzájön, valóban kevés ideje és ereje marad a tényleges vezetői munkájára. Továbbadni a tanultakat — A tangazdaságban arra törekszünk, hogy a közvetlen munkahelyi irányítók, középvezetők is az eddigieknél többet legyenek a beosztott dolgozók között. Igyekszünk a kollektívák véleményét is figyelembe venni a vezetők minősítésekor. Ehhez a szak- szervezeti bizalmi testület jó lehetőséget kínál, élünk is vele, de még nem eléggé. — Egyébként azt is tervezzük, hogy rendszeres vezetői fórumokat szervezünk a gazdaságunkban, ahol nem a termelésről, hanem a vezetés és munkalélektanról, ergonómiai kérdésekről — a munka és az ember kapcsolatáról — a korszerű vezetés követelményeiről beszélgetünk. Igyekszünk továbbadni azokat az ismereteket, amelyeket a kétéves tanfolyamon szereztünk. P. G. M icsoda barátok voltunk, ó istenem, micsoda barátok! Megtisztítottam helyette 30 kiló hagymát, ő harmincszor kifényesítette a cipőmet, enni adtam neki a csajkámból, ő meg itatott a kulacsából, levelet írt az édesanyámnak, csomagot kaptam az apjától, a hátán cipelt, én pedig mesterséges légzéssel keltettem életre. De egyszercsak útjaink elváltak. Sziámi ikreknek hívtak bennünket, mindig együtt voltunk, de tessék, elváltunk egymástól. Ki gondolta volna? Ki tette ezt? Az élet. Egyszer, évekkel ezelőtt, amikor még motorkerékpáron száguldoztam, megpillantottam egy utca kereszteződésében. — Hogy vagy? — kérdeztem. — Jól — válaszolta. — Gyere el hozzánk egyszer! — mondtam, és épj?en abban a pillanatban, amikor oda akartam kiáltani neki a címemet, zöldre váltott a lámpa, és indulni kellett. Két évvel később láttam újra. Ekkor már megvettem a Skodát, s ő motorkerékpáron járt. Mellém sorolt, anélkül, hogy észrevett volna. Hirtelen letekertem az ablakot, és elkiáltottam magam: — Mi van veled, te elveszett lélek, hová tűntél? — Jól vagyok — válaszolta. — És te? — Hód így, hol úgy. Miért nem jössz el egyszer? Jordan Popov: Micsoda barátok voltunk! Ö bólintott, de ebben a pillanatban zöldre váltott a lámpa, és én megindultam egyenesen, ő pedig balra kanyarodott. Lehet, hogy eltelt egy év is, vagy másfél, amikor ismét összefutottunk az egyik benzinkútnál. Éppen tankoltam, és a kocsisoron átnézve látom, hogy a sorára vár motorkerékpárjával. Mögötte egy nő ült. — Hé, hogy vagy? — kiáltottam el magam. Ő rámutatott a nőre. — Megnősültem. — Gratulálok! — mondtam neki. — Miért nem jöttök el az asszonykával? Ekkor a kocsioszlopból dudálni kezdtek, hogy mi lesz már, és vissza - kellett ülnöm a volán mögé, hogy induljak. Utoljára Burgaszban láttuk egymást a Szozopol felé vezető úton. Igen nagy volt a torlódás, és mi az egymással szemközti folyamatban haladtunk. Előre mész három-négy métert, megállsz, várakozol, majd ismét nekilódulsz. Ekkor egy Trabantban ült. Én egy vadonatúj Zsigulit vezettem. Kézmozdulattal kérdeztem tőle: „Hogy vagy?” Ö bólintott: „Jól”. És rámutatott két gyerekre, aikik hátul ültek. Alig láttam őket. Két ujjammal V betűt formáltam, ami annyit jelent: „Gratulálok!” Ö a szívére tette a kezét: „Köszönöm.” Ekkor, egyik kezemmel Szófia felé, a másikkal pedig rámutatva meg akartam neki mondani, hogy: „Miért nem jöttök el egyszer?” De a két folyam hömpölyögni kezdett, az autók nekilendültek, és elvesztettük egymást. E ttől kezdve nem láttam őt sem a közlekedési lámpák előtt, sem a kötelező vizsgákon, sem a javítóműhelyekben, sem a benzinkutaknál. Pedig micsoda barátok voltunk, ó, istenem, micsoda barátok! Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Értékes régi műalkotások, építmények megmentésén' fáradozó szakemberek tanácskozása kezdődik ma Nyíregyházán. Az Országos Műemléki Felügyelőség kétévenként hívja össze a megyei műemléki albizottságok képviselőit. Az idén a XII. országos értekezlettel Szabolcs-Szat- márra esett a választás. Az otthont adó megyének mindig megtiszteltetést jelent a rendezés joga és egyben jelzi a helyi műemlékvédő törekvések elismerését is. Az ország különböző pontjairól jönnek össze az elkövetkező három napra azok a szakemberek, akik évek, évtizedek óta szorgoskodnak a múlt századoktól ránk maradt építészeti emlékek megóvásán. Bármerre járunk hazánkban, mindenütt találkozunk munkálkodásuk nyomaival. Hősi csaták, életre-halálra szóló küzdelmek emlékét őrző várfalak, egykori művészeti stílusok jegyeit viselő templomok, városképet meghatározó középületek mind-mind szakértelmük és kezük nyomán újulnak meg. Az enyészet ellen nem könnyű hadakozni. A málló kő, a rozsdagyengített vas megmentése újszerű technológiákat kíván. Az országos értekezlet a tudományos ismeretterjesztő jellegén túl a korszerű konzerválás! helyreállítási módok, eljárások népszerűsítésére is igen jó alkalom. Ezenkívül a megyei műemléki albizottságok kicserélhetik munkamódszereiket. A műemléki albizottságok tanácskozása erősítheti felelősségérzetünket. A közvélemény előtt világossá válhat, hogy a nem kis anyagi áldozattal helyreállított értékek hasznosíthatók és igazán úgy óvhatok meg, ha a régi faiakat újra élettel töltjük meg. A ma kezdődő országos rendezvény tudatosíthatja bennünk, hogy alkotó elődeink kéznyomainak védelme mindannyiunk kötelessége. R. G.
