Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

1983. június 21. Kdet-Magyarország 7 KLUBÉLET Ecsedi kert­barátok Tállyán és Tarcalon Június 15-én a Nagyecse- di Kertbarát Klub tagjai- nak egy csoportja a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinátjának tállyai és tarcali üzemegységeibe látogatott. Bodnár Sándor mezőgazdasági szakmérnök, borászati főosztályvezető és munkatársai mutatták be az üzemegységek termelésé­nek technológiáját. A nyírségi tájakon, a nagyecsedi lápon felnőtt és ott termelő résztvevők el­csodálkozva szemlélték a számukra eddig ismeretlen szőlőtermő vidék tájait. Jártak a bormúzeumban is, ahol több száz éves telt borospalackok őrzik a vul­kanikus eredetű „hegy le­vét”. ÚJ könyv Horgászoknak Védekezzünk a fehérmoly ellen! A szokatlanul meleg és száraz tavasz kedvezett a lombosfa-fe- hérmoly fejlődésének és tovább­terjedésének. Az elmúlt évben csak néhány homoki gyümölcsös­ben károsító faj ez évben már á szatmári almagyümölcsösökben is gyakorivá vált. A fák törzsén és vázágain fe­hér színű bábbölcsőben telelő bá­bokból a lepkék ebben az évben április 21-én kezdtek repülni. Az apró, 3—4 mm nagyságú szürke színű lepke tojásait egyesével a levél fonákára rakja. A lárva a tojáshéj védelme alatt fúr be a levélbe és a felső bőrszövet alatt készíti el aknáját. Az akna kez­detben barna pontként jelentke­zik. (A felületes szemlélő a Ru- bigan 12 EC által „befogott” folt­tal tévesztheti össze.) Később a spirál alakban haladó lárva egy­re nagyobbítja az aknát, mely teljesen kifejlődve 1,5—2 cm át­mérőjű lesz. (Az aknában — a bőrszöveten keresztül — jól lát­ható spirál vonalban a lárva ürü­léke.) A kifejlett lárva a felső bőrszö­veten patkó alakú nyíláson át hagyja el az aknát. Szálon le- ereszkedik, s a nyári nemzedé­kek a leveleken, az áttelelő nem­zedék főleg a fák vastagabb ága- in vagy törzsén készíti el báb­bölcsőjét. Ez a faj nemcsak az almát, de a körtét, szilvát, megy- gyet és egyes díszcserjéket is ká­rosítja. A lepkék ellen — mind üzemi, mind házikerti gyümölcsösök­ben — „a Decis 2,5 E (0,05 száza­lék) vagy a Chinetrin 25 EC (0,05 százalék) alkalmazható. A lepké­ket az Unifosz 50 EC elpusztítja, ennek hatása azonban nagyon rö­vid, ezért a permetezést néhány nap múlva — esetleg többször is — meg kell ismételni. A lárvák elleni védekezéskor csak a fiatal lárvák elleni permetezéstől vár­hatunk teljes sikert, és akkor, ha a permetléfedettség tökéletes. Üzemi gyümölcsösökben a Lan— nate 20 L (2—3 liter/ha), az Ult- racid 40 WP (1,0—1.5 kg/ha) és a Thiodan 35 EC (1,2—2 1/ha) alkal­mazható. A Thiodan 35 EC mun­kaegészségügyi szempontból ki­fejezetten veszélyes! Munka­egészségügyi várakozási ideje 8 nap, élelmezés-egészségügyi vá­rakozási ideje 30 nap. Házikert­ben az Unifosz 50 EC (0,15 szá­zalék), Bi 58 EC (0,20 százalék) és az Anthio 33 EC (0,20 százalék) gyéríti a lárvákat. Mivel a lárvák elleni védekezés — a kijuttatástechnikai hiányos­ságok miatt — általában nem tö­kéletes, az erősen fertőzött ker­tekben feltétlenül szükséges a lepkék ellen is permetezni. A lep­kerajzás kezdetén egy piretroid (Decis 2,5 E vagy Chinetrin 25 EC) s ezt követően — 8—10 nap múlva — valamely lárvák ellen hatásos készítmény alkalmazása védelmet nyújt egy-egy nemze­dék ellen. Ez az aknázómoly faj nemcsak az asszimilációs felület csökken­tésével okoz kárt. Júliustól a lár­vák bábbölcsőiket a gyümölcs- höz szövik, ezzel nagymértékben csökkentik az áru piaci értékét. Ennek megakadályozása érdeké- ben a fertőzött vagy veszélyez­tetett kertekben feltétlenül szük­séges a védekezést elvégezni. Molnár Józsefné dr. megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás KUlönlogassógok termesztése a Tiszáról Aki horgászni indul a Tiszára — akár gyakorlott, akár kezdő, akár ismeri ezt a hol szeszé­lyesnek, hol szőkének jellemzett folyót, akár először vállalkozik az útra —, mindenképpen ol­vassa el Zabos Géza könyvét. Azért ajánljuk, mert meggyőző­désünk, hogy a legtapasztaltabb horgász is meríthet belőle: egy­felől hasznos, felhasználható ismereteket, másfelől egy nagy láttató erővel megörökített él­ményt, a Tiszáét, ahogy felejt­hetetlenül szép partjai közt ka­nyarog, miközben megszámlál­hatatlanul sok vízi élőlénynek, közöttük igen sok különféle fa­jú halnak szolgáltatja a lét fel­tételeit. A szerző minden olyan tud- nivalóról számot ad könyvének lapjain, amire a tiszai horgász­nak szüksége lehet: ismerteti egyebek között a Tisza-víz fizi­kai és kémiai jellemzőit, a me- teorológiai tényezők hatását, a folyó különböző szabályozásait, duzzasztóit, kövezéseit, főbb halfa­jait, legjobb horgászhelyeit, majd az északitól a déli ország­határig végigvezeti olvasóját a Tiszán. A szerepeltetett hor­gászhelyek, kempingek, táborhe­lyek stb. az ábrákul szolgáló térképvázlatokon a folyamkilo­méterek alapján könnyen meg­találhatók. A tojásgyümölcs, vagy „padli­zsán” elsősorban táplálkozás­élettani, biológiai értékei révén került a kertbarátok érdeklődé­si körébe. Jelentős mennyiségű cukrot, foszfort és mészkőt tar­talmaz. Egynyári növény. Gyö­kerei elsősorban a 20—30 cm-es talajrétegekben találhatók, de akár 80^-100 cm mélységbe és 90 —100 cm távolságra — oldal­irányban — is terjedhetnek. Ezt lényeges tudni, mert nem szabad kis tenyészterületre összezsúfol­ni a növényeket. A hosszabb szárú fajtákat 60—70 cm sor- és 40—60 cm tőtávolságra célszerű ültetni. A kisebb termetű fajták számára viszont az 50—60 cm sor- és a 30—40 cm tőtávolság is elegendő. A tojásgyümölcs fényigényes. Kevés fényben fejlődése lelas­sul, virágai rosszul kötődnek. Vízigénye „jelentős”, a talaj 70 —80 százalékos víztelítettsége esetén kifogástalanul fejlődik. Száraz körülmények között fej­lődése vontatottá válik, s virágai terméskötődés nélkül lehullanak. A humuszban gazdag középkö­tött vagy laza vályogtalaj, s a közömbös vagy gyengén sava­nyú kémhatású termőföld bősé- ges terméshozamot biztosít. A házikertekben több fajtájá­val találkozhatunk, így a DELI- KÁTESZ az alacsony növésű faj­ták jellegzetes képviselője. Bo­gyói rövid, körte alakúak, álta­lában 7,5—10 cm hosszúak és 5 cm szélesek. Színük sötétlila. Atlagsúlyuk 1 kilogramm. Korai bőven termő fajta. A termés a virágok kötődése után mintegy 21 nap alatt éri el teljes nagysá­gát. A keléstől az első bogyók szedéséig 110—130 napra van szükség. A tojásgyümölcs termését kézzel, kocsányostól célszerű le­törni. Ahhoz, hogy egy tövön a négy-öt bogyót be lehessen ta- karítani, nem szabad elfeledkez­ni a tojásgyümölcs gondozásáról sem. Az ápolási munkák közül leg­fontosabb a rendszeres gyomir­tás és a szakszerű öntözés. Az öntözővízbe célszerű lombtrá- gyákat rakni, így pl. 0,05 száza­lékos Wuxalt vagy 0,05 százalé­kos Plantant. Ha a lombtrágyá­kat kis mennyiségben dozíroz- zuk, úgy 7—10 naponként rend­szeresen adagolhatjuk e fontos makro- és mikroelemeket tar­talmazó kemikáliákat a fejlődés­ben levő növények számára. A száraz, meleg időjárás — 21 —22 C-fok körüli, illetve feletti hőmérsékleti értékek — követ­keztében egy igen veszedelmes kártevő, a kétfoltos takácsatka sanyargatja növényeinket. Az at­kák szívogatása következtében a leveleken súlyos elváltozások keletkeznek. A levelek színén eleinte apró, halvány foltok ke­letkeznek, majd barnás, bronzos színt öltenek. A megtámadott levelek párologtatása így meg­növekszik, s a levelek klorofil- ban szegényebbekké válnak. A növények életműködésében za­var keletkezik, mert a víz páro­logtatása fokozódik, de a foto­szintézis lelassul, majd megszű­nik. Ennek idő előtti levélhullás lesz a következménye. A takácsatkák ellen jó hatású szer a POL AKARITOX 0,2 szá- zalékban (élelmezés-egészség­ügyi várakozási ideje 21 nap), vagy a 0,3 százalékos MITAC 20 EC (élelmezés-egészségügyi vára­kozási ideje 14 nap). A növény- védelmi munkák végzésénél a munka- és balesetvédelmi óvó rendszabályokat — magunk és környezetünk védelme érdeké­ben — szigorúan be kell tartani. Dr. Széles Csaba Ml lágyon az almafákkal? Sokrétű termelés a háztájiban Nagy kérdőjel ma a kis­termelőknél, mit és hogyan termeljenek. Gondjukat, igaz vagy vélt sérelmeiket sokan panaszos levélben is megfo­galmazzák. Ilyen vonatko­zásban előkelő helyen van a téli almia. Az elmúlt évi vontatott értékesítés, a bő termés zavarai még ma is kísértenek. Néhányan — mint Benicsák János is — arra várnak választ, mit te­gyenek, lesz-e mindenki szá­mára megnyugtató megoldás? Választ adni ezekre a kér­désekre nagyon nehéz. Köz­ismert viszont, hogy a téli alma termesztése, az áru ér­tékesítése és feldolgozása mindennapos téma. Leg­utóbb június 15-én három megye szakemberei tanács­koztak erről és ismételten elhangzott a fajtaváltás, a minőségjavítás, a tárolási kapacitás bővítésének szük­ségessége. Mindezek döntően a nagyüzemi gazdaságokra vonatkoznak. ALKALMAZKODÁS Mégis mi legyen a kisker­tekkel, a háztáji gyümölcs- termesztéssel ? Alapvetően abból az alapigazságból kell kiindulni, ami a kistermelés mindenkori jellemzője. Köz­gazdászok, mezőgazdászok, már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazták; a háztáji és kisárutermelés előnye a rugalmasság, az alkalmaz­kodási képesség, továbbá, hogy alacsony eszközigény­nyel viszonylag olcsón és gyorsan termel. A télialma- termesztés ennek az elvnek bizonyos mértékig ellent-* mond. A téli alma — az ül­tetéstől a másfél, két évtize­des fenntartásig — költsé­ges, eszköz- és munkaigé­nyes, évenként kockázatos termelési mód. Aki almater­mesztéssel foglalkozik, na­gyon jól tudja, mire vállal­kozott és vállalkozik napja­inkban is. Van aki 16—18- szor permetezi a fákat, köz­ben a termést elverheti a jég, leronthatja a minőséget — a leggondosabb növény­védelem mellett is — a gom­ba vagy rovarkártétel. Eh­hez járul az értékesítési gond úgy, hogy a piac mond értékítéletet és a termelő közel sem találja meg a szá­mítását amikor elad. Dönt­sön tehát minden kerttulaj­donos belátása és tapaszta­lata szerint, annál is inkáhb, mert a háztáji és kisáruter- melésben az alma csak egy rész és nem biztos, hogy a legfontosabb, a legjövedel­mezőbb. ZÖLDSÉG — HASZONNAL A közelmúlt napokban Bugjó Tiborral, a Nyíregyhá­zi Konzervgyár termelési fő­mérnökével a konzervzöld­ség termesztéséről beszélget­tünk. Kiderült, hogy a szer­ződött 13 ezer tonna paradi­csom, a 2500 tonna zöld­bab, az 1500 tonna sárgarépa, a 8000 tonna uborka nagy részét a háztájiban, a kis­kertekben termelik meg. És, hogy mennyire jó, jövedel­mező zöldségtermesztéssel foglalkozni, arra is elhang­zott egy példa. Ha valaki 100 négyszögölön uborkát ter­meszt, legalább 10 ezer forin­tos bruttó bevételre számít­hat. Ez a téli almáihoz vi­szonyítva kockázatmentes. Kevesebb gonddal és aggo­dalommal járó munka, arról nem is szólva, hogy nincs olyan megkötöttség, mint az almánál. Ott hja már a fa a földben van, akár tetszik, akár nem, almát kell ter­meszteni, még ha ráfizetéses is a dolog. Az uborka vi­szont egy nyári szezonjelle­gű. Ha nem uborka kell, ak­kor termel az ember mást, paradicsomot, paprikát, eset­leg zöldbabot. Ez az a rugal­masság, amely termelőnek és fogyasztónak, termeltetőnek egyaránt hasznos. HOSSZÚ TERMÉKLISTA Szabolcs-Szatmárban a háztáji gazdaságok, a kisáru- tenmelők, szakcsoportok és újabban a kisszövetkezetek évi 5—6 milliárd forint érté­kű árut termelnek. A ter­méklista hosszú, gyümölcs, zöldség, dohány, gyógynö­vény, aprómagvak és a kisál­lattenyésztéstől a méhészeten át a sertés- és marhahizlalá­sig mindennel foglalkoznak emberek. Ez a jó. Nem az, hogy valaki csak egy lapra tesz, történetesen az almára. De ha mindenáron gyü­mölcskertészettel kíván fog­lalkozni a termelő, abban is van választék. A meggynek, cseresznyének szilvának, kör­tének és még számtalan gyümölcsnek jó a piaca. A háztáji kis árutermelés­nek nem csökkent a jelentő­sége, fontossága. Szükség van a fejlesztésre a többlet- termelésre, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy amikor erről beszélünk, nem kizá­rólagosan a télialma-ter- mesztésről van szó. Az al­mára is szükség van, de va­lótlan dolog lenne azt állttá ni, hogy átvételnél, értékesí­tésnél és jövedelmezőségnél gyors javulás remélhető. S. E. HORGÁSZOKNAK Itt a nyári szezon! Éjszakai harcsázás Vaján A vajai tározó kikötőiből kirajzottak már a horgászladikok, a lápszigetek közt és a síkvizeken, horgászbotok érzékeny spiccei szi­matolják a vizet, pillekönnyű kapásjelzők lesik a vízszint alatti élet minden rezdülését. A tilalmi idő megszűntével elérkezett a nyári szezon. Egy kicsit szelesen, egy kicsit hűvösen, hidegen szitáló eső­vel, de eljött a szép nyári zsákmányok ideje. (Fotó: Pristyák József.) Közismert, hogy a mátészalkai „Szatmár-vidéki” Horgászegyesü­let 31 kilót megközelítő átlagfo­gásával tavaly a legjobb volt a megyében. 271 mázsás zsákmá­nyukból a megyében fogott hal 80 százaléka a vajai tározóból szár­mazik. Ez a Nyíregyházától alig 40 kilométernyire levő, 76 hektá­ros szép víz — a vajai terme­lőszövetkezettel kötött megálla- podás alapján — a mátészalkai horgászok, több mint 900 tag hor­gászvize, de 60 forintos napi­jegyért (ifiknek és nőknek 40 Ft) korlátlanul fogadnak vendégeket. A régi „legendás” csukák most már egy kicsit kisebbek, de szé­pek a pontyok és az amúrok, még mindig kiló körüliek az ezüstkárászok. (1980 óta összesen 75 mázsa kétnyaras pontyot, két mázsa amurt és 1500 süllőt tele­pítettek.) A régi telepítésű fo­lyami harcsák — még a hatvanas években a termelőszövetkezet te­lepítette ide őket — most már 30 kilósak. Éppen ezért — bár a tározón az éjszakai horgászat ti­los — engedélyezték az éjszakai harcsázást. A horgász heti egy alkalommal próbálkozhat. A ki­kötés csak annyi, hogy a halőr­nél az éjszakai horgászat kezdete előtt le kell adnia horgászenge­délyét. Hasonló a helyzet a székelyi tározón is. ahol 1974-ben 40 da­rab akkor másfél kilós folyami harcsa került a vízbe, de még egyet sem fogtak ki. Nappal „űzik” ugyan a harcsákat a hor­gászok, de talán eredményeseb­ben menne a dolog, ha — a va­jai példát követve — ott is en- gedélyeznék esetenként az éjsza­kai harcsázást... Pontyok a „Kacsátokról Gávavencsello — Nyíregyházától 31 kilométernyire — nemcsak jó ti­szai horgászhelyeiről nevezetes. Sokan látogatnak festői szépségű holtágára, a „Kacsató”-ra is, amely az ottani „Tisza-parti” Hor­gászegyesület vize. A 6,5 hektáros holtág négy éve a horgászoké. Azóta 20 mázsányi pontyot telepítettek bele. Szép példányok fogha­tók, de termetes ezüstkárászok, törpeharcsák, csukák is horogra kerülnek. (Fotó: Gaál.) Horgásztó a faluban A SZAÉV horgászegyesületétől ,,örökölték" az érpatakiak a fa­lujuk belterületén levő 3 hektá­ros horgászvizet, amit most az ottani tsz-horgászegyesület hala­sit. Amur, tükörponty, ezüstká­rász; compó és csuka az itt hor­gászők zsákmánya. A „Vénkút” nevű horgásztóba legutóbb 5 má­zsa háromnyaras ponty és 3 má­zsa ezüstkárász került. (Fotó: Gaál.) összeállította Pristyák J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom