Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-31 / 127. szám

1983. május 31. Kelet-Magyarország 3 Biri büszkesége Egy falu — egy könyvtár Ötlet és üzlet K ellemesebb egy jó üzletben részesnek lenni, mint egy rossz­ban önáUónak, tartja a régi kereskedő aranyigazság. Mint minden mondás, ez is sántít egy kissé, mert úgy is értelmezhető, hogy min­den körülmények között ajánlatos megosztani a koc­kázatot, hogy kudarc esetén kisebb legyen a baj. Az ed­digiekből talán már sejthe­tő, hogy ebben a jegyzetben az önálló vállalkozást sze­retném megvédeni, de mi­előtt érveimmel előhoza­kodnék, leszögezem, hogy a társas formának ugyanúgy megvan a létjogosultsága, de mindkettőnek a maga helyén. A maga helyén, mert el­lenkező esetben egy vagy több fél még az igen jól menő üzletben is csak mor­zsákat kap a bőven csordo­gáló nyereségbőt. Jutott eszembe mindez, amikor megyénk két termelőszövet­kezete melléküzemének egy- egy termékét olyan rangos külföldi kiállításon láttam, ahová nagyon sok országból és nagyon sok szigorú ros­ta után kerülhettek ki gyárt­mányok. Szinte még „me­leg” újdonságok, bennük tiszteletre méltó szellemi teljesítménnyel. Elgondol­kodtató volt, hogy miért ép­pen ez a kettő van itt? A megyében virágzik a ter­melőszövetkezetekben a ki­segítő üzemág. akár na­gyobb termelési értékkel, mint a már említett kettő­ben. A kulcsot az adta, hogy éppen egyikükben van má­sik profil, történetesen egy harisnyaüzem, amely bér­munkában dolgozik a Buda­pesti Harisnyagyárnak. Itt tehát már társas az üzlet, amíg a találmányt egyedül gyártják, saját gépeiken. Fejlesztik, tökéletesítik, rek­lámozzák, bemutatókon nép­szerűsítik, már a gyártás ki- szélesítésén gondolkoznak. A harisnyagyártó gépek pe­dig dolgoznak és hasznuk alig több mint az, hogy munkát kaptak az asszo­nyok. Az illető községben ez sem kis dolog, de amíg ezt elérték, addig olyan szerző­dés született, amely a mil­liók nagy részét Pesten hagyja..., mert amúgy jó üzlet harisnyát gyártani. Bizony jobb üzlet ettől ötletet venni. Ehhez persze nagyon jó érzék kell, mert hiszen a műtyúkszem épp­úgy ötlet, mint a Rubik- kocka. A szükséglet minősí­ti leginkább a találmányt. A már említett kiállításra kijutott kettő szinte az egész népgazdaságban hasznosít­ható, hiánypótló műszaki új­donság. Mindez persze ke­vés. Ez a két tsz okosan látta meg, hogy adottságai, műszaki színvonala, szak­embergárdája alkalmas nem csak a sorozatgyártásra, ha­nem a termék bevezetésére az ötletnek megfelelő szin­ten — egyedül! Bátran és nagy haszon reményében. Esik Sándor Új erők A z utóbbi három évben 91 új tagot vettek fel ' a nyíregyházi ipari szövetkezetek párt- szervezetei-. Ha a számok mögé tekintünk — annak ellenére, hogy bizonyos ki­egyensúlyozottságot tükröz — megállapítható: egyes pártszervezetekben valóban nagy gonddal, körültekin­téssel foglalkoznak ezzel a munkával, míg más párt- szervezetekben stagnál a pártépítő munka vagy el­hanyagolják. Az ágazati pártbizottság megalakulása óta ez volt a legátfogóbb elemzés a párt­építő munkáról. A testület megállapította, hogy a XII. kongresszus határozatai­nak szellemében a maga­sabb követelményeket érvé­nyesítették, igyekeztek új erőkkel erősíteni. Kiemelésre méltó a Nyír­egyházi Vas- és Fémipari, a Nyíregyházi Népi Iparmű­vészeti és Háziipari, az Elekterfém és a Nyírség Ruházati Szövetkezet párt- szervezeteinek jövőre gon­doló, a fiatalok politikai nevelésével is foglalkozó te­vékenysége. Megfelelőnek értékelte a pártbizottság a Nyíregyházi Cipőipari, a bútoripari, a műanyag- és fényképész­ipari, valamint-a lakásszö­vetkezet pártszervezeteinek e tevékenységét. Nem meg­felelő viszont a munka a Nyíregyházi Építőipari Szö­vetkezetnél, ahol az elmúlt három esztendőben csak egyetlen fizikai munkást „találtak” alkalmasnak, hogy a párt tagja legyen. Üj vonása a pártépítő munkának, hogy néhány pártszervezet a jelöltek cso­portos felkészítését alkal­mazza. Bevált a gyakorlat a vasipariaknál, az Elekter- fémnél, a ruházati ipariak­nál és a háziipariaknál is. Mindezek mellett egy-egy pártvezetőségi tag is figye­lemmel kíséri és segíti a pártba jelentkezők felkészü­lését. Helyes politikai gyakorlat az is, hogy általában már a felvételt tárgyaló taggyű­lésen pártmegbízatást ad- nak az új párttagoknak. Később az alapszervezetek vezetőségei visszatérnek az új párttagok egy év alatt végzett munkájára, s érté­kelik, minősítik azt. Igye­keznek fejlődésüket nyo­mon követni, segíteni. F. K. A LABDA M ár majdnem este hét óra volt és a hét kö­zepe szerda, amikor a szemétszállító elindult a térről. Óvatosan, mert Má­tészalkán az áruház mögötti óriás autóparkolót — jó ösz­tönnel — rég játszótérré tették a bérházi gyerekek. Grund az, amit a sok kis Nemecsek Ernő és Boka Fe­ri naponta megvéd, a ko­csikat féltő fenőttek ellen; grund, amelyen az egymást nem ismerő családok gyer­mekei alakítják ösztönösen otthonosabbá a holnapi vá­rost. Játékkal, rollerekkel, tini-szerelmekkel, kerék­párokkal és persze labdák­kal is. Grund ez, ahol gyer­mekhad nyüzsög és bár­menyire is betonnal fedett a föld, színes szőttessé nyí­lik rajta naponta a játék. Már majdnem hét óra volt, amikor a tér sarkában egy nagyfiú elvette egy ki­csitől a labdát és egy óriá­sit rúgott bele. Arrafelé, ahol senki se játszott, arra, ahol a szemeteskocsi óva­tosan elindult a térről. Gu­rult a pettyes labda egye­nest oda a kocsi elé ... Amikor labda gurul az útra a gépkocsivezetőnek lassítania kell, mert majd­hogynem biztos, hogy gye­rek is szalad a labda után. Itt ötven méteres körzet­ben jól láthatóan, műszó­val élvén „betekinthetően” nem volt gyerek, csak az a pettyes, meg azok az óri­ás kerekek. A kocsi megállt. A sofőr kinyitotta az aj­tót. Kihajolt. Megnézte, hogy hol a labda. Ott volt az a kocsi alatt valahol, és Közélet — egészség — kul­túra — leginkább ez a fel­irat illenék a gyönyörű épü­let homlokzatára, mely mint egy régi udvarház, virágzó cserjékkel körülvéve áll Biri központjában. Példája ez az épület annak a gondoskodás­nak; hogyan lehet azokat a társközségeket is fejleszte­ni, amelyek egy nagyobb te­lepülés kebelébe kerültek, és sorsuk miatt talán aggódtak is egyesek, jut-e majd a ki­csinek a nagy kalapból? Hegnyerő, otthonos Fodor János, a nagykállói nagyközségi tanács elnöke, miközben a nagykállói könyv­tár mákrobuszájval Kálló fe­lé tartunk elmondja, hogy a kisebb, a csatolt falu leg­alább olyan kedves gyer­mek, mint a nagy. A bekap­csolás óta annak többszörösét kapta vissza, mint amennyi­vel önállóan gazdálkodhatott volna. Körzeti orvosi rende­lő, korszerű anya- és csecse­mővédelmi tanácsadó, taka­rékszövetkezet, fodrászmű­hely, a tanácsi kirendeltség és a kettős funkciójú könyv­tár. Emellett más létesítmé­nyek is készültek, például az MHSZ-klub, de maradjunk a könyvtárnál, hiszen ez a rész a kastélynak beillő épü­letben Biri büszkesége. Megnyerő, otthonos a könyvtár, belső elrendezése korszerű és ami fő erénye: lo­gikus. Aki először jár itt, az is könnyen eligazodik az is­kolások kötelező olvasmá­nyai — erről egyébként, igefi dicséretesen, külön tábla tá­jékoztat — a természet- és társadalomtudományok köny­vei, a lexikonok, a gyermek­irodaiam stb. között, s igen szerencsés a középpontban az olvasóasztal kialakítása. Ba­rátságos a hely, vonzza is az olvasókat, főképp persze a gyerekeket, akik társasjáté­kokat is találnak itt. Községi és iskolai Papp Miklósné könyvtáros ötezer-háromszáz kötet gaz­dája, amellett közel 30 féle folyóiratot ajánl a kölcsön­zőknek. Felnőttek is jönnek, vagy harminc méterre mert már látszott, a kétségbe­esetten futó kis tulajdono­sa is, aki lélekszakadva igyekezett kárvallott pety- tyese után. Nem várható el egy em­bertől, aki reggel óta dol- dozik, hogy megértse egy biztonságosan távollévő gyerek inaszakadt rohaná­sát. Ez a sofőr várt. Meg­várta a gyereket, még biz­tatta is, hogy az teljes nyu­galommal kiszabadítsa, a dupla kerék veszedelmétől okkal riadozó labdát. Az­tán a kocsi újra elindult, ment tovább a dolga után. A kis labdás pedig szívére szorítva a kincsét visszá­sak nyugdíjas is, de a törzs­tagság, a beiratkozott több mint kétszáz olvasó többsé­ge — mint másutt is — gye­pek. Ez azonban nem von le semmit a könyvtár rangjából, hiszen a kettős funkció azt je­lenti: községi és iskolai könyvtár egyszerre. Vannak persze „zugolvasók” is — ők azok a felnőttek, akiknek a gyerekek visznek olvasniva­lót. A pályája kezdetén tartó, még tapasztalatlan fiatal könyvtárosnak szerencséje van, hogy olyan segítőtársak­ra akadt, mint a magyar— történelem szakos Bartók Pálné, aki a gyermekeket már az iskolában előkészíti, könyvtári órákat tart, kata­lógusismeretre tanítja őket, szavalóversenyekre készíti fel a tehetségeseket, s ha kérik, bármiben szívesen ad taná­csot. A megye járásainak 1979- es átszervezése a könyvtári hálózatban is változásokat hozott. Megnövekedett a nyíregyházi járás. A volt ti- szalöki és baktaá megszűné­se után újfajta megoldások­ra volt szükség, ha a könyv­tárosok nem akartak meg­alkudni a kényszerű hely­zettel. így jött létre a tisza- löki, a baktalóráintházi, az ibrányi és a nagykállói kör­zet. Az utóbbi hálózatába összesen harmincnégy könyv­tár tartozik, kisebbek, na­gyobbak, községiek, letétiek. Á könyv szeretete Nem kis büszkeséggel új­ságolja Dobó Istvánná, a nagykállói körzeti könyv­tár könyvtárosa, aki egyéb­ként évtizedek óta szinte a megszállottak lelkesedésével igyekszik minden egyes, hoz­zájuk tartozó településen a könyvek szeretetét elmélyí­teni, hogy hét településen alakítottak ki a közelmúltban olyan könyvtárakat, melyek többsége megfelel a köve­telményeknek. Nyírtura, Sé- nyő, Napkor, Nyírpazony, Geszteréd, Érpatak és Biri. Az ezer-néhányszáz lelkes települések alapellátásáról is sikerült gondoskodni. Olykor nem kis harc árán, de ered­ménnyel. Biriben azt láttuk — példamutatóan. Barakső Erzsébet gyalogolt a többiekhez, ahol akadt egy nagyfiú, aki... Kommentárként e törté­nethez, amelynek a hősei közül csak a gyereket is­merem: tudom én, hogy csu­pa nagybetűvel írt NEME­CSEK ERNŐKÉNT napon­ta meg kell védeni a gyer­mekeinknek minden jó fu­táshoz szabad teret, hogy el kell hódítani a világtól minden bérházi gyereknek a maga öt—tíz—ötven mé­tereit. Azt is, hogy iszonyú veszedelmek fenyegetnek minden ilyen kis teret, de — és ezért írtam meg a történetet — azt is hiszem, hogy a gyerekeinknek vannak azért a felnőttek között cinkosaik. Még olyan­kor is amikor fáradtak, még olyankor is amikor minden okuk meglenne, hogy rossz­kedvűen elgázoljanak egy labdát. Bartha Gábor A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár demecseri gyárában két új METTLER-típusú fonaltisztító- és orsózógépet állíta­nak be a termelésbe. Az 1200 méter perc teljesítményű gé­pek a hagyományos gépekhez képest 3—4-szeres teljesít­ménnyel fognak dolgozni. Képűnkön: Szaniszló István és Tóth Sándor az új METTLER-gépeket helyezi üzembe. (Császár Csaba felvétele) Nem flanc már a fürdőszoba Közmű onerobol Az utóbbi öt-hat évben Szabolcs-Szatmárban jó ütemben közművesítették a falvakat. Idén és a következő években is szép számmal épülnek falusi közművek. Sokan, sokféleképpen vitat­koznak, míg a csapokból megered a víz. Vitatkoznak először is az alapkérdésen: hogy egyálta­lán legyen, vagy ne legyen közmű a faluban. A többség érthető módon mindenütt igennel szavaz. Több helyen ilyen vélemények is elhang­zottak: „A fürdőszoba ma már falun sem flame, hanem a normális élet egyik feltéte­le. A vezetékes vízre olyan szükség van, mint amilyen szükség volt egykor a vil­lanyra.” Általános tapaszta­lat, hogy a nyugdíjasok és azok ellenzik a közművesí­tést, akiinek már van mély­fúrású kútjuk, illetve fürdő­szobájuk. A még nem érintett közsé­gekben talán nem is tud­ják, milyen nagy szakmai és politikai munka előzi meg a közművesítést. A társulat megalakításához héttagú szervezőbizottságot hoznak létre. Belépési nyilatkozat, meghatalmazás, elég sok pa­pírmunka következik, aztán az alakuló közgyűlésen száz- ötvenen-kétszázan képviselik a település minden utcáját, zegét-zúgát. összecsapnak az érdekek és a vélemények. Közhírré kell tenni, hogy mennyi központi támogatásra számíthatnak és a lakóknak mennyivel kell hozzájárulni. A központi támogatást szin­te mindenütt kevesellték és keveslik. Ezt nagyobbrészt a megyei tanácstól, kisebbrészt az Országos Vízügyi Hivata­lon keresztül a vízügyi igaz­gatóságtól származik. A meg­nehezedett gazdasági körül­mények miatt kevesebb a központi támogatás és ahol jól előkészítik a közművesí­tést, ott ezt meg is értik az emberek. Követhető Levelek, Magy, Besenyőd, Tiszabezdéd és Győröcske példája. Ezek a községek vállalták, hogy ön­erőből közművesítenek, nem várnak központi támogatásra, így több évvel korábban jut­nak vezetékes vízhez. Sok a vita az úgynevezett kapcsolt községekben. De- mecsert például már régeb­ben közművesítették, s az it­teni családok 12 ezer forint hozzájárulást fizettek. Most a demecseri közműre kap­csolják Kék és Gégény köz­művét. De az utóbbi két köz­ség családjai már 16 ezer fo­rint hozzájárulást kötelesek fizetni. Sokan kérdezték: mi­ért. Nos, azért, mert drá­gább lett az építkezés és ne­kik a falvak közti vezetéket is meg kell fizetni. Egyéb­ként a megyei tanács szabta és szabja meg a hozzájáru­lás minimumát. Sökan megkérdezik: igaz­ságos-e, hogy a hozzájáru­lásnál a családok létszámát nem vizsgálják. Kéken pél­dául a kéttagú és a tíztagú család is 16 ezer forintot fi­zet. Indokolt, hogy nem sze­mélyenként és nem literen­ként mérik a vizet, hiszen a fogyasztás családonként igen különböző. Sokan sérelmezik, hogy a még beépítetlen telkek után is fizetik az ezreseket. E sé­relem sem jogos, például a Nyíregyháza melletti Rozs- rétszőlőt csak a közeljövőben közművesítik, de az itteni telekárak máris több mint a duplájukra nőttek. A vitákat jó előkészítés után lehet csökkenteni, vagy elkerülni. Nábrádi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom