Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-11 / 110. szám
1983. május 11 Kelet-Magyarország 3 Szót váltani 0 gy szakaszon a város belterületén hamarosan „eltűnik” az Ér-patak. Megkezdték a lefedését, s ezzel elejét vette a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat rekonstrukciója. Óriási munka, nagy „felfordulással” jár, legalább két-háromszáz embert érint közvetlenül, de közvetve az egész vállalatot. Az elavult húsüzem felújítása 220 millióba kerül. A rekonstrukció négy-öt év folyamatos építést igényel, s mint Hegedűs Béla, a pártvezetőség titkára elmondta, ezt úgy kell meg- oldaniok, hogy közben ne essen vissza a termelés, kielégítsék a hazai piacot és az exportigényeket is. S nem szeretnék elveszíteni az országos szocialista munka verseny ben megszerzett rangot sem. Sokszor elhangzik november-december tájékán a párttagok részéről: miért csak egy évben egyszer kémek véleményt tőlük ? Miért csak most jut eszébe a párt vezetőségnek*, hogy beszélgessenek velük? Túllépett ezen a gyakorlaton a húsipariak pártvezetősége. Ezt igényelte a szükség és az emberek. Hogyan is fogalmazott beszélgetésünk alkalmával Hegedűs Béla? „Ahogyan a régi húsüzem egy részét bontják, úgy építik a másik részét, de közben a termelés zavartalanul folyik. Hogy ezt mindenki megértse és ne legyen fennakadás, minden emberrel beszélgetünk!” Különösen a húsüzemben dolgozó I-es pártszervezetet érinti a rekonstrukció, a termelés első vonalában dolgozó henteseket, műszakiakat, termelésirányítókat, akiken áll, vagy bukik a terv, a minőség. Medve János, az alapszervezet párttitkára mondta: megértést kérünk és várunk mindenkitől. Tudja minden dolgozó, hogy ebben a „nehéz időszakban mi a feladata, mit kell tennie. A pártszervezethez közel 60 párttag tartozik. Velük kezdtük a beszélgetést, de sorra kerül valamennyi pártonkí- vüli is”. Nagy feladatok előtt illik is, de szükséges is szót váltani az emberekkel, □ ajtuk, mindannyiu- kon múlik, hogy az idei terv teljesüljön, hogy az exportkötelezettségeiknek eleget tegyenek. A rekonstrukció — igaz, még távoli a megvalósulása — végül is az ő kényelmüket, munkakörülményeik javulását szolgálja. F. K. Aprítóberendezések a konzervgyárban A rostos gyümölcsitalok minőségének javítását szolgálja az a két nagy teljesítményű aprítóberendezés, amelyet a közelmúltban állítottak üzembe a Nyíregyházi Konzervgyárban. Képünkön: Nájzer Ilona kezeli az új berendezéseket, (gaál) DÉDSZŰLÖK ÁLMA NYOMÁN Nyertes: a közösség — HETVENMILLIÓT TUDOK A MAGAMÉNAK EBBEN A MEGYEBEN! — HUNCUTUL, CSILLOG LIPCSEI MIHÁLYNE SZEME. TÁLÁN ÉLVEZI IS A HALLGATÓSÁG MEGDÖBBENÉSÉT, DE HOZZÁTESZI: NEM FORINTBAN, HANEM FACSEMETÉBEN SZÁMOL ANNYIT. - HARMINCEGY ÉV ALATT ENNYIT ÜLTETTTEM EL ÉS NEVELTEM FEL. NÉZZE MEG, NYÍRTELEK VALAMENNYI FACSEMETÉJÉT ÉN TELEPÍTETTEM! A milliomos •rdészasszony Lipcsémé, a nyugdíjhoz közeledő erdész a jázminok, lucfenyők, mályvacserjék, japán birsek közt érzi magát otthon. A falu minden utcájában, de még a tizennégy tanyán is megfordult, ha egy új fa vagy bokor ültetéséről volt szó. Négy-öt évig metszette a fáit, nem bízta volna senkire. Közben tanítgat- ta a faápolás tudományára a szomszédokat, az újonnan lakást építőket. Lassan beérik a fáradozásának a gyümölcse. Talán ő kapta a legnagyobb tapsot, amikor a kiváló társadalmi munkásokat szólították az emelvényre ... Egy faluban sokan még ma sem hiszik, hogy a ház előtti kiskert ápolása, a takarítás társadalmi munkának is elkönyvelhető. Éppen ezért azt sorolják maguk közt nagyobb teljesítménynek, amikor az óvodában, az iskolában átadás előtt takarítottak, parkosítottak, rendezkedtek. Nyírtelek a hasonló községekhez viszonyítva 3,5 millió forintos társadalmi munkával számolt tavaly. Csak utólag tűnik szerénynek a terv, mivel 340 (!) százalékkal múlták felül az elképzelést. Konkrétan: 12 millió forinttal járult hozzá a nagyközség a meglevő pénzekhez. — Óriási eredmény ez — a tanácselnök, Magyar László talán csak az életben egyszer számolhat be ilyen látványos kiugrásról. — A működési területünkön levő szocialista brigádok, például a tangazdaság gyulatanyai kerületéből, a perlitgyárból; a honvédség a maga módján segít. Hosszú lenne felsorolni a parkosított területeket, a feltöltött utcákat, a zúzott kővel ágyazott útalapokat, ami a társadalmi munkásokat dicséri. De említhetném itt valamennyi új beruházásunkat, felújításunkat is. öregek hétközi otthona Még el se csitultak az ünneplés hangjai, amikor a tanácson már újabb terveket szőttek. Kitalálták az öregek hétközi otthonát, amely átmenetet képezne a már bevált öregek napközi otthona és a szociális otthon között. Varjúlaposon áll egy kastély, elhagyott iskolai tantermekkel. A felújítás, festés legalább 2,5—3 milliót emésztene fel. Sok idős ember szabadulna így a magánytól. Már számítgatják: mennyi társadalmi munka mozdítaná ki a holtpontról a szép elképzelést. „Kezünk nyomán..." — Mi a szocialista brigádok nélkül lélegezni sem tudnánk — ez dr. Radóczi János gyulatanyai kerületvezető véleménye. — Egy szántóföldi, egy növénytermesztő és egy traktorosbrigád tett A BHG debreceni gyárával termelési kapcsolatban áll a botpaládi Ui Barázda Termelőszövetkezet. A melléküzemben telefonközpontok jelfogóit szerelik, (elek) □ könyvesboltba falusias külsejű férfi lépett be, aki észrevehetően világfinak akart látszani. — Nincs véletlenül egy példányuk Ján Mária Hrustinsky költő legújabb művéből? — kérdezte az egyik eladónőtől. — Hrustinsky, Hrustinsky ... várjon csak ... valami rémlik ... — igyekezett leplezni tájékozatlanságát a fiatal eladónő. Ekkor a pulthoz lépett egy férfi, akinek már a fej- tartása is buzgó ügyszeretetről árulkodott. — Vezető elvtárs, — szólította meg az eladó nő — ez az úr valami Hrustinskyt keres. Van nekünk? — Hát hogyne lenne, Etelka! Persze, hogy megkülönösen sokat a környékért. Az a jó, hogy nem különül el a munka- és a lakóhely, ki hol dolgozik, ott is lakik. így aztán sokszor nehéz különválasztani, hogy a falu, vagy a gazdaság számolja-e el valakinek a munkáját. Egy a fontos: a közösség nyer vele. Eszünk révén, kezünk nyomán szépül a környék — még sokak fülében cseng a szónok megfogalmazása. Igaz az is, hogy a tipikus uradalmi birtokot, a gróf gazdagságát gyarapították az itt élőknek már a dédszülei is. A mai falusi ember azonban részese egy olyan kibontakozásnak, amelynek révén szemmel láthatóan a közösség javait növelik. A magára maradott falu összefogásából egy másfajta kötődés bontakozik ki: formálódik a szocialista magyar falu közössége. Erőt ad ehhez az önként végzett mun- kei Tóth Kornélia Gereben, kapucsengő, emlékkönyv Városmentők LELKES PATRIÓTÁINKAT szép számmal lehetne sorolni, akik gyűjtik a régi Nyíregyháza emlékeit Egyesek saját gyönyörűségükre teszik ezt talán abban is bízva; gyermekeik, unokáik kezében kincset érnek majd az ócska holmik, mások ereklyeként őrzik családi emlékeiket — egy-egy kedves személyt, vagy eseményt ábrázoló képet Örvendetesen sokan vannak azok, akik a köz javára szorgoskodva gyűjtik a beszédes dokumentumokat, s a hívó szóra szívesen bocsátják a város rendelkezésére. Így történt ez a két évvel ezelőtt elindult gyűjtőakció nyomán is. A lakosság javaslatára a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága kezdeményezte a gyűjtést, melynek első szakasza lezárult. A tanácsi határozattal létrehozott, úgynevezett városmentő bizottság és a Megyei és Városi Művelődési Központban működő honismereti műhely tagjai a héten értékelték a beérkezett anyagot. Sokan jelentkeztek a felhívásra. Megható volt, ahogy az idős nénikék hozták el féltve őrzött fényképeiket. Előkerültek a régi nyíregyházi utcák, az elfelejtett épületek, de adományoztak aprónyomtatványokat, régi pénzeket, gazdakönyvet, egy teljes összeállítást a régi nyíregyházi mesteremberekről. Értékes adomány révén került a gyűjteménybe a Kossuth gimnázium emlékkönyve 1806-tól 1956-ig. Oj lendületet kapott a gyűjtőmunka, amikor felhívást juttattak el a nyíregyházi általános iskolákhoz, s nyolc iskola bekapcsolódott. A gyerekek bukkantak rá a tirpákbibliára, találtak államvasúti szabályzatot, útmutatót gyermekmajális rendezéséhez 1938-ból. Honnan, honnan nem, előkerült egy százéves szék, egy kapucsengő a XVIII. századból, hoztak gerebent és légyfogót stb. Szép munkát végzett az 1., a 3., az 5., a 7., a 8., a 12., a 15. és a 18. iskola. A szakemberek folyamatosan rendszerezik, feldolgozzák az anyagot, egy része raktárba, más része múzeumba, levéltárba kerül, a többségét adományozói viszontlátják az állandó várostörténeti kiállításon. A GYŰJTŐMUNKA FOLYTATÓDIK. A tanácsnak lehetősége van arra, hogy azokról a képekről, melyektől tulajdonosuk nem tud megválni, de a városnak is fontos lehet, másolatot készíttessen, esetenként pedig az értékesebb tárgyakat megvásárolja. Mindenkitől szívesen elfogadnak jellemző dokumentumokat, a város régi arcát őrző képeket, s keresnek olyan idős embereket, akik magnóra mondva felidézik egy-egy híres esemény történetét. Az érdeklődők a tanács művelődésügyi osztályán kapnak felvilágosítást, - ugyanott veszik át tritmk&időben — elismervény ellenében — h felajánlott tárgyaltat. (be) HUSZONKÉTMILLIÓ SZOCIÁLIS CÉLOKRA Segítség — több forrásból A rászorulókról történő gondoskodás, egyáltalán a szociálpolitikai munka nemcsak tanácsi, hanem társadalmi feladat. Ebből a meggondolásból és segítő szándékkal tűzte napirendre a város szociálpolitikai munkáját a szakszervezetek nyíregyházi szakmaközi bizottsága. A bizottság legutóbbi ülésén elemezték a városi tanács szociálpolitikai munkáját és javaslatokat is tettek e munka segítésére. A városi tanácson nemcsak az egészségügyi, hanem az igazgatási és a művelődési osztály is foglalkozik szociálpolitikával. Az ezzel ösz- szefüggő munka többsége természetesen az egészség- ügyi osztályra hárul. Ami az anyagiakat illeti: a városi tanács évente 22 millió forintot költ szociális célokra. Az elmúlt évben és idén valamennyi indokolt segélykérelemnek eleget tettek, megteremtették ehhez a pótkeretet is. A 22 millió forintból tartják fenn a Sóstói Egyesített Szociális Otthont, ebből az összegből évente átlagosan hétmillió forintot költenek segélyezésre. A rendszeresen szociális segélyben részesülők száma a városban négyszáz. A rászoruló idős emberekről történő gondoskodásnak három formája van. A szociális otthoni elhelyezés az van nekünk ez a verse skötet! Ezután hangját halkabbra fogva folytatta: — Hát Peter Gregor: A bestseller nem emlékszik, ott van a polcon az összes, érintetlenül, ahogy megérkezett... Máskor jobban nézzen körül! — A kolléganő még új dolgozó — fordult ezután a vezető mentegetőzve a vásárlóhoz —, még nem jött bele a munkába. Tehát egy példányt kér? — Egyet? Nem, az összesei kérem! — válaszolta a férfi. — Csomagolja be a könyveket, Etelka — adta ki.^a vezető az utasítást —, de vigyázzon, nehogy valami baj történjen, amikor felemeli azt a súlyos csomagot ! A vezető most újra a vásárlóval kezdett foglalkozni: — Megenged egy kérdést? Maga igazán annyira szereti Ján Mária Hrustinsky költészetét, hogy az összes könyvét megveszi? Vagy talán csak egyet tart meg magának, és a többit az ismerőseinek ajándékozza? — En vagyok Ján Mária Hrustinsky — sóhajtott fel a férfi. (Fordította: Lipcsey Júlia) első forma, sajnos, ezzel kapcsolatban nagyobbak az igények mint a lehetőségek. Immár három öregek napközije működik a megyeszékhelyen. Természetesen egy negyedik is „elkelne”. A gondoskodás harmadik formája a házi ellátás. Hivatalos és tisztelet- díjas gondozónők többsége szakértelemmel végzi gondozó munkáját. A házi szociális gondozottak száma az elmúlt ötéves tervben húszról ötvenre, ebben az ötéves tervben ötvenről százra nőtt. A gondok közé tartozik, hogy néhány családban a segélyt nem arra költik, amire kellene. A veszélyeztetett gyerekek száma nem csökken, sőt inkább növekszik. A megbetegedett dolgozók rehabilitációja nincs mindenütt megoldva. Már több tanácsi fórumon is elhangzott, hogy újabb nyugdíjasok házának felépítésére lenne igény. Az is elhangzott a szakszervezeti fórumon, hogy a gyámügyesek egyedül több esetben nem tudnak megbirkózni feladatukkal, a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt aktivistái „elszórtan” segítik a rászorulókat, a tanács az érvényes szabályok szellemében végzi a szociálpolitikai munkát. De kellene egy szerv, egy intézmény, amely összehangolja a tanács, a vállalatok és a társadalmi szervek szociálpolitikai tevékenységét. Elhangzott az a javaslat is, hogy ez éppen a szakszervezetek szakmaközi bizottsága lehetne. (n. 1.)
