Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
1933. május 7. Q SZOT-DljASOK, 1983 Portrévázlat Noér Máriáimról Moór Mariann rendkívül korán kezdte a színi pályát: 14 éves volt, amikor Ranódy László rendező rábízta A tettes ismeretlen című filmjének női főszerepét. Ettől kezdve számos film- és televíziós szerepet játszott, többek között Az ember tragédiája televíziós változatának Éváját Szi- netár Miklós rendezésében. A színpad csak később hódította meg. 1965-ben végezte el a ' Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és vidékre, a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1969-ben az ország első színháza, a Nemzeti Színház hívta, és hűséges típus lévén immár másfél évtizede ennek a színháznak a tagja. Pályáját naívaszerepekkel kezdte: előnyös megjelenése, alkata, hamvas bájossága erre predesztinálta. Julika volt Molnár Ferenc Liliomában és Melinda a Bánk bánban. Színészi fejlődésére talán az lehetne a legjobb példa, hogy egy mai Bánk bán előadásban Gértrudist kellene játszania — nem az eltelt idő miatt, hanem a színésznő belső érettsége, alkatának változása miatt. Hamar kiderült ugyanis, 75 éves a XX. század mérnök-festője Vasarely Vásárhelyi Győző, akit a világ Vasarely néven ismer, 75 esztendővel ezelőtt született Pécsett. Budapesten végezte tanulmányait, innen érkezett Párizsba. A piktúra megújítására a tudományt hívta segítségül. Életművének jelentősége abban áll, hogy helyesen mérte fel a képzőművészet új feladatát, az op-art és a kinetikus művészet általánossá tételében. A festészetet a környezetkultúrába integrálja, s ezzel lehetőségeit is bővíti. Mérnöki iparművészeti, építészeti festészet az övé, hat az egész világon, egész tábor folytatja, építi azt a Színországot, amelyet ő álmodott meg elsőként a világon a világnak. Vasarely hazájának adományozott műveinek sokaságából múzeumot alapított Pécsett és Budapesten. hogy Moór Mariann szépsége mögött több van, mint egy fiatal lány naív bája: humora van, szenvedélyes tempe- ramentuma, drámai ereje és némi harcosság, amely negatív szerepek eljátszására is alkalmassá teszi. Ennyi adottságot kár beskatulyázni egyetlen szerepkörre, ahogy számtalan filmjében tették. Moór Mariann ugyanis nem naívaalkat. Erőteljes drámai színésznő, akinek külső adottságai belső képességekkel párosulnak. Szerencsére az utóbbi évek során alkalma nyílott a Nemzeti Színház színpadán ennek bizonyítására is. Sütő András A szuzai menyegzőjében igazi drámai szerepet kapott: Roxánét, a tragikus sorsú Dareiosz király özvegyét. Moór Mariann alakításában ez az uralkodásra termett királynő számításból, női ravaszságból megy hozzá a hódító Nagy Sándorhoz, akit a nászéjszakán megmérgez: női csellel vet véget egy nagyratörő álomnak. Legújabb szerepében egészen másfajta asszonyt alakít. Spiró György Esti műsor című darabjának hősnője tipikus mai asszony átlagkörülményekkel: férjjel, kétszoba összkomfortos lakótelepi lakással, használt Trabanttal és televízióval. Ez a színpad közepén elhelyezett készülék meghatározza Spiró alakjainak életét, helyzetét, sőt még a szövegüket is: a szereplők ugyanis rögtönözve reagálnak az egész előadás alatt működő televízió esténként változó műsoraira. Kétségtelen, hogy a Nemzeti Színház színpadán szokatlan ez a vállalkozás, hiszen színészeink cseppet sincsenek felkészülve erre a fajta színjátszásra. Moór Mariannról azonban kiderül, hogy remekül tud rögtönözni, s a férjét alakító Nagy Zoltánnal együtt parázs veszekedésekkel és váratlan bemondásokkal tarkítják az esti televíziózást. Ez az átlagos pesti nő a maga kisstílűségével, korlátoltságával, apró-cseprő ügyeivel és felszínes kis életével rendkívül ismerős típus: itt él közöttünk. Moór Mariann legfrissebb szerepében is azt bizonyítja, hogy a kezdő évek szép színésznőjéből mára jó színésznő lett. Ezsiás Erzsébet Bi-Octanus Heine: Megjött a május Megjött a május íme, virágba borult a világ, felhőcske rózsaszíne a kéket üdén szeli át. Versengenek énekükkel a csalogány s a rigó, füvön bárányka szökdel, szökdelni, dalolni jó. Én nem teszem azt se, ezt se, ? a friss gyep: vánkosom. Halk csendülés nagymessze, álmatlan álmodom. Nadányi Zoltán fordítása Memento A hajad olyan fekete, a ruhád oly fehér: az ifjúság ígérete az élettel felér. Ö, csal az ember élete! Ki tudja, mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér ... Babits Mihály fordítása T örtént egyszer, valamikor nagyon régen, hogy a hétfejű Sárkány hetedik feje megzavarodott, és ezt a kijelentést tette: — Nincs is Sárkány! A másik hat fej összenézett. Mit mondott ez itt? Egyáltalán jól hallották? — Mire alapozod ezt? — tudakolta az első fej. — Indokold meg részletesebben. — A Sárkányt csak az emberek találták ki — mondta a hetedik fej —, meséket hazudva egymásnak. A hat fej hatalmas hahotájától visszhangzott a barlang. — Vicces kedvedben vagy ma — mondta a második fej —, de azért jó lenne, ha ezt nem hangoztatnád többet. Még valaki meghallhatja, és az se neked, se nekünk nem tenne jót. Azt hihetnék, hogy megbomlott közöttünk az egység, és ez már a gyengeségünket bizonyítaná. De a hetedik fej nem hallgatott az intelemre, továbbra is makacsul tagadta Sárkány voltát. Ekkor a hat fej úgy határozott, hogy bármilyen fájdalmas is, de kénytelenek likvidálni a megőrült koponyát. Álomba ringatták a különc fejet bivalyvérbe kevert altatóval, aztán tüzet okádva rá, szépen leégették. — Szegény — sóhajtott a hatodik fej —, pedig hogy tudott fütyülni, ha jó kedve volt. Még a rigókat is megtévesztette a trilláival. — Már az sem volt méltó egy Sárkányhoz — mondta az első fej —, kezdett túlzottan ember módra viselkedni. Ezután egy ideig semmi különös nem történt. Egyszer aztán megszólalt a hatodik fej. — Azóta is csak töprengek ezen a dolgon, amit szerencsétlen szomszédom állított. Jó lenne, ha többet beszélgetnénk erről. Abban még semmi sincs, ha megpróbáljuk helyére tenni magunkat a világban. És ha netán arra a következtetésre jutnánk, amire ő, úgy legokosabb ezzel a ténnyel szembenézni. — Te is kételkedsz a Sárkány létezésében? — Az első fej hangja keményen csattant, a szeme szikrázott. — Ne beszélj mellé, hanem mond ki nyíltan! Van sárkány vagy nincs? — Van is, meg nincs is — motyogta a hatodik fej. — A mesében van, a valóságban nincs. Márpedig ha a valóságban nincs, akkor, úgy gondolom, egyáltalán nincs. Az öt fej komoran összenézett, majd következett a bivalyvérbe kevert altató és a tüzes lápiszolás. Ettől kezdve a hangulat megromlott. A fejek bizalmatlanul méregették egymást. Mit gondolhat erről az egészről a másik? Az elhullott fejekkel rokonszenve- zik-e, vagy pedig továbbra is kitart sárkánysága mellett? — Nem bírom tovább! — tört ki egyszer az ötödik fej. — Hazugságban élünk, és ezt tudjuk mindannyian. Sárkány nincs, és nem is volt sohasem! Miért nincs merszünk ezt elismerni?! — Bizony így van — helyeselt a negyedik fej —, ezért a legnagyobb igazságtalanság történt társainkkal, akiknek ezt volt bátorságuk kimondani! — Csak ember van — kontrázott a harmadik fej —, aki a képzeletében megteremtette a Sárkányt, hogy minden rosszat a számlájára írjon. Gonosz szörnyeteg a mesében, aki fiatal lányokat hurcol a barlangjába, hogy élvezettel széttépje őket. Pedig a magam részéről még a húst sem szerettem sohasem, vegetáriánus vagyok, békés természetű. Eddig nem szóltam erről, de néha verseket gondolok ki. Meghallgatnátok egyet? Az első és második fej egymásra villantotta a szemét, aztán cselekedtek. — Hétfejű Sárkányból kétfejűvé lettünk — mondta az első fej —, és nagyon remélem, hogy közöttünk már nem lesz több vita. Vagy te is a többi sorsára akarsz jutni? — Ugyan dehogy — tiltakozott rémülten a második fej, de az izgalmak annyira megviselték, hogy azon nyomban elájult. Az első fej nézte egy darabig, aztán kitátotta nagy száját, és leharapta maga mellől, mert bizalmatlanságot érzett iránta. — Igazatok volt — mondta később —, kezdettől fogva tudtam, hogy nincs Sárkány, de ehhez előbb meg kellett szabadulnom tőletek. Mert hogyan lehettem volna emberré hét fejjel? Kisétált a barlangjából, és a közeli városba ment, ahol ruhát csináltatott magának, korszerűt, divatosat. Aztán megszállt a fogadóban és figyelte az embereket. Ismerkedett az életükkel, a szokásaikkal. Többnyire békés polgárok laktak itt, bort ittak, énekeltek, és csak néTóth-Máthé Miklós: Czinder Antal rajza ha püfölték el egymást, ak- kos is puszta kézzel, vagy jobb esetben egy acélpengével hadonászva, amit maguk között kardnak neveztek. Nevetséges — gondolta a Sárkány —, és főleg unalmas. így legfeljebb csak egyet-kettőt ölhetek meg, és ez igen szaporátlan. Nem azért jöttem közéjük, hogy itt is csak üljek, mint a barlangomban, és bort vedeljek. Egy házat vásárolt a városban, abban műhelyt rendezett be, és fegyvereket készített. A tüzet, amit eddig a száján okádott ki, igyekezett kisebb és nagyobb vascsövekbe zárni, hogy most már onnan robbanjon elő pusztítóan. Az embereknek megtetszettek ezek a tüzes csövek, és nem sajnálták az aranyat értük. A Sárkány meggazdagodott, és a vagyonát csak növelte, hogy elvette egy módos polgárnak a lányát, aki szép hozományt vitt a házhoz. Ebből a frigyből hét fiú született, és amikor felnőttek, elindultak szerencsét próbálni a világban. — Fiaim — mondta nekik az öreg Sárkány —, ne feledjétek, hogy én mindig csak a rosszra tanítottalak titeket. Mert a jó unalmas, gyönyörűség csak a gonoszban van: vérben, halálban, pusztításban! Menjetek és cselekedjetek! És a fiúk mentek és cselekedtek. Vérzett a föld, j ahová léptek, házak dőltek össze, amerre néztek, és a szelíd mezőket hullák csúfí- í tották. Ahol megfordultak, ott megszűnt a nevetés, emlékké vált a csók, és a béke csendességébe veszett farkasként üvöltött bele a háborúság. Évszázadok teltek el így. j; A Sárkány ivadékai elszaporodtak, és velük nőtt mérhetetlenül nagyra a pusztulás. Már régen múzeumokba kerültek a kisebb és nagyobb tüzes csövek, helyettük még soha nem tapasztalt fegyverek ontották a halált. Olyan is akadt már, amelyik a levegőt égette meg, és egyetlen szempillantás alatt százezrektől rabolta el az életet. Aztán egyszer csak nem volt tovább. A föld kiégett pusztasággá változott, lakatlan, halott bolygóvá. Csupán hét ember menekült meg a pusztulásból, és amikor összetalálkoztak, igen megörültek egymásnak. Csak a hetedik, a legfiatalabb volt komor és lehangolt, majd váratlanul ezt a * kijelentést tette: — Nincs is ember! A többiek megütközve néztek rá. Mit mondott ez? > Egyáltalán jól hallották? — Mire alapozod ezt? — i tudakolta a legidősebb. — Indokold meg részletesebben. — Az embert csak a sárkányok találták ki — mondta a hetedik —, meséket hazudva egymásnak. A hat ember hatalmas hahotában tört ki. — Vicces kedvedben vagy ma — mondta a második legidősebb —, de azért jó lenne, ha ezt nem hangoztatnád többet. Még valaki meghallhatja és az se neked, se nekünk nem tenne jót. Azt hihetnék, hogy megbomlott közöttünk az egység, és ez már a gyengeségünket bizonyítaná. De a legfiatalabb nem hallgatott az intelemre, továbbra is makacsul tagadta ember voltát. Ekkor a hat másik úgy határozott, hogy bármilyen fájdalmas is, de kénytelenek igazat adni neki. Mert valóban nincs ember, csak Sárkány van. És megegyeztek abban, hogy egyesülnek egy hétfejű sárkánnyá. A mikor ez megtörtént, elindult a hétfejű Sárkány, hogy társat keressen magának. Talált is nemsokára egy tizenkétfe- jűt, akivel egymásba szerettek és ebből a szerelemből utódaik születtek. A föld kihűlt közben, jéghegyek keletkeztek mindenütt, de az elszaporodott szörnyek nem törődtek az időjárással. Megannyi monstrumként ténferegtek ott, ahol azelőtt emberek éltek. Unalmukban a szik- i Iákat görgették, és hatalmas hógolyókkal dobálták egymást. Aztán egy napon kicsiny szőrös ember mászott elő a barlangjából. Pucér testét állatbőr takarta. Dideregve körbekémlelt a barátságtalan tájon, majd gallyakat kapirgált csomóba, és két követ sokáig egymáshoz dörzsölve, tüzet csiholt. Meggyújtotta a halomba rakott gallyat, leguggolt elébe és melegedett. Miután megmelegítette átfagyott testét, visszamászott a barlangjába, markába fogta kőbaltáját, és elindult megküzdeni az elszaporodott sárkányszörnyekkel, hogy újra birtokába vehesse a földet. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
