Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

Mindenki a piacról él — szoktuk mon­dani gyakorta, de nem mindegy, hogy a szükséges pénzt miként szerzi meg az ember. Mostanában, sajnos, egyre több­ször hallunk olyanokról, akik elvétik az arányokat, hozzányúlnak a máséhoz, ferde úton jutnak kisebb-nagyobb ösz- szegekhez, őzért érdemes ezen a helyen is szólni róla. Bár nem szerepel az írás fölött konk­rét címzett, címezhettem volna Önök­nek, hármuknak Eperjeskére, akik ta­valy nyáron 130 napot töltöttek táppén­zen, s közben munkát vállaltak a mán- doki tsz-ben, így „betegen” 33 ezer fo­rintot kerestek. Lehetett volna e levél címzettje az az üzemfenntartási osztály- vezető, aki munkahelyével kifizettette a kocsihasználati díját, ám Casco-biztosí- tásra nem áldozott, pedig tudta, hogy enélkül a munkahely nem fizethet. Vá­laszthattam volna egy társadalmi ün­nepségeket és szertartásokat szervező iroda vezetőjét, aki néhány száz forint­ért ném atallotta nem létező halottak sose-volt temetéséért elszámolni, és fel­venni a szónoki díjat. Szinte hallom válaszukat: igaz, sza­bálytalan voh, igaz, eltettek néhány ez­rest, de csak ők jutottak tisztességtelen úton plusz jövedelemhez? Sajnos, jogos a visszakérdezés, hiszen sorolhatnám to­vább azoknak a címzetteknek a nevét és munkahelyét, akik különböző módsze­rekkel, ügyes trükkökkel jutották taláp 'it ‘ehiíHfeétóél is' nagyobb jövédelfefh- 'hífe: -EélRWzHaöiílt 'tfWfmi&atriakife- >!orö- i latos reKke, növelték- yiveaei­rnüket: mérleget hamisítottak, amely nemcsak a nagyobb kereset előnyével járt. hanem olykor évekig eltakarta ve­zetői alkalmatlanságukat is. Legendák keringenek mesés jövedel­mű magánkereskedőkről, kisiparosokról. .akik .átlagwsafei-jali jövedelmük .egn »ér-.­ti^te^égt^iénuóton, szerzik, mert-, különböző ügyeskedéssel kibújnak az adózas alól, a szabad árakat rosszul ér­telmezve, annyit kérnek az állami keres-.: jkede.íAin*t«n .«or .kaphati; portékáén»': ameíasflfctttfietni ittegyeün«k. -Jö!i9s;smft«i jak, hogy sem az allanú».semib’sböVet-': kezeti ipar nem képes gyors szolgáltatá­sokat végezni, s a rájuk szoruló, kény­szerhelyzetben levő, tőlük jóval szeré­nyebb jövedelmű emberek tárcájából szedik ki a nagy összegeket. Lehet hogy a fentebb említetteket is a mások magas jövedelme csábította a bűnbe, de ez sem adhat felmentést tet­tükre Köztudott: az utóbbi néhány év­ben egy kicsit nehezebben élünk, kemé­nyebben kell dolgoznunk az életszínvo­nal megtartásáért, s a korábban^ megszo­kott jóiét mást Is újabb, a becsüietas munkából nem mindig kielégíthető igé­nyeket szül. Önök valószínű türelmetlen emberek, esetleg megirigyelték, hogy sokan gyor­sabban haladnak. De eszükbe jutott-e, hogy nem mindenki tisztességtelen úton gazdagodhatott meg? Mert nemcsak a munka anyagi ösztönzése vezethet a jö­vedelmekben lényeges eltéréshez. Hozzá­járulhat örökség, nyereség, s jelentős jövedelemkülönbség oka a családon be­lüli keresők és eltartottak aránya is, El­enged netten tehát, hogy vagyoni kü­lönbségek keletkezzenek, amelyek eltérő ingó és ingatlan tulajdonokban öltenek testet. Nem tudom, hogy Önök gazdag vagy szegény emberek, abban azonban biztos vágyóit: egyiküknek sem kenyérre kel­lett a tisztességtelen úton szerzett pénz, miként másoknak sem, akik spekuláció­val próbálnak akár az állam, akár egy másik ember meg károsításává!, kijátszá­sával előnyökhöz jutni. Az ilyen viselkedés, az ilyen szemlélet játszott szerepet abban, hogy a Központi Bizottság határozatában kimondták, fel­erősödtek a nemkívánatos jelenségek. Az anyagiasság, az élősdise, a korrup­ció, a ’r': .-.véleményben a korábbinál na­gyobb ellenérzés- váltottál, ki. „Társa­dalmi igény hogy '.atározottabbar. ki> vetkeze-tesobben ünk fel a szocialista köaer köles ót sérti jelenségen ke* szem­ben.” Az ön jki. kapzsiságát tettexiérték, c meg & kapták, illetve megk.- oják érte a bünteté De va. : hogyan ..réznek űzök szemébe aMk edcl’g tisztes.'-*-.gesnek tar­tották O ‘ óké t Lakatos Andrással, a megyei tanács elnökhelyettesével a gazdálkodás hátországára! A A címbeli hátországot nem én találtam v ki, mástól hallottam. Tudok lekicsinylő véleményeket ii a számvitelről. Túlzás-e vagy valóság a hadászatból kölcsönvett kifejezés? — Ha egy szónok veti be érvként, minden bizonnyal túlzásnak hangzik, de csak mint retorikai eszköz. Ha azonban végiggondol­juk a gazdálkodásban betöltött szerepét, könnyű belátni, hogy amiként háborús álla­potban reménytelen a front helyzete jó hát­ország nélkül, úgy egy gazdaság . vezetése is sötétben tapogatna. egy tehetetlen, helyzete -magaslatán nein álló számvitellel. Beszélt nem éppen dicsérő, jelzőkről, talán még ilyet is mondtak: átkos papírmunka. Az sem rit­ka, amikor egy elhibázott döntés után megy a telefon a főkönyvelőnek: valahogy „papí- rozzátok már le”, mert már nem lehet változ­tatni a dolgon. m Mezőgazdaságunkat a világ élvonalában ^ jegyzik, példaként emlegetik magas ga- bonaátlagainkat, kiemelkedő hústerme­lésünket. Mi lehet az oka, hogy a terme­; .lest kiegészítő: második, a közgazdasági 1 Vonalnál a fossz példákat ném a múlthói ei«».' kell menteni/ araiik laiíeieaöensíatáiha“ t it • :tÖk<? »I < V, i.d ■ ;v (jiilö.. : i -< { . j ;.-ii xkó mIu­■ —-iNehéz válaszolni, mert. rnnribogy-emberi reket. de még yezetesi posztokat sem szeret­nék igaztalanui megvádolni. Hogyan is tehet­ném, amikor a hétköznapok forgatagában, különösen csucsmunKak idején teljesen ba­gatellnek tűnik ja bizonylatok minden formai . k<5vetg}ményének lieget». tenni, amikor' száz szem is kevés lenne egy embernek, annyi, pillanatnyilag sokkal fontosabb dologra kell f igyemj e.. Legalábbis .akkor-fontosabbnak .tű­’ a.ftt&mJ'itel.niapjaiazcjáiépbbi. SSIWÍfflíí íí-óff rjenf .eftdr- '»csánatoíféiönngk ß .jaW^sááöí'.u' iawjö'SWolv.-i élsc|orlsán' »annak köszönhetők,- hogy megtanultunk íegyeimezfetléh dolgozni. Egyes termelési rendszerek eleinte „ajánlot­ták” a technológiát, ma már ott tartanak, hogy ráírják a papírra- kötelező Ha nem is áll így a papíron ez a csúnya szó, senkinek sem jut eszébe az igényesebb szakemberek közül másként tenni, mint ahogy a technoló­gia diktálja. Mindenki előtt világos, hogy azonnal mázsákat estié a térmésátiag :K ’°V á*p. Felemelte a hangját amikor azt mondta:' ■ '‘ijfériyeáébbi EZ lenne á kúfés? sunr / — Pontosan! Mert nézzük csak meg: hol vannak a gyenge gazdaságiig Néhány kivé­teltől eltekintve legtöbbszunltt, ahol ala­csony színvonalú a számvitel. De be ne csa­pódjunk, ez nem ok! Nem emiatt gyenge a szövetkezet. Ez már csak okozat, mert leg­többször igény sincs arra, hogy jobban tegye a dolgát. Igényes vezetés mellett nem él meg sokáig a gyenge főkönyvelő és gyenge csapa­ta. Milyen lenne az ideális állapot? — Anélkül, hogy receptet adnék — mert nem is lehet —, úgy fogalmazok: nem szabad elkülönülten vizsgálni a számvitel munkáját, összefüggésben kell kézélni áz üzemgazdasá­gi munkával, a termeléssel, mert a gazdál­kodás alapadatainak megfelelő nyilvántartá­sa és csoportosítása után az üzemgazdászok készítik elő a szakmai döntéseket. A terme­lés folyamatát számokkal követni és rövid időn belül értékelhető képpé formálni nehéz dolog. Ám ahogy kirajzolódik ez a szerkezet, szerintem az egyik legszebb sikerélményhez jut a számok embere Nyugodtan mon­dom, mert magam sokáig dolgoztam az első vonalban, ha már hátországról esett szó. Ezért tudom, hogy a mai, állandóan változó, szigorodó gazdasági körülmények között egy­szerűen elengedhetetlen a piaci érzékenység, a hajlékonyság, a gyors aikalmazkodókészseg, ehhez pedig a számvitelnek kell adogatni a ,magas labdákat. áfa Ez a követeimén] elmondható áz ország . , vaiamennyi gazdálkodó szervezetére, de • feltételek nemhogy a tizenkilenc me* gyében nem egyformák, de még Búnak BzaboAí K/aimárban is felbiiien r. tér kép, hí. sas vizsgáljuk, hol milyen példá­in a izakem bér ellátás. — Hiába mondanám, hogy a; utóbbi évek­be/: erőteljesen emelkedett a megfelel i Vég­zettségű főkör-jvelők - száma, hiszen ezzel együtt sem lehetünk büszkék magunkra, mert így is csak negyven százalékuknak van főiskolai diplomája. Ha meg a középkáderek felkészültségét vesszük, a kép egyenesen si­„..Ji Mi íIImMm VáltBZé, szi- ftratfé gazdálkodási IsöriHmé­ayet éíengedlseiiiíen a pgssaq, síihez tiedig a stáBivitel- im kell adogatni a magas iad> saKal... .„aiker mmm a számvitel es euai a kdzgazdasá- m tnoflla, &a minden vezető tejé­ben fiéfl, úaiatktft •rajzaiMík -a reá inimllfi száll,” •• • ' ...... iß , . ralmas. A csoportvezetők, a munkaügyi dol­gozók kínkeservesen, menet közben tanulják meg, amit tenniük kell, mert köztük csak az érettségi az általános. A készletkezelők — milyen csúnya szó a raktárosra —, körében a legáldatlanabb a helyzet, Ez aztán jhjeg is mutatkozik a nyilván tartáson, * éterit,.gya- ■ kori a meglepetéssel végződői;leltáE. ‘ Egyébként-tényleg sok&t mohdÓaH'eité- rő a kép > Szhtrnár, Beteg és a mégye többi’ része között, az utóbbi terület javára. Ösz- szefügg ez a gazdálkodás színvonalbeli elté­réseivel, de hibáztatható néhány más ok is. Sajnos nem tagadhatjuk le, hogy a kezdő szakemberek közül sokan isten háta mögöt­ti területnek tekintik ezt az egyébként cso­dálatos vidéket. Kellene még néhány vonzó dolog, ami elviselhetővé teszi azoknak a hi­ányát, amelyekhez a városban hozzászoktak a fiatalok. A képzés folytatódhatna a meglett sorú- W aknái is. Tavaly hírt adtunk a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Nyíregyházára kihelyezett tagozatáról. — A főiskola létjogosultságáról meggyő­ződtünk, pedig sokan aggódtak, mondván, nem lesz megfelelő az érdeklődés. Az érett­ségizettek számára indítandó kurzus előké­szítő tanfolyama javában tart, és kellő szám­ban jelentkeztek olyanok, akik második dip­lomájuknak kívánják megszerezni a számvi­telit. Ä Azt mondja, volt, aki tartott a nem meg- w felelő érdeklődéstől. A számok azt mu­tatják, hogy a jelentkezők többszörösé­nek a beiskolázására lenne szükség. Egyáltalán érdekeltté lehet tenni köz­vetlenül az első számú vezetőt a szám­viteli munka jobbá tételében? — Nincs olyan lehetőség, amivel egy ter­melőszövetkezet elnöke közvetlenül díjazha­tó lenne ebbéli munkájában. De számoljunk csak! Jövedelmének fele, prémiummal, nye­reséggel együtt ma már a gazdálkodás ered­ményességétől függ. A jó menedzsert — már pedig a jÖ elnököt nevezhetjük így — arról is megismerni, hogy nem haragszik a saját zse­bére. Aoban az ötven százalékban meglátja, mennyi függ a keze alá gyorsan és pontosan dolgozó számviteltől és mennyi az üzemgaz­dász). munkától Felmérheti, hogy akiknek *- feladata, azokra mennyire lehet számítani és enc.oí arányában jutalmazza vagy éppen bünteti ókét, ha arra szükség van. Tudok olyan termelőszövetkezetről, ahol az agronó- musok prémiumában meghatározott ráta sze­rint csökkentő tényező akár egy hibásan ki­töltött bizonylat is, nemhogy egy súlyosabb Köszönöm a beszélgetést. Esik Sándor KU HÉTVÉGI MELLÉKLET r ^ fHÉTVÉGI UNTERJÚ baklövés. És ha azt mondjuk, hogy az első számú vezető mindenért felelős, ami az általa vezetett üzemben történik, akkor fokozot­tan így van ez a számvitel esetében. Az a legszerencsésebb metódus, amikor itt is ér­vényesül a csapatmunka és a résztvevők azo­nos hullámhosszon gondolkodnak. A Megfelelő felkészültség és jóakarat mel- w lett is tapasztalható néhol erősebb, vagy gyengébb szakmai elfogultság és nem­csak az egyik oldalról... — Tényleg van ilyen, de a szakértelem túl­zott hangoztatása legtöbbször takar valamit. Esetleg egy hibát akar homályban tartani a „magas” szakmai érvek dzsungelében, hiszen teljes mélységig sem a közgazdász, sem a mezőgazdász nem ismerheti a másik szakmá­ját. Sokkal rosszabb a helyzet, ha a szakérte­lem fitogtatása „betartás” céljából történik. Ilyenkor egyik fél sem tudja, mi a helyzet a másik birodalmában. Pokol az ilyen hely és súlyos veszteségek forrása. A Ha már a kedvezőtlen jelenségekre ki- w tértünk és érintettük az emberi ténye­zőt. nem hagyhatjuk figyelmen kívül a technikait sem. Az irodai munkáról ré­gen is, most is gyakran hangzik el, hogy bürokratikus. Nyilván elég sokszor elha­markodottan ... '• aj, . ». y .i * «VT ■ J- ‘ V. • £'j ’ .--5 *•<. ' — A felgyorsult munkájú, gépesített, mo­dern számvitel éppúgy, lehet bürokratikus, mint a régi, amikor még üvegből mártogat- ták a tintát. A nyilvántartások részletessé­gét, az elemzések mélységét legtöbb esetben rendeletek írják elő, de annyira nem, hogy teljesen egy séma szerint kelljen dolgozni. Nehéz meghúzni a határt, ahol még szükség van egy adat tárolására, vagy már nincs és ez éppúgy változik időről Időre, ahogy a gaz­dálkodási mód maga is. A A gazdálkodás géprendszere óriásit fej- w lődött az elmúlt két évtizedben. Ezt a számvitel gépesítése enyhén szólva aem ,köVMté;Yagy öeni igunan?áV...*r-..*:os;., **"1 £ .•»»táH áts.maiA .íiá-1 > . '■■Ni-^ /abádig&^ióiáíunáíásóret,- lav-j 1 ’4?r*!? eCfi/P^ffeyéokflh-flpdsteésea;*aikxttMurr■- i / N-**J-rtfe:.* rééséstaéúb r.HcyéttüBfctüb nem tehettünk másKeru — azt a látványos fejlődést, ami az ország más részeit jelle­mezte. Gazdálkodásunkban meglehetősen bátrabbról rajtoltunk elmaradott körülmé­nyeinkkel, apró táblainkkal, szegényes esz­közeinkkel. Amit ehhez képest előre halad­tunk. arra persze mi is büszkék lehetünk, annak ellenére, hogy elég sok vonatkozásban ■ az <p.rgz4,S%?-4}lag aiatt- maradunk.. így. \keU • ' i3\S úbí é trióik szaihwcéOs-jAdújkaMnmhkaKú sst *pek‘aofgöztak a'dönVeselőkésZRéft ke2S-álá,‘ • amikor mifelénk az agronómus még tekerős szprzógéppel készítgette a tervet. A. változta­tást lehetővé tette az ügyúitettechnika fórra* dalma Is, melynek kezdeti eredményeit me­gyénk több üzemében is megtaláljuk már. De természetesen komoly számítógépek al­kalmazására valamennyi tsz-ben nincs szük­ség. Időközben csaknem általánossá vált a r^^udszerbén. történő -gazdálkodás,:4?> aegyes,j ges^torgapdú^ágok reWfkíitóiAiek i alíkata. Pficitág^al, hpgy á:iieri«*<lésí'-úc9ttökát«tábfá^<t snjqt-ig, .összegyűjtve'thgyawcsáS:> tófblaszímtű i. teehnológját .ajánljanak. Madárrá gazdaságon belül pedig tulajdonképpen megvalósult a számvitel gépesítése. Csaknem mindenütt megfelelő irodagépeken történik az adatfel­dolgozás és nyilvántartás. fg% Ezek szerint a korszerű adatfeldolgozás ^ jórészt megoldja a bajokat? — Csak segít megoldani, mert szerintem akkor hatékony a számvitel és ezzel a köz- gazdasági munka, ha minden vezető fejében ott van egy kép, amiben kirajzolódik a reá tartozó ágazat minden szála. Ezt ismeri nap­rakészen és a valósághoz hűen, de csak olyan részletességgel, ami ennek a képnek a meg- rajzolódásához feltétlenül szükséges, Nyilván a magasabb vezetői szintek is ugyanennyi in­formációt tartalmaznak, de több helyről, és ezáltal rostálódnak az adatok. él) Azt hihetnénk, hogy ennek a megvaló- ™ sulása lehetetlen. Mert akkor az agrár­mérnöknek a közgazdásznak és a szám­viteli szakembernek ugyanúgy kellene értenie a másik kettő szakmájához, mint a sajátjához ... — Ez nyilvánvalóan nem lehet így, de olyan mértékű univerzalitás számonkérése egy embertől nem is szükséges. Itt is, mint minden esetben meg ehet találni az arany középutat. Az agrárfelsőfokú tanintézetekben meglehetősen erős számviteli és közgazdasá­gi képzést kapnak a hallgatók, ha nem is tel­jeset. Fő tárgyaik melleit felvértezik a ta­nulókat majdani partnereik ismereteinek egy részével, s a szükséges mértékig. De a számvitelt tanulók is szakosított képzést kap­nak, így mindkét területen megvan a meg­felelő szemlélet kialakításához a? alap. Ám r.em ez a legfontosabb, hanem az, hogy meg­tanulják az együttműködés mesterfogásait, egymás szakmájának fontosságát és tisztele­tét, ha pedig maja együtt dolgoznak, elsajá­títsák azt a termelési gondolkodást, aminek lóvén valamennyink fejében kialakul az az egységes kép, amiről már beszéltem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom