Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. május 7. Losonczi Pál látogatása tisztelettel szólnak. Az em­ber ritkán jut el errefelé, hi­szen a hivatalos ügyek le­foglalják. így lehet azonban igazán lemérni, mi a kü­lönbség. Megváltozott a táj, más életű a paraszt, s mind­ez történelmileg rövid idő alatt. Felszámoltuk azt a kü­lönbséget, ami az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu között volt — még öl­tözködésben is. S a jobb gaz­daságok esetében nemcsak el­tűntek ezek a különbségek, de egyenesen a falu javára billent a mérleg. Mindez azért, mert sikerült elfogad­tatni a magyar közvélemény­nyel, hogy aki vasárnap is — ha kell éjjel is —, illetve hét­köznap sem csak nyolc órát dolgozik, annak ezt a több­letteljesítményt ismerje el az ország. Ha továbbra is ' így dolgozunk, a nehézségek el1 lenére megtalálja számítását a parasztság. Nagy élvezettel hallgattam az önelszámolás­ról és a részes művelésről szóló tájékoztatót. Azt mon­dom. ezzel a nagyon egysze­rű megoldással másutt is sok­kal jobbak lehetnének az eredmények. Gratulálok a lé­tesítményeikhez, és azt ké­rem, dolgozzanak továbbra is ilyen fiatalos lendülettel. A XVI. században épült vajai vár előtt köszöntötte ezt követően Sípos György, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke Losonczi Pált. Németh Péter, a me­gyei múzeumok igazgatója mutatta be a hazánkban egye­dülálló szabadtéri szoborga­lériát, amelyben a kuruc kor vezető harcosainak állítottak méltó emléket. Az Elnöki Ta­nács elnöke ezután az ősi vár történetével ismerkedett. A kastély fogadótermében — ahol kétszer is megfordult II. Rákóczi Ferenc — sokáig elidőzött, majd megtekintet­te az állandó Rákóczi-kiálli- tást, a modern képtárat, az értékes könyvtárat Jóleső érzéssel hallotta, hogy a mú­zeumnak sokat segítenek a község és a tsz vezetői. A lá­togatás befejezésekor a kö­vetkezőt írta az emlék­könyvbe: „Nagy öröm szá­munkra, hogy legutóbbi láto­gatásom óta történelmi em­lékhellyel gazdagodott ez a vidék. Sok sikert kívánok a múzeum lelkes létrehozóinak, jelenlegi vezetőjének. Szeret­ném, ha ifjúságunk minél na­gyobb számban látogatna ide.” Losonczi Pál és kísérete a vajai látogatást kővetően Má­tészalkára indult A Magyar Optikai Művek gyáregysége bejáratánál Szegner László vezérigazgató-helyettes és Bí­ró Miklós gyáregység vezető fogadta államelnökünket. Elő­ször a mechanikai üzem No­vember 7. szocialista brigád­jának vezetőjével, Polgár Miklósáéval váltott szót, majd a szemüveglencse-üze­met tekintette meg. Itt Kiss Violától, az üzem dolgozójá­tól érdeklődött a munkáról, a minőségről. Sipos Endre üzemvezető a korszerűsítési programot ismertette, amely- lyel erőteljesen növelhetik a külföldi kivitelt, javíthatják a hazai ellátást is. Az üzemlátogatás során gratulált a jó minőséghez az arany koszorút elnyert Kos­suth Lajos szocialista brigád tagjainak is. Ez után a gyár tanácskozótermében hallga­tott meg tájékoztatót a fiatal ipari létesítmény munkájá­ról. A környéken addig is­meretlen szakmákat Buda­pesten, illetve fővárosi szak­emberek segítségével itthon tanulták meg a szatmári fi­atalok. Az 1300 főt foglal­koztató gyáregység ma a já­rás legnagyobb létszámú üzeme, amelynek idei fel­adata több, mint 400 millió forint érték előállítása. Ma 6 millió szemüveglencsét és egymillió 200 ezer műanyag lencséi készítenek, s vevőik között számos nyugati cég ta­lálható. Magas műszaki igé­nyeket kielégítő vízmérők gyártását is elkezdték, készí­tik a motortesztert, kana­dai exportra küldenek pneu­matikus csiszolókat és Irak­Vaja: látogatás az almafeldolgozó Szemben. ba járműszerelvényeket. Nagy összeggel fejleszlették/, gép­parkjukat is. A gyár további fejlődése zöld utat kapott, a kutatások újabb és újabb, magas műszaki színvonalat igénylő termékek gyártását teszik lehetővé. A dolgozók nyolcvan százaléka szakmun­kás, közülük igen sokan érettségi után jöttek az üzem­be. Sokat törődik a gyár a fia­talok szabad idejének hasz­nos eltöltésével. Társadalmi munkában sportkombinátot építettek, rendszeres a prog­ram az ifjúsági klubban. Jó kapcsolatokat építettek ki a Szamos menti Állami Tan­gazdasággal, a nyírmeggyesi tsz-szel, kölcsönösen segítik egymást munkaerővel. Az ököritófülpösi gazdasággal 'termelési kooperációban áll­nak. A következő lépés a bel­ső szervezeti gazdálkodás kor­szerűsítése. az önállóság nö­velése. Losonczi Pál a gyárral való ismerkedés után elmondta: a vidéki ipartelepítés hasznos a népgazdaságnak, az itt élőknek, a budapesti anya- gyárnak is. A szakmái nem­rég megtanulok selejtje sem magasabb, mint korábban Budapesten volt, a törekvés megvan arra. hogy a szakma fogásait tökéletesen elsajátít­sák. A mátészalkai program a Szatmári Múzeumban folyta­tódott. Itt Farkas József igaz­gató mutatta be a társadalmi összefogásból született köz- gyűjteményt, amelynek külö­nösen agrártörténeti darab­jai számítanak országos ér­deklődésre. A paraszti szekér­gyűjteménnyel egykori kerék­gyártók keze munkájának, tudásának is adózik a jelen­kor. A régi falusi és háztar­tási eszközök, kődarálók a jelen nemzedékének ma már csak itt látható ritkaságok, pedig azokat egészen a fel- szabadulásig használták a pa­rasztemberek. A szekereket, ekéket kitartó munkával gyűjtötték egybe a lelkes mú­zeumigazgató és a múzeum­szerető társak, azokat a jövő számára felújítják, konzer­válják. Nagy érdeklődéssel kísérte a vendég a Zalka Má- té-tóállítást is, majd gratu­lált a múltat, a hagyományt őrző tevékenységhez. Forgács András, a városi­járási pártbizottság első tiká­ra városnéző sétára (invitálta Losonczi Pált, akit a Keleti Lakótelepen a 20 tantermes általános iskola nevelői és ta­nulói, valamint óvodások kö­szöntötték. Az Elnöki Tanács elnöke Láng Károlyné óvónő­től kérdezte: mennyire érinti Mátészalkát a demográfiai csökkenés, benépesülnek-e majdan a gombamód szapo­rodó lakóházak és gyárak? A válasz az volt, hogy ezen a környéken más a helyzet, mint általában, itt szerencsé­re ma is szapora a gyermek- áldás. Egy úttörőtől érdeklő­dött ezután a vendég, hogy megy a tanulás, s arra intet­te a körülötte levő gyereke­ket: „Tanuljatok, ez a leg­főbb dolgotok, mert a meg­szerzett tudás olyan érték, ami örökre megmarad.” A Bajcsy-Zsilinszky utcán nagy tapssal, virággal fogadta az összeverődött tömeg Losonczi Pált, aki sok emberrel kezet fogott, szót váltott. Az egyik járókelő megkérdezte, tet­szik-e Losonczi elvtársnak a város. Nekem tetszik, de igazán az a fontos, hogy az itt lakók hogyan érzik magukat benne.” Gáldi Dezső — aki korábban Pestről települt Má­tészalkára, s az Ipari Szerel­vény és Gépgyárban dolgo­zott, ma már nyugdíjas — er­re azt mondta: azért kérdez­te, mert nagyon ds jól érzi magát Mátészalkán, ebben a fiatal, s nagy jövőjű város­ban. A városi tanács épületében a végrehajtó bizottság tagjai üdvözölték Losonczi Pált. Lánczi János tanácselnök ismertette a 14 éves város fontosabb adatait. Büszkén mondta el, hogy e rövid idő alatt kiépült a teljes köz­műhálózat, útjaik 70 százalé­ka kövezett, több lakótelep létesült, megduplázódott a lakásállomány, a lakosság 20 ezerre növekedett. A jelen­tős kormánytámogatással lé­tesült, előközművesített ipar­telep ma 16 ezer embernek ad munkál, köztük sok szat­mári község lakójának. A város lakossága számos cé­lért, — elsősorban a gyer­mekintézményekért — egy emberként fogott össze, s így sok létesítmény valósulha­tott meg helyi erőforrásból. A kereskedelem, a szolgálta­tás is egyre inkább megfelel a város. szerepkörének. Má­tészalka két évvel ezelőtt kapta meg a Hild-érmet, idén — 20 milliós társadalmi mun­kájáért — a Hazafias Nép­front nemzeti zászlaját nyer­te el. A városlakók örömére lényegesen megjavultak az életkörülmények. Most gáz­vezetéket szeretnének, amely- lyel összkomfortossá válna a városépítő munka. Losonczi elvtárs megkö­szönte a város lakóinak a lel­kes fogadtatást, s elmondta: a tapasztalatok arra ösztön­zik, hogy szóvá tegye, jó be­nyomásokat szerzett a város­ban. „Örülök annak, hogy Szabolcs-Szatmárnak ma hat városa van, hogy ipar tele­pült, hogy műveltebbek az emberek. Az anyagi eszközö­ket ide lehet hozni, de ahhoz, hogy azok a társadalom hasz­nára jól működjenek, meg­változott emberek kellenek. E területen látom a legna­gyobb fejlődést és ez jó ér­zéssel tölt el. Ennek a város­nak a képe már azt mutatja, hogy a kormány, a megye tá­mogatásával jól tudott élni Mátészalka lakossága. Ma ne­hezebb viszonyok között kell dolgozni, ez igaz. Voltak a mi életünkben ettől nehezebb időszakok is. Minőségileg más nehézségek ezek, mint a ko­rábbiak voltak. Szerencsére megvan a képességünk a job­bításhoz — megvan a legna­gyobb tőkénk, aranytartalé­kunk: egyet akar a nép és vezetői. Szeretnék sok sikert kívánni a jövőhöz, a város­építés újabb eredményeihez” — mondta látogatása befeje­zéséül Losonczi Pál. Az Elnöki TaÄts elnöke kétnapos szabolcs-szatmári látogatását befejezve pénte­ken elutazott megyénkből. Az Elnöki Tanács elnöke a Szatmári Múzeum ági rtörténeti gyűjteményénél. (Elek Emil felvételei) Moszkvai felhívás „A Szovjetunió kész elfogad­ni a semleges és el nem köte­lezett országok megújított zá­ródokumentum-tervezetét ab­ban a formában, ahogy azt március 15-én a javaslat szer­zői benyújtották” — jelentette be Anatolij Kovaljov külügy­miniszter-helyettes, a madridi találkozó pénteki plenáris ülé­sén. A Szovjetunió az európai biztonsági folyamat folytatá­sának, a béke és biztonság megszilárdításának, az euró­pai államok közötti együttmű­ködés fejlesztésének érdeke­itől vezettetve jutott erre az elhatározásra. Egyben a Szov­jetunió felhívással fordult va­lamennyi részt vevő államhoz, hogy fejezzék ki hasonló kész­ségüket. Moszkvában pénteken nyil­vánosságra hozták azt a fel­hívást. amit a Szovjetunió in­tézett a madridi találkozón részt vevő országokhoz. A dokumentum a többi között megállapítja: a Szovjetunió kész elfogadni azt a határo­zattervezetet, amit a semleges és el nem kötelezett országok terjesztettek be ez év március 15-én. (Folytatás az 1. oldalról) Az Országos Beketanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) ban terebélyesedő mozgal­— A kialakult katonai erő- egyensúlyfmegbontani nem lehet, mert ezt diktálja az életben maradás ösztöne, a kölcsönös biztonság logikája. Annak azonban van alterna­tívája, amire veszélyesen tö-' rekednek az Egyesült Álla­mok és a NATO-országok ve­zetői: az általuk beindított fegyverkezési verseny egye­nes következménye, hogy mind magasabb szinten — magyarán: mind több tö­megpusztító fegyver rend­szerbe állításával — áll hely­re az egyensúly. Mi nem így képzeljük el a biztonságot: a rakéták robbanófejein ingó egyensúly helyett a Szovjet­unióval és a szocialista or­1 Szágokkal együtt állhatatosan {'javasoljuk az qgyénlő és köl­csönös biztonság megterem­tését a fegyveres erők és a fegyverzet■ tehető legalacso­nyabb szintjén. — A szocialista országok már számtalan leszerelési ja­vaslatot tettek az első atom­bomba megteremtése óta. Ezeket a reális és mindkét fél érdekeit szem előtt tartó álláspontot képviseli a Szov­jetunió a Genfben folyó tár­gyalásokon. ez a szocialista országok álláspontja a bécsi és 9 madridi fórumokon is. — A leszerelési és fegyver­korlátozási tárgyalásokon va­lóságos létkérdésről, az em­beriség létéről van szó. En­nek az óriási történelmi fe­lelősségnek kellene tükröződ­nie a nyugati tárgyalópartne­rek álláspontjában is. — A fegyverzetek minden területére kiterjesztett ver­sengés középpontjában az Észak-atlanti Szövetség most az amerikai közép-hatótávol­ságú rakéták európai telepí­tését állította. Minden béke­szerető embernek legfonto­sabb feladata e pillanatban, hogy a kontinens bármely liontján — közös szülőföl­dünkön, Európában — fellép­jen a rakétatelepítések ellen. Nem akarjuk, hogy az Egye­sült Államok a veszély expor­tálása révén teremtse meg a tpaga biztonságának hamis illúzióját! A tömegek világszerte mind erőteljesebb háború- ellenes fellépésének tényei- ről szólva Lakatos Ernő han­goztatta: miközben az impe­rialista propagandaszervek megkísérlik közvéleményük előtt lejáratni és hitelétől megfosztani a saját országaik ­Mint ismeretes, a semleges és el nem kötelezett országok március közepén tett módo­sított határozattervezetéről több szocialista ország veze­tője — köztük Jurij Andro­pov és Kádár János — nyi­latkozott úgy a múlt héten, hogy az jó alap a tanács ered­ményes befejezéséhez. A mostani szovjet felhívás megállapítja: a tervezet nem vesz figyelembe számos lé­nyeges szovjet elképzelést, s lehetséges, hogy más részt vevő államok is úgy értéke­lik, hogy az nem felel meg teljes mértékben álláspon- tuknak. Ennek ellenére a Szovjetunió kész elfogadni a tervezetet olyan formában, ahogy azt március 15-én az el nem kötelezett és semleges államok előterjesztettek, mi­vel a Szovjetunió érdekelt a Helsinkiben megkezdett össz­európai folyamat folytatásá­ban, a béke megszilárdításá­ban, az európai biztonság szi­lárdításában. az európai ál­lamok közötti együttműkö­dés fejlesztésében és a kato­nai szembenállás mértékének csökkentésében a kontinen­sen. A szovjet felhívás megálla­pítja, hogy a madridi tanács­kozás — amely a Helsinkiben megkezdett összerópai folya­mat fontos eleme — túlságo­san régóta tart már. A tál 1 kozó eddigi menete megmu­tatta, hogy mostanra már tel­mait, egyúttal megpróbálják támadni a szocialista orszá­gok békemozgalmát és a Bé- ke-világtanácsot is. Kísérle­tek történnek arra, hogy hi- viaítalos szervezeteknek, kor­mányzati fiókintézmények­nek állítsák be a békemoz- ga/Lmat. Országos Béketaná­csunk a társadalom politikai rendszerének részeként, szer­vezetileg önállóan működik, s fejlődik. Békemozgalmunk függetlensége az önálló dön­tésekben a viták demokra­tizmusában ás az autonóm mozgalmi életen nyilvánul meg. — Mozgalmunkban közis­merten különböző világnéze­tű emberek, párttagok és pár- tonkívüliek sokszínű, értel­mes cselekvésre van lehető­ség. összefogásra egységes cselekvésre, közmegegyezésre a legfontosabb kérdésekben. — Vállaljuk a nyílt vitát azokkal a kevesekkel, akik békeszólamok hangoztatása orvén megkérdőjelezik ha­zánk békepolitikáját, vívmá­nyainkat, rendszerünket. Ké­szek vagyunk a párbeszédre mindenkivel — hazaiakkal és külföldiekkel egyaránt — akik velünk nem egyformán gondolkodnak, de velünk együtt közös a békevágyuk. Nagyon széles cselekvési platform, amelyen a mi béke- mozgalmunk tevékenykedik. Békemozgalmunk egységes egész, nem engedjük a béké­től távól álló, idegen érdeke­ket szolgáló célok miatt meg­osztani. — A békemozgalomnak még szélesebbre kell tárnia ka­puit, még közelebb kell ke­rülnie a békéért őszintén aggódó ifjúsághoz. Vonzób­ban, rugalmasabban, érvek­kel felkészülten, párbeszéd­re készen legyünk ott a fia- tal-’k között, nyerjük meg őket közös ügyünknek, a békének, engedjünk teret fiatalos békevágyuk meg­nyilvánulásainak — mon­dotta. Ezután Sarkadi Nagy Bar­na, az Országos Béketanács főtitkára adott tájékoztatást a most kezdődő béke és ba­rátsági hónap programjáról. A tanácskozáson bejelen­tették, hogy megalakult — Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével — a prágai béke-világtalálkozó magyar nemzeti előkészítő bizottsága. jes mértékben világossá vált az egyes részt vevő államok álláspontja, és gyakorlatilag nincs további lehetőség a megbeszélések eredményes folytatására. A jelenlegi tervezet lénye­gében több mint kétéves megbeszélések eredménye, 35 ország álláspontjainak szin­tézise. Ezért ha bármelyik részt vevő ismét módosításo­kat kívánna tenni, sőt a mó­dosításokat kívánná módosí­tani, kiegészítéseket és válto­zásokat óhajtana eszközölni a tervezeten, akkor mindegyik államnak joga lenne saját módosítására. Ez pedig azt je­lentené, hogy füstbe menne mindaz a pozitívum, amit Madridban sikerült elérni. Ha a többi részt vevő tag­állam is a Szovjetunióhoz ha­sonló átfogó politikai meg­közelítést és felelősségérze­tet tanúsít, akkor néhány na­pon belül lényeges, kedvező eredményekkel lehetne befe­jezni a madridi tanácskozást. A madridi tanácskozás si­keres befője >sének lehető­sége előtt állunk. A Szovjet­unió felhív minden részt vevő államot, hogy a béke ügyé­nek és a népek biztonságának érdekében ne szalasszák el ezt a lehetőséget — hangzik a feLhívás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom