Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
WYTHKA Történelmi mozaikok Vitkáról Messze, évezredek múltjába nyúlik megyénk e kedves kis falucskájának a település- története. Mikor az 1894-es nagykárolyi értekezlet döntése alapján, és Némethy János tervei szerint, ásni kezdték a Kraszna-csatornát a földmunkák Vitka határában régi cserépmaradványokat, bronzkori eszközöket hoztak felszínre. Ilyen régészeti leletek, sőt a korábbról származó csiszolt kőeszközök felbukkanása is, a jelenkori építkezések alkalmával sem ritkák. Egy nemrégiben végzett régészeti felmérés, amit Varga Béla vajai múzeumigazgató végzett el, bebizonyitotta, hogy bronzkori földvárat és bronzkori temetőt rejteget a vitkai— olcsvai föld méhe. A falu területe így jóval a honfoglalás előtt lakott lehetett. Honfoglalás utáni története is meglehetősen korai e falucskának. Ha elfogadjuk Hóman Bálint „A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése” című munkája alapján azt a megállapítást, hogy „A Kandu-törzs vezető nemzetsége — a Kaplony-nem, — a Kraszna és Szamos partjain elterülő s a nagy láptól védett első szállásföldjét végleg megülte... ”, akkor Vit- kát akár a honfoglalással egyidősnek is mondhatnánk, hisz az a Vitkay illetve Újhelyi család, amelyik írásos emlékeink kezdetétől egész a felszabadulásig megszakítás nélkül birtokosa volt a falunak, a Kaplony-nem leszármazottá. A névtudomány azonban ezt a történelmi lehetőséget valamelyest módosítja. Mező András—Németh Péter „Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helység- névtára” című művükben nemcsak a községnévnek a XIV. századtól jelentkező írásos változatait mutatják ki: 1300. Wythka, 1321. Wyt- ka, 1334. Vydka, Vytka, Wyd- ka; hanem hitelérdemlegesen megfejtik a név eredetét is. Eszerint a Vitka névben a Vid személynév -ka képzős származéka rejlik, maga a személynév pedig Ladó János „Magyar utónévkönyvbe alapján abból a latin eredetű Vitus személynévből származik. Mezőék viszont nemcsak a név eredetéről, hanem magáról a névadóról is számot tudnak adni. Szerintük a névadó azonos lehetett azzal a Vid ispánnal, aki Salamon királyunk idején élt, akiről a beregi Tiszavid községet is elnevezték. Vitkában egy 1836-ból származó térkép őrzi is Vid Patak formában az eredeti nevet. A történettudomány és névtudomány megállapításait mérlegelve azt mondhatjuk, hogy Vitkát 1044—1074. között a Gut-Keled nembeli Vid ispán alapította, és csak ennek halála után vehették birtokukba a közelben megtelepült Kaplony-nembeliek úgy, hogy Vitkay alakban kisajátították a község már meglevő nevét is. Érdekes a község határának alakulása is. A mai határkép formálódása is a középkorban kezdődött. Kutatóink szerint több elpusztult középkori falu területe olvadt részben vagy egészében Vitkába. Borovszky Samu „Szatmár vármegye” című monográfiájában községünkhöz kapcsolja az 1381-ben poss. Visol alakban jelentkező területet is, ám erről más kutatók munkái alapján — Szirmay, Maksai — biztosan tudjuk, hogy téves a helyhez- rögzítése. Az viszont bizonyos, hogy a falutól nyugatra eső, 1366- ban Kápolna, később Kápolna puszta, Kápolnatelek néven jelentkező egykori település határa a XVII. század közepéig Vitkához tartozott, minthogy Szirmay Antal „Szatmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete” című munkája ebből az időszakból szinte kivétel nélkül csak vitkai birtokosok tulajdonában levőnek ismeri ezt a területet. Később a szomszédos Nyírmadához kapcsolódott birtoklás útján, s oda tartozik ma is. Nevét egyébként Mezőék elfogadhatóan magyarázzák a kápolna jelentésű latin capella szóból. Maksai Ferenc kutatásai alapján (A középkori Szatmár megye, Bp. 1942.) viszont azt is tudjuk erről a Kaplony-nembeli Vitkay családról, hogy már 1300-ban nemzetségen belüli pörlekedést folytat Vitkáért, ami arra utalhat, hogy birtok joguk jóval korábbi lehet. Ez a család a XIX. században férfiágon kihal, de női ágon, Újhelyi családi névvel egész a felszabadulásig birtokos marad a faluban. Borovszky szerint 1740-ben építették fel azt a Vitkay-kúriát, aminek helyére századunk elején az általános iskola épületeként jelenleg is fennálló Újhelyi- kastély került. Ügy látszik, a falu lakóinak állandósága társadalmi hovatartozásának volt a függvénye. Amilyen ingadozást mutat története folyamán a birtokosréteg, olyan állandónak látszik a dolgozóké. Makai Ferenc az 1429— 1500. közötti jobbágynevekből huszonhetet tud idézni, s e nevek közül ma is élőnek mutatkozik hét: Balogh, Fodor, Katona, Kaposy, Milák, Szilágyi és Tar. Ez a vizsgált nevek 25 százalékát teszik, ami határozottan a dolgozó rétegek történelmi állandóságára utal. Vannak adataink Vitka természetes és kultúrnövény- zetének múltjáról is. A falu északi, északnyugati határán húzódott már 1366-ban az a Ligeth nevű erdő, amit Szirmay is megemlít, s aminek a helyén ma friss telepítésű akácos áll. Megvolt a szőlője is mostani helyén, ezért írhatta Szirmay a következőket 1429-ről: „Witkay Sigmond, Péter Deák, György és Balás az egész helységet bírták. Szőlők is voltak . ..”. E szórványos adatok mellett a XVIII. és XIX. század fordulójáról már többet tudunk. Érdemes itt újból Szirmayt idézni: „Vitka Magyar falu, a Tisza vizének mentében, mellynek árjai a gyümöltsös kertyeit, és a kaszálóit gyakorta megmossák ... A határának főbb része agyagos, homokja is van, melyben tengeri, rozs, krumpér bőven terem. Szénája elegendő, és ligetes erdeje van.” Befejezésül tanulságosnak látszik Vitka közigazgatási illetőségének történetéről is szólni. Maksai szerint a XV. századig Szatmár megyéhez tartozott, s ettől kezdve hol ide, hol oda. Egy 1519-es oklevél alapján olyan helyzet is adódott, ami főutcájának egyik oldalát Szatmárhoz, másik oldalát pedig Szabolcshoz kötötte. 1950-ig székhelyközségként körjegyzőség volt a szomszédos Ilk községgel, ezután önálló tanácsú község lett 1969-ig. Ekkor aztán beállt a döntő fordulat a falu történetében. A centralizáció, a praktikusság, a közigazgatási és gazdasági szükségszerűség megszüntetve a falu önálló létét, harmadik kerületként Vásárosnaményhoz csatolta, így lett végül is beregi illetőségű ! Az egyesítés megadta azt az emberi életmódhoz, jóléthez, kultúrához szükséges feltételt, amiért kilenc évszázadon át munkálkodott Vitka szorgalmas népe. Balogh László Áz almamentő tervező A Bogát-faváz ismert megyénk mezőgazdasági üzemeiben. Az ideiglenes almatárolót csak most kezdik megismerni a közös gazdaságok. Ezek az épületek még nem állták ki a gyakorlat próbáját, de remélhetőleg ugyanolyan jól vizsgáznak majd, mint a Bogát típusú favázak. A „Bogát család” az elmúlt hat évben nem kevesebb mint negyvenmillió forint megtakarítást hozott a sza- bolcs-szatmári mezőgazdasági üzemeknek. Mindkét épülettípus tervezője Balogh Artúr, a Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége műszaki irodájának vezetője. Kezdeményező készségével, jobbító javaslataival már többször magára vonta a közfigyelmet. Az elmúlt két évtizedben megfordult megyénk valamennyi tsz-telepén, jó ismerője az állattartó üzemeknek, a gépműhelyeknek. A tervezésnél a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a leendő üzemeltetők véleményét, kéréseit. Feljegyzi és hasznosítja a téeszelnök, az állatgondozó, vagy éppen a kőműves véleményét is. Ha állattartó épületeket tervez, tanulmányozza az állatok viselkedését. Egy tehénistálló tervezése előtt beöltözött, takarmányozott, és megfejt egy tehenet. Mielőtt a dohánypajta tervezéséhez fogott volna, a kinti üzemekben tanulmányozta a dohánytermesztés minden csínját-bínját, ismerkedett a dohányszárítás technológiájával. Az ideiglenes almatároló, ha beválik, „sláger” lehet a megyében, sőt országos érdeklődést is kiválthat. Szenvedélyesen, szeretettel beszél erről a tervről, amely már nem is csupán terv, hanem félig valóság. A vásáros- naménvi tsz már majdnem teljesen felépített egy ideiglenes almatárolót. S ilyen tároló építését akarják (vagy már el is kezdték) a leveleki, a nyírmeggyesi, a kölesei, a nagyvarsányi és a székelyi téeszben. Mi is a lényege ennek a tárolónak? Az, hogy könnyen, gyorsan és olcsón felépíthető. Szeptembertől júniusig kellő hőmérsékleten tárolja az almát. „A tárolót az alma átmentéséhez vagy megmentéséhez terveztem.” Kötelességének érezte, hogy próbáljon enyhíteni az almatermelők gondján. Sikerült. A tároló ősztől tavaszig különösebb gondozás és anyagi ráfordítás nélkül átmenti az almát. Tavasszal már nincs vagonhiány, csökken a kínálat, esetleg növekszik a kereslet. Holt szezonban, nyáron sem feltétlenül szükséges, hogy üresen álljon a tároló. Szinte átalakítás nélkül használhatják gépek, berendezések tárolására, állattartásra, de a nyári gyümölcs és a betakarított, szállításra váró búza is helyet kaphat ezekben az épületekben. A hűtőtárolók befogadó képességét vagonokkal mérik. Balogh Artúr érvelése a laikusnak is sokat mond. Statisztikája szerint a modern vajai hűtőtároló építési költsége vagononként 260 ezer forint, a legtöbb helyen alkalmazott „üzemi hűtőtárolók” egységnyi költsége 25 és 50 ezer forint között mozog, s az ideiglenes hűtőtároló vagononkénti előállítása mindössze 2—3 ezer forint. A számok és az érvek a tervező mellett szólnak. Minden olyan új ötletnek örülnünk kell, amely milliókat hozhat a közös „konyhára”. A Bogát típusú favázakat elfogadta a Találmányi Hivatal. A nyírbogáti tsz vállalta a kivitelezést. Balogh Artúrnak több álmatlan éjszakája is volt, míg a próbaterhelések tartottak, amíg a szakvélemények megérkeztek. A szakemberek és az üzemeltetők egy része nehezen fogadja az újat, bizalmatlan, a saját gazdaságában nem mer kockáztatni. Többször előfordult, hogy az újat kereső tervező „falba” ütközött. Néha naponta Í5 órát dolgozik, hazaviszi a munkát, akkor is dolgozik, amikor szaklapokat olvas, amikor gondolkodik, ötleteit, vagy éppen a mások ötleteiéit csiszolgatja. Jelenleg is egy átfogó témán dolgozik. A közös háztáji-kisegítő gazdaságoknak akar segíteni egy újabb épülettípussal. Korszerű állattartásra alkalmasak ezek az épületek. Kis méretűek, akármelyik falusi udvaron elférnek. Költségük egy éven belül megtérülhet. „Főleg a gyengébb talaj adottsággal rendelkező szövetkezetekre gondolok. A háztáji hústermelő és a tsz egyaránt érdekelt a viszonylag olcsón és gyorsan felnevelt állatok tartásában. A tsz adja az alapanyagot, a kistermelő az általam tervezett helyiséget produkálja és természetesen a munkaerejét. Hangsúlyozom, hogy az általam tervezett épületekben nem munkaigényes az állattartás. Olyan kistermelői épületről van szó, amely biztosítja mindazokat a korszerű feltételeket, amelyeket egy nagyüzemi állattartó helyiség biztosít. Egy-egy tsz-tag vagy nyugdíjas a korszerű épületben 20—30 sertéssel is csupán annyit dolgozik, mint hagyományos körülmények között 5—6 sertéssel. A falusi udvaron a szomszédok is összefoghatnak, közösen, OTP- hitelre is megvásárolhatják az épületet, és az udvar végében nagyüzemi módon termelhetnek húst”. Nemcsak sertéshúst. Borjú és bárány gyors felhizlalására is alkalmasak ezek az épületek. Alkalmasságuk éppen most van próbatétel alatt. A nyíregyházi kertbarátok a megye- székhely külterületén a napokban építettek fel egy ilyen „mini istállót”, pecsenyebáráBALOGH ARTÚR nyokat fognak benne tenyészteni. Ebben a mini épületben megtalálható a nagyüzemi állattartás minden korszerű technológiája. Az épület terve adaptálható, kivitelezhető minden olyan helyen, ahol megtartják az egészségügyi és más, idevonatkozó előírásokat. A Bogát favázakat a mezőgazdaság valamennyi ágazatában lehet hasznosítani. Az almatároló és a kisállattartóknak szánt épület is Balogh Artúr sokoldalúságát bizonyítja. „Nem annak vagyok híve, hogy egy leszűkített szakmai sávon maximális tudást szerezzen a mérnök, inkább annak, hogy egyetemi vagy főiskolai oklevéllel a zsebünkben minél sokrétűbb és minél több hasznot hozzunk a közösségnek.” Balogh Artúr az „élet sűrűjében” vált gyakorlatiassá. Nyírmihálydiban cseperedett fel, megismerte a falusi élet minden részletét. Doboló kisbíró is volt. Jó ideig a helyi tanács végrehajtó bizottságának titkáraként intézte a falu lakóinak ügyes-bajos dolgait. Innen a megyei tanács mezőgazdasági, asztár lyára került, egy évtizedig dolgozott itt. Megismerkedett a mezőgazdasággal kapcsolatos szervezőmunkával, jogi és igazgatási alapismereteket szerzett, még számvitelt is tanult. A termelőszövetkezetek területi szövetségén eltöltött évek jelentették a legfőbb iskolát, a szövetség munkatársaként tanulta meg, hogy számos szövetkezetben a kedvezőtlen körülmények ellenére is lehet haladni, ha a vezetők és a dolgozók kezdeményezőek, ha mindig újat és jobbat akarnak. Tanítómesterének tartotta az „almakirályt”, Nagy Sándort. Szívesen emlékezik azokra a parasztemberekre, akik okos, megfontolt tanácsaikat évszázados gyakorlati tapasztalatokra alapozták. A jó családi háttér is hozzájárult munkasikereihez. Aktivistája a nyíregyházi járási pártbizottságnak, tagja az Építéstudományi Egyesület megyei szervezetének. Az általa vezetett műszaki iroda pont tízéves. íróasztalánál már a következő évtizedeket tervezi. Nábrádi Lajos Georgi Konsztantinov: Bolygó Nagyfeszültségű huzalok alatt, hol meggyvirág szikráz s ezüstfényű szárny, megérzem, Föld, nehéz vonzalmadat jól, új égitestek s világok iránt. Ki vagyok én? Csak megforgatott porszem, sárga vihar s zöld szenvedély egem. Nevem nem hinti szét a por, a hó sem, s bolygószerte gyalog közlekedem. Éjjel álmatlan óceán forogtat, kifehérednek csúcsok s századok. Tekintetem termékeny síkra lobban, s cipót szelek, gyümölcsöt szakítok, jövendő város falait vetem meg, lélegzetemmel megalapozom, s káoszában millió szerelemnek, a magamét is fölvirradtatom. Tervrajz s virágok ... Lehajtok föléjük, mintázza meghitt ösvény lépteim! Szép napjaimnak sose lenne végük! Rengjen csillag a folyók tükrein! Sugározz, szív, üzenetet az űrbe, az ismeretlen holnapok felé! Ez az én bolygóm. Csak itt élhetünk. Ne robbantsa széjjel kozmikus szeszély! (Rózsa Endre fordítása) KM HÉTVÉGI melléklet Ilja Glazunov: Este 1983. május 28.
